Hazánk, 1900. május (7. évfolyam, 102-127. szám)
1900-05-10 / 109. szám
HAZÁNK. 109. szám. haszna lehet Németországnak a hajóhad szaporításával, ha annak mozgóképességét biztosítani nem képes. Pedig háború esetén az államok nem számíthatnak kőszénre. A kőszénbányászat terén folyton elhatalmasodó szociáldemokrácia pedig adott pillanatban általános, nagy sztrájkot idézhet elő, akkor pedig a büszke árbócosok a kikötőkben rekednek és a nagy hajóhad csak annyit ér, mintha kicsi maradt volna. A szocializmus hazafias tekinteteket nem ismer, vezetőiről föltehető, hogy éppen ily kényes időpontokban éreztetik hatalmukat a gyűlölt állammal. Mozgósítás esetén is nagy állami érdek a vasutak által fölhasználandó kőszén föltétlen biztosítása. A kőszénbányák államosításának hívei az államosítás keresztülvitelének technikájában sem találnak nehézségeket. Az államok már eddig is nagy kőszénbányákkal rendelkeznek,tehát tulajdonképpen csakis az állam által már folytatott üzemág kiterjesztéséről van szó. A kőszénbányák államosításával, az üzemek állami vezetésével fokozottabban lépnek életbe a k köszénybányászok biztosítására vonatkozó intézkedések és a munkások felől is másként fognak gondoskodni. Az államosítás tehát a bányamunkásoknak is kiválóképpen érdekében állana. Most még arról eshetnék szó, hogy a kőszénbányák mostani tulajdonosának kárára szolgálna-e, ha bányáikat az állam megfelelő kárpótlás mellett átvenné vagy leginkább élethivatásuk csorbulna-e ? Az eszme propagálói azt vélik, hogy ez nem következnék be. A kárpótlást a bánya valódi értékéhez mérnék, az életpálya veszteségéről pedig már csak azért sem lehetne szó, mert a bányatulajdon ma már oly nagymértékben mobilizálhatott, hogy állandó tulajdonról e téren nagyjában és egészben szólani aligha lehet. A bányapapírokat rég hatalmába kerítette már a spekuláció, a börzén meg éppen a kézből-kézbe adatnak. Az üzemre stb. tartósaj és számbavehető lefolyást a tulajdonosok nem gyakorolnak, mindez a felügyelő bizottságtól és igazgatóságtól függ. Ez individulitást nélkülöző viszony különösen a munkásokra hat lehangolóan, amennyiben azt a érzést kelti bennök, hogy sorsuk nem jóindulattal mérlegelő fórumnak, hanem csupán a dividencia szempontjából intézendő igazgatóság kezében van. Németországban 1897-ben 336.179 főre rúgott a bányászok száma, üzem volt 333, eredmény 91.055.000 tonna, érték 648.939.000 márka. A kőszénbányák megváltása államonként, nagy kölcsön útján eszközöltetnék, a produktív célra szolgáló kölcsön ezúttal teljesen igazolva lenne. Az állam erős megterheléséről itt szó nem lehet. Az egyes államok a kőszénbányák révén biztos és pontos jövedelmi forrást nyernének s nem kis előnyükké válnék annak bizonyossága, hogy ez a nemzeti érték nem hurcoltatnék a külföldre és nem tétetnék ki a kimerülés veszélyének. Az állami alkalmazottakká vált bányamunkások helyzete külsőleg is emelkednék, anyagi egzisztenciájuk javulna, biztos alapra kerülne és meglehetősen kívül esnének most már a szociáldemokrácia csábításainak is. Az sem lenne megvetendő eredmény, hogy a terv megvalósulásának esetében a bányapapírok kivonalnának a börzespekuláció keretéből. Ennyiben vázoltuk a bányák államosításának új keletű tervezgetését. Annyit mondhatunk, hogy német nemzetgazdák és a közönség rokonszenvesen fogadják a bányaregál eszméjét s közelebb a terv alapos és rendszeres kidolgozásban fog nyilvánosságra jutni. 1. 1. 