Hazánk, 1900. augusztus (7. évfolyam, 180-205. szám)

1900-08-01 / 180. szám

HAZÁNK. 180. szám. «Thuróczy Vilmos főispánnak tízéves jubileumát vármegyénk egész közönsége ünnepelte» — hireszteli a világgá bocsátott hivatalos kommüniké — pedig független, hivatalt vagy képviselőséget nem kereső ember nem volt ott egy szál sem. Rudnay István, a Deák-párt volt elnöke (Rudnay Béla főkapitány édes­­atyja) a lapokban közzétette, hogy ő miért nem jubilál. Ezen az állásponton foglalt helyet mindenki, aki nem Bánffysta s otthon maradt.­­Háromszáz terítékű bankér­t voltak vagy száz­­huszan, kiket a hivatalos presszió összecsődített. A bukott rendszer által felszínre hozott képviselők, kik vesztüket érzik. Megyei és városi tisztviselők, kik még el nem felejtették Bánffy kancsukáját. Szolga­­birák, közgyámok, megyei ember- és baromorvosok, kéményseprő, községi biró és jegyző — szóval mind­azon modern páriát a magyar közigazgatásnak, kik a nyomorult fizetésért nemcsak egész idejüket, tel­jes munkásságukat, hanem még lelküket is kényte­lenek odaadni. Élénk vitatkozás tárgya a megyében, vájjon Thuróczy főispán fogja-e követni mosoni kol­legája, gróf Pálffy Vilmos példáját, ki, midőn érte­sült arról, hogy őt a községi kasszák terhére jubilál­ták, saját zsebéből visszafizette az ünneplőknek a tíz forintokat. A nyitrai jubileumok pedig jelentéke­nyen költségesebbek szoktak lenni, íme a számla : Utazás Nyitrára és vissza a foto­grafáláshoz........................ 11 kor. 50 fill. Strelisky udvari fotográfusnak ... 4 » — » Hozzájárulás a diszalbum­hoz ... 3 » 40 » Utazás a díszközgyűlésre és ban­kétre és vissza.................. 11 » 50 » Diszbankét ..................................... 12 » — » mondd tizenkét korona Összesen 42 kor. 40 fill. Honnét vegye ezen — viszonyaihoz mérten — ren­geteg összeget az a szegény családos körorvos, köz­gyám vagy utibiztos, ki 5—600 forintból tengődik az egész éven át? Azok, akik a rossz magyar közigaz­gatás bajairól, az úrhatnám­ságról s az ezzel kapcso­­csolatos gyakori sikkasztásokról gondolkodnak; vár­jon kombinációba vették-e a megyénél még mindig kötelező reprezentálást, a főispáni jubileumokat s egyéb lomtárba való haszontalanságokat azon nyo­morult fizetéssel, melyen ezen szegény embereknek családjaikkal együtt tengődniük kell? «A város zászlódiszt öltött» — tudtunkkal ugyan­csak gyér volt ezen lobogódisz Nyitra városában. Midőn Felsner Jónás főtrafikos kitűzte a trikolórt, találkozott néhány megyei szállító és vállalkozó, kik követték példáját. A város polgársága azonban kivé­tel nélkül a padláson felejtette az ünneplés­­ezen jelvényét. «Az ünnepeltet Szulyovszky Gusztáv országgyűlési képviselő fogadta hazafias érzelmektől dagadozó, lendületes beszéddel . . .» 1896-ban a képviselőház­ban a hírhedt Tarnóczy-féle nyitrai választást tár­gyalták, melynek mandátumát a Bánffy-rezsim teljes világában, Latkóczy akkori belügyi államtitkár sem tartotta elfogadhatónak. A szenvedélyes tárgyalás folyamán egyszerre észreveszik a képviselők a kar­zaton Tarnóczyt. Óriási zaj és tombolás az ülés­teremben. A képviselők ökölbe szorított kézzel köve­telik az elnöktől, hogy Tarnóczyt a terem­őrökkel­ ve­zettesse ki a Házból. Drakulics Pál futólépésben rohan a karzat felé. Barátainak erővel kellett őt visszatartani, szóval, Tarnóczyt a meglincselés veszedelme fenye­gette. S midőn Tarnóczy Budapestről, a várható in­zultusok elől a nyitrai szabadelvű körbe menekült, beléptekor ugyanazon .Szulyovszky Gusztáv — a mostani díszszónok — üdvözlő beszéddel fogadta a következő bekezdéssel: «Üdvözlégy te mártír . . .» Valóban jellemzőbb, megfelelőbb szónokot lámpás­sal sem találhattak volna Thuróczy számára. Leljék egymásban gyönyörűségüket és örömüket. Egy apokrif távirat, melyet gonosz kéz Makkot Gyula alispánnak tulajdonít, rosszhiszemüleg a «vármegye legjobbjairól» regél. Lássuk csak ki volt ott és ki nem volt ott. Megjelent néhány, a vármegye által szuvencionált egyletecske képviselője, de nem láttuk ott a vármegye díszét: a Nyitramegyei Gazda­sági Egyesületet, az egyetlen, függetlenségét szűzi tisztaságában megőrzött szabad egyesülést, mely hazánk közgadási életében számot tevő tényező s melyet Thuróczy főispán éveken keresztül üldözött s üldözne ma is, ha be nem látta­­volna, hogy egyszerűen nem bir vele. A főnemességből ott volt báró Stummer, báró Steiger, gróf Zedtvitz, báró Wodianer, de legszorgal­masabb kutatásaink dacára sem voltunk képesek fölfedezni a megyében birtokos és virilis Károlyi, Apponyi, Esterházy, Andrássy, Odescalchi, Pálffy, Forgách, Erdődy grófokat. Grünfeld Náthán a szemita irányú Neutraer Zei­tung szerkesztője, heteken keresztül toborzotta hit­­sorsosait a jubileumra, izgatásának volt is némi foga­natja. Megjelent é­s megjelent néhány hű olvasója. De — sajnos — felekezeti téren sem volt az ünne­peknek szerencséje. A papság teljesen távol tartotta magát az ünnepélyről. Aki némi nexusban volt az ünnepelttel, szinte idegesen menekült, ki fürdőre, ki falura, ki külföldre. Soha sem volt még tapasztal­ható a magas és közép klérus oly nagymértékű ki­vándorlása Nyitrából, mint ezen alkalommal. Jó Bende Imre nyitrai püspök is kivonult radosnai birtokára. Engesztelőül onnét menesztett egy szűk­szavú táviratot, de ezzel is megjárta. Midőn fölolvasták, a szabadelvű kör (rec­e Bánffy­­kör) egyik főkorifeusa és egy főbb megyei tisztviselő vezetése alatt a janicsárhad megabcugolta, így hajtják végre Nyitrán Szél­ politikáját, a ki­engesztelést a felekezetek és a szabadelvű párt egyes árnyalatai között. Pedig hát meggondolhatnák a dolgot. Az ilyen éretlen tréfák Thuróczy főispánsága alatt, kivel az ellenzék még tárgyalni sem akar — Nyitramegyében 11 néppárti mandátumot fognak jelenteni. 1. 1. 3 ________ Az olasz királygyilkosság. Budapest, jul. 31. Az egész világ részvéte Olaszország felé fordul. Maga az olasz nemzet a nagy veszteség őszinte átérzésével gyászol és országos bánata kitöréseibe belezúg a szenvedélyes felháborodás az elvetemült gonosztevő iránt. A fehér keztyűs gyilkos golyója neme­sen érző, kötelességtudó fejedelem életét oltotta ki. Umbertoról még a legfanatiku­sabb világfelforgató sem állíthatja, hogy rászolgált erre a sorsra. Különösen nagy a részvét Margit ki­rályné iránt, akit az olasz nép nagyon szeretett s akit végtelen fájdalmában Olasz­ország őszinte rokonérzése vesz körül. A merényletről, Olaszország gyászáról, a gyilkosság részleteiről s az Umberto halála óta történtekről érkezett újabb tu­dósításaink a következők: A merénylet. Monza, juh 31. A király meggyilkolásáról újabban a követ­kező részleteket jelentik: Mikor a király a ver­senytért elhagyta, a zenekar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsijában és viszonozta a kö­zönség üdvözlését, mikor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a ki­rályra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt játszódott le. A király egészen elsápadt és rövid sóhaj tört ki melléből. Abban a pillanat­ban, mikor a kocsi a palotába ért, kilehelte lel­két. A holttestet egy földszinti teremben pár­nákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király megsebesült-e. A környezet rábírta a ki­rálynét, hogy távozzék. Mialatt a holttestet le­vetkőztették, újra megjelent a királyné. Arcán leirhatatlan fájdalom tükröződött. Az ottlévők mind sírva bondtak térdre. Azalatt künn a ver­senytéren a nép Öljétek meg! kiáltással a gyil­kosra vetette magát, aki a revolvert elhajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A­ dulakodás közben 5­ embert letartóztattak. ■ Monza, jul. 31: Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 miliméteres amerikai revolvert hasz­nált. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a harmadik és negyedik borda között, a másik bal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a váll­­üreget érte. A király hanyatt esett a kocsiban, amely gyorsan folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: —• Semmi baj! Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatál­hatták. Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztón a ravatalnál. Az összes szuveré­nek és államfők táviratilag fejezték ki részvétü­ket a királynénak. A részvéttáviratok száma meg­számlálhatatlan. Monza, július 31. Mikor Umberto király kezét szívére nyomva, a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia, a főhad­­segéd, aki rendkívül izgatott volt, felfogta kar­jaival és támogatta, azután pedig megparan­csolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsa­sággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet játszó­dott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba utazik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izgatottságban töltötte, azután mély álomba merült, amely délig tartott. Páris, július 31. A lapok egyhangúlag elítélik az olasz király ellen intézett merényletet. A Figaro azt mondja: A közvélemény azt a kérdést veti föl, hogy az olasz királyságot nem érte-e soha többé jóvá nem tehető csapás a mos­tani eseményekkel. A lap azt hiszi, hogy az új király atyja külügyi politikáját fogja folytatni és cikkét így fejezi be: Olaszországhoz való viszo­nyunk semmiben sem fog változni. A Matin meg van róla­ győződve, hogy a fran­ciák mind szerencsés uralkodást fognak kívánni az új királynak, mert a két testvér-nemzet érde­kei azonosak. *A Gaulois azt mondja, hogy Viktor Emánuel király külügyi politikája arra fog irányulni, hogy lassan kiszabadítsa magát a hármasszövetség bilincseiből. A r­epublique reméli, hogy azok a kapcsok, amelyek Olaszországot Franciaországhoz kötik, még erősbödni fognak. Az Eclair azt mondja, hogy ha bölcs ember az új király, visszatér a szabadság és a hala­dás tradícióihoz, amely hajdan virágzott orszá­gában. A Petit Journal azt kívánja, hogy a merény­let ne akaszsza meg Olaszország békés fejlődé­sét a haladás irányában. A Rappel azt tanácsolja az új királynak, hogy ne foglalkozzék nagyhatalmi politikával és hogy igazságos legyen a munkás­osztály és a paraszt­ság iránt. A Liede azt mondja, hogy az olasz demokra­tákon és szabadelvűeken múlik, hogy a bel­politikai kérdések kárt ne valljanak, a merény­let miatt. A Petite Republique azt mondja, hogy Olasz­ország politikája nem fog megváltozni. Róma, július 31. Az olasz lapok mind hosszú cikkekben ma­gasztalják az elhunyt király kiváló erényeit. Az Osservatora Romano a legkeményebb szavakkal ítéli el az undok gaztettet. A merénylő, Umberto király gyilkosának neve Gaetano Bresci, Pratoban született, 39 éves, hatalmas termetű, fog­lalkozására selyemszövő. Bresci 1898 végén Ameri­kába ment, ahol anarchista szövetkezetbe lépett. Ott érlelődött meg benne a királygyilkosság terve. Most júniusban tért vissza Olaszországba s tegnapelőttig Milanóban tartózkodott. Tegnapelőtt gyalog ment Monzába, ahol sötét tervét végrehajtotta. Bresci nyugodt volt és hideg, amikor a merényletet el­követte. Fehér keztyüs kézzel lőtt, anélkül, hogy egy areizma megrándult volna. Ellenállást nem fejtett ki. Szerda, 1900. augusztus 1.

Next