Hazánk, 1900. április (7. évfolyam, 78-101. szám)

1900-04-01 / 78. szám

r*mw! ■ .■■■ . ■ ......................... ____________________________________ Vasárnap, 1900. április 1. HAZÁNK. 78. szám. ;ezen a tanyáján: a termény ára, a hús ára s a munka ára. A mezőgazdasági produktumok értékének emelkedése vagy esése emeli vagy sülyeszti a produktiv erők értékét is. Immár a párkány széléig sülyedtünk s akik legközelebb állanak a víz torkához, a fedélzetre menekülnek. Ezt kellemetlen észrevenni és ebből orszá­gos ügyet csinálni nem kívánatos. Mert a mentésre nincs idő és nincs kedv. Mert a hajó súlyának könnyítésére gondolni nem akarnak. A föld terheinek felszabadításá­ról nem is beszél már a fásult megnyugvás. Hisz megtalálták a mentőhorgony fogó­pontját a telepítésben. Nem a föld hálátlan, hanem csak megoszlása rossz. Nem beteg a mezőgazdaság, hanem csak munkásai élhetetlenek. Jobb arány a birtokmegosz­lásban és szerencsésebb megosztása a szerepköröknek a termelésben: ez az új hon mentő idea, mely ragyogó színével eltakar minden feketeséget. Ez a terv, mely nagy méreteivel imponál és pénzbe nem kerül. És miközben a kormány éve­ken keresztül alig tudott kapni telepítendő anyagot, addig évenként 25 ezer magyar száll ki Amerikában, majdnem annyi be­fektetéssel, amely befektetés árán a hazai telepítési tervezetek is boldog exisztenciá­­val biztatják. De futnak és futni fognak az emberek, mert a jobb sors iránt hitü­ket vesztették már ebben a hazában. Ez országos ügy, amelyet természetes lefolyására bízni bűnös mulasztás. Vizs­gálni és tanulmányozni szükséges. Szembe kell szállani a menekülés okaival, ha kel­lemetlenek is, el kell azokat hárítani, ha költségesek is. Alkalmazásba kell venni a felvilágosítás és kapacitálás minden esz­közét, hogy megmentsük magunknak azt, akit csalfa hitegetés vagy a keserű elége­detlenség egy . _ "Nagy reményeinek téves fellene­,­ ki­szakítani körünkből. Ez az egyik.­­ meg­őrizni a haza erkölcsi kötelékében, akit már visszatartani nem bírtunk ; kietlen vándorúrának irányt szabni; érdekét kép­viselni ott kint s őrködni szelleme fölött; végre segíteni erőtlen visszavágyódásában: ez a másik feladat. Államhatalom és tár­sadalom egyformán osztozzanak benne, mert mindkét feladat odatartozik a nem­zet létfentartási és lelkiismeretbeli köte­lességei közé. Buday Barna, síkban való felolvadása volt a szerelmünk, amely s nem kérdezett, nem számított, nem volt öröme,­­ buja, csak szenvedélye; önmagában s önma­gáért szeretett. A zene volt a lelke, a szive, minden érzése s ott hagyta . .. Addig a kutatás láza volt lelkem, szellemem tápláléka s ott hagytam ... Egy akartunk lenni. És a mámor gyönyörében is mintha abból a sokszínű gőzből kibontakozó vízió kacagását hal­lottam volna. Gyakorta láttam feljárni hozzá, valami elzül­lött kinézésű, kopottas alakot. Tekintete, modora mindamellett az intelligens embert árulta el, úgy harmincéves lehetett. Valami elhibázott élet­e— gondoltam. Amint a lépcsőkön lefelé szokott haladni, mindig pénzt olvasott tenyerén, miköz­ben cinikusan vigyorgott. Széles karimájú kalap­ját hátracsapva hordta, szemei beestek, félig le­hunyva tartotta pilláit, mintha bántaná szemét a nappali fény ereje. Egy napon Mia — így hívták a leányt — na­gyon izgatottan jött haza és addig kunyerált, mig egy kis méreggel telt üveget neki nem ad­tam ; valami kétségbeesett kacagással kért. A zsebében akarja hordani — kedvtelésből, sze­szélyből, ez volt az egyedüli ok, mint mondta. És neki adtam. Azóta megváltozott, szótlan, izgatott volt. Mintha valami nagy küzködések viaskodtak volna lelkében. Egyik este épp teáztunk. Valaki kopogott az előszoba ajtaján. Ő megdöbbenve ugrott fel, egyszerre