Hazánk, 1900. április (7. évfolyam, 78-101. szám)

1900-04-01 / 78. szám

HAZÁNK. 78. szám. NAPIBIKEK, Budapest, március 31. Miután a Hazánk­ban megjelent politi­kai és társadalmi karrikaturák a közönség nagy részének tetszésével találkoztak, elhatá­roztuk, hogy ezentúl minden nap fogunk egy­­egy karrikatúrát megjelentetni. — (A Vasárnap), a Hazánk rendes szépirodalmi melléklete ma a következő tartalommal jelent meg: Március fia. Regény versekben. Előharag. Irta Zsud­­nyánszky Gyula. — Földfelosztó szegény hajdúk. Irta ifj. Móricz Pál. — Madarak a népregékben. Irta Hanusz István. — Nehéz játék. (Elbeszélés.) Irta Kovács Dezső. — A Szilágyság népeiről. Irta Boér Miklós. — Hegymászás. (Tavaszi sportcikk). — (Udvari és személyi hírek.) Jenő fő­herceg tegnap Bécsből Freu­denthalba utazott. — Frigyes Ágost szász trónörökös tegnap hat­heti tartózkodás után Bozeki-Griesből visszauta­zott Drezdába. — Báró Kaas Ivor, mint rész­véttel értesülünk, influenzában megbetegedett. Állapota aggodalomra nem­ ad okot. — (Báró Atzél Béka Halála.) Báró Atzél Béla elhunyta alkalmából, a Park-klubnak mind a férfi, mind a hölgyválasztmánya tegnap délután rend­kívüli ülést tartott. A férfi választmány, amely Beöthy Ákos elnöki ősével ülésezett, elhatározta, hogy a ravatalra koszorút helyez, a klub az özvegy bárónéhoz és családjához részvétiratot intéz. Beöthy Ákos meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt érdemeiről s indítványozta, hogy a klubnak a szo­morú eset alkalmából érzett sajnálata jegyzőkönyvbe vétessék, amit az ülés egyhangúlag elfogadott. A hölgyválasztmány elhatározta, hogy külön koszorút helyez a ravatalra és külön emlékiratban fejezi ki részvétét az özvegy bárónénak. Az Országos Kaszinó választmánya is rendkívüli ülést tartott tegnap dél­után a kaszinó volt igazgatójának elhunyta alkalmából. Wekerle Sándor elnökigazgató bejelentvén a halálesetet, az elhunyt érdemeiről meleg hangon emlékezik meg. Az elhunyt báró ravatalát valóságos virágerdő veszi körül s még egyre-másra érkeznek a koszorúk. A koporsón az özvegy gyönyörű fehér koszorúja van elhelyezve, a koporsó lábánál helyezték el az el­hunyt fiainak, Elemér és György báróknak remek koszorúit. A koporsó mellett számos kandelláber ég, körülötte pedig állandóan az Entreprise házi tisztjei állnak díszőrséget. A délelőtt folyamán a Nemzeti Kaszinó, Országos Kaszinó és Park­ Klub tag­jain kívül számosan meglátogatták a ravatalt. A déli órákig koszorúkat küldöttek. Az Országos Kaszinó személyzete — az O. K. nemes szivü igaz­gatójának, Vojnich Oszkár — Báró Atzél Bélának, az Eegyetemi Kör — A nemes férfiú emlékének, Müller Antal — Hálás kegyeletünk jeléül, az Orszá­gos Kaszinó hű kurucai — a szeretett vezérnek és jóbarátnak, Gróf Kreith Béla — Szeretett barátom­nak, a Budapesti Újságírók Egyesülete — A sajtó barátjának, Csathó Aurél — A jó bárónak, a Park- Klub hölgy-választmánya — Hálás kegyelete jeléül, a Park-Klub — Felejthetetlen igazgatójának, Földes Béla és neje — Báró Atzél Bélának, a Hungária nagyszálló — Felejthetetlen vendégének, Széchenyi Béla gróf — Szeretett barátjának, Báró Dániel Ernőné — A Park-Klub megteremtőjének, Pisz­­mann Ferenc — Báró Atzél Bélának, Szentiványi Zoltán és családja — A kedves jóbarátnak, Béla és Bella — Felejthetetlen Bélánknak, az Országos Női Kaszinó, az Országos Úri Kaszinó, báró Révay Gyula, gróf Károlyi István, Atzél Elemér és György, Zse­­lénszky Róbert, Budapest székesfőváros, Berkes Béla és zenekara, Hugonnay Béla és neje, Scherr-Tors és neje, Atzél Béláné, Atzél Lajos, Radics Béla és ze­nekara, a Sas Társaság, Beszmann József, Burger­ Károly stb., stb. A ravatalt ma délelőtt lefényképez­ték és a koporsót üvegfedéllel látták el. A temetés ma délután 4 órakor történt meg, az elhunythoz méltó nagy pompával. Impozáns és meg­ható képe volt a Park-Kub nagytermének, ahol a ra­vatalt fölállították. A ravatal úgy­szólván eltűnt a pálmák és délszaki növények özönében. Kis, fehér kereszt támaszkodott, a ravatalhoz e felirással: «.Báró Atzél Béla — élt ötven évet.