Hazánk, 1900. október (7. évfolyam, 232-257. szám)

1900-10-02 / 232. szám

HAZÁNK. 232. szám. ___________ mondott beszédet az Ausztriától való függetlenítést hangoztatva a perszonál­unió alapján. Szabó Imre, a veszprémi kerület képviselője, szin­tén tegnap tartotta meg beszámolóját Veszprémben. Kíséretében voltak: dr. Hegedűs Lóránt, Óváry Fe­renc, Kemény Pál és­ Purgly Sándor országgyűlési képviselők. Rhédey Gyula veszprémi apátkanonok üdvözlő beszéde után Szabó Imre képviselő elmon­dotta beszámoló beszédét. Délben bankér volt a Ko­ronában, ahol a képviselőt nagy ovációkban része­tették. A beszámoló alkalmából a veszprémi szabad­­elvűpárt Széll Kálmán miniszterelnököt táviratban üdvözölte. * Ettől kezdve bizony hűséges tanácsosai voltak ős Buda városának. De lassanként titkos és álta­lános szokássá vált a magyar urak között er­szényt nem vinni Corvin Mátyás ragyogó ud­varába. 3 ______________Kedd, 1900. október 2. . Megbizhatlan outsiderek. Budapest, okt. 1. (I.) Már négy esztendeje annak, hogy a német birodalmi tőzsdetörvény életben van. Ugyanis 1896. junius 22-én szente­sítették a német tőzsdetörvényt azzal a célzattal, hogy a társadalmat korrumpáló tőzsde­játéknak egyszer már véget vesse­nek. Ez a törvény közvetlen állami fel­ügyelet alá helyezte a német tőzsdéket s külön erre a célra rendszeresített állami komisszáriusokra bízta a tőzsdei ügyletek ellenőrzését, de nemcsak ezt tette, hanem szigorította a fegyelmi szabályokat és a büntető intézkedéseket, eltiltotta a gabona­­határidőüzleteket, épp úgy mint a határ­időüzleteket, ipari és bányapapírokban is. Azonban nemcsak tilalmi intézkedéseket tartalmazott a német tőzsdetörvény, ha­nem gondoskodott arról is, hogy ezen ti­lalmak, kijátszhatók ne legyenek. Kikö­tötte ugyanis, hogy jogi szankcióval csakis azon határidőüzletek bírhatnak, amelyek a­z(­tözsdejegyzékbe')­ (Börsenregister) beve­zetett tözsdelátogatók között köttettek. Hogy pedig ezen tözsdejegyzékbe is bárki be ne jegyeztethesse magát, ezt azon fel­tételhez kötötte, hogy 150 márka beikta­tási díjat fizessen az illető. A német tőzsdék börzsanerei mindent elkövettek, hogy ebből a törvényből tör­vény ne lehessen, de mivelhogy akaratuk ellenére mégis csak törvénynyé lett, azzal igyekeztek megtorolni azon hátrányokat, mestert — aki örült, hogy még eddig rá nem járt a rúd — alaposan elronta jó kedvét. — Tartsa a hátát kegyelmed? Te pedig édes Piroska húgom, fogd ezt a buzogányt s döngesd meg vele Buda város polgármesterét ! — De Felség . . . — Semmi de, szép húgom, csak üsd, meg­érdemli, hogy megfenyítsd. Miért nem kérte számon tőled azt a sok kötelességérzetet, bű­­bájt, ma meg azt a sok tiltott­­ csókot is! És az a liliomkar fölemelte az aranyos buzo­gányt s kipirult arccal, büszkén, dobogó kebellel, nagyot vágott tulajdon édes­apja hátára. Hiszen királya parancsolta! Annak a szavára pedig megerősbül a gyönge női kar, megerőtlenül a szív s elveszti varázsát a szerelem is ! A király pedig, amíg nézte hosszasan, gyö­nyörrel a lelkesült szüzet, egyszerre csak gyön­géden átkarolta derekát s egy hirtelen csókot nyomott bársonyajkaira. — Adósod voltam én is. Te tanítóm voltál s én, a bajusztalan tanítvány, hálás akartam lenni. Add át e csókot e deli vitéznek, ki mától kezdve nem apródom többé, hanem nemes lovagom: Törteli Kemenes László. Legyen neki az ő kíván­sága szerint. Csakhogy nem úgy, hogy: «Szép lány küldi s apród adja a királynak» , hanem: «Király küldi s szép lány adja lovagjának!» . .. melyeket a törvény rájuk hozott, hogy nagyon kevesen vezettették be magukat a tőzsde­regiszterbe. Egy ideig számításukban nem csalód­tak, mert a tőzsdén kívül álló megbízók — az outsiderek — nagyon jól viselték ma­gukat és dacára annak, hogy a törvény a jogi szankciót a differenciális ügyletektől megvonta, azért mégis játszottak s a já­tékból származó következmények alól magukat ki nem vonták. Megvolt tehát a törvény, szankciója is volt és az életben még­sem érvényesülhetett, azon intenciók pedig hogy a tőzsdejáték kiirtassék, teljese­désbe nem mentek, mert az outsiderek teljesen korrektül viselték magukat és a törvénynek intézkedéseit igénybe nem vették. így volt ez teljes három esztendeig, míg végre az idén kellemetlen fordulat állott be. Ezen év elejéig ugyanis a német tőzs­déken nagy élénkség volt s a papírok folyton emelkedtek. Az outsiderek pedig többnyire haussisták s igy nyereséges volt játékuk. Az idén azonban a német tőzsdéken, az értékek nagy esése állott be. Nagy differenciák állottak elő s most egyszerre beállott az, amit a német bör­­zsánerek nem hittek, hogy bekövetkezhes­­sék, hogy az outsiderek igénybe vették a tőzsdetörvénynek rájuk nézve kedvező intézkedéseit, amely még megerősítést nyert az új «polgári törvénykönyv» 764. §-ában, amely kimondja azt, hogy a kü­lönbözeti üzlet játék s így jogi szankciója nincsen és az a megbízó, aki ilyen üz­letre­­fedezetet­ adott, azt visszakövetelheti és ez neki vissza is adandó. Nos tehát az outsiderek ezt elinte spo­­radice, később tömegesen igénybe is vet­ték. Becsületbirósági végzéseket, amelyek­kel ezt megakadályozni akarták, kutyába sem vették és a német tőzsdéken ezzel valóságos pánikot idéztek el. Persze hogy roppant károkat szenvedtek a német ber­­zsanerek az outsiderek megbokrosodása következtében s abba a kényszerhelyzetbe lettek sodorva, hogy a tőzsdetörvényt respektálják. De mit nyernek ők azzal — kiáltottak föl — ha ők be is vezettetik magukat a tőzsde regiszterbe , ha az outsiderek ugyan­ezt nem teszik. Ezek pedig nem teszik! Iparosok, gazdák, hivatalnokok, katona­tisztek, rentéből élő tőkepénzesek a vilá­gért sem kívánkoznak ebbe a regiszterbe, mert eltekintve a 150 márka behatási díjtól, ez a «tőzsdejegyzék» nyilvános és minden bejegyzés oda, a Reichsanzeiger­­ben és más helyi lapokban publikáltatik. Senkinek sem lehet érdekében, hogy a világ szeme előtt mint tőzsdejátékos sze­repeljen, ha hivatásánál fogva a tőzsdé­hez köze nincsen, így jajgattak fel a ber­­zsanerek lapjai és a professzionátus tőzsde­­látogatók ezen elmélkedésük által hányat­tatva, valóságos Hamleti kínokat állottak ki a tekintetben, hogy most már mitévők legyenek. De a kérlelhetlen sors nem tágított. Bekövetkezett a börzsanerek által el nem képzelt eset, hogy egy tekintélyes tőzsde­­látogató, a kölni «Salmoni» kereskedő cég is igénybe vette a tőzsdetörvény intéz­kedéseit és megtagadta a különbözeti üzletből eredő differenciák fizetését. Ennek az epizódnak már viharos hatása lett, — a börziánereknek be kellett látni azt, hogy itt nincs mentség és nolens volens, be kell magukat jegyeztetni a tőzsde­­jegyzékbe. Meg is cselekedték az utóbbi napokban ezt és tömegesen iratkoztak be a tőzsdejegyzékbe. Ez így tovább nem maradhat! — kiáltot­tak föl a börziánerek és hangosan követelik most már a német birodalom tőrsetörvé­­nyeinek revízióját. Ez tehát most ott a kiadott jelszó. A frankfurti kereskedelmi kamara ezt a hangulatot már tolmácsolta is a német­ birodalmi kancellár előtt, amelyhez a börzetörvény revíziója érde­kében beadványnyal járult. E beadvány azt a kívánságot tartalmazza, hogy : «Azon határidőüzletek, melyek a keres­kedelmi jegyzékbe bevezetett kereskedők között köttettek, épp úgy jogi kötele­­zettségűek legyenek, mint a börzejegy­zékbe be nem vezetett felek részéről az ügylet megkötésekor elvállalt fizetési köte­lezettség jogilag kötelező legyen, ellentétben a fennálló tőzsdetörvénynyel s az ennek alapján fennálló joggyakorlattal.­ Tehát kettőt követelnek: azt, hogy a bejegyzett kereskedők ügyletei legyenek érvé­nyesek s az outsidereké nem kevésbbé. Mi lenne ez más egyébb, mint a tőzsde­törvény megdöntése alapjaiban! Mi lenne más, mint meghátrálása a német birodalmi törvényhozásnak attól az etikai álláspont­tól, amely a törvény meghozásakor vezé­relte, — eltörölni akarva a különbözeti játék veszedelmét és elhárítani az összes társadalmi osztályokra háramló csapásokat, amelyek a tőzsdejátékkal rájuk nehe­zedtek ! A német társadalmi jobbpártok sokkal erősebbek, semhogy kilátás lenne egy ily visszaesés lehetőségére. De lássuk, mit hoz föl kérelmeinek támogatására a frankfurti kamara! «Az outsiderek el­mennek a külföldre játszani, ha ennek lehetőség számukra otthon megtagadtatik — inkább mintsem a bankárok ama követelésének engedje­nek, hogy a tőzsdejegyzékbe magukat beirattassák. A tőkeerős elemek nagy számának eltávozása a­­ német tözsdéktől gyöngíteni fogja azokat és ez vissza fog hatni a készpénzügyletekre is. Állami kölcsönök, ipari és bányapapírok, valamint más papírok elhelyezése tekintetében a tőzsde sem fogja eddigi üdvös szolgálatait kellőleg teljesíthetni­. Ez tehát az egész érvelésük! Ennyi és nem több! Ha csak ez a baj, úgy azt hiszszük, ez nem olyan veszedelmes, mint aminőnek látszik. A német birodalom a minden áron játszani akaróknak szívesen megadja az útlevelet, csak menjenek el, Páris, Brüsszel, London, Bécs vagy Buda­pestre. Nem akadályozhatja meg azt, hogy elmenjen Monte-Carlóba, aki játszani akar, de azért területén Monte-Carlók keletke­zését meg nem tűri. Hogy pedig állami kölcsönök jegyzésénél mennyire számít a német kormány a német tőzsdékre, azt azzal bizonyította be, hogy kedvezőtlen időkben nem veszi igénybe, hanem el­megy Amerikába, ahol rövidesen meg­kapta a kívánt 80 millióját. A felhozott érvek tehát komoly embe­rek előtt szóba sem jöhetnek és a német tőzsdetörvény üdvös volta a nagy­közön­ségre most már 4 évi fennállása után két­ség tárgyát többé nem képezheti. Remél­jük, hogy ezen kedvezően lefolyt próba­idő most már érvényesülni fog a mi tör­vényhozásunknál is. A kereskedelmi mi­

Next