Hazánk, 1899. június (6. évfolyam, 130-155. szám)

1899-06-10 / 138. szám

138. SZÁM BUDAPEST, SZOMBAT. HAZÁNK 1899. JUNIUS 10. 3 és hogy kompromisszum létesül. Az egyezmény részletei egyelőre még nem ismeretesek. Buda­pesten azonban tudni vélik, hogy Széll állás­pontja lényegéből nem engedett semmit. A ki­egyezési válság tehát, mint számos elődje, valószinüleg a magyar álláspont érvényesülé­sével végződik. Habár talán tett is Széll némi engedményt, annyi bizonyos, hogy még ez en­gedmények is, közelebb tekintve, a dolog lé­nyegére nagyon csekély jelentőséggel bírnak. Míg hosszabb időn át úgy látszott, hogy a kiegyezési válság kormányválság nélkül alig oldható meg, most bizonyos, hogy megtalálták a kibúvót. Az utolsó hetek türelmi játéka tehát végéhez közelg. Mi csak azt kérd­jük, hogy ugyan miért húzták oly sokáig a vál­ságot, ha a kényelmes megoldás megvolt? Mi­nek volt az utóbbi hetek izgalma, minek volt az ide és oda lövöldözés ?* Hisz minden vál­ságnak van valami utósze. És e válságnak is nagyon sok oly momentuma volt, amely a két birodalmi fél közösségének állandó fentartását nem igen mozdította elő. Az eszme, amelyen a kompromisszum alapszik, nem mai keletű, megvolt az már akkor, amikor az ügy feszültté vált. Egyébként csak annyit mondhatunk a válságról, hogy ,,lassú víz partot mos.“ A „N. Fr. Pr.“ estilapja így ír: A kompromisszum tartalmát holnap teszik közzé hivatalosan. (?) Ausztriában mindenki tarthat tőle,­ hogy az osztrák kormány állás­pontját feladta: a kivándorlások. Budapest, jun. 9. Nem telik el hét, hogy lapjainkban ne jelen­jék meg egy-egy újabb szomorú hir a magyar munkásnépnek vidékenként meginduló kivándor­­ásáról. Egyszer Sárosmegyéből kerekedik útra fagycsomó ember s megy idegenbe veritéket iz­­­adni, máskor a hát mögötti kis Székelyország­­tól vándorol át a határon a munkabíró székely­ig s keres uj hazát, új otthont az Ígéret hono­­san : Oláhországban. A Statisztikai Havi Közlemények füzetei hó­napról-hónapra számadatokban állítják elénk a népét annak a szomorú élénkségnek, mely a ha­­árszéleken uralkodik. A külföldre kiállított ut­­eveleknek rubrikája megc­áfolhatatlanul bizo­­nyítja a kivándorlásoknak folyton növekvő irányát. Csakhogy ez útlevelek rubrikája még nem ad já képet. Hiszen útlevél nélkül is százan meg zúzán szökdösnek át a határon olyanok, akik­­nek semmi kedvük sincs arra, hogy mielőtt tartó czéduláikat megkaphatnák, holmi hivata­­os, nyugtalanító keresztkérdéseken essenek át. Hol a lelketlen román ágensek, a Bánki Illések­et átvedlett Banciu Illárionok csalják magukkal , hiszékeny föld népét a dobrudzsai egészségte­­en, mocsaras vidékre, a román állami sóbá­­tyák gyilkos légkörébe, egyszóval: Románia nyomorába, hol pedig maga az itthoni nyomoz­­­ás hajtja ki a munkást idegen kenyérre. A nyo­­morból még nagyobb nyomorba. A napi sajtó valahányszor fölemlít egy-egy újabb kivándorlási mozgalmat, mindannyiszor a maga hírének egy-két sorában hozzáfűzi szerény észrevételét, hogy mily módon is lehetne útját ásni ennek a megdöbbentő jelenségnek. A­mi­­kor az élettől duzzadó, piros arczú, parázs­zemű székely leányokat eladásra viszik lelketlen :ufárok a csillogó leu­val fizető, mesésen gaz­­ag boéroknak, mint egy megütött szív jajdul föl sajtó ; mikor ugyancsak a csupa izom munkás tékelység vándorol, mondhatni lopakodik ki uttyomban hazájából a határszél hegyes-völgyes égzugain át, újból a magyar sajtó feljajdulása hallható, de hogy ennek a figyelmeztető jájszn­­ak valamelyes erőteljesebb visszhangja támadt olna, azt hiába várjuk. Néha-néha mintha tört­énnék valami intézkedés. Elfognak egy ágenst, s emberanyagban utazik. A lapok örömmel onstatálják­ a tényt. A hírük végén újra ott van gy pár sorban a sürgős útmutatás a hely­et megjavítására, hanem