Hazánk, 1899. november (6. évfolyam, 262-287. szám)

1899-11-01 / 262. szám

1899. HATODIK ÉVFOLYAM. 282. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA, NOVEMBER 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Lipót-utcza 43. sz. Telefonnám 56—23. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztik: BAROSS KÁROLY és KOR SÚLY JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI ÁR; Egy évre 14 frt Félévre J frt Negyedév-e 3 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Pályaudvarokon 6 kr. A méreg és orvossága. Budapest, okt. 31. Magyarország népességének bizonyo­san a szaporodását fogja megállapítani a népszámlálás, amelyet a tervényhozás most készít elő. De az már kétséges, hogy a magyar fajnak a szaporodása konstatálható lesz-e az uj században, mert sok méreg rágódik ennek a nem­zetnek az életfáján s kevés orvosság adatik annak a bajaira. Rideg üzleti spekuláczió szórja a mérget a nép közé; ép olyan üzlet tárgya a gyógyszer. Nagy nemzetek a méreggel, valamint a gyógyszerrel meg­tehetik, hogy az közönséges nyerészke­désnek a mindennapi tárgya legyen, de mi oly kevesen vagyunk, hogy igazán erősebb zár alatt kellene tartani a mér­get s könnyebben hozzáférhetővé tenni az orvosságot. A legerősebb méreg ma a pálinka. Dusán jövedelmező adóforrás az állam­nak, pompás kereskedelmi czikk, amely nem egy nagy vagyonnak vetette meg az alapját. Akik ma karcsú poharakból ször- pölgetik az újvilágból importált italokat, azok hálával gondolhatnak eleikre, mint vagyonszerzőkre, akiknek a boltocskái­ban a pálinkás bütykös olvasztotta el a parasztnak termését, majd a földjét. Hány sessio úszott el ezeken az üvegcsatorná­kon fel egészen Budapestig, hogy a mo­dern Babylon palotasorainak a köveivé jegeczesedjék. Egy nemzetnek az ostobasága, a szűk látóköre, a nemtörődömsége kellett ah­hoz, hogy a vagyonnak ez a helycseréje megtörténhessék. Hogy a parasztnak a birtoka eltolassék a falusi boltos köny­vébe, onnan elvándoroljon már mint nagyhatalom a regálebérlö vagyontöme­gébe, végül pedig Széchenyi István ál­mainak a megcsúfolásául betelepedjék a fővárosba s itt járulhasson hozzá a spe­kuláczió segítségével el nem képzelt uj értékek teremtéséhez, amelyek depre- cziálják a valódi értéket, a munkát és a termést. A kérdés most már az, hogy ennek a nemzetszegényedési proczesszusnak a folyiatása beleillik-e ennek a nemzetnek az életprogrammjába. Helyettünk már válaszolt több törvényhatóság, amelyek közigazgatási és törvényhozási intézkedé­seket kérnek, sőt követelnek a pálinka ellen. Ott vannak a kérvények a Ház előtt. Tenni, intézkedni kell, mert a legbor­zasztóbb rongálásnak az eszköze a pá­linka, amely megemészti a népnek va­gyonát, erkölcsi és szellemi erejét. Az orvoslásnak könnyű módja az államnak a kezeiben van. Jogából nem kell senkit kiforgatni, csak azokat a fa­lakat kell felépíteni, amelyek a népet a vagyoni romlástól megóvják s a testben- lélekben való pusztítás mérgét enyhítik. Tessék a szövetkezeteknek megadni az italmérési engedélyt. A szövetke­zeti eszme nem alacsonyul le azzal, hogy korcsma-czégér lesz itt vagy amott. Sőt. Ennek az eszmének ez lesz a legközvetlenebb érintkezése a néppel azon a ponton, ahol az eszmének a nevelő, erősítő hatását a legközvetleneb­bül át lehet vinni a népre. Mert a legújabb italmérési törvény a régi gyakorlathoz képest némely korláto­zásokat állított fel: a közvetítők azon­ban újjá szervezkedve, jogaiknak a kere­sésére indultak. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának a protektorátusa alatt gyüléseztek a közvetítők, tekintélyes egyé­niségek vezetése alatt vonultak fel a kormányhoz és megszervezték állandó érdekképviseletüket. Ami azt mutatja, hogy nagy érdek és nagy érték forog koczkán. A szövetkezetek a közvetítőknek ebből a nagy riadásából kaphatnak impulzust arra, hogy szintén akczióba lépjenek. Épen azért, mert az uj italmérési tör­vény a korcsma-kényszernek egy bizo­nyos nemét allapitja meg, ennek a hatását enyhíteni kell. A korcsmával velejár a hitel, a hitellel az uzsora és ezzel az erkölcsi és anyagi pusztulás. Mert az egyének gazdagodni akarnak, nem válo­gatván annak módjában és mert az állam a fogyasztási adókat csupán fiskálitási szempontból kezeli, tehát szintén csak a gazdagodási rugót tartja működésben : a társadalomnak kell megtenni a maga kötelességét, hogy ezek a veszedelmes hatások ellensulyoztassanak. Elég okunk van már arra, hogy meg­elégeljük az ital után való gazdagodást a faluhelyeken, ahol sem tőkeberuházás, sem valami különös képesség nem kell ehhez a mesterséghez. Végre enyhíteni kell az állami fiskalizmusnak a rideg­ségét s erre való a legtisztább szocziál- politikai és gazdasági alakulás, a szövet­kezés, minek az erkölcsi erejével a korcsmák mérgét, legalább egy részben, ki lehét venni. Ha az italmérési jövedék az államon kívül a kezelőnek is jövedelmet adhat : miért ne származtassák vissza ez a jövedelem a fogyasztókra, a kiktől származik ? És miért legyen a ter­melő itt is a közvetítő rabságá­ban? Miért legyen megadva itt állami segítséggel újra az alkalom arra, hogy a közvetítés elválasztván a fogyasztót a termelőtől, illetéktelen hasznait bezsebelje s emellett a nyerészkedési vágy az er­kölcstelenséget is tenyéssze. A szövetkezetek nagy nemzeti munkát végezhetnének, ha az italmérési-jog gya­korlatában a magánosokat felválthatnák. Ami ma méreg, az orvossággá válnék a szövetkezetek kezében, mert hiszen a mériékletesség terjedne a falusi nép kö­zött, ha az ítalméres nem volna azoknak az elemeknek a kezében, amelyek egye­nesen a nép rossz szenvedélyeire spe­kulálnak és annak a gyengeségét zsák­mányolják ki. Az a gazdasági koaliczió, amiről ma némely építési- és egyedkölcsönnek a tetszetős felhasználása miatt nagyon sze­retnek beszélni, akkor lesz igazi, ha a nép gazdagodásával, vagy legalább a szegényedés megakadályozásával akar va­lódi eredményeket elérni, És ma fájda­lom, ott vagyunk, hogy a szegényedés okairól akkor kapunk igaz felvilágosítást, ha megtudjuk, kiknek, miknek a kezében van a korcsma, az italmérés. Ezt a nagy faktort a nép gazdasági és erkölcsi éle­tében nem lehet a magánspekuláczió nem mindig tiszta kezében hagyni. Budapest, október SS. Széli Kálmán miniszterelnök holnap délután utazik Rátótra halottak napjára, pénteken este azonban ismét visszaérkezik a fővárosba. Bécsi félhivatalos hang. A Széli-kormány tel­jesen a Deák-Ferencz és gr. Andrássynak a ha­gyományait érvényesíti a közös, valamint az Ausztriával való ügyek kezelésében. A mi Ausztria belügye, azzal nem törődik. Ez a he­lyes eljárás. Annál bántóbb, hogy a közös vagy az osztrák kormány felügyelete alatt álló fél- hivatalos sajtóforrások, a melyeknek csakis a hírszolgáltatással kellene foglalkoznak, kritika tárgyává teszik a magyar belügyeket. így pél­dául a Pol. Corr. még mindig a régi Tisza- Bánífy iskolát követve, minden magyar belpoli­tikai eseménynél megengedi magának azt az ízetlenséget, hogy bíráló, sőt irányi tó megjegy­zéseket telegrafáltat magának Budapestről. Azt hisszük, hogy ezektől a nagyképűségtől duz­zadó kommünikék öl a Széli-kormány ép oly távol van, mint a Pol. Corr. gazdája : Golu- ckowski. Nincs is azokra semmi szükség. A Széli-kormány végre sem szorult arra, hogy Bécsen keresztül csináljon hangulatokat, a mint azt br. Bánffy Dezső gyakorolta. A Pol. Cor. budapesti levelezője okosabban teszi, ha ténye­ket és nem hangulatokat telegrafál az újság­jának. A jövő" évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor he­lyettes elnöklésével tartott mai ülésén tárgya­lás alá vette az 1900. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, a melyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfoga­dásra ajánlott. Szinay Gyula, Szájbely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes fölvilágositásai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is el­fogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alko­Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék