Hazánk, 1900. április (7. évfolyam, 78-101. szám)
1900-04-01 / 78. szám
r*mw! ■ .■■■ . ■ ......................... ____________________________________ Vasárnap, 1900. április 1. HAZÁNK. 78. szám. ;ezen a tanyáján: a termény ára, a hús ára s a munka ára. A mezőgazdasági produktumok értékének emelkedése vagy esése emeli vagy sülyeszti a produktiv erők értékét is. Immár a párkány széléig sülyedtünk s akik legközelebb állanak a víz torkához, a fedélzetre menekülnek. Ezt kellemetlen észrevenni és ebből országos ügyet csinálni nem kívánatos. Mert a mentésre nincs idő és nincs kedv. Mert a hajó súlyának könnyítésére gondolni nem akarnak. A föld terheinek felszabadításáról nem is beszél már a fásult megnyugvás. Hisz megtalálták a mentőhorgony fogópontját a telepítésben. Nem a föld hálátlan, hanem csak megoszlása rossz. Nem beteg a mezőgazdaság, hanem csak munkásai élhetetlenek. Jobb arány a birtokmegoszlásban és szerencsésebb megosztása a szerepköröknek a termelésben: ez az új hon mentő idea, mely ragyogó színével eltakar minden feketeséget. Ez a terv, mely nagy méreteivel imponál és pénzbe nem kerül. És miközben a kormány éveken keresztül alig tudott kapni telepítendő anyagot, addig évenként 25 ezer magyar száll ki Amerikában, majdnem annyi befektetéssel, amely befektetés árán a hazai telepítési tervezetek is boldog exisztenciával biztatják. De futnak és futni fognak az emberek, mert a jobb sors iránt hitüket vesztették már ebben a hazában. Ez országos ügy, amelyet természetes lefolyására bízni bűnös mulasztás. Vizsgálni és tanulmányozni szükséges. Szembe kell szállani a menekülés okaival, ha kellemetlenek is, el kell azokat hárítani, ha költségesek is. Alkalmazásba kell venni a felvilágosítás és kapacitálás minden eszközét, hogy megmentsük magunknak azt, akit csalfa hitegetés vagy a keserű elégedetlenség egy . _ "Nagy reményeinek téves fellene, kiszakítani körünkből. Ez az egyik. megőrizni a haza erkölcsi kötelékében, akit már visszatartani nem bírtunk ; kietlen vándorúrának irányt szabni; érdekét képviselni ott kint s őrködni szelleme fölött; végre segíteni erőtlen visszavágyódásában: ez a másik feladat. Államhatalom és társadalom egyformán osztozzanak benne, mert mindkét feladat odatartozik a nemzet létfentartási és lelkiismeretbeli kötelességei közé. Buday Barna, síkban való felolvadása volt a szerelmünk, amely s nem kérdezett, nem számított, nem volt öröme, buja, csak szenvedélye; önmagában s önmagáért szeretett. A zene volt a lelke, a szive, minden érzése s ott hagyta . .. Addig a kutatás láza volt lelkem, szellemem tápláléka s ott hagytam ... Egy akartunk lenni. És a mámor gyönyörében is mintha abból a sokszínű gőzből kibontakozó vízió kacagását hallottam volna. Gyakorta láttam feljárni hozzá, valami elzüllött kinézésű, kopottas alakot. Tekintete, modora mindamellett az intelligens embert árulta el, úgy harmincéves lehetett. Valami elhibázott élete— gondoltam. Amint a lépcsőkön lefelé szokott haladni, mindig pénzt olvasott tenyerén, miközben cinikusan vigyorgott. Széles karimájú kalapját hátracsapva hordta, szemei beestek, félig lehunyva tartotta pilláit, mintha bántaná szemét a nappali fény ereje. Egy napon Mia — így hívták a leányt — nagyon izgatottan jött haza és addig kunyerált, mig egy kis méreggel telt üveget neki nem adtam ; valami kétségbeesett kacagással kért. A zsebében akarja hordani — kedvtelésből, szeszélyből, ez volt az egyedüli ok, mint mondta. És neki adtam. Azóta megváltozott, szótlan, izgatott volt. Mintha valami nagy küzködések viaskodtak volna lelkében. Egyik este épp teáztunk. Valaki kopogott az előszoba ajtaján. Ő megdöbbenve ugrott fel, egyszerre halotthalavány