Hazánk, 1899. november (6. évfolyam, 262-287. szám)
1899-11-01 / 262. szám
1899. HATODIK ÉVFOLYAM. 282. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA, NOVEMBER 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Lipót-utcza 43. sz. Telefonnám 56—23. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztik: BAROSS KÁROLY és KORSULY JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre 14 frt Félévre 1 frt Negyedéve 3 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Pályaudvarokon 6 kr. A méreg és orvossága. Budapest, okt. 31. Magyarország népességének bizonyosan a szaporodását fogja megállapítani a népszámlálás, amelyet a törvényhozás most készít elő. De az már kétséges, hogy a magyar fajnak a szaporodása konstatálható lesz-e az uj században, mert sok méreg rágódik ennek a nemzetnek az életfáján s kevés orvosság adatik annak a bajaira. Rideg üzleti spekuláczió szórja a mérget a nép közé; ép olyan üzlet tárgya a gyógyszer. Nagy nemzetek a méreggel, valamint a gyógyszerrel megtehetik, hogy az közönséges nyerészkedésnek a mindennapi tárgya legyen, de mi oly kevesen vagyunk, hogy igazán erősebb zár alatt kellene tartani a mérget s könnyebben hozzáférhetővé tenni az orvosságot. A legerősebb méreg ma a pálinka. Dusán jövedelmező adóforrás az államnak, pompás kereskedelmi czikk, amely nem egy nagy vagyonnak vetette meg az alapját. Akik ma karcsú poharakból szörpölgetik az újvilágból importált italokat, azok hálával gondolhatnak eleikre, mint vagyonszerzőkre, akiknek a boltocskáiban a pálinkás bütykös olvasztotta el a parasztnak termését, majd a földjét. Hány sessio úszott el ezeken az üvegcsatornákon fel egészen Budapestig, hogy a modern Babylon palotasorainak a köveivé jegeczesedjék. Egy nemzetnek az ostobasága, a szűk látóköre, a nemtörődömsége kellett ahhoz, hogy a vagyonnak ez a helycseréje megtörténhessék. Hogy a parasztnak a birtoka eltolassék a falusi boltos könyvébe, onnan elvándoroljon már mint nagyhatalom a regálebérlő vagyontömegébe, végül pedig Széchenyi István álmainak a megcsúfolásául betelepedjék a fővárosba s itt járulhasson hozzá a spekuláció segítségével el nem képzelt új értékek teremtéséhez, amelyek deprecsálják a valódi értéket, a munkát és a termést. A kérdés most már az, hogy ennek a nemzetszegényedési processzusnak a folytatása beleillik-e ennek a nemzetnek az életprogrammjába. Helyettünk már válaszolt több törvényhatóság, amelyek közigazgatási és törvényhozási intézkedéseket kérnek, sőt követelnek a pálinka ellen. Ott vannak a kérvények a Ház előtt. Tenni, intézkedni kell, mert a legborzasztóbb rongálásnak az eszköze a pálinka, amely megemészti a népnek vagyonát, erkölcsi és szellemi erejét. Az orvoslásnak könnyű módja az államnak a kezeiben van. Jogából nem kell senkit kiforgatni, csak azokat a falakat kell felépíteni, amelyek a népet a vagyoni romlástól megóvják s a testbenlélekben való pusztítás mérgét enyhítik. Tessék a szövetkezeteknek megadni az italmérési engedélyt. A szövetkezeti eszme nem alacsonyul le azzal, hogy korcsma-czégér lesz itt vagy amott. Sőt. Ennek az eszmének ez lesz a legközvetlenebb érintkezése a néppel azon a ponton, ahol az eszmének a nevelő, erősítő hatását a legközvetlenebbül át lehet vinni a népre. Mert a legújabb italmérési törvény a régi gyakorlathoz képest némely korlátozásokat állított fel, a közvetítők azonban újjá szervezkedve, jogaiknak a keresésére indultak. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának a protektorátusa alatt gyüléseztek a közvetítők, tekintélyes egyéniségek vezetése alatt vonultak fel a kormányhoz és megszervezték állandó érdekképviseletüket. Ami azt mutatja, hogy nagy érdek és nagy érték forog kockán. A szövetkezetek a közvetítőknek ebből a nagy riadásából kaphatnak impulzust arra, hogy szintén akcióba lépjenek. Épen azért, mert az új italmérési törvény a korcsma-kényszernek egy bizonyos nemét állapítja meg, ennek a hatását enyhíteni kell. A korcsmával velejár a hitel, a hitellel az uzsora és ezzel az erkölcsi és anyagi pusztulás. Mert az egyének gazdagodni akarnak, nem válogatván annak módjában és mert az állam a fogyasztási adókat csupán fiskalitási szempontból kezeli, tehát szintén csak a gazdagodási rugót tartja működésben , a társadalomnak kell megtenni a maga kötelességét, hogy ezek a veszedelmes hatások ellensúlyoztassanak. Elég okunk van már arra, hogy megelégeljük az ital után való gazdagodást a faluhelyeken, ahol sem tőkeberuházás, sem valami különös képesség nem kell ehhez a mesterséghez. Végre enyhíteni kell az állami fiskalizmusnak a ridegségét s erre való a legtisztább szocziálpolitikai és gazdasági alakulás, a szövetkezés, minek az erkölcsi erejével a korcsmák mérgét, legalább egy részben, ki lehet venni. Ha az italmérési jövedék az államon kívül a kezelőnek is jövedelmet adhat , miért ne származtassák vissza ez a jövedelem a fogyasztókra, akiktől származik ? És miért legyen a termelő itt is a közvetítő rabságában? Miért legyen megadva itt állami segítséggel újra az alkalom arra, hogy a közvetítés elválasztván a fogyasztót a termelőtől, illetéktelen hasznait bezsebelje s emellett a nyerészkedési vágy az erkölcstelenséget is tenyéssze. A szövetkezetek nagy nemzeti munkát végezhetnének, ha az italmérési jog gyakorlatában a magánosokat felválthatnák. Ami ma méreg, az orvossággá válnék a szövetkezetek kezében, mert hiszen a mértékletesség terjedne a falusi nép között, ha az italmérés nem volna azoknak az elemeknek a kezében, amelyek egyenesen a nép rossz szenvedélyeire spekulálnak és annak a gyengeségét zsákmányolják ki. Az a gazdasági koalíció, amiről ma némely építési- és egyedkölcsönnek a tetszetős felhasználása miatt nagyon szeretnek beszélni, akkor lesz igazi, ha a nép gazdagodásával, vagy legalább a szegényedés megakadályozásával akar valódi eredményeket elérni. És ma fájdalom, ott vagyunk, hogy a szegényedés okairól akkor kapunk igaz felvilágosítást, ha megtudjuk, kiknek, miknek a kezében van a korcsma, az italmérés. Ezt a nagy faktort a nép gazdasági és erkölcsi életében nem lehet a magánspekuláczió nem mindig tiszta kezében hagyni. Lapunk mai számához egy év melléklet van csatolva. Budapest, október SS. Széll Kálmán miniszterelnök holnap délután utazik Rátótra halottak napjára, pénteken este azonban ismét visszaérkezik a fővárosba. Bécsi félhivatalos hang. A Széll-kormány teljesen a Deák Ferencz és gr. Andrássynak a hagyományait érvényesíti a közös, valamint az Ausztriával való ügyek kezelésében. A mi Ausztria belügye, azzal nem törődik. Ez a helyes eljárás. Annál bántóbb, hogy a közös vagy az osztrák kormány felügyelete alatt álló félhivatalos sajtóforrások, amelyeknek csakis a hírszolgáltatással kellene foglalkoznak, kritika tárgyává teszik a magyar belügyeket, így például a Pol. Corr. még mindig a régi Tisza- Bánffy iskolát követve, minden magyar belpolitikai eseménynél megengedi magának azt az ízetlenséget, hogy bíráló, sőt irányító megjegyzéseket telegrafáltat magának Budapestről. Azt hisszük, hogy ezektől a nagyképűségtől duzzadó kommünikék és a Széll-kormány ép oly távol van, mint a Pol. Corr. gazdája , Goluchowski. Nincs is azokra semmi szükség. A Széll-kormány végre sem szorult arra, hogy Bécsen keresztül csináljon hangulatokat, amint azt dr. Bánffy Dezső gyakorolta. A Pol. Cor. budapesti levelezője okosabban teszi, ha tényeket és nem hangulatokat telegrafál az újságjának. A jövő évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor helyettes elnöklésével tartott mai ülésén tárgyalás alá vette az 1900. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, amelyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Szájbely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkot