Hazánk, 1899. május (6. évfolyam, 104-129. szám)

1899-05-02 / 104. szám

1899. HATODIK ÉVFOLYAM. 104. SZÁM. HAZÁNK BUDAPEST, KEDD jgÁ3ü3 2 : Ó-utoxa 12. az. ELŐFIZETÉS! ÁR: Egy évre 14 fit. Félévre 7 Irt. Negyedévre 3 írt 50 kr. Egy dén ügyes szám ára i kr. — Vidéken 5 kr. Pályaudvarokon 6 kr. írt 20 Kr.: KUllMiv. tli : Ó ul«*« 12. ai. Á szószék szabadsága. Irka : Günther Antal. Budapest, május i. Felidézem lelkemben a franczia nem­zetgyűlés 1789. augusztus 27-iki tárgyalá­sait. Akkor tanácskoztak az emberi jogok leklarácziojának legfontosabb czikkei fö- ött. A X. cikk az eredeti javaslatban igy /olt formulázva: ,.Nul ne dóit étre in- juiété pour ses opinions réligieuses.“ Sen­at sem szabad vallási meggyőződése miatt íáborgatni. Ez a szöveg megdöbbentette tz Assembléet, amely rendkívül érdekes \szmeesero után a következő szövegben tllapodoü meg: „Nul ne peutétreinquiété >our ses opinions, meine réligieuses, pourvu [ue leur manifestation ne trouble point ordre public établi par les lois.“ Senki sem háborítható meggyőződése miatt, még iá az vallásbeli is, feltéve, hogy annak nyil- ániíása nem zavarja a törvények általmeg- Jlapitotf közrendet.“ Itt jelenik meg a modern jogfejlődésben egelőször a ..közrend“, mint a gondolat- lyilvánitás szabadságának .állami korlátja. ’,z a korlát elvileg igazolható, sőt szüksé- ;es. Annyira szükséges, hogy anélkül az illami rend biztonsága nem is képzelhető. )e ép oly igaz az, hogy egyfelől e korlá- ot nem szabad a szólás-szabadságnak Meghiúsítására fölhasználni; másfélül a ogszerü korlátozásnak és tilalomnak is az diám minden polgárával szemben egyen: őriek kell lennie. Mily gyönyörűen fejezte ki a szabadság egyenlőségének ezt a gondolatát ugyanab­ban az ülésben liabaut-Saint-Etienne. ,Tous y ont droit, — igy szélit ou »ersonne ne fa.“ Mindenkinek van a sza­badsághoz joga. vagy senkinek. „Célúi qui étit en priver les autres, neu est pás iigne“ Aki attól meg akar fosztani máso- at, maga sem méltó reá. „Célúi qui at- a-que, en quoi que ce sóit, la liberté des utres. attaque la sienne propre et méri te Le la peril re á son tour.“ Az, aki mások zabadságát bármiben megtámadja, a sa­il szabadságát támadja meg és megér­demli, hogy ö is elveszítse azt. Önkénytelenül felelevenültek bennem zek az emlékek, mikor a kúriai birásko- ásról szóló javaslatnak most tárgyalás iáit levő szakaszait és az azok védelmére Mhozott érveket olvasom. Mert ezek a zakaszok és az azok igazolására felhozott rgumeiitumok először a jognak egyenlő- égét és másodszor, ki merem mondani, a sgnak becsületét támadják meg. Senkinek sem lehet kifogása ama köve- •Lmény ellen, hogy a templomi szószéket korteskedés szabadalmazott usylumává ‘alacsonyba ni nem szabad. Még kevésbé ogedhctö meg, hogy a vallás intézményei s eszközei a polgárok politikai meggyőzö- ésének lebilincselésére kortes-eszközökül asználtassanak. De viszont épp igy elité- ndö ama másik, akár felekezeti, akár politikai fanatizmus, mely ezen elvek biz­tosításának ürügye alatt magát a szószék jogosult szabadságát és a katholikus val­lási intézmények szentségét dobja oda az utcza inkvizicziója számára védelem nélküli prédául. Pedig ezt cselekszi a javaslat, mikor első sorban nullitás és büntetés joghatálya alá helyezi „a vallás szertartásainak vég­zésére rendelt helyiségben vagy vallásos jellegű gyülekezeten“ tett és „a választás eredményének befolyásolását ezélzó nyilat­kozatot.“ Ugyan legein, ki hallotta azt valaha, müveit nemzetek jogtörténetében, hogy a nullilási vagy a büntetendő cselekmény alanya nem egy ember, hanem a beszéd, a hang, a szó, a nyilatkozat lehessen! Hiszen a legvadabb inkviziczió korában sem gondolt ily rettenetes expediensre semmiféle törvényhozás. Azt olvasom az­után az igazságügyminiszter ur beszédében, bogy y- A ezélzó nyilatkozat egy oly nyilat­kozat. £ , elvből magából kivehető ez a czél . . . Ha a nyilatkozat olyan, hogy a vá­lasztás befolyásolására nem alkalmas, akkor az nem tekinthető a választás befolyáso­lását ezélzó nyilatkozatnak.