aztán jönnek a ásványkék füzetek (de feketék sokszor !) s­ megdöbbenve olvassuk újra és újra a meg em fogyó, de folyton növekedő számada­­okat. Íme nézzük a Statisztikai Hang Közlemények gutóbbi áprilisi füzetét. E füzet pontos kimutá­­­sát közli a külföldre kiállított útleveleknek, a­melyek a kivándorlás egyre növekedő arányát bizonyítják. Ez adatok szerint április hóban Magyarország területén összesen 9226 külföldre szóló útlevelet állítottak ki. Tehát közel tízezeret. A legtöbb esik ebből a számból az erdélyi részekre, így például Háromszék­ megyében 1405, Szeben­­megyében 833, Csik-megyében 621, Brassó­­megyében 534, Alsófehér­ megyében 320 útlevelet állítottak ki. Igen nagy számokat tüntet föl az a rovat is, mely a felső-magyarországi megyékben kiállított útlevelekről számol el, így Zemplénből 687, Sáros­ megyéből pedig 423 ember ment ki útlevéllel külföldre. Kétségtelenül elszomorító adatok ezek, de egy­ben igen tanulságosak is. Mert mindenesetre lényeges okok kényszerítik a szegény föld népét a tömeges kivándorlásra. A régi nótát kell el­­futnunk, amikor a folytonos kivándorlásnak okát abban keressük, hogy a munkásnép még most sem tud megélni a magunk nyújtotta munkából. Nos hát, csak a helyes gazdasági politika javít­hat a helyzeten. Mert azt már éppenséggel nem hiszszük el, hogy mi nem tudnánk fogl­alkoztatni minden munkáskezet. A kereskedelmi miniszter egyik rendelete sze­rint az állami építkezésekhez, vasútépítéshez, stb. ezentúl csak magyar munkást szabad hasz­nálni. Eddig az volt a panasz, hogy lenéztük munkásainkat s a nagyobbfajta munkálatokhoz, melyek több munkáskezet kívántak meg, idegen­ből hozattunk embereket. Sokan aztán ebben is látták az okát annak, hogy a magyar munkás viszont külföldre ment ki. Hogy jogos volt e föltevés, el kell azt ismerni. Csakhogy az emlí­tett miniszteri rendelet keveset segített a nagy bajon. A békeművek jegyében itt az ideje, hogy a kivándorlások kérdésével is behatóbban foglal­kozzanak az illetékes körök. Sőt a társadalomnak is kötelessége, hogy ér­deklődjék a kivándorlás kérdése iránt és sikeres megoldását a maga eszközeivel végre-valahára megkísérelje. Az illetékes körök komoly akcziója s a társadalom támogatása lehetővé fogja tenni aztán, hogy a magyar munkásnép tömeges ki­vándorlásának egyszer s mindenkorra vége ve­tessék. Nagyarányú mozgalom szükségeltetik mindenesetre, hogy ez együttes akcziónak sikere lehessen. Hogy a társadalom immár rájött a kivándorlás kérdésének szocziális jelentősége tudatára, bizo­nyítja az a mozgalom, mely a ruthének fölsegé­lyezésére a közelmúltban megindult. Hasonló, de hatalmasabb arányú mozgalmat kell megindí­tani a felvidék és Erdély magyar népének, vé­reinknek­ megmentésére. Ütött már a cselekede­tek tizenkettedik órája! a minim. A párisi események. Paris, junius 9. A vádtanács elhatározta, hogy Picquart ezredest ideiglenesen szabadlábra helyezi. Páris, junius 9. Piquart ma délután 3 órakor sógorának Gast-nak és Labori helyettesének, Hildnek kíséretében elhagyta a fogházat, mely előtt csak néhány hírlapíró állott. Piquart Villé d’Arvay-be utazott. Semmiféle incidens nem történt. Páris, június 9. Dupuy miniszterelnök és Krantz hadügyminiszter Zurlinden katonai kor­mányzóval és a rendőrprefektussal megbeszélték és megállapították a vasárnapra teendő intéz­kedéseket. A békekonferenczia, Hága, június 9. A békekonferenczia tárgya­lásairól szóló jelentések helytelen közlése miatt Münster gróf a napokban utasítást kapott annak az indítványnak az előterjesztésére, hogy úgy a teljes, mint a bizottsági ülések jegyzőkönyveit mindjárt megszerkesztésük után tegyék közzé. A konferenczia döntését napról-napra várják. Képviselőválasztások Romániában. Bukarest, június 9. Az első választótestület tegnap választotta képviselőit. Megválasztottak 61 konzervatív, 8 junimista, 2 szabadelvű és 2 független jelöltet. Két helyen pótválasztás lesz. A minisztereket, akik fölléptek, mindenütt megvá­­lasztották. Cantacuzene miniszterelnököt, Manu és Take Ionescu minisztereket és Philippesco volt bukaresti polgármestert két kerületben vá­lasztották meg. Az ellenzék igen kevés szavaza­tot kapott. Franczia képviselőház, Páris, június 9. A képviselőház sürgős tár­gyalásban elfogadott egy indítványt, mely szerint a vádtanács a jövőben nem hozhat határozato­kat a vádlott és védője meghallgatása előtt. A mezőgazdasági védvám, Kopenhág­a, június 9. A pénzügyminiszter ma egy finom­ mezőgazda-küldöttség előtt kijelentette, hogy a kor­mány legközelebb bizottságot fog kiküldeni a mezőgazda­sági védvám kérdésének tanulmányozására. Olasz képviselőház. Róma, június 9. A képviselőház mai ülésén a szélsőbaloldal folytatta az obstrukcziót. z egész ülést Del Balzo és Bissolati beszédei töl­tötték ki, kik a politikai javaslatok ellen be­széltek. Közgazdaság. Bécs, június 9. A bécsi terménytőzsde tanácsa megállapította, hogy a tavaszra szóló kötések ezentúl, nem mint eddig márczius 5-től május 15-ig, hanem márczius 1 től április 30 ig telje­­sítendők. Elhatározta továbbá egységes osztrák liszttípus létesítését „bécsi huzaliszt-típus“ és „bécsi rozsliszt-típus“ megjelöléssel, az eddig jegyzett u. n. „új típus“ helyett. A bécsi buza­­liszt-típus a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 és 7­/a számú nemeket tartalmazza; a bécsi rozsliszt-típus a 0, 1, 3 számú nemeket. Június 16-től már az új megjelölések használandók a bécsi típus szerint létrejövő kötéseknél és azokat hivatalosan je­gyezni fogják, minélfogva az eddigi jegyzés el­marad. Olvasóinkhoz! 1899 junius 1-ével előfizetést nyitunk a „Ha­zánk“- ra, tisztelettel felkérvén olvasóinkat, kiknek előfizetésük lejárt, hogy előfizetésüket megnyitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A „Hazánk“, amely a magyar agrárérde­kek egyetlen képviselője a sajtóban, a jog, törvény és igazság korszakában fokozott erővel kíván a magyar föld, a magyar mező­­gazdaság érdekében munkálkodni. Ebben a munkában való támogatásra kér­jük fel a magyar gazdaközönséget, a magyar intelligenc­iát. Nyáron az egész fürdő­idő alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhova utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózko­dási helyet. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. NAPI HÍREK. Napirend, 1899. junius 10-én. Szombat, junius 10. Római katholikus: Margit kir. — Protestáns Margit. — Görög-orosz . (május 29.) Teodózia. — Zsidó: Thamus 2. — Nap kél reggel 3 óra 48 perczkor. — Nyugszik: 7 óra 39 perczkor. - Hold kél 5 óra 34 percz­kor reggel. — Nyugszik 9 óra 21 perczkor este. A miniszterek fogadnak. Horvát-szlavonországi minisz­ter fogad naponkint (vasárnap kivételével) 10—1 óráig. — Nemzeti múzeum: Képtár, továbbá a néprajzi osztály nyitva d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. —­­Csillag­­utcza 14. sz. A többi tájak megtekinthetők 60 kr be­­léptidij mellett. — Technológiai iparmúzeum a József-körut és Népszinház­ utcza sarkán. — Nyitva délelőtt 8 órától 1 óráig, délután 3 órától 6 óráig Iparmű­vészeti m­úzeum az iparművészeti társulat állandó ba­zárja az Üllői-uton. Nyitva délelőtt 9—1 óráig. — Könyvtárak. Az akadémiai nyitva délután 3—7 óráig. Vasárnap zárva. — Muzeum nyitva délelőtt 6 órától dél­után 1 óráig. Vasárnap zárva. — Magyar földrajzi társa­ság nyitva d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. Vasárnap zárva. — Egyetemi könyvtár nyitva van hétfő kivételével min­dennap délelőtt 9—12 óráig, délután­­i­8 óráig. — Orszá­­gos képtár a Magyar Tud. Akadémia palotájában V..

Next