Hazánk, 1900. augusztus (7. évfolyam, 180-205. szám)
1900-08-01 / 180. szám
HAZÁNK. 180. szám. «Thuróczy Vilmos főispánnak tízéves jubileumát vármegyénk egész közönsége ünnepelte» — hireszteli a világgá bocsátott hivatalos kommüniké — pedig független, hivatalt vagy képviselőséget nem kereső ember nem volt ott egy szál sem. Rudnay István, a Deák-párt volt elnöke (Rudnay Béla főkapitány édesatyja) a lapokban közzétette, hogy ő miért nem jubilál. Ezen az állásponton foglalt helyet mindenki, aki nem Bánffysta s otthon maradt.Háromszáz terítékű bankért voltak vagy százhuszan, kiket a hivatalos presszió összecsődített. A bukott rendszer által felszínre hozott képviselők, kik vesztüket érzik. Megyei és városi tisztviselők, kik még el nem felejtették Bánffy kancsukáját. Szolgabirák, közgyámok, megyei ember- és baromorvosok, kéményseprő, községi biró és jegyző — szóval mindazon modern páriát a magyar közigazgatásnak, kik a nyomorult fizetésért nemcsak egész idejüket, teljes munkásságukat, hanem még lelküket is kénytelenek odaadni. Élénk vitatkozás tárgya a megyében, vájjon Thuróczy főispán fogja-e követni mosoni kollegája, gróf Pálffy Vilmos példáját, ki, midőn értesült arról, hogy őt a községi kasszák terhére jubilálták, saját zsebéből visszafizette az ünneplőknek a tíz forintokat. A nyitrai jubileumok pedig jelentékenyen költségesebbek szoktak lenni, íme a számla : Utazás Nyitrára és vissza a fotografáláshoz........................ 11 kor. 50 fill. Strelisky udvari fotográfusnak ... 4 » — » Hozzájárulás a diszalbumhoz ... 3 » 40 » Utazás a díszközgyűlésre és bankétre és vissza.................. 11 » 50 » Diszbankét ..................................... 12 » — » mondd tizenkét korona Összesen 42 kor. 40 fill. Honnét vegye ezen — viszonyaihoz mérten — rengeteg összeget az a szegény családos körorvos, közgyám vagy utibiztos, ki 5—600 forintból tengődik az egész éven át? Azok, akik a rossz magyar közigazgatás bajairól, az úrhatnámságról s az ezzel kapcsocsolatos gyakori sikkasztásokról gondolkodnak; várjon kombinációba vették-e a megyénél még mindig kötelező reprezentálást, a főispáni jubileumokat s egyéb lomtárba való haszontalanságokat azon nyomorult fizetéssel, melyen ezen szegény embereknek családjaikkal együtt tengődniük kell? «A város zászlódiszt öltött» — tudtunkkal ugyancsak gyér volt ezen lobogódisz Nyitra városában. Midőn Felsner Jónás főtrafikos kitűzte a trikolórt, találkozott néhány megyei szállító és vállalkozó, kik követték példáját. A város polgársága azonban kivétel nélkül a padláson felejtette az ünneplésezen jelvényét. «Az ünnepeltet Szulyovszky Gusztáv országgyűlési képviselő fogadta hazafias érzelmektől dagadozó, lendületes beszéddel . . .» 1896-ban a képviselőházban a hírhedt Tarnóczy-féle nyitrai választást tárgyalták, melynek mandátumát a Bánffy-rezsim teljes világában, Latkóczy akkori belügyi államtitkár sem tartotta elfogadhatónak. A szenvedélyes tárgyalás folyamán egyszerre észreveszik a képviselők a karzaton Tarnóczyt. Óriási zaj és tombolás az ülésteremben. A képviselők ökölbe szorított kézzel követelik az elnöktől, hogy Tarnóczyt a teremőrökkel vezettesse ki a Házból. Drakulics Pál futólépésben rohan a karzat felé. Barátainak erővel kellett őt visszatartani, szóval, Tarnóczyt a meglincselés veszedelme fenyegette. S midőn Tarnóczy Budapestről, a várható inzultusok elől a nyitrai szabadelvű körbe menekült, beléptekor ugyanazon .Szulyovszky Gusztáv — a mostani díszszónok — üdvözlő beszéddel fogadta a következő bekezdéssel: «Üdvözlégy te mártír . . .» Valóban jellemzőbb, megfelelőbb szónokot lámpással sem találhattak volna Thuróczy számára. Leljék egymásban gyönyörűségüket és örömüket. Egy apokrif távirat, melyet gonosz kéz Makkot Gyula alispánnak tulajdonít, rosszhiszemüleg a «vármegye legjobbjairól» regél. Lássuk csak ki volt ott és ki nem volt ott. Megjelent néhány, a vármegye által szuvencionált egyletecske képviselője, de nem láttuk ott a vármegye díszét: a Nyitramegyei Gazdasági Egyesületet, az egyetlen, függetlenségét szűzi tisztaságában megőrzött szabad egyesülést, mely hazánk közgadási életében számot tevő tényező s melyet Thuróczy főispán éveken keresztül üldözött s üldözne ma is, ha be nem láttavolna, hogy egyszerűen nem bir vele. A főnemességből ott volt báró Stummer, báró Steiger, gróf Zedtvitz, báró Wodianer, de legszorgalmasabb kutatásaink dacára sem voltunk képesek fölfedezni a megyében birtokos és virilis Károlyi, Apponyi, Esterházy, Andrássy, Odescalchi, Pálffy, Forgách, Erdődy grófokat. Grünfeld Náthán a szemita irányú Neutraer Zeitung szerkesztője, heteken keresztül toborzotta hitsorsosait a jubileumra, izgatásának volt is némi foganatja. Megjelent és megjelent néhány hű olvasója. De — sajnos — felekezeti téren sem volt az ünnepeknek szerencséje. A papság teljesen távol tartotta magát az ünnepélyről. Aki némi nexusban volt az ünnepelttel, szinte idegesen menekült, ki fürdőre, ki falura, ki külföldre. Soha sem volt még tapasztalható a magas és közép klérus oly nagymértékű kivándorlása Nyitrából, mint ezen alkalommal. Jó Bende Imre nyitrai püspök is kivonult radosnai birtokára. Engesztelőül onnét menesztett egy szűkszavú táviratot, de ezzel is megjárta. Midőn fölolvasták, a szabadelvű kör (rece Bánffykör) egyik főkorifeusa és egy főbb megyei tisztviselő vezetése alatt a janicsárhad megabcugolta, így hajtják végre Nyitrán Szél politikáját, a kiengesztelést a felekezetek és a szabadelvű párt egyes árnyalatai között. Pedig hát meggondolhatnák a dolgot. Az ilyen éretlen tréfák Thuróczy főispánsága alatt, kivel az ellenzék még tárgyalni sem akar — Nyitramegyében 11 néppárti mandátumot fognak jelenteni. 1. 1. 3 ________ Az olasz királygyilkosság. Budapest, jul. 31. Az egész világ részvéte Olaszország felé fordul. Maga az olasz nemzet a nagy veszteség őszinte átérzésével gyászol és országos bánata kitöréseibe belezúg a szenvedélyes felháborodás az elvetemült gonosztevő iránt. A fehér keztyűs gyilkos golyója nemesen érző, kötelességtudó fejedelem életét oltotta ki. Umbertoról még a legfanatikusabb világfelforgató sem állíthatja, hogy rászolgált erre a sorsra. Különösen nagy a részvét Margit királyné iránt, akit az olasz nép nagyon szeretett s akit végtelen fájdalmában Olaszország őszinte rokonérzése vesz körül. A merényletről, Olaszország gyászáról, a gyilkosság részleteiről s az Umberto halála óta történtekről érkezett újabb tudósításaink a következők: A merénylet. Monza, juh 31. A király meggyilkolásáról újabban a következő részleteket jelentik: Mikor a király a versenytért elhagyta, a zenekar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsijában és viszonozta a közönség üdvözlését, mikor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a királyra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt játszódott le. A király egészen elsápadt és rövid sóhaj tört ki melléből. Abban a pillanatban, mikor a kocsi a palotába ért, kilehelte lelkét. A holttestet egy földszinti teremben párnákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király megsebesült-e. A környezet rábírta a királynét, hogy távozzék. Mialatt a holttestet levetkőztették, újra megjelent a királyné. Arcán leirhatatlan fájdalom tükröződött. Az ottlévők mind sírva bondtak térdre. Azalatt künn a versenytéren a nép Öljétek meg! kiáltással a gyilkosra vetette magát, aki a revolvert elhajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A dulakodás közben 5 embert letartóztattak. ■ Monza, jul. 31: Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 miliméteres amerikai revolvert használt. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a harmadik és negyedik borda között, a másik bal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a vállüreget érte. A király hanyatt esett a kocsiban, amely gyorsan folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: —• Semmi baj! Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatálhatták. Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztón a ravatalnál. Az összes szuverének és államfők táviratilag fejezték ki részvétüket a királynénak. A részvéttáviratok száma megszámlálhatatlan. Monza, július 31. Mikor Umberto király kezét szívére nyomva, a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia, a főhadsegéd, aki rendkívül izgatott volt, felfogta karjaival és támogatta, azután pedig megparancsolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsasággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet játszódott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba utazik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izgatottságban töltötte, azután mély álomba merült, amely délig tartott. Páris, július 31. A lapok egyhangúlag elítélik az olasz király ellen intézett merényletet. A Figaro azt mondja: A közvélemény azt a kérdést veti föl, hogy az olasz királyságot nem érte-e soha többé jóvá nem tehető csapás a mostani eseményekkel. A lap azt hiszi, hogy az új király atyja külügyi politikáját fogja folytatni és cikkét így fejezi be: Olaszországhoz való viszonyunk semmiben sem fog változni. A Matin meg van róla győződve, hogy a franciák mind szerencsés uralkodást fognak kívánni az új királynak, mert a két testvér-nemzet érdekei azonosak. *A Gaulois azt mondja, hogy Viktor Emánuel király külügyi politikája arra fog irányulni, hogy lassan kiszabadítsa magát a hármasszövetség bilincseiből. A republique reméli, hogy azok a kapcsok, amelyek Olaszországot Franciaországhoz kötik, még erősbödni fognak. Az Eclair azt mondja, hogy ha bölcs ember az új király, visszatér a szabadság és a haladás tradícióihoz, amely hajdan virágzott országában. A Petit Journal azt kívánja, hogy a merénylet ne akaszsza meg Olaszország békés fejlődését a haladás irányában. A Rappel azt tanácsolja az új királynak, hogy ne foglalkozzék nagyhatalmi politikával és hogy igazságos legyen a munkásosztály és a parasztság iránt. A Liede azt mondja, hogy az olasz demokratákon és szabadelvűeken múlik, hogy a belpolitikai kérdések kárt ne valljanak, a merénylet miatt. A Petite Republique azt mondja, hogy Olaszország politikája nem fog megváltozni. Róma, július 31. Az olasz lapok mind hosszú cikkekben magasztalják az elhunyt király kiváló erényeit. Az Osservatora Romano a legkeményebb szavakkal ítéli el az undok gaztettet. A merénylő, Umberto király gyilkosának neve Gaetano Bresci, Pratoban született, 39 éves, hatalmas termetű, foglalkozására selyemszövő. Bresci 1898 végén Amerikába ment, ahol anarchista szövetkezetbe lépett. Ott érlelődött meg benne a királygyilkosság terve. Most júniusban tért vissza Olaszországba s tegnapelőttig Milanóban tartózkodott. Tegnapelőtt gyalog ment Monzába, ahol sötét tervét végrehajtotta. Bresci nyugodt volt és hideg, amikor a merényletet elkövette. Fehér keztyüs kézzel lőtt, anélkül, hogy egy areizma megrándult volna. Ellenállást nem fejtett ki. Szerda, 1900. augusztus 1.