Hazánk, 1900. november (7. évfolyam, 258-283. szám)
1900-11-01 / 258. szám
HAZÁNK. 258. szám. Mint Aranyos-Maróthról táviratoztak, Barsvármegye törvényhatósági bizottsága ma tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert a mezőgazdaság érdekében kifejlett működéséért bizalmi felirattal üdvözli, gróf Pálffy Jánosnak pedig nagylelkű alapítványáért háláját és elismerését fejezi ki. Az államtitkár jubileuma. Komárom város törvényhatósági bizottsága — mint lapunkat értesítik — tegnap tartott értekezletén elhatározta, hogy Széll Ignác belügyi államtitkárt harmincéves közszolgálatának évfordulója alkalmából feliratilag üdvözli. A földmivelésügyi költségvetés. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap délután tartott ülésén folytatta és be is fejezte a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Az előadó Papp Géza volt. Komjáthy felszólalására Darányi miniszter tüzetes felvilágosításokat adott a kárpáthegyvidéki kirendeltség szükségletének egyes tételeiről. Ezután áttért a bizottság a költségvetés részleteire. A központi kiadásoknál Komjáthy kifogásai folytán Darányi miniszter utalt rá, hogy a működési pótlékokat s hasonló természetű iletményeket lényegesen megszorította, kivételesen azonban előfordulható rendkívüli szolgálatok jutalmazására fentartandónak véli a szóban levő szerény tételt. Az állami erdők rendkívüli bevételeinél Matlekovics helytelennek tartja, hogy különböző beruházásokat az alapból felvett kölcsönök útján fedeznek. Darányi miniszter elvben igazat ad neki, megjegyzi azonban, hogy ez jóformán általános szokás, amelyet más tárcáknál is követnek. A kopár területek lefásítására előirányzott állami segítés tételénél Ugrón Gábor szóvá teszi, hogy főleg az erdélyi részekben nagy hegyi területek fekszenek kopáran. Az erdélyi részekben a duvadak nagy elszaporodása miatt a vadászat jóformán semmi jövedelmet sem hoz. Célszerűnek tartaná, hogy a duvadakat bizonyos időközökben hatósági felügyelet alatt való mérgezéssel pusztítsák. Darányi miniszter a duvadak pusztítására nézve igazat ad Ugronnak, foglalkozott is a mérgezés kérdésével, a gyakorlati megoldás azonban sok nehézségbe ütközik. A kopár területek befásítására már történtek intézkedések az erdélyi részekben is, az e célra szolgáló, bár még mindig kevés dotációt fel is emelték s ha ez után tovább haladunk, reméli, hogy nem hosszú idő alatt jelentékeny lesz az eredmény. A ménesbirtok-gazdaságoknál Ugron Gábor óhajtja, hogy a fogarasi uradalomhoz tartozó távoleső birtokrészek közül néhányat fordítsanak telepítési célokra. Darányi miniszter megfontolás tárgyává teszi, van-e a fogarasi uradalomnak olyan része, amely telepítési célokra felhasználható lenne. Az állategészségügyi kiadásoknál Ugrón fölemlíti, hogy sok Tátray szinte önkénytelenül kérdezte: — És hol talált rá ? — Hol ? Nem ott, ahol önök keresik jó urak! Nem. Egy kissé kinyitottam a szememet, nem ijedtem meg a világosságtól és már rátaláltam. Rájöttem, hogy mi nem önmagunkért élünk, hanem másokért. Mert hisz mi önmagunkban mik vagyunk? Semmik! Hanem aztán lehetünk valamivé, ha magunkból részt adunk másoknak. Hogyan ? úgy, hogy hasznuk legyen abból azoknak. Ért engem? A komoly munkálkodás ez, amelyben a gyönyörök nem kergetik egymást, csak a gondok, de amely gondok nemesek, céltudatosak és éppen ezért gyönyört is