Hazánk, 1900. március (7. évfolyam, 51-77. szám)

1900-03-01 / 51. szám

HAZÁNK. 51. szám.­ runk fejlesztése érdekében valami nagy­dolgot tudna keresztül vinni. A szociál­politikai követelmények meg­valósítása, a munkások érdekében teendő intézkedések nagy része a kereskedelmi tárca keretében kell, hogy megoldást talál­janak. Többször reá­mutattunk, hogy ebben a tekintetben mennyire hátra va­gyunk, mennyi a mulasztás és a teendő. A kartellek gazdálkodása új feladatot fűz a régiekhez, mert bizonyos, hogyha e te­kintetben az orvoslás elmarad, az alsó rétegek kizsákmányolásából folyó elkese­redés könnyen meg fogja zavarni társa­dalmunknak nyugalmát. A vicinális vas­­utakra vonatkozó törvényjavaslat úgy tud­juk már régóta készen van, évek óta ígérik beterjesztését, az elhatározó lépés azonban mindez ideig nem történt meg. A lefolyt egy év alatt sok megváltozott. A borpancsolás, gabona-uzsora, búzaring és azok az események, melyek ezekhez tapadnak, sokaknak felnyitotta szemét s a kartellek garázdálkodása világossá tette, hogy a markantilizmus végső céljai a plutokratikus oligarchia hatalmának meg­szilárdítása, amelyért kész proletarizálni az alsó rétegeket, elpusztítani a középosz­tályt s vele együtt a nemzeti szabadság maradékait is. Vájjon lesz-e, ki a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál ezeknek a nézeteknek kifejezést ad s figyelmezteti a nemzetet, hogy az, mi valaha nekünk drága volt, kockára van téve s igy el is veszhet ? A kínai gyarmatosítás. — A «Hazánk» tudósítójától. — Budapest, febr. 28. A gróf Goluchowski által kezdeményezett gyarmati politika legkevésbbé sincs eltemetve, dacára annak, hogy az 1898. évi delegáció, leg­alább annak a magyar fele, a legnagyobb igye­kezettel törekedett azt elhantolni. A hazai sajtó is támogatta a magyar delegációt ebben a mun­kájában s valahányszor fölmerült a kínai kaland, mindannyiszor a legsúlyosabb érvekkel jön ki­mutatva, hogy Magyarországra nézve egyenesen káros bármi legcsekélyebb gyarm­atosítási terv akár Kínában, akár az exotikus világ más ré­szében. Mindez nem akadályozta a közös külügymi­nisztériumot, hogy tovább ne dolgozzék a gyar­matpolitika tervein, amivel jelentékeny szolgá­latot tett az osztrák kormánynak. A magyar delegáció állásfoglalása a legkisebb akadályát sem képezte annak, hogy tovább ne szőljék a terveket a Ballplatzi palotában, másutt volt az akadály a külpolitikában, mert a kisze­melt gyarmatok egyike, még pedig a fontosabb, az angol érdekszférába esik s ezért az angol diplomácia ezzel az okkupációval szemben ál­lást foglalt. Most azonban, mikor az angol diplomáciát teljesen lefoglalja a transzváli háború, az osztrák­magyar külügyminisztérium elérkezettnek látja az időt a cselekvésre, annál inkább, mert ez a ked­vező pillanat, amikor Anglia ellentallásáról szó nem lehet. Így történt az, hogy a gyarmatpolitika terén ma bevégzett tényekkel állunk szemben. Erre vonatkozólag a Magyar Gazdák Szemléje Fiuméból arról értesít, hogy a monarchia Fu-tsing-ot, egy tengerparti kis­várost szemelte ki az osztrák-magyar gyarmat létesítésére. Onnét vasutat akarnak építeni Kiang-Li tartomány fő­városa, Nan-szang felé, amelyet azután meg­hosszabbítanának a Bang-tsekiang folyó völ­gyébe, ahol szintén a kiépítendő olasz vasút­vonalhoz csatlakoznék. Erre a vasútra a külügyi hivatal m­ár meg is szerezte a szükséges koncessziót, sőt már akadtak is vállalkozók, akik az építési tőke legnagyobb részét biztosították. A jelzett két tartomány területe együtt csak­nem akkora, mint hazánké ; a lakosság száma több mint 40 millió. Ez a sáni népesség a ki­szemelt kínai gyarmatot fogyasztó piacnak pre­desztinálja első­sorban, bár kétségtelen, hogy az rendkívüli gazdagsága folytán kőszénben, por­­cellánföldben, selyemben és teában kivitelre is dolgozhatna. A kínai gyarmat, mivelhogy nem tropikus fekvésű és kolonizációra túlsűró lakossága fogy­tán nem alkalmas, nem felelhetne meg a szoros értelemben vett gyarmatpolitika intencióinak. Azért a külügyi hivatalban tanulmányozták, mi­képp és hol lehetne egy tropikus fekvésű gyar­matra szert tenni. E tekintetben nagy nehézsé­gek merültek föl, mert Afrika, Ázsia és Ausz­trália civilizálatlan vidékei már mind akkupálya vannak s csak legföljebb egyes félműveit, mon­­archisztikus szervezetű országokról lehetett sz­ó. Ekkor merült föl az az eszme, hogy Malakka félszigetnek Sziámhoz tartozó, csaknem teljesen független részeit kellene a kívánt célra igénybe­venni. Ez a terület a félsziget északi részén terül el, hogy kötelezed magad huszonnégy óra alatt a szakáladat teljes csupaszra leborotváltatni. Meg­­érdemled, miért vagy rá oly hiú, meg miért ás­kálódsz a kis­lányod után. Lenti egy pillanatig megállokt, valami vissza­fojtott kacaj játszott az arcán. — Jó, megteszem — és hangja komoly, ün­nepélyes volt, — de adjon még mindegyikőtek 10—10 forintot, ennyit megérdemlek a nagy ál­dozatért. Amikor megkapta a 20 forintot, boszosan, anélkül, hogy szólt volna, ott hagyta őket. Azok pedig hangos hahotába törtek ki. * Másnap este Melli és Sárdy ismét együtt ifi­tek a kávéházban. Egyszerre egy hordár áll meg előttük s egy csomagot ad át nekik, amely­hez levél volt mellékelve. Melli olvasni kezdte a levelet, amely igy szólt: «Kedves lel­keim, itt küldöm a szakálam, ame­­­lyet egy párisi borbélynál vettem 20 frankért, no de az a tegnapi pezsgős vacsora meg a 20 forint megér annyit. Mondhatom, kitűnőbb álszja­­kált sehol sem készítenek, mint Párisban. Azért vettem — természetes szokás híján — hogy no, de úgy is tudjátok. A kis leánykám olyan hi, mint azelőtt volt, épp úgy szeret, sőt jobban. Ma fől! Eb­b­en, hogy vagytok, quelle­ est la nouvelle? Most együtt kacagunk Lórikámmal, hogy mennyire felültetek ti az én hamis szaká­lamnak. Különben ma este Lórikámmal együtt megyek a­­ Somossyba, úgy hiszem elég lesz az a húsz forint, amit tőletek kaptam. Au revoir. Pál Lenti.» kiterjedése 80.000 m2 (negyedrésze hazánk terü­letének), apró maláji szultánokat ural, akik a sziámi uralkodónak adót fizetnek, máskülönben pedig teljesen függetlenek. Ezt az adót, így gon­dolkodnak az illető tényezők, meg lehetne vál­tani Sziámtól s azután, ha lehet szép szerével, kolonizálni a birtokukba átment területet, amely hogy mennyire kihasználatlan, mutatja, hogy lakosainak száma alig kétszázezer. A föld maga a lehető legtermékenyebb s e tekintetben a szomszédos Szumátrával versenyez. Fűszerek, rizs, szúgópálma, cukornád, kávé, pamut, dohány, kámfor, tea, ében stb. fa mind buján tenyészik, úgy hogy ültetvények létesíté­sével és a természeti kincsek kihasználásával egész szükségletünket ott lehetne födözni az említett cikkekből. A lakosság malájokból és sziámiakból áll, a félsziget belső, jórészt isme­retlen vidékein teljesen vad negritó törzsek laknak. Ott is vasutat akarnak építeni és pedig a fél­sziget közepe táján, Singgorától a Talanaus­­öbölig ; a két végponton létesülne az első két kolónia, amelyet a többiek követnek Bandonban, Szakonban, Pataniban, Trenganuban és a cink­vidék központján, a Bagatoe-öbölben. Legnagyobb akadálya a malalskai gyarmat megszerzésének Anglia oppozíciója volt, amely­nek hátsó-indiai birtokai, a Straits Settlements, egész a félsziget északi részébe nyúlnak le: a félsziget déli részei: Singapore, Malakka stb. nagy angol birtokok, vagy angol protektorátus alatt állanak. Az osztrák-magyar gyarmat az északi és déli angol terület közzé ékelte volna be tehát magát, amit érthetőleg meg akarnak akadályozni az angolok. Az általunk felsorolt adatok elégséges anyagot szolgáltatnak arra, hogy a képviselőházban inter­pelláció tétessék a gyarmati politika mai stá­diuma felöl. — Bien, — mondá egykedvűen a harmadik. * Éjjel együtt ültek a Somossy egyik szeparéjá­­ban. Folyt a pezsgő s a bor. Mielőtt fizettek volna, felállt Melli s nyugodt, egyszerű komoly­sággal szólt Lentihez. — Kedves barátom, remélem a cehedet te fizeted, mivel úgy egyeztünk meg tegnap, hogy csak addig leszel a vendégem, míg a podgyászod megérkezik; annál is inkább, mivel, ha még akarnám is, akkor sem tudnálak kifizetni, mert nincs nálam annyi pénz. Ha jól tudom, Pálnál sincs. — Épp annyi van nálam, hogy a számlám ki­fizetése után alig marad egy forintom. —­ Halljátok, ez cudarság — dühöngött Lenti. Ide csaljátok az embert, ez igazán nem járja. Fizessetek, nekem lesz egy rozsdás fityingem sincs. A sok huza­vona­s tárgyalás után Melli és Sárdy elővették az iv papirost, azután sunyi mosolylyal fordultak Lentihez, ki boszosan már el akarta hagyni a helyiséget. — Tudod mit, pajtás — szólt Melli, ha ezt az ivet aláírod, akkor kifizetjük a cehedet. — Hát tudjátok meg, hogy ti vagytok a világ leglelketlenebb emberei, bizonyosan valami váltó féle, vagy jótállás, vagy tudom is én mi, dühöngött Lenti. De lássátok, hogy gavallér emberrel van dolgotok, aláírom. Azzal nagy boszosan mind a két iv alá kanya­­ritotta a nevét s vette kabátját. — Hé, ne siess, kacagott Melli, legalább tudd meg, mit irtat alá. Hát ebben az írásban az áll: 2 Csütörtök, 1900. március 1 Budapest, február 28. A miniszterelnök a királynál. Ő Felsége elutazása előtt ma délelőtt Széll Kálmán minisz­terelnököt magánkihallgatáson fogadta, amely közel egy óra hosszat tartott. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésén folytatják a belügyi tárca költségve­tésének részletes tárgyalását. A tárca tárgyalása va­lószínűleg elfoglalja még a holnapi ülést is. Ugyanis a tárca hátralévő tételeihez folyton többen jelent­keznek felszólalásra, így a közbiztonsági kiadások tételeinél fel fog szólalni Óváry Lipót és a tűzoltó­ság intézményéről fog részletesen beszélni. Ugyan­csak e kérdéshez szól Major Ferenc is, aki általá­ban az orvosi segélyügyről beszél. A közigazgatási általános kiadások tételénél új vita várható. Ezt Komjáthy Béla vezeti be s több felszólalást is vár­nak. A rendőrség tételénél Pichler Győző szólal fel és beszédet mond Visontai Soma is, valószínűleg a bűnvádi eljárás folytán a rendőrségnek az előnyo­­mozatnál való közreműködését téve szóvá. A Bánffy lapja reprodukálja keddi számunkban megjelent «Megoldatlan kérdés» című cikket. Öt hasáb kommentárt fűz hozzá. Hogy ez öt hasáb kommentár színültig van gyanúsítás és rágalmazással,­­ ezzel nem sokat törődünk. Bánffytól jön, tehát ki venné ezt komolyan számba. A kereskedelemügyi költségvetés tár­gyalása valószínűleg csak pénteken kerül sorra. A költségvetés tárgyalására 3—4 ülést szánnak, mert előreláthatólag nagyobb vita e büdzsé kapcsán nem fejlődik ki. A jövő héten a közbetett vasúti adó­javaslat elintézése után körülbelül csütörtökön meg­kezdik a földművelésügyi költségvetés tárgyalását. Ez, ha nem is olyan hosszúnak, de érdekességben a belügyi büdzsé tárgyalásához hasonlónak ígérkezik. Elmélkedés a fúzióról. Az Egyetértés mai cikkében a fúzióról elmélkedik. Ez az újság esküdt ellensége volt kezdettől fogva minden igaz politikai alakulásnak, amelytől azt lehetett remélni, hogy a Tisza-rendszert a politikai meg­tisztulás váltja fel. Valahány politikai mozzanat merült fel, amitől azt lehetett várni, hogy a po­litikai erkölcstelenség uralma m­eg lesz szüntet­hető, az Egyetértés nyomban oda állott a meg­­tisztulási folyamat elé s támogatta több és keves

Next