halotthalavány lett, csak szemei ég­tek. Futott ki. Az az elzüllött alak nyitott be, kis három-négy éves leánykát vezetett a karjá­nál. Nagy, gyerek­ szemeivel ijedten tekinthetett körül. — Na, hogy vagy, Mia, bő ? Itt a Hedvig is, huj, de kutya hideg van ott kiinni — szólt az elzüllött ember. Én nem mentem ki. Hallottam, amint a leány halkan, izgatottan beszélt vele s amint zsebéből pénzt vesz ki. Az cinikus röhö­géssel zörgette a pénzt, azután zsebre csúsz­tatta. A leány ki akarhatta tuszkolni, egyszerre éles sikoltását hallottam, mintha ökölcsapás érte volna. Rohantam ki. Akkorra már a lépcsőfel­­járat előtt dulakodtak. Mint egy nőstény tigris csimpaszkodott a férfiba, az meg rekedten ordí­totta a kis leányra. — Nézd, megöl az anyád... az apádat! Nem volt időm, hogy közbevessem magam; a leány óriási erővel lódította meg ellenfelét. Az pedig hátrabukva, kalimpálódott lefelé, rekedten szitkozódva. Lihegve, kimerevesedett szemekkel állt a leány, felkapta a gyermeket s rohant vele be a szobájába. Valami vad, szenvedélyes hévvel ölelte, csókolta a kis lánykát, a földön hempergett vele. Zokogott, meg kaca­gott . . . És én rajtam valami kimondhatatlan tehetet­lenség erőszakoskodott. Nem volt erőm, hogy fölkeljek, csak az ablakon át láttam, mi törté­nik benn. És olyan kimondhatatlan fájdalmat éreztem. És amikor bementem­ hozzája, ott feküdt ágyán, mellette a kis­lány­­— a saját leánya. Előtte a méregtartó üveg — üresen, az alján fel nem olvadt cukordarabok voltak. Egész éjjel ott virrasztottam a két halott mel­lett és nem tudtam sírni. Néztem azt a nyugodt mosolyt, amely leszámolt lelke hazugságával, nagy szerelmével, megbánásával . . . mindennel, ami földi ... . . . Homlokomat megérintette a boldogság­­ fehérasszonyának álomkeze. Mintha lelkének­­ szelíd békéjével beszélt volna hozzám . — Lásd megtaláltad s elvesztetted. Kutattad lázzal, éjjeleken át a méreg halálának mérgét, amivel azt kikacagod és ime te adtad kezébe. És most le fogsz mondani arról, hogy tovább kutasd, döbbenve fogod kerülni laboratóriumo­dat, örökre elhagyod hivatását; mert minden, amit ott látsz, visszaemlékeztetne rá, füledbe kacagná, mily hiúságos volt minden fára­dozásod s te adtad nekik a halál eszkö­zét. És azután azt gondoltad, ebben a nagy szerelemben megtaláltad, amit kerestél, nem törődsz a bűnével, lelked előtt nagy, hatal­mas volt s ez neked elég. És azt mondod ennek a határtalan nagy szerelemnek szenvedélye ki­ölt belőled mindent, magával vitte a halottak birodalmába. Utolsó szerelmed volt! Most már nincs mit keresned. Pedig máris ott van telked­ben egy új, más utáni vágy érzése, amely sar­kal, ösztökél, hogy keress tovább, mindvégig. És soha nem fogod megtalálni. Keresni fogod a tévelygésekben, lelked meghasonlásában, anél­kül, hogy tudnád, de soha el nem éred . . . Az az elzüllött alak csont be, nesztelenül surrant a halottas­ágyhoz, azután letérdelt, meg­fogta Mia s a kis leánya kezét s mind a ket­tőt kezében tartva, csókjaival halmozta el. Mintha a halál utáni nyugalomban akarta volna egyesíteni azt, amit az élet megtagadott tőle. Sokáig nézett rájuk, tekintete az alkoholista züllött őrültségét fejezte ki. Valamit motyogott, szó nélkül felkelt s eltávozott. Künn a lépcső­házban hallottam, amint megállt s mintha pén­zét számlálta volna. Azután valami fájdalmas, bus dalt kezdett énekelni, rekedten belecsuklott. Mint a halotti gyászének, lassan veszett el, amint lebotorkált a lépcsőkön. Ment a halottak szigetére . . . Budapest, márc. 31. A Felség személye körüli miniszter. Amint a Hazánk már jelezte, a hivatalos lap mai száma közli a Felség személye körüli mi­niszter kinevezésére vonatkozó legfelsőbb kézira­tokat. Ezek a kéziratok a következők: I. Kedves Széll! Előterjesztése folytán Önt a Személyem körüli magyar minisztérium ügyei­nek ideiglenes vezetésétől ezennel felmentem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. Ferenc József, s. k. Széll Kálmán, s. k. n. Kedves gróf Széchényi! Magyar miniszter­­elnököm előterjesztésére Önt Személyem körüli magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. Ferenc József, s. k. Széll Kálmán, s. k. A kormány és a fuvardijak. A választási fuvardíjak kérdésében tudvalevőleg a belügyminisz­ter aképpen rendelkezett, hogy a törvényhatóságok új szabályrendeleteket alkossanak ama kívánalmak tekintetbevételével, melyeket az első tervezet felkül­dése alkalmával a fuvardíjak megállapítására nézve a belügyi kormány kifejezett. A megyék nagy része nyári közgyűlésén tárgyalja a belügyminiszter leiratá­nak megfelelően az uj tervezeteket s aztán sürgősen felküldi a kormánynak. Mint értesülünk, a belügymi­nisztériumban készen vannak rá, hogy ezeket az uj felterjesztéseket soron kin­l azonnal megvizsgálják és elintézzék, úgy­hogy ha még itt-ott reperálásra volna szükség, az az őszi közgyűléseken hamarosan megtörténhessék. Ugyancsak a választási ügyek el­készítéséhez tartozik, hogy a képviselőház elintézze a bizottság által letárgyalt és előkészített azon ja­vaslatot, mely némely községben a választói jogo­­s Az apropriáció és a pártok. Az országgyű­lési pártok közül ma este a függetlenségi Kossuth­­-párt értekezletet tart és tárgyalni fogja a költségve­tési felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A párt elvi álláspontjához képest a javaslatot nem fogadja el, a kormánytól a bizalmat megtagadja s ennek a képviselőházban való kifejtésével Kossuth Ferencet fogja megbízni. — A néppárt sem szavazza meg a az apropriációt és valószínűleg gróf Zichy János fogja ezt indokolni. Egyébként a néppárt hétfőn este tartandó értekezletén kijelöli a párt részéről a dele­gációba küldendő két tagot.­­ A szabadelvű­ párt régi szokásához képest az apropriáció tárgyában nem tart értekezletet, mert ez bizalmi kérdés lévén, a párt előzetes tanácskozás nélkül meg fogja szavazni. Az Ugron-párt szervezkedése. Az Ugron­párt régebb idő óta tervezi, hogy országos új szer­vezetet létesít a párt programmjába foglalt elvek minél szélesebb alapon való terjesztése érdekében. A szervezkedést legutóbb első­sorban a katonai kérdések felvetésével a múlt delegáció után akarták megkezdeni, azonban akkor elhalasztották. Most abban állapodtak meg, hogy a szervezkedést a jövő héten megkezdik s a figyelmet arra fordítják, hogy suk­ságok megállapítására vonatkozott. A kormány­nak az a szándéka, hogy ezt az előterjesztést is elintézze még az ülésszak berekesztése előtt. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a jövő hét folya­mán Széll Kálmán miniszterelnök válaszolni fog több függőben levő interpellációra. Az Egán-ügy hullámai. A munkácsi ruthén gyűlésen — amint annak idejében emlí­tettük — György Endre, ki az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet képviselte, szembehelyez­kedett az egész közgyűléssel s annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy az akciót nem kívánja kiterjeszteni a szomszédos vármegyékre. György Endrének ez a nyilatkozata a gazdatár­sadalomban, amely éber figyelemmel kiséri Darányi akciójának minden mozzanatát, erős visszatetszést keltett s nagyon csodálatosnak tartották, hogy György Endre, éppen mint az O. M. G. E. képviselője tetszelgett a kerékkötő szerepében. Ennek a hangulatnak a kifejezése lesz az O. M. G. E. mai igazgatói választmá­nyának a mai ülésén Kodolányi Antal interpel­lációja, aki illettes bírája elé viszi György Endr­e magyarázatra szoruló szereplését.

Next