Hazánk, 1899. november (6. évfolyam, 262-287. szám)

1899-11-01 / 262. szám

BUDAPEST, SZERDA HAZÁNK 1899. NOVEMBER 1.262. szán­. toll törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. A jogi lakoktatás A tiszáninneni ev. ref.­­ egyház­kerületnek 26 tagú küldöttsége tisztel­gett ma dr. Wlassics Gyula vallás- és közok­tatásügyi miniszternél báró Vay Béla főgond­nok vezetése alatt. A küldöttség szónoka, Fe­jes István sárospataki főiskolai gondnok, hosz­­szabb beszédet intézett Wlassics miniszterhez és azon kérelmének adott kifejezést, hogy a jog- és államtudományi elméleti államvizsga elő­adási tervezetében foglalt azon rendelkezés, hogy csak a királyi táblák székhelyein legyen vizsgáló­­fa­zottság, a törvényjavaslatba ne foglaltassék, mert az a sárospataki jogakadémia létérdekeit hát­rányosan érintené. Wlassics miniszter vála­szolva, hosszabb beszédet mondott, melyben kijelentette, hogy az ügy jelen stádiumában határozott ígéretet nem tehet, arról azonban biztosítja a küldöttséget, hogy egész­­­ulturpoli­tikájának egyik sarkalatos törekvése erős, vidéki szellemi központoknak teremtése. Beszéde folya­mán kijelentette a miniszter, hogy ő ugyan az egyetemi rendszer híve, de mivel ma és még hoszszú ideig két-három újabb egyetem felál­lításáról — fájdalom — le kell mondani, nem marad más hátra, mint az államot teljes jog­gal megillető befolyás érvényesítése mellett a már fennálló jogi főiskolákkal a szükséges re­formot megvalósítani. Az országos függetlenségi és 48-es párt érte­kezlete Az országos függetlenségi és 48-as párt no­vember elsején d. u. 5 órakor a kör helyiségében Kossuth Ferencz elnöklete alatt értekezletet tart. Az értekezlet tárgya: az indemnity törvény­javaslat. Vidéki közigazgatás. — A nagyváradi adóhivatal reformja. A nagy­váradi adóhivatal reformjára vonatkozólag tegnap tette meg jelentését Bordó Ferencz adóügyi taná­csos. A jelentés szerint a kezelés körül volt eddig sok nehézség. Az adóügyeket nem ügyosztályok­ként, de kerületenként kellene beosztani s az összes adónemek egy csoportba veendők. Az egyes kerületek beosztását már elkészítette a tanácsos s ennek keresztülvitele czéljából a tervezeti szabály­zat illető szakaszainak megváltoztatása vált szük­s­égessé. — Alsófehér me­gye közgyűlése. Alsófehér­m­egye törvényhatósági bizottsága a napokban tar­totta báró Zeyk József főispán elnöklesével őszi rendes közgyűlését. A közgyűlés első­sorban megállapította a választási fuvardíjakról szóló sza­bályrendeletet. Zónarendszerüleg 15 kilométerig 4 koronában, 30 kilométerig 6 koronában, 45 kilométerig 8 koronában állapította meg az alap­díjat. Elhatározta, hogy a vármegyeház építésére kisebb függő kölcsönt vesz föl valamelyik vár­megyei alapból. Tudomásul vette a vármegyei monográfiát szerkesztő bizottságnak az eddig meg­jelent füzetekről szóló jelentését és a szerzeknek, Moldován Gergely egyetemi tanárnak, Szilágyi Farkasnak és Lázár István tanárnak a tisztelet­­díjakat kiutalványozta. A Bácsmegye közgyűlése Schmausz Endre főispán elnöklete alatt tartott mai közgyűlésen első­sorban a költségvetést vették tárgyalás alá s azt a 37 százalékos pótadóval vita nélkül el­fogadták. Az adópénztárnoki állásra Karácsonyi Árpádot választották meg. A városi főgymna­­sium katholikus jellegének kimondására beadott indítvány és interpellácziónál Mamusich Mátyás prépost kifogásolta a hatóságnak ez ügyben való késedelmezését. A polgármester felvilágo­sításai következtében a közgyűlés a tanács ja­vaslatát fogadta el. A móCSai rémtett. A mócsai vallatás ügyében Komárom meg e választmánya ma tartott ülésén, Sárközy Aurél főispán elnöklete alatt, súlyos ítéletet mondott. Az ügy befejezését a közbejött árvíz és a megyei közgyűlés késleltette, míg végre ma megtörtént a döntés. A fegyelmi választmány egész délelőtt az iratok tanulmányo­zásával foglalkozott és azután egyhangúlag azt az ítéletet mondta ki, hogy a Mócsán elkövetett embertelenségek miatt Szabó Kálmán szolgabirót és Molnár Gedeon számvevőt a legsúlyosabb bün­tetéssel , hivatalvesztéssel sújtja. Szabó szolga­­biróra nézve súlyosító körülmény, hogy a vizsgá­lat során felettes hatóságának,­ az alispánnak a vallomást megtagadta, Molnár számvevőre nézve pedig, hogy a kínzások vezetője volt. A mócsai üg­­gyel a vármegye kérlelhetetlen szigorral vég­zett, november 7-én pedig a hivatalvesztésre ítélt tisztviselők még a büntető törvényszék elé kerülnek. Akkor lesz ugyanis a törvényszéki vég­tárgyalás, a­mely iránt nagy az érdeklődés. KÜLFÖLD, Budapest, okt. 31. Szinte váratlanul éri a világot a német kan­­c­ellár-válság. A nyár végén maga Vilmos csá­szár egyenlítette ki azokat az ellentéteket, a­melyek Hohenlohe herczeg és Miguel pénzügy­­miniszter közt támadtak A kanczellár is en­gedett, a miniszter szintúgy és a berlini fél­­hivatalosok örvendve hirdették világgá hogy szent a béke és a két államférfi együttesen fogja a képviselőház elé terjeszteni a feltámadt csatornajavaslatot. Ennyiben rendben is lett volna a dolog és a császár nyugodtan indul­hatott volna külföldi útjára. De időközben meg­született a flottajavaslat és úgy látszik, hogy ehhez nem volt megkapható a kanczellár. Maga a császár nem értekezett vele, hanem elküldte hozzá Tirpitz admirálist. Tirpitz tegnap vissza­tért és ezzel egyidejűleg fölmerült a kanczellár lemondásának híre. Berlinben valószínűnek tart­ják, hogy Hohenlohe herczeg még e hét folya­mán beadja lemondását és hogy a német csá­szár Eulenburg grófot fogja helyébe kinevezni. Eulenburg gróf kinevezése attól függ, várjon meg tud-e barátkozni a császár új flottatervé­vel. Tirpitz admirális, a hadi­tengerészeti hiva­tal főnöke e végből fölkeresi Eulenburg grófot is liebenbergi kastélyában a hol vele erről a kérdésről tanácskozni fog. Azután Vilmos csá­szár mégis csak elmegy Angliába. Utazási pro­­grammját csak azután állapítja meg véglegesen, ha a czár potsdami látogatása véget ér A czár ma Karlsruheban a badeni nagyherczeget láto­gatta meg s igy elesnek a hírek, a­melyek azt jelentették, hogy a czár nem megy Karlsruheba, mert hirtelen rosszul lett. Német hivatalos kö­rökben tagadják, hogy akár a czár potsdami útjának, akár Vilmos császár windsori látoga­tásának valami polii­kai czélja volna, más kö­rökben azonban e két látogatástól nevezetes dolgokat várnak. Az olasz parlamenti botrányok ellen komoly rendszabályokat készül életbe léptetni a Pelloux­­kormány. Erre következtethetni egy római táv­iratból, a­mely szerint az államügyész a ka­maráktól fölhatalmazást fog kérni, hogy perbe fogja azokat a képviselőket, a­kik a kamará­ban a szavazó­urnát fölborították. György, görög király tegnap elhagyta Parist. Amikor odaérkezett, az első teendője az volt, hogy meglátogatta Loubet elnököt. Most, hogy távozott, ismét az elnökre gondolt. Amint ugya­nis egy párisi távirat jelenti, György király Loubet elnöknek a Megváltó-rend nagykereszt­jét adományozta. Venezuelában véget ért az egyik forradalom és­­ megkezdődött a másik. Az előbbi forra­dalmat Andrade elnök ellen Castro tábornok vezette, a mostanit Castro elnök ellen vezeti Andrade. A délafrikai háború. — Távirati tudósítások. — Budapest, október 31. London örömmámorban úszik. Nem kedvező harertéri jelentések okozták ezt nagy bol­dogságot, hanem a német császárnak az első dragonyos-ezredhez intézett távirata, amely jó egészséget és boldog visszatérést kíván a Délafrikába induló katonáknak. A császár táv­iratát szó szerint közöltük lapunk mai számá­ban. Nyilvánvaló e táviratból, hogy a császár udvariasságból üdvözölte a nevét viselő ezre­det. Mást nem árul el e távirat és igy az angoloknak nem igen adott okot az örömre. De más örömhírek hiányában jólesik London népének kitombolnia magát a császár távirata fölött való örömében. A harc­térről alig van újabb hír. White tá­bornok az egyesült angol csapatokkal megtá­madta és — angol híradás szerint — vissza­nyomta a búrokat. E hírnek a valósága még kétséges, viszont immár teljesen bizonyos az, hogy a ladysmithi ütközet sem végződött az angolok győzelmével. Sőt, ellenkezőleg: a búrok elvették az angolok összes könnyű hegyi ágyúit Távirati tudósításaink a következők: London, okt. 31 Az angol újságok vezérczikkeket írnak a ladysmithi ütközetről. Valamennyien azt mond­ják, hogy az ütközet kimenetele rendkívül fontos Angliára nézve, mert ha a buroknak sikerült volna az angolokat megverni, akkor ezzel sok időre tönkretették volna Anglia presztízsét Európa szemében. De e mellett is beismerik az itteni újságok, hogy a tegnapi ladysmithi ütkö­zet semmi esetre sem végződött az angolok győ­zelmével s azzal vigasztalják magukat, hogy hi­szen White tábornoknak nem is az volt a fel­adata, hogy győzelmet arasson, hanem az, hogy a búrokat még legalább tizennégy napig foglalkoztassa, a­míg a nagy angol hadsereg megérkezik. A tegnapi ütközetről ma a következő részle­teket jelentik : A csata kevéssel reggeli öt óra után kezdődött. A brit tüzérség már éjfél­kor fölvonult s nyomon követte az angol gya­logság és lovasság. Éjjel három órakor az an­golok nagy félkörben állottak, a Hetmakaer­­uttól északnyugatra. A burok szintén félkör­alakban állottak föl, de úgy látszott, hogy mind a két szárny valamivel tovább nyúlt az angolokénál. Az angolok a c­entrumban három tábori üteget, két lovasezredet s négy fél gyalogezredet állítottak föl, jobb szárnyukon három lovasezred, négy tábori üteg és öt fél gyalogezred, balszárnyukon pedig egy tá­bori üteg és két fél gyalogezred állott. Ez a szárnyuk volt a leggyöngébb s ezt rohanták meg a burok legelső sorban s pedig oly siker­rel, hogy elvették az angoloktól összes könnyű hegyi ágyúikat. Itt történt ugyanis, hogy az ágyuk elé fogott öszvérek a tüzeléstől meg­ijedtek s eszeveszetten rohantak az ellenséges tábor felé. Két zászlóalj gyalogság az öszvérek után rohant s úgy látszik, hogy ugyanaz a sors érte őket, mint a tizennyolczas huszárokat Glencoenél: a burok kezébe estek. Ebben a pillanatban White tábornok azt látva, hogy az ellenség állásánál és számánál fogva nálánál sokkal erősebb, megparancsolta a gyalogságnak, hogy vonuljon vissza a városba, a­mi a búr ágyuk folytonos tüzelése mellett és a brit ágyuk oltalma mellett nagyobb veszte­ség nélkül teljes rendben sikerült. A csata négy óra hosszáig tartott. Az angolok vesztesége k­i­­lenc­ven ember. A burok negyven fontos ágyuk­ból is lőttek s golyóik a három mérföldnyire fekvő Ladysmithben estek le, a nélkül azonban, hogy kárt okoztak volna. Az angol csapatok délben érkeztek vissza Ladysmithbe. A csata vége felé megérkezett vasúton Durbanból egy tengerész-dandár, a­melynek nehéz ágyúi azon­nal részt vettek a harczban s elhallgattatták a burok negyven fontos ágyúit. White tábornok­nak eredeti terve az volt, hogy a saját centru­mát a tüzérség oltalma alá helyezi, a­melyet Ladysmithtől három mérföld távolságban egy dombra vitetett föl, a­hol a búr centrummal szemben foglalt állást. White azt hitte, hogy ily módon szétforgácsolhatja az ellenséges had­erőket. De a terv kivitelénél kiderült, hogy a búr centrum már előbb elhagyta azt a pozí­­cziót, a­honnan White még csak ki akarta verni s hogy fő erejét bal szárnyára helyezte. A burok innen gyilkos ágyutüzelést folytattak az angolok jobb szárnya ellen, amely egy pil­lanatra szétbomlani látszott, de végre mégis si­került a brit ágyuknak a burok tüzelésének hatását meghiusítani. Ladysmith, okt. 31. White tábornok éjjel valamennyi angol csa­pattal megtámadta az ellenséget, hogy a bal­szárny mozoghasson s több mérföldnyire visszaüzte a búrokat, anélkül azonban, hogy az ellenséges táborhoz hozzáférkőzhetett volna. White csapatai azután két zászlóalj kivételével visszatértek szállásukra. London okt. 31. A „Daily Mail“-nak jelentik Fokvárosból teg­napi kelettel. A Dunottar Castle gőzhajó Buller

Next