Hazánk, 1900. június (7. évfolyam, 128-152. szám)
1900-06-02 / 129. szám
HAZÁNK. 129. szám, Budapest, június 1. A delegációk és a király. A delegációk munkálkodásának befejezése, illetőleg az 1901-ik évi közös költségek megállapítása ezúttal a kormányok részére azt a kedvező helyzetet idézte elő, hogy a jövő évre biztosítva van a közös büdzsé oly időben, hogy a költségvetésben megállapított intézkedések idejekorán megtehetők. A határozatokat egyfelől a magyar miniszterelnök, másfelől az osztrák miniszterelnök közelebbről már felterjeszti szentesítés végett a király elé. A megállapodások törvényerőre emelése azzal a határozattal együtt történik, hogy a költségek hozzájárulásában a megosztás a kvóta arányában történik. A kvóta azonban csak ez év július elsejéig van megállapítva. A továbbiakra nézve az van kimondva, hogy a részesedés azutánra a megállapítandó kvóta szerint történik. Bizonyos, hogy a király fogja ismét megállapítani a kvótát és pedig egy évre. Hitelesen azonban ezzel sem lesz befejezve a közös költségek megosztása, mert a megállapítás így sem fog oly időtartamra szólani, mint a költségvetés, tudniillik ebben az esetben is csak a jövő év július 1-ig lehet megállapítani az arányt. A kormányok azonban abban reménykednek, hogy addig az ideig javulnak annyira az osztrák viszonyok, hogy a kvótát parlamentáris uton tíz évre el lehet intézni. Széll Kálmán miniszterelnök a pünkösdi ünnepet birtokán, Rátóton fogja tölteni, de mindjárt aztán visszatér Budapestre. Pünköst után, mielőtt a király visszautazik Bécsbe, még egyszer kihallgatáson fogadja Széll Kálmánt, aki már ekkor megteszi a kvótadöntésre való előterjesztést, melyre nézve a delegációk Budapesten való időzése alatt a két kormány illetékes tagjai közt formális megállapodások történtek. Szünet közben. A pünkösdi szünet ideje alatt, melyből már csak néhány nap van hátra, a képviselőház bizottságainak elfoglaltsága nem igen lesz kevesebb, mint a rendes munkaidő alkalmával. A szünet alatt gondoskodni kell a június 7-én újból megnyíló képviselőház első napjainak munkaanyagáról. A már eddig megállapítva levő munkarend szerint az első tárgy az állatorvosi intézmény államosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása lesz. A szünet alatt teljesen előkészítik tárgyalásra a Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter által a képviselőház formális ülésén benyújtott két törvényjavaslatot az öntözőcsatornákról és a mezei munkások betegsegélyző pénztárának felállításáról. A kereszt. Az egyetemi merényletről a sajtó egynémely orgánuma oly hangon ír és oly rikító gyanusításokat ereget világgá, hogy keresztkérdések nélkül is elárulja bűnös szándékát és a letört keresztek törmelékein nyíltan észrevehető a lólábak nyoma. Az egyik képtelen mesékkel igyekszik másfelé terelni a figyelmet; a másik kenetes sorokban prédikál az ebből az esetből szerinte kibontakozni kezdő antiszemitizmus ellen , de valamennyi ravasz fordulattal kerüli annak megvilágítását, hogy a címercsonkítás utálatos merénylete kettős bűnt leplezett le. Az egyik a magyar szent korona elválaszthatatlan alkatrészének, a keresztnek csupán vallási szimbólumul való erőszakos feltüntetése, ami ellenkezik a történelmi hagyományokkal és a nemzeti jogérzettel ; a másik meg annak a főmomentumnak a szándékos mellőzése, hogy a magyar szent koronát nem szabad építési dísznek használni s aki ezt elköveti és tűri, csaknem oly bűnben leledzik, mint a merénylet bujkáló gyávái. Az is fölötte jellemző, hogy a ludas újságok már megharsantották a tussoló apparátust és azt híresztelik, hogy szobrászlegények munka közben elkövetett ártatlan ügyetlensége okozta a csonkítást. Ez a maga nemében épp oly naiv költemény, mint az a bamba mese, hogy antiszemita vagy néppárti fogás a merénylet, mely a szenvedélyek felizgatására való, így suba alatt azt is ki lehetne hökkenteni, hogy a római pápa enciklikában parancsolta meg ezt a briganti csínyt, hogy ily módon rázza föl a magyar nemzetet abból a közömbösségéből, melylyel az első magyar király megkoronázásának közeledő kilencszázados évfordulója elé néz. Szombat, 1900. junius 2. A szerb nép egyik vezére. A hazai sajtó egynémely orgánuma tárgyalván a Brankovics patriarcha ellen a delegáció elnökénél bejelentett összeférhetlenséget, a bejelentő Gruicsot «a szerb nép egyik vezérének» titulálja. Azt jól tudjuk, hogy Gruics minden lehető alkalmat felhasznál arra, hogy méltatlan támadásokat intézzen Brankovics patriarcha ellen. De a közönség kevésbé tudja, hogy Gruics miért áskálódik a patriarcha ellen. Ezt világosítjuk fel röviden. Gruics a támadásokat 1893-ban kezdte. E támadásokkal szemben Brankovics patriarcha a Hazánk 1894. február 8-iki számában közzétette Gruicsnak hozzá intézett levelét, amelyet elég érdekesnek tartunk most — mikor Gruics abban a hitben van, hogy a magyar sajtó az ő harsonáléjáról megfeledkezett — reprodukálni. Gruics levele, amely 1890. május 5-én kelt, egész terjedelmében a következő: «Főtisztelendő uram! Kérem kegyeskedjék megengedni, hogy főtisztelendőségedet nemcsak azon alkalomból, midőn a szerb patriarchák trónjára lépett, hanem mai névnapja alkalmából is üdvözöljem, csókolván szent jobbját. Huszonkét évi nyilvános működés köt engem a szerb patriarchátus székéhez. A Srpszki Narod című lapot 1868. évben a boldog emlékű Samuel patriarcha alapította. Az ő segélye nagy volt s segélye mellett a többi püspökök is kötelezték magukat arra, hogy évenkint 20 példányra előfizetnek, azonban Samuel patriarcha elhunyta után, néhai Nikanor püspökön kívül, a többiek egy krajcárral sem járultak többé a laphoz. Néhai German pátriárka (Angyelics) száz példányra fizetett elő s azonkívül havonkint száz forintot adott, szintibe a jelenlegi patriarkátusi adminisztrátor Vasiliján püspök (Petrovics) mindössze havonkint kétszáz forintot. Hogy szentségednek mily szándéka és programmel van, nem tudom, azonban meg vagyok arról győződve, hogy az az egyházra és nemzetre nézve hasznos lesz. Nem szándékozom nyilvános közreműködésemet szentségedre felerőszakolni, hanem egyedül kegyelemért esedezem. Mindenekelőtt bátorkodom szentségedet figyelmeztetni, hogy ne hagyja magát valakitől új lap alakítására indíttatni. Az új lap rettenetesen sokba kerül s célra nem vezet. Ha Szentséged célszerűnek látná lapomat hallgatólag havi 200 forinttal segélyezni, akkor magától értődőleg, annak működése Szentséged intencióinak teljesen meg fog felelni. Senkit sem fog megtámadni. Ha pedig Szentséged ezt, mint patriarcha nem tehetné, avagy ha más célszerűbb intenciói lennének, akkor kérem, hogy engem csak október hó 1-ig segélyezzen. Ez mindössze csak 800 forintot tenne ki. Ez ideig összes ügyeimet annyira rendezhetném, hogy életem további folyamán lassan haladhatnék. Ha ezt jónak látja, kérem értesítsen dr. Ruzsics által. Ő tanulóm volt és Szentségednek a veje. Szent jobbját csókolja hive: dr. Gruics János. Ez a revolver-levél nem volt hatással a patriarchára. És mert a patriarcha nem volt hajlandó megfizetni Gruics urat, ez az úr tovább folytatja a piszkolódást. «Mint a szerb nép egyik vezére.» Ezek az előzményei az összeférhetetlenségi bejelentésnek. Legfőbb nemesi hatóság. A nemességi ügyek kezelése évről-évre több gondot ad a belügyminisztériumnak. Családok, amelyek megelégedtek azzal a tudattal, hogy nemességök megvan, most keresik annak írott bizonyságait. Nem éppen a kamarási rang után való vágyakozás fűzi a családokat arra, hogy nemességök okmányait keressék s gondoskodjanak a nemesség elismeréséről. Igen sok esetben a családok azért kénytelenek nemességeket kutatni, mert egyrészt katonai, másrészt pedig polgári rendeltetésű alapítványok vannak, amelyeket az alapítók azzal a feltétellel hagyományoztak, hogy nemes családok gyermekeinek a támogatására szolgáljanak. Másfelől pedig éppen ez a demokrata s polgári allűrökben tetszelgő társadalom sokat szokott hivalkodni a nemességgel, annál többet, minél újabb a nemesség. A régi nemes családokat sokszor éppen ez az áramlat kényszeríti, hogy nemességüknek írott dokumentumaival törődjenek. A legfőbb intézkedő fórum ezekben a belügyminisztérium. Az Egyetértésnek fájdult bele a feje, hogy Magyarországon van legfőbb nemességi hatóság. Persze, hogy van. Mert nemesség van, kell hatóságnak is lenni, amely a nemességre vonatkozó ügyeket intézze. Egyébként is nagyon kár az Egyetértésnek a nemességi ügyekből kárust csinálni. Addig, míg Eötvös Károly lapvezér úr címtábláján, a telefonkönyvben a maga predikátumát kifejteti, kinyomtatja, — hogy magát az Ötvösöktől és egyebektől megkülönböztesse —ne tessék rossz néven venni, ha bárki keresi az ő nemességét az arra való hatóságoknál. A pénzügyi bizottság ülése, Budapest, június 1. A képviselőház pénzügyi bizottsága Falk Miksa elnöklésével tartott mai ülésében, melyen a kormány részéről Széll miniszterelnök, Darányi miniszter, a földművelésügyi minisztérium részéről Kiss Pál államtitkár, Bartóky osztálytanácsos és mint szakértő König Gyula miniszteri tanácsos volt jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló törvényjavaslatot, amelyet Papp Géza,előadó rövid indokolással elfogadásra ajánlott. Neményi Ambrus örömmel üdvözli s elfogadja a törvényjavaslatot, amely igen szerencsésen egyezteti össze azt a három elemet, amelynek ilynemű szociálpolitikai intézményeknél együtt kell működniök, az önsegélyt, az állami támogatást és a birtokososztály kötelességeit. Tisztán gyakorlati szempontból azért is helyesli a törvényjavaslatot, mert üdvös, eredményt vár a létesítendő intézménytől azokkal a nagy visszaélésekkel szemben, amelyek a népbiztosításra spekuláló számtalan apró egyesület körében vajmi gyakran előfordulnak. Matlekovics szintén hozzájárul a törvényjavaslathoz, felvilágosítást óhajt azonban arra nézve, vájjon mily adatok alapján készültek a beállható balesetek mennyiségére vonatkozó számítások és vájjon milyenek lesznek a nézete szerint túlságosan centralizált kezelés költségei. Makfalvay Géza a politikai előrelátás és felebaráti szeretet megnyilatkozását látván a törvényjavaslatban, elfogadja azt, különösen kiemelvén azt az előnyét, hogy nincs a kötelezés elvére fektetve. A szervezetre nézve megjegyzi, hogy lehetne talán módját ejteni annak, hogy a vármegyei központi közegeknek is némi hatáskör adassák, nevezetesen, hogy a főszolgabíró ezekben a kérdésekben is az alispánnak némi ellenőrzése alatt álljon. Gróf Teleki Sándor helyesli és elfogadja a törvényjavaslatot, amely teljesen beleillik abba a reformirányzatba, mely a földművelésügyi minisztert hivatalának elfoglalása óta vezeti. Aggályai vannak azonban arra nézve, vájjon ez a nemes célú intézmény tekintettel a helyi hatósági közegek irányában támasztott igények rendkívüli sokaságára, végre lesz-e akként hajtható, amint kellene. Felvilágosítást óhajtana arra nézve is, vájjon minő módon van kontemplálva az intézmény számára tagok toborzása. Darányi miniszter köszönetet mondva a törvényjavaslat irányában tanúsított előzékenységért és támogatásért, a fölvetett kérdésekre megjegyzi, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó szakértői jelentések a javaslat benyújtásával egyidejűleg letétettek a Ház irodájába, ahol a bizottság tagjainak rendelkezésére állanak. Ami a balesetek elleni biztosítást illeti, az arra vonatkozó számítások a poroszországi adatok tekintetbevételével történtek. Ezek az adatok szóló nézete szerint inkább pesszimisztikusoknak, semmint opptimisztikusoknak mondhatók. Ami a központi kezelést illeti, arra nézve kijelenti, hogy egyáltalán nincs célba véve az, hogy a törvényjavaslatból kifolyólag újabb hivatalok rendszeresíttessenek. Ami az első fokú hatóságot illeti, jól tudja szóló is, hogy az minden irányban túl van terhelve s gondoskodott is a törvényjavaslatban arról, hogy esetleg mással való helyettesítése megtörténhessék, de nézete szerint nemlett volna helyes ki-