“ Már bocsá­natot kérek, az emberölés különböző eszközeinél, a méregnél, a késnél, a tör­nél. a pisztolynál, ezek vegyi és technikai összeállításából a bíró vagy maga. vagy szakértők hozzájárulásával meghatározhatja s ez megnyugvással rá is kizható, hogy alkalmasak-e azok egy konkrét bűncselek­ménynek. az emberélet kioltásának elköve­tésére. De azt törvényben kimondani, hogy egy szó, egy mondat, egy beszéd alkal­mas-e ,.a választás eredményének befolyá­solására". tehát egy meg nem fogható valamire: ezt a bíróra nemcsak hogy megnyugvással nem lehel bízni, de bízni nem is szabad. Micsoda hihetetlen konezepezió az. hogy a czél a nyilatkozatban van. nem a nyi­latkozatot tevő emberben. Mert ezt jelenti tényleg a „ezélzó nyilatkozat“; a mi azzal egyértelmű, hogy a bűncselekményeknek alanya és széke, nem pedig eszköze, nem el­követési módja a nyilatkozat. Ez bün­tetőjogi felfordulás. így megtörténhetik az, hogy a pap a szószékről egy esetleg ama napra eső evangéliumból a farizeusokra vagy a zsidókra vonatkozó részt idéz. Esze ágában sem volt, hogy például a válasz­tást csak három nappal megelőzőleg fellé­pett zsidó-jelöltre czélozzon. De az idézet­ből. a nyilatkozatból, ha a törvény■ magát ezt teszi a cselekmény alanyává és a czél székévé, megállapítható lesz a deliktum és a nullitás. Vagy ha ezt a bíró nem is állapítja meg, a törvény a legképzelhetle- nebb vádiá-si és denuncziálási privilégiu­mot biztosítja a pap ellen, a nélkül, hogy ezt a hamis vádra' és rágalmazásra szabott büntetés megvédene. Mert a hamis vád és a rágalmazás fenyítéke csak akkor hatályos, ha a hamis vádló és rágalmazó egy biztos tényálladékkal vau szemben s az igy meghatározott bűncse­lekmény elkövetésével vádolja vagy rágal­mazza a papot. De meg nem határozni a pap által elkövethető cselekmény lénv- álladékát annyit tesz, mint vagy a bitó önkényének dobni oda a vádlottat, vagy az utcza inkvizicziójának és közváiljának szolgáltatni ki védtelenül, a nélkül, hogy a rágalom és hamis vád büntetésével len­nének sújthatok a rágalmazók és hamis vádaskodók. Ez az. a mi aszószék szabad­ságába ütközik. Hogy pedig a denuncziácziónak, az utcza vádaskodásának, ennek a sírjából más alakban feltámasztott „communis inquisitiónak“ összes veszedelme csakis és egyedül a katholikus papokra fog zú­dulni, azt bizonyítja az a tény. hogy a. szakasz többi része a gyónásra is kiter­jeszti ezt a korlátlan üldözési privilégiu­mot. Ha a valódi visszaéléseket akarja meg­akadályozni a törvényhozás, miért nem reczipiálja azokat a legalább büntetőjogi­lag védelmezhető rendelkezéseket, melyek ebben a matériában Európa több országá­ban fennálianak. Mindegyikben, kivétel nélkül, meg van a konkrét ténválladék. De nincs Európában állam, melyben a nálunk javasolt megengedhetlen szöveg­nek hasonmására találnánk. Azt olvasom az igazságügyminiszter ur beszédében, aki, azt hiszem, csak előde örökét kötelességszerüleg védi, hogy a ja­vaslat az indirekt fölhívást is sújtani akarja. De akkor tessék az indirekt fölhí­vásnak nullitási és büntetőjogi határozott tényálladékát konstruálni, az akarmily ki­terjesztetten érteit izgatás meghatározása által; mert a jelenlegi szövegbe beleillik minden nyilatkozat, mely még az indirekt fölhívás legtágabb foga ima alá sem von­ható, hanem messze azon innen marad. Ezt pedig megengedni a jogbiztonságnak ez ország minden polgárára egyaránt ki­terjedő garaneziája szempontjából nem szabiul. Nem szótok a német birodalmi törvény­könyv 130 a„ szakaszáról, mely büntetés­sel sújtja a lelkészt, a ki az állam ügyeit tömeg előtt, templomban vagy más vallási gyülekezeten „in einer denöffentlichen Űrie­den gefährdenden Weise“ tárgyalja. De ott van a hadern törvény, mely tiltja: „die Anwendung geistlicher Versprechen mid Drohungen“; ha annak czélja: „die Aus­übung oder Nichtausübung öffentli­cher Wahl- und Stimmrechte in einer bestimmten Richtung herbeizuführen. “ Vagy ott van az 1882-iki olasz vá­lasztási törvény, mely büntetéssel sújtja azokat a lelkészeket, „ebe si adopefauo a vineokre i voti degii elettoii a favore od in pregiudizio di determinate candidate.“ még pedig „con promesse, o wmacce spin­LifUk naí «faikor fél ív MÜétíet no entoln

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék