Hazánk, 1900. augusztus (7. évfolyam, 180-205. szám)
1900-08-01 / 180. szám
VII. évfolyam. 180. szám. SzCFíla. Budapest, 1900. augusztus 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. * Telefonszám 56—23. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KORBULY JÓZSEF. Helyettes szerkesztő: JANCSÓ DEZSŐ. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor. ..........-------Félévre 14 . Negyedévre 7.— kor. Egy hóra _ 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Felforgatás irányzata: Budapest, július 31. A haldokló század rohamos egymásutánban szüli a szörnyű bűnöket. Országok hullanak el az orgyilkosok tőrétől, pusztít a golyó, rombol a dinamit s a hajdani elméleti vitatkozások arról, hogy szabad-e az államfőt meggyilkolni, a huszadik század elkövetkeztével a legborzasztóbb fejedelemi gyilkosságok által váltatnak fel. A román törzs — ebben pedig különösen az olasz szüli a jelenkor legnagyobb gonosztevőit. Itália derűsége alatt született a genfi, a lyoni, a monzai, a madridi gyilkosság embere. Három merénylőt juttatott a sors osztályrészül a boldogtalan Umbertonak, aki Bresci kezétől hullott el tegnap Monzában. Aki a népek lélektanát vizsgálja, megdöbben arra, hogy ime a világ egyik legelső kultúrnemzete mintegy hivatásból szállítja a király- és az államfőgyilkosokat. A megdöbbenés gondolkodásra tanít, a gondolkodás pedig nagyon szomorú helyzetet állapít meg az olasz népre nézve, a nemzetek nagy családi életében. Nagy múlt, nagy hagyományok hevítik ezt a nemzetet. A történelem visszaemlékezései, a művészet soha el nem háláva- nyúló sugarai világítanak bele ennek a népnek az életébe. De sem a nagy múlt, sem a nagy hagyomány, sem pedig a művészet sugárzó fénye el nem oszlatja azt a sötétséget, amely reáborult ennek a nemzetnek az életére. Mert alig van Európában nemzet, amely nehezebben vigye az életnek az igáját, mint éppen az olasz. A politikai helyzet, az egységes Olaszország megszilárdítása, vagyis a folytonos és állandó törekvés erre megingatta a hitet, amelynek híján a nép okvetlen pusztulásnak indul. Mert ott a liberalizmus nagy igéjét tévesen magyarázták s azért, hogy pillanatnyi sikereket érjenek el, nem átallották megingatni a tekintélyt. Társult ehhez a gazdasági nyomor. Ez a nép a maga klímájánál, az éghajlattal összefüggő természeténél fogva lobbanékony — könnyen enged jó és rossz benyomásoknak. És mikor látja, hogy az egyik oldalon könnyű kereset — az új urak mérhetlen pénzszórása — a másik oldalon pedig a legádázabb nyomor áll egymással szemben, akkor könnyű az eltévelyedés, megmagyarázható, hogy a felforgatásnak az irányzata kerül felszínre, mikor azt látja a nép, hogy a panaminok hősei dúskálódnak az anyagi javakban, a munka pedig nem ad megélhető kenyeret. A tekintély elvének a rombadőlése •—■ amiben bűnös Olaszországnak az újabb időkben felszínre tolakodott vezető eleme, másrészt pedig a nyomor meggátolhatlan szétterjedése az országban, képezték a termő talaját az anarchizmusnak. Ez az anarchizmus eddig kívül pusztított az államfőkben s az állami életben. Lyon, Genf, Madrid voltak a jelentékeny állomásai annak a miazmának, amely Itáliában termett meg. Eddigelé semmi nemzetközi intézkedés nem történt az anarchisták ellen. Most talán reá jönnek az európai államok, különösen pedig azok, amelyekben éppen a román törzs közös betegsége, a monarchisztikus elv meghanyatlása kelt aggódást, arra, hogy védekezni kell az olasz ragályozás ellen. Ez a védekezés távolról sincs kimerítve egyszerű rendőri intézkedések által. Az anarchizmus előtt a rendőri kordonok egyszerűen nem léteznek, mert ennek az iskolának a feldühödt emberei vagy áttörik vagy megkerülik ezeket a határvonalakat. A köteles elővigyázati intézkedéseken kívül minden államnak belsőleg kell magát kezelni, nehogy megmérhetlen veszteségeket szenvedjen. Vagyis a népet erősítő gazdasági és szociális politikát kell teremteni Európaszerte, mert csak ezzel lehet a népet megóvni az anarchizmus szörnyű áramlatától. Attól az áramlattól, amely fejedelemgyilkosságokkal jelzi a maga szörnyű útját. A HAZÁNK TÁRCÁJA. Reina bellissima. — A Hazánk eredeti tárcája. — A históriai fekete asszonyok sora újra megnövekedett, Margit olasz királyné hajára gyászfátyol került. Lent a kék ég hazájában sötét lobogókat lenget a tengerek felől áramló hűvös alkonyati szellő s az óriási gyászpompában, a nemzeti bánat fekete gyászos birodalmában, ott áll egy fehérlelkű asszony, a legszomorubb a szomorúk között. Ebben a világhistóriai tragédiában, amelynek áldozatául az olaszok ősz királya esett, ha van valami könyfakasztó, akkor bizonyára az özvegy királyné siráma az. Maga a jóság, szelídség, vallásosság, emberszeretet, a földi erények királynője volt ő egész életén át, jóságos fehér lélek,amelynek lapjára szivárványszínben voltak fölírva a krisztusi jelszavak. Csodálatos és megdöbbentő a végzet kegyetlensége. Ha a sors logikai rendjének következetességét keressük ebben a tragédiában, éppenséggel nem találjuk azt föl. Minden más apró, millióm esetben igazolást nyer az, de most és szinte hinni merjük, mindannyiszor, valahány alkalommal a szabályt kellene megalkotni belőle, zökken egyet. Az olaszok királyát, aki maga nemes lélek volt, meggyilkolja egy ember nem személyes boszúból vagy gyűlöletből, hanem azért, mert király. Egy angyali jóságú, fehérlelkű asszony, akit szíve és erényei a boldogság földi asszonyának teremtettek, egyszerre a históriai fekete asszonyok sorába jut, akiknek bánatát milliók könyezik meg. A végzet ostoba és kegyetlen! Az egész világ részvéte most Margit királyné felé fordul. Olaszország első asszonya , prima gentil donna d’Italia, amint a nép nevezte el a jó királynét, egy boldog házas élet emlékeit sírja el most a monzai ravatal fölött. Királyi férjének holtteste felett virrasztva várjon nem kér-e most a fekete asszony szivében, mely temploma volt az emberszeretetnek, gyűlölség az emberiség iránt? Az emberi társadalom romlottsága volt Umberto király halálának okozója. De Margit királynő szivébe aligha fér gyűlölet. Hiszen hányszor meg kellett volna gyűlölnie az embereket, akik férje életére törtek. És ő ennek ellenére az irgalmas, emberszerető, jóságos királyné maradt. Pedig az a három revolver dörrenés, mely megszakította két nemes szív együttdobogását, kiáltó szó a pokolnak, az emberi romlottságnak méhéből, mely a gyülölséget hirdeti szerte. Nagy volt a szeretet, mely a két királyi szívet összefűzte. Két szívnek, két nemes léleknek teljes harmóniája, egybeolvadása a legszentebb vonzalomban. Jellemző erre a nagy szeretetre és a királyi pár egymás iránti gyöngédségére az a történet, amelyet a legutóbbi napokból beszélnek. Margit királyné rendkívül szerette a fehér ruhát. Rendszerint abban is járt s ez a fehér ruha illett is nagyon a szőke királynénak. Nemrégen a királyné mosolyogva mondta férjének, hogy lemond a fehér ruha viseléséről, mert már nem illik neki. Öregebb, semhogy megilletné s még azt mondhatnák, hogy hiú és az ifjúságát szeretné visszahódítani. Umberto király mit sem felelt a királyné szavaira, hanem néhány nap múlva Margit királyné három csodaszép fehér ruhát kapott ezzel a királyi kézirattal: Az én örökifjú Margheritámnak! Margit királyné általában a szeretet és bár képviselője volt királyi férje mellett. Az olasz udvar egész Európában a legszigorúbban ragaszkodik a spanyol udvari etikettek szabályaihoz. A nemes Margherita döntötte le először ezeket a korlátokat. Nem elégedett meg azzal, hogy a népet meghódította kellemes jóságával, hanem az udvari bálok szigorú szertartásain rést ütött. Az ő kérésére történt először, hogy a feszes, ceremóniás udvari bálokra az újságírókat is meghívták. Umberto király nem egyszer beszélgetett igen nyájasan egy-egy lap képviselőjével s ilyenkor ■ mosolyogva állt mellette a szép királyné, akinek szeméből jóság és kedvesség sugárzott ki. Egyszer az udvari bál fényében észrevette a királyné, hogy egy ismert újságíró szörnyű buzgólkodással jegyezget valamit. A királyné észrevétlenül közeledett a riporterhez és mosolyogva kérdezte meg, hogy mit csinál. — Felség, nagy bajban vagyok. Le kell írnom a toiletteket és nem értek hozzá. A kéket a zöldtől nem tudom megkülönböztetni. — Tudja mit, majd én segítek. Adja a karját. Szépen körülsétálunk és én minden toilettet leírok önnek. De jól kell ám figyelnie, hogy el ne feledje. Az ujságíró boldogan hallgatta a koronás báli tudósító magyarázatait. Sok ilyen jellemző, érdekes vonást jegyzett föl az olasz sajtó az olasz királynéról. Most már az örökifjú Margherita ott zokog a leggyöngédebb férj ravatalánál s nincs szüksége többé a fehér ruhákra, amelyek olyan nagyon illettek az ő fehér, jóságos lelkéhez. A világ pedig szánakozva néz arra a szegény, megtört, feketeruhás asszonyra, akit mártírrá avatott fel az élet ostoba sorstragédiája. Pakots József.