Hazánk, 1899. július (6. évfolyam, 156-181. szám)

1899-07-01 / 156. szám

2 BUDAPEST. SZOMBAT. H A 2 A N K 1899. JULIUS 1. 156 SZÁM. ma is vérző sebet ejtett intézmé­nyeinken s meggátolta, hogy azok nemzeti irányban fejlesztessenek. A mi küzdelmein­ket az ál-liberálisok és a doktrinér szabad­elvűek ellen pedig szerették úgy feltüntetni, mintha ez a harcz a valódi, a tiszta nemzeti hagyományokban gyökerező sza­­badelvűség ellen irányult volna. A foga­lomzavarnak véget vetett az új politikai alakulás s ennek köszönhető, hogy ma már nem hazaárulás küzdeni a hagyomá­nyok megóvásáért, nem vétek, ha olyan gazdasági és társadalmi politika megalapí­­tására történik erélyes kezdeményezés, amely kizárja a nemzetközi liberalizmus bomlasztó anyagát ebből az országból. Felette értékesek a külföldön most dúló liberális és szoc­ialisztikus viharnak a ta­nulságai erre az országra nézve. Hiszen csak egy lépést kellett volna tennünk, mi is ott lettünk volna, hogy a politikai per­verzitások egész tömege honosodjék meg ebben az országban. Ettől megóvott ben­nünket az új politikai alakulás, amely — mint a kultuszminiszter Csáktornyai beszé­dében is kiemelte — nagy és kiváló par­lamenti talentumokat szólított a pozitív alkotások terére. Ennek az alakulásnak ma az égboltja derült, talaja pedig termékeny lesz, mert megvan benne a természet szerint együttmunkálásra hivatott tényezők benső egysége, összeforradása. ) Budapest, Julius 1. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart. Minisztertanács: Széll Kálmán miniszterel­­nök bécsi tartózkodása miatt szerdáról elmaradt miniszteri tanácskozást ma délután tartot­ták meg. A szabadelvű párt értekezlete. Az or­szággyűlési szabadelvű pártnak Fodmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt tartott mai ülésén a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kikül­— Senkit! — védekezett a leány. — Muszáj! — erősködött Eduárd, húzzunk sorsot! Ebbe mégis belenyugodott a leány és hama­­rosan el is készültek a sorsolással. A kihúzott ezéd után a Miklós neve állott. — Csókold meg, Miklós ! — ujjongott Eduárd úr, de a fiú nem mozdult a helyéből. A leány is lesütötte a szemét, fülig pirult és moczczanni sem mert. Ez a jelenet persze fe­lette izgatta Eduárd urat és kimondta az ulti­mátumot : — Csókold meg, Miklós, egy, kettő, három! Vagy én csókolom meg. A fiú azt akarta felelni, hogy leánja is ő, de a tekintete odatévedt a leány arczára és világo­san látni vélte, hogy Mariska nagyon nem sze­retné az Eduárd csókját. De a kövér Eduárd nem adta föl a harczot és egyre tuszkolta Miklóst: — Csókold meg! Csókold meg! Vagy én . . . A Miklós kebelében irtózatos dolgok történtek. A szive kalapált, majd hogy szétvetette a mel­lét .. . Szóval: Miklós térdre vetette magát a rettenetes Eduárd előtt s a részegek karának gúnyos hahotája közben esdekelt kegyelhet: — Ne kívánjátok ezt tőlem ! Csak ezt ne ! Mert . . . mert még nem csókoltam soha! .. . És mig hangzott, tombolt a kaczagás, Miklós kiosont az a­jtón!* Az utczaajtóban Mariska utolérte Miklóst. Meg­fogta a kabátját, úgy kényszerítette a megállásra. Azután a szemébe nézett és szinte súgva mon­dotta : — Csókoljon meg, Miklós ! Megcsókolta, de Mariska nyomban vissza is adta a csókot. dendö­regnikoláris bizottságba kijelöltettek: gróf Apponyi Albert, gróf Csáky Albin, Fálk Miksa, Horánszky Nándor, Lukács Béla és Tisza Kál­mán ; a kérvényi bizottságba: Latinovics Géza, a közigazgatási bizottságba Purgly Sándor. Tárgyalás alá vétetvén az állami italmérési jövedékről és a szesz- és söradó pótlékokról szóló törvényjavaslatok, melyeket Niményi elő­adó tüzetesen ismertetett, Bernáth Béla és gróf Károlyi Sándor az italmérési törvényjavaslatban az engedély nélkül eladható bor minimális meny­­nyiségének leszállítását javasolják. Lukács mi­niszter felvilágosításai után a törvényjavaslat változtatás nélkül fogadtatott el.­­ A szesz-adó pótlék törvényjavaslatba Lukács miniszter hozzá­járulásával felvétetett Mezei Mór azon módosí­tása, hogy a miniszternek a cognacra nézve adott felhatalmazás a gyümölcs­pálinkára is ki­terjesztessék.­­ A söradó-pótlék javaslatnál Kullmann János a pótléknak leszállítása és az adózásnál számításba veendő apadásnak nagyobb százalékban való megállapítása érdekében szólal fel, Münnich pedig felhatalmaztatni kívánja a törvényjavaslatban a minisztert, hogy ha ezentúl a söradó bevételei nagyobbak lesznek, a pótlé­kot leszállíthassa, hogy a gyárakba visszaérkező megromlott sör után megfelelő leírást, a gyári személyzetnek kiszolgáltatott házi ital után pe­dig a pótlék törlését engedélyezhesse. Lukács miniszter felvilágosításai után Münnich módosí­tásaival fogadtatott el a törvényjavaslat. Vita nélkül elfogadta végül az értekezlet a bank- és valutaügyi előterjesztéseket, az igazságügyi palo­tára és a horvát-menházra vonatkozó törvényja­vaslatokat, az 1878. XX. törvényczikkbe igtatott egyezmény 8-ik §-ának módosításáról szóló tör­vényjavaslatot és a képviselőház holnapi ülésé­nek napirendjén levő három vic­inális vasúti elő­terjesztést. A miniszterelnök Vasmegyében. Vasvár­megye szabadelvű pártja legutóbb tartott köz­gyűléséből feliratilag üdvözölte Széll Kálmán miniszterelnököt, aki politikai pályafutását Vas­­megyében — melynek tudvalevőleg szülötte és nagybirtokosa — kezdte meg. A kormányelnök az üdvözletre válaszolva, Ernuszt Kelemen fő­rendiházi taghoz, a vasmegyei szabadelvű párt elnökéhez a következő levelet intézte: Mélyen tisztelt pártelnök úr ! A vasmegyei szabadelvű párt megalakulásáról vett hír és az ennek kapcsán rólam való figyelmes meg­emlékezés élénk örömmel töltötte el szívemet, mert igen nagy megnyugvásomra szolgált az a tudat, hogy az ország egyik legnagyobb, legméltóbb és legkiválóbb vármegyéje társadal­mának oly nagy része párttá tömörülve, osztja politikámat, bizalommal kíséri működésemet és ragaszkodással jutalmazza fáradozásaimat. Erőt ad ez nekem támogatásával arra, hogy nehéz állásom küzdelmeit kibírjam s hazánk javára irányzott tevékenységem sikerre jusson. Örömömet fokozza az a körülmény, hogy bizalmukat és támogatásukat abból a körből nyerem, azt nekem abból a vármegyéből ajánlják föl, a­melyből politikai működésem kiindult, de fokozta még különösebben az, hogy irányomban való bizalmuk és ragasz­kodásuk éppen abban az időben nyilatkozott meg, a­midőn a politikai hullámverések le­­csöndesítése után hazánk gazdasági nagy kér­déseinek megoldása és gazdasági érdekeinek hathatós megóvása czéljából igen nehéz küz­delmeket kell­ megvívnom. Ezeket a nehéz­ségeket Isten segedelmével sikerült is leküz­­denem. Most tehát, midőn viszonylag csende­sebb idők küszöbére jutottunk, elmulaszthatat­­lan, de kellemes kötelességnek vélek megfelelni, ha szívem mélyéből köszönetet mondok önök­nek, hozzám és politikámhoz való ragaszkodá­suk kifejezéséért. Az elismerésnek olyan elő­legét, eddigi működésem olyan jutalmát látom én ebben, a­melyet igen nagyra becsülök s a­melyre mindenkor kiváló súlyt helyezek. Midőn még arra kérem önöket, hogy kitüntető bizal­mukban engem továbbra is megtartani szíves­kedjenek, kérem, fogadják úgy együttesen, mint személyenkint legőszintébb tiszteletem kifejezését. Budapesten, 1899. évi junius 25. Széll Kálmán: A szervezkedő függetlenségi párt. A putnoki kerület függetlenségi és 48-as pártja elhatározta, hogy szervezkedésre szólítja a szomszédos kerületeket. E tárgy­ban július 9-én, vasárnap­ népgyűlés lesz Putnokon, melyre meghívták Kossuth Ferenczet. Ott lesznek azonkívül Put­­noky Mór és Fát­ István képviselők is. Vidéki közigazgatás. A közigazgatási dijnokokért. Nógrád vármegye napidíjasai tíz százalékos drágasági pótlékot kértek, a­melyet a törvényhatóság bi­zottsága meg is szavazott, a belügyminisztérium azonban nem hagyta jóvá a vármegye határoza­tát. Ebben az ügyben Zubovics Fedor huszár­­kapitány, bizottsági tag a következő nyílt levelet intézte Nógrádmegye közönségéhez : Nógrádvármegye méltóságos, nagyságos, tekintetes és nagyérdemű közönségéhez! Az állam megtagadta az idén megyénk napidíjasaitól a 10 százalék drágasági pótdíj alamizsnáját és ezek most az erős munka mellett éhezhetnek kények-kedvek szerint. A­mit tehát megtagadott ezen szánalomra méltóktól az állam, pótoljuk, üssük­ helyre azt mi izgalmas adako­zás útján. Nógrád megyének 250.000 lakosa között lesz számtalan olyan, a­ki fel tudja fogni a nélkülözés keserű érzetét egész valóságában és azok, tudom, hogy néhány fillér­rel hozzájárulnak ezen alamizsnához. Alázattal és tisztelettel kérem föl tehát megyénk jó­szívét, nagylelkűségét, miszerint méltóztassanak e szent­szélt, ha kis összegekkel is, de támogatni és az erre szánt öszszegeket megyénk alispánjának bekül­deni. Az alispán úr lesz majd oly kegyes a nagylelkű ado­mányozók neveit, valamint a beküldött összeget a N.­H. Ellenzék tisztelt szerkesztőjével tudatni és közzé­­tétetni. Ezen könyöradomány gyűjtését én magam 100 koro­nával kezdem meg, amely összeget a mai napon a­­­megye alispánjának be is küldöttem. Mély tiszteletem kifejezésével maradtam alázatos szolgája : Zubovics Fedor, m. biz. tag. — Vizsgálat a makói városházán. Legközelebb különféle hírek jelentek meg Makó város közigazgatási ál­lapotáról. Ennek következtében a belügyminiszter elren­delte a város pénz- és ügykezelésének megvizsgálását s kedden érkeztek Makóra kiküldöttei, Kaffka László mi­niszteri osztálytanácsos, dr. Szontagh Antal miniszteri titkár és Weisz Henrik számellenőr. A kiküldöttek már aznap öt órakor a városházánál voltak s ott először le­zárták a köz-, árva-, községbirói és kapitányi pénztára­kat. Azután a közpénztár készletét olvasták meg, majd hozzáfogtak a rovancsoláshoz. A vizsgálat még folyamat­ban van. — Münt akadályokkal. Hódmezővásárhely polgármestere a belügyminiszter utasítása és a közigazgatási bizottság döntése folytán megkö­tötte a szegedi műút kiépítésére vonatkozó szer­ződést, melyet annak idején jóváhagyás végett felterjesztettek a kereskedelemügyi miniszterhez, de egyidejűleg a vállalkozó c­ég az építkezést is megkezdette, mivel a polgármester a belügymi­niszter felhatalmazása alapján erre nézve az en­gedélyt megadta. Most aztán, mikor már az építkezés jó előre haladt, a kereskedelemügyi miniszter — mint lapunkat tudósítják — arról értesíti a várost, hogy a szerződést nem láthatja el a jóváhagyási záradékkal, mivel azt a város részéről csak a polgármester írta alá, pedig hát az iratokból nem vehető az ki, hogy erre akár a törvényhatóságtól, akár a belügyminisztertől fel­hatalmazást nyert volna. Elnökválasztás az aradmeg­yei Jegyző­egylet­ben. Az aradmegyei községi és közjegyzők egylete június 25-én népes közgyűlést tartott, melyen az elhatárott Magyary Vilmos helyébe elnökké Koczé Károly pankotai jegyzőt alelnökké pedig Buczurka József ott lakó jegyzőt választották meg egyhangúlag. Megállapodott a közgyűlés abban, hogy a jegyzők országos közgyűlésén a leltározási­­ díjak méltányos felemelése mellett foglalnak állást. Az­ országos közgyűlésen való részvételre Kotzó Károlyt és Borsos Lajost küldték ki. — Választás csendőr szurony­ok közt. Csongrádon, Csongrád megye e népes városában ma városi bizottsági tagválasztó gyűlés volt — mint lapunknak táviratozzák — olyan körülmé­nyek közt, melyek a letűnt rendszer szomorú napjaira emlékeztetnek. Erről tesz tanúságot az a távirat, melyet az ottani függetlenségi és 48-as

Next