8 Az indiai éhínség, Budapest, május 9 Londoni lapok jelentései szerint Indiában a pusztító éhínséget még a pestisnél is nagyobb csapásnak tartják, mert egy járványos betegség ellen gyógyszerekkel és szigorú egészségügyi rendeletekkel lehet küzdeni és továbbfejlődésének esetleg gátat vetni, de az éhínséggel szemben a kormány és annak közegei teljesen tehetetlenek. Látniok kell, hogy az éhező népesség naprólnapra mindinkább nagyobb számban elpusztul és segítséget is csak annyit nyújthatnak, amenynyit a rendelkezésükre álló csekély segédeszközök megengednek. Egyesek, kik az Ínséges vidékeken jártak, elrettentő részleteket mesélnek az Ínség pusztításáról, így többek közt egy alkalommal a hatóságot arról értesítették, hogy egy bizonyos helyen elrejtőzve, egy család nyomorog. Midőn a segélyt nyújtók a tíz tagból álló családot megtalálták, már többen nem is voltak életben, a megmaradottak pedig csontig le voltak soványodva. A kiszenvedettek között a legidősebb egy körülbelül 70 esztendősnek látszó aggastyán, a legfiatalabb pedig még csecsemő volt. Más alkalommal pedig több 2-3 éves gyermeket találtak egymás mellett ; ezeket az éhező szülők tették ki azon reményben, hogy ellátásukról majd a hatóság fog gondoskodni. Február elején a szűkölködése száma még csak 3 és fél millióra rúgott. Ez időtől kezdve számuk hetenként átlag egy negyed millióval növekedett, olyannyira, hogy az éhezők számát most öt millióra becsülik. A szűkölködők nyomorának enyhítésére január utolsó hetében 17.000 font sterlinget használtak, mely összeg most 25.000 napi fontra emelkedett. Míg a legutóbbi éhínség alatt csak egy millió embert kellett segélyezni és ez alkalommal a segélynyújtáshoz a világ minden részéből hozzájárultak, addig az indiai kormány most majdnem teljesen magára hagyatva kénytelen öt millió lélekről gondoskodni Az ezidei éhínség most kb. 300.000 négyszög mértföldnyi területen pusztít, melynek lakossága kb. 40 millió lélek. Ehhez számítható még kb. 150.000 négyszögmértföldnyi terület kb. 21 millió lakossal, mely szintén segélyezésre szorul. A legutóbbi termés Indiában tavaly őszszel oly silány volt, amilyenre már hosszú évek óta nem emlékeznek. A halálozás is rettentő mérveket ölt, éppúgy a házi állatok is sorra mind elpusztulnak. Az anyaország részéről megindított akció az ínségesek segélyezésére nem oly nagyarányú, mint aminől Anglia gazdagságánál fogva meg tudna tenni. Nem csoda, hisz egész Anglia figyelme most a délafrikai háború színterére irányul. Annál örvendetesebb azonban a németországi, főleg a berlini pénzarisztokrácia körében megindult segélyezési mozgalom az indiai ínségesek részére, melynek kezdeményezését Vilmos császárnak tulajdonítják. A gyűjtés eddigelé körülbelül fél millió márkát eredményezett, mely öszszeg vételét az indiai alkirály Vilmos császárhoz intézett táviratban köszöni meg. Nagy bankok és az emisszió-tevékenység Németországban. A német birodalmi gyűlés budget-bizottságának ülésén Arnim gróf az érdekes számok egész sorozatát terjesztette elő, amelyek élénk világot vetnek a német gazdasági élet fejlődésére. Ezek szerint a 10 nagy bank (Diskont, Darmstadti, Kereskedelmi társulat, Deutsche Bank, Szövetkezeti Bank, Dresdai, Mitteldeutsche Bank, Schaffhauseni Bankegyesület, Boroszlói Diskontobank) rendelkezett összesen: 1885-ben 286,000.000 márka 1893-ban 452,000.000 , 1900-ban 878,000.000 össztőkével. Németországban a bankok együttesen nagy tőkeemelkedést tüntetnek föl, vagyis: 1884-ben 1265 millió márkát. 1892-ben 1652 » » 1898-ban 2451 » » Tartaléktőkéjük volt a bankoknak: 1884-ben 175 millió márka = 13'83°/o 1892-ben 326 » » = 1932» 1898-ban 539 » » = 22,70» A német bankok rentabilitása itt következik: 1885-ben . ... 6-35°/o 1890-ben ........... 7.60» 1894- ben ..... 6-74» 1895- ben ..... 7'89» Galaxibposta, a vércsék, akik — Folyik a békés levelezés. A postagalambok gyönyörűen turbékolnak ... De vájjon hol vannak titokban vijjognak ? Csütörtök, 1900. május 10.