« Ezalatt odakünn akkora nézőközönség gyülekezett, mely ellepte a Stefánia-utat a Csömöri-utig. A rendre maga báró Splényi Ödön rendőrtanácsos ügyelt egy szakasz lovas- és egy szakasz gyalogrendőr­rel. Negyed öt órakor érkezett meg Tóthfalussy Béla erzsébetvárosi plébános, Várday kanonok és nagyszámú papság kíséretében. Majd egymásután gyülekeztek közéletünk kiváló alakjai, hogy az el­hunyt iránt lerójják a végső kegyelet adóját. Ott volt: Plósz Sándor igazságügyminiszter, Horánszky Nándor, gróf Károlyi György és Tivadar, gróf Csekonics Endre, gróf Andrássy Tivadar, gróf Andrássy Gyula, Márkus József főpolgármester, Csávossy Béla, Ugrón Gábor, Kossuth Ferenc, Justh Gyula, Ludwigh Gyula, az államvasutak elnökigazgatója, báró Bohus Zsigmond, Rohonczy altábornagy, Rohonczy Gida és mások. Széll Kálmán minisz­terelnök betegséggel mentette ki magát s titkárát, dr. Hazay Istvánt bízta meg a képviseletével. Öt óra­kor az Opera énekkara megható gyászdalt adott elő, majd Beöthy Ákos búcsúztatta el a halottat meleg szavakkal, amelyek a jelenlevőket a könyekig meg­hatották. Ezután megindult a halottas menet. Egy szakasz lovasrendőr haladt elül báró Splényi Ödön­nel, utána a két koszorút vivő kocsi, végül a ha fekete lótól vont gyászkocsi így vitték örök nyugvó be­­ivére az elhunyt főurat, aki szereplésével halhatatlan nevet szerzett a magyar társadalom történetében.­­ (A trónörökös Tatán.) A tatai lap újsá­golja, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös március 2-án szigorú inkognitóban Tatán járt. A királyi her­ceg a déli gyorsvonattal érkezett meg Bruckból s útjáról csak a vasúti személyzetet értesítette. Az­ állomáson környékbeli gazdaemberek vár­ták tarka lovakkal, mert a trónörökös azért jött, hogy egy négyes fogathoz négy egyforma tarka lovat vásároljon. Vett is, még pedig nem né­­gyet, hanem hatot s fejedelmi bőkezűséggel adta meg mindegyiknek az árát. A vásárlás után egy tatai frakkeren a szárnysegédével a városba hajtatott s rövid sétakocsizás után betért ebédre az Esterházy­­vendéglőbe. Mielőtt a délutáni gyorsvonathoz ráhaj­tatott, egy szivaros boltban nagy csomó képes leve­lező­lapot vásárolt. A trónörökös Tatáról Bécsbe utazott.­­ (Jókai levele gróf Apponyi Albert­hez.) Az interparlamentáris konferencia minap tar­­tott ülésén gróf Apponyi Albert bejelentette, hogy Jókai Mór elnöklete alatt megalakult a békebarát­­sajtószövetség magyar csoportja és e bejelentésről levélben értesítette Jókait. A költő válaszképen a következő levelet irta gróf Apponyi Albertnek, mint az interparlamentáris konferencia magyar csoportja elnökének: Méltóságos Elnök úr! Kedves Barátom, Nem tudok Méltóságodnak hozzám intézett, na­gyon megtisztelő levelére e kettős címzés nélkül válaszolni. A hideg etikett azt tanácsolná, hogy tiszteletteljes tudomásvétel mellett sorozzam ez átiratot becses emlékeim gyűjteményébe s köteles­ség szerint ígérjem, miszerint mind magam, mind pályatársaim minden lehetőt el fogunk követni, hogy a ránk bízott feladatot tőlünk telhetőleg elő­mozdítsuk. De én nem tudok ennél a hangulatnál meg­pihenni. Újra éledezni kezdek, amikor azt látom, hogy az idealisták (számra csekély, de lélekben erős) tábora egy kiváló nagy alakkal növekedett. Idealistának nevezem én azt, aki teszi azt, ami nemcsak kötelessége, teszi azt, ami nemcsak ma­gának esik jól, teszi azt, ami lehetetlennek látszik. Ilyennek ismertem én fel Méltóságodat. A békeszeretetnek van nagy hadserege, csak vezérei, a szervezkedése hiányzott. A magyar békebarátok Méltóságodban feltalálták a vezérüket s Méltóságod indítványozta a célra­vezető szervezkedést a sajtó utján, melynek a béke szolgálatába kell állni s akkor a győzelem el nem marad. Azért szivemnek egész melegével s lelkemnek minden tehetségével ajánlkozom a rámbizott fel­adatoknak buzgó teljesítésére s a magyar sajtó munkásaiba vetett megtisztelő bizalomért hálás kö­szönetet fejezek ki magam s polgártársaim ne­vében Méltóságos Elnök úrnak s a magyar inter­parlamentáris konferencia országgyűlési csoport­jának. Hazafias tisztelettel és baráti üdvözlettel Méltó­ságodnak Bpest, 1900. március 30-án, igaz hive és szolgája Dr. Jókai Mór elnök.­­ (Békefi Rémig ünneplése.) Békefi Rémig egyetemi tanárt abból az alkalomból, hogy a király nyilvános rendes egyetemi tanárnak nevezte ki, hall­gatói tegnap ovációban részesítették. Békefi látható meghatottsággal köszönte meg az ifjúság üdvözlését. Békefi ma sok üdvözlő levelet és táviratot kapott. — (Halálozás.) Dr. Gruber József egyetemi ta­nár ma éjjel Bécsben meghalt. — (A fővárosi ereklyemuzeum elhelye­zése.) A fővárosi ereklyemúzeumnak egy ideig 2000 forint bérért a Károly-körúton lakást bérelt a főváros hatósága. Később behelyezte ez ereklyetárgyakat a városligeti Műcsarnokba. A múlt évben itt is fel­mondta a hazafias emléktárgyak iránt nem nagyon vendégszerető főváros a lakást s a fővárosi tanács az ereklyéket a gazdasági hivatal raktárába tetette. Az Országos Történelmi Ereklye Múzeumban sző­nyegre került ez ügy , ott tisztán személyi ügyekre vezetik ezt vissza. A főváros tanácsai és törvényha­tóságát nem informálták az előadók helyesen a gyűj­temény értékéről és történelmi becséről és a hazafias érzés ápolása szempontjából való hatásáról. És mi­után a báró Helfert elfogulatlan véleményét nem vették tekintetbe s a gyűjteményt tüzetesen nem vizsgálta meg senki, érthető a főváros egyoldalú el­járása. Miután e nemzeti kincsek közszemlére való kiállítása feltétlenül szükséges, az Országos Törté­nelmi Ereklye Múzeum felhívja a figyelmét a fővá­rosnak, hogy e gyűjtemény számára vagy a körúton vagy a Kerepesi­ úton béreljen helyiséget és gondos­kodjék a gyűjtemény kezeléséről. Előbb azonban a saját, valamint a nemzet megnyugtatása okáért is kérje fel a főváros a gyűjtemény, mint nemzeti köz­kincs értékének megállapítására a hazai múzeumok országos felügyelő bizottsági tagjait, az európai k­írű tudóst, dr. gróf Kuun Géza v. b. t. tanácsost.­­ (Szász Károly gyásza.) Szász Károly és családja a következő sorok közlésére kért fel ben­nünket: Felejthetetlen drága feleségem — édes jó anyánk — váratlan elhunyta alkalmából, százan és százan — kiket hozzánk rokonság vagy barátság fűz, és a megboldogulthoz a szeretet, tisztelet és hála kötelébe csatolt, — kerestek fel bennünket, közelből és távolból, élőszóval és írásban, mély rész­vétüknek őszinte kifejezésével. A velünk együtt érzett fájdalomnak ebből a szívreható megnyilatkozásából vigasztalást és erőt igyekezünk meríteni mélységes gyászunk, pótolhatatlan veszteségünk elviseléséhez. Kötelességünknek érezzük tehát most — még sajgó szívvel s megtört lélekkel bár, de Isten akaratában keresztyénekhez illően megnyugodva, — megemlé­kezni azokról, kik jó lelkük sugallatától ösztönözve bánatunkat enyhíteni törekedtek. Áldja meg az Isten mindazokat, kik részt vettek a mi fájdalmunkban, s fogadják szívesen, megszomorodott szívből fakadó hálás köszönetünket. Budapesten, 1900. március 24. Szász Károly és családja.­­ (Uj ujságkatalogus.) Hausenstein és Vogler bécsi hirdető irodája uj ujságkatalogust adott ki, mely Maas Ottó és fiai műintézetében készült. Ízlé­sében, kiállításában kiváló terméke a nyomdaipar­nak. A katalógus belső összeállításában igen teljes, könnyen áttekinthető képet ad a világsajtóról és hasznos felvilágosításokat ad a hirdető közönségnek. Vasárnap, 1900. április 1. Országos Zarándoklatok Rómára AZ 1900. JUBILARIS ÉVBEN. Rendezik a magas Clerus fennhatósága alatt: a magy. kir. államvasutak városi menetjegy-irodája és PEOPPEE N. JÁNOS, ker. akad. igazgató „KELETI UTAZÁSI VÁLLALATA’* (Budapest, IV. ker., Mária Valéria-utca, Mungária-szálló). A­­lső zarándok utazás indulása 1900. évi május 1-én, a melyre előjegyzések már most elfogadtatnak. Részletes felvilágositással és tervezettel a központi iroda szívesen szolgál. BBSSügyte ------------i lllll illMIIM II1 ' II li—n~

Next