lett, csak szemei égtek. Futott ki. Az az elzüllött alak nyitott be, kis három-négy éves leánykát vezetett a karjánál. Nagy, gyerek szemeivel ijedten tekinthetett körül. — Na, hogy vagy, Mia, bő ? Itt a Hedvig is, huj, de kutya hideg van ott kiinni — szólt az elzüllött ember. Én nem mentem ki. Hallottam, amint a leány halkan, izgatottan beszélt vele s amint zsebéből pénzt vesz ki. Az cinikus röhögéssel zörgette a pénzt, azután zsebre csúsztatta. A leány ki akarhatta tuszkolni, egyszerre éles sikoltását hallottam, mintha ökölcsapás érte volna. Rohantam ki. Akkorra már a lépcsőfeljárat előtt dulakodtak. Mint egy nőstény tigris csimpaszkodott a férfiba, az meg rekedten ordította a kis leányra. — Nézd, megöl az anyád... az apádat! Nem volt időm, hogy közbevessem magam; a leány óriási erővel lódította meg ellenfelét. Az pedig hátrabukva, kalimpálódott lefelé, rekedten szitkozódva. Lihegve, kimerevesedett szemekkel állt a leány, felkapta a gyermeket s rohant vele be a szobájába. Valami vad, szenvedélyes hévvel ölelte, csókolta a kis lánykát, a földön hempergett vele. Zokogott, meg kacagott . . . És én rajtam valami kimondhatatlan tehetetlenség erőszakoskodott. Nem volt erőm, hogy fölkeljek, csak az ablakon át láttam, mi történik benn. És olyan kimondhatatlan fájdalmat éreztem. És amikor bementem hozzája, ott feküdt ágyán, mellette a kislány— a saját leánya. Előtte a méregtartó üveg — üresen, az alján fel nem olvadt cukordarabok voltak. Egész éjjel ott virrasztottam a két halott mellett és nem tudtam sírni. Néztem azt a nyugodt mosolyt, amely leszámolt lelke hazugságával, nagy szerelmével, megbánásával . . . mindennel, ami földi ... . . . Homlokomat megérintette a boldogság fehérasszonyának álomkeze. Mintha lelkének szelíd békéjével beszélt volna hozzám . — Lásd megtaláltad s elvesztetted. Kutattad lázzal, éjjeleken át a méreg halálának mérgét, amivel azt kikacagod és ime te adtad kezébe. És most le fogsz mondani arról, hogy tovább kutasd, döbbenve fogod kerülni laboratóriumodat, örökre elhagyod hivatását; mert minden, amit ott látsz, visszaemlékeztetne rá, füledbe kacagná, mily hiúságos volt minden fáradozásod s te adtad nekik a halál eszközét. És azután azt gondoltad, ebben a nagy szerelemben megtaláltad, amit kerestél, nem törődsz a bűnével, lelked előtt nagy, hatalmas volt s ez neked elég. És azt mondod ennek a határtalan nagy szerelemnek szenvedélye kiölt belőled mindent, magával vitte a halottak birodalmába. Utolsó szerelmed volt! Most már nincs mit keresned. Pedig máris ott van telkedben egy új, más utáni vágy érzése, amely sarkal, ösztökél, hogy keress tovább, mindvégig. És soha nem fogod megtalálni. Keresni fogod a tévelygésekben, lelked meghasonlásában, anélkül, hogy tudnád, de soha el nem éred . . . Az az elzüllött alak csont be, nesztelenül surrant a halottaságyhoz, azután letérdelt, megfogta Mia s a kis leánya kezét s mind a kettőt kezében tartva, csókjaival halmozta el. Mintha a halál utáni nyugalomban akarta volna egyesíteni azt, amit az élet megtagadott tőle. Sokáig nézett rájuk, tekintete az alkoholista züllött őrültségét fejezte ki. Valamit motyogott, szó nélkül felkelt s eltávozott. Künn a lépcsőházban hallottam, amint megállt s mintha pénzét számlálta volna. Azután valami fájdalmas, bus dalt kezdett énekelni, rekedten belecsuklott. Mint a halotti gyászének, lassan veszett el, amint lebotorkált a lépcsőkön. Ment a halottak szigetére . . . Budapest, márc. 31. A Felség személye körüli miniszter. Amint a Hazánk már jelezte, a hivatalos lap mai száma közli a Felség személye körüli miniszter kinevezésére vonatkozó legfelsőbb kéziratokat. Ezek a kéziratok a következők: I. Kedves Széll! Előterjesztése folytán Önt a Személyem körüli magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől ezennel felmentem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. Ferenc József, s. k. Széll Kálmán, s. k. n. Kedves gróf Széchényi! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt Személyem körüli magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1900. évi március hó 29-én. Ferenc József, s. k. Széll Kálmán, s. k. A kormány és a fuvardijak. A választási fuvardíjak kérdésében tudvalevőleg a belügyminiszter aképpen rendelkezett, hogy a törvényhatóságok új szabályrendeleteket alkossanak ama kívánalmak tekintetbevételével, melyeket az első tervezet felküldése alkalmával a fuvardíjak megállapítására nézve a belügyi kormány kifejezett. A megyék nagy része nyári közgyűlésén tárgyalja a belügyminiszter leiratának megfelelően az uj tervezeteket s aztán sürgősen felküldi a kormánynak. Mint értesülünk, a belügyminisztériumban készen vannak rá, hogy ezeket az uj felterjesztéseket soron kinl azonnal megvizsgálják és elintézzék, úgyhogy ha még itt-ott reperálásra volna szükség, az az őszi közgyűléseken hamarosan megtörténhessék. Ugyancsak a választási ügyek elkészítéséhez tartozik, hogy a képviselőház elintézze a bizottság által letárgyalt és előkészített azon javaslatot, mely némely községben a választói jogos Az apropriáció és a pártok. Az országgyűlési pártok közül ma este a függetlenségi Kossuth-párt értekezletet tart és tárgyalni fogja a költségvetési felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A párt elvi álláspontjához képest a javaslatot nem fogadja el, a kormánytól a bizalmat megtagadja s ennek a képviselőházban való kifejtésével Kossuth Ferencet fogja megbízni. — A néppárt sem szavazza meg a az apropriációt és valószínűleg gróf Zichy János fogja ezt indokolni. Egyébként a néppárt hétfőn este tartandó értekezletén kijelöli a párt részéről a delegációba küldendő két tagot. A szabadelvű párt régi szokásához képest az apropriáció tárgyában nem tart értekezletet, mert ez bizalmi kérdés lévén, a párt előzetes tanácskozás nélkül meg fogja szavazni. Az Ugron-párt szervezkedése. Az Ugronpárt régebb idő óta tervezi, hogy országos új szervezetet létesít a párt programmjába foglalt elvek minél szélesebb alapon való terjesztése érdekében. A szervezkedést legutóbb elsősorban a katonai kérdések felvetésével a múlt delegáció után akarták megkezdeni, azonban akkor elhalasztották. Most abban állapodtak meg, hogy a szervezkedést a jövő héten megkezdik s a figyelmet arra fordítják, hogy sukságok megállapítására vonatkozott. A kormánynak az a szándéka, hogy ezt az előterjesztést is elintézze még az ülésszak berekesztése előtt. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a jövő hét folyamán Széll Kálmán miniszterelnök válaszolni fog több függőben levő interpellációra. Az Egán-ügy hullámai. A munkácsi ruthén gyűlésen — amint annak idejében említettük — György Endre, ki az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet képviselte, szembehelyezkedett az egész közgyűléssel s annak a véleményének adott kifejezést, hogy az akciót nem kívánja kiterjeszteni a szomszédos vármegyékre. György Endrének ez a nyilatkozata a gazdatársadalomban, amely éber figyelemmel kiséri Darányi akciójának minden mozzanatát, erős visszatetszést keltett s nagyon csodálatosnak tartották, hogy György Endre, éppen mint az O. M. G. E. képviselője tetszelgett a kerékkötő szerepében. Ennek a hangulatnak a kifejezése lesz az O. M. G. E. mai igazgatói választmányának a mai ülésén Kodolányi Antal interpellációja, aki illettes bírája elé viszi György Endre magyarázatra szoruló szereplését.