okoznak. Én átlagfelfogás szerint tán keveset élek. Itt, elrejtve a világtól, ahol az események és az izgalmak mintha szunnyadnának. Pedig nem úgy van. A napszámos többet él, mint a gyönyörök, a lázas éjszakák, a sorvasztó szenvedélyek Ahasvérusa. Mert ő igazán él. Az ekéje felett elszálló madár énekében az élet szava szól hozzá, a szabad mező virágillatában az élet lélegzik felé. Ez az élet! És a harmóniát ez élet és önmaga közt akkor találja meg, ha keres egy társat magának, aki betölti azt az űrt, amelyben az álmok szárnyalnak. És ez viszont az egyetlen nő, a hitves, a feleség . . . — A feleség . . . Tátray Demeter idegenül bámult a doktorra. Az fölényesen mosolygott reá és ez a mosoly elmondta azt is, amit még kíméletből elhallgatott: — Igen, én, a világ végére zárt, köznapi, jámbor ember, az igénytelen falusi paraszt többet éltem te nálad, aki pedig az éjszakáidat is nappalokká varázsoltad. Én tudom, mi az élet, te tévetegül jársz benne. Én vagyok a bölcs, te a tévelygő állatorvos a mértföldpénzért túlságos buzgóságot fejt ki járványok konstatálásában. Darányi miniszter válaszolja, hogy az e téren előforduló visszaélések is okai voltak annak, hogy beterjesztette az állatorvosi szolgálat államosításáról szóló törvényjavaslatot. Gondoskodni is fog róla, hogy annak idevonatkozó rendelkezéseit szigorúan végrehajtsák. A gazdasági tanintézeteknél Matlekovics kérdi, meddig haladtak a Budapesten létesítendő mezőgazdasági főiskola előmunkálatai. Darányi miniszter : Ez ügyben az előtanulmányokkal két kiváló szakembert bízott meg, akiknek jelentései már el is készültek. Ez ügyben, valamint általában a gazdasági tanintézetek ügyében tanácskozmányt szándékozik tartani. A tárca költségvetésének többi tételeit vita és változtatás nélkül megszavazták. Azután tárgyalták a közérdekű öntözűcsatornákról szóló törvényjavaslatot. Ezt általánosságban és némi módosítással részleteiben is elfogadták. A honvédelmi tárca költségvetésének a tárgyalását szombaton délután 5 órára tűzték ki. Túlkiadások. A képviselőház zárszámadási bizottsága Fest Lajos elnöklésével tegnap délután ülést tartott, amelyen a kormány részéről Wlassics és Plesz miniszterek, a pénzügyminisztérium részéről Granzenstein államtitkár, az állami számvevőszék részéről Dárday alelnök volt jelen. A bizottság tárgyalás alá vévén az állami számvevőszéknek az 1899-ik év pótnegyedében s az 1900-ik évnek első és második negyedében előfordult túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról szóló jelentéseit, amelyeket Benke Gyula előadó ismertetett, elhatározta, hogy e jelentések tudomásul vételét hozza a Háznak javaslatba. Az elvesztett paradicsom. Budapest, október 31. (I.) Mi lehetne ez más, mint az őrlési forgalom? Ezt siratják a budapesti nagymalmok és még néhány vidéki társuk. Ennek visszaállításáért kezdették meg harcukat a parlamentben és azon kívül, ahol csak lehet. Komjáthy az egyik hős, aki lándzsájával ugyancsak döföget az agrárius atrocitások (sic!) ezen eredménye felé. A pénzügyi bizottság ülésén fejezte ki magát ilyen szépen!... Mintha az agráriusok már akasztanák, kerékbe törnék és a legválogatottabb kínzásokkal üldöznék elleneiket. Az, hogy az agráriusok tiszta geschäftet akarnak a börzei szédelgések helyébe s közreműködtek egy oly intézkedés eltörlésében, amely a mezőgazdák Tátray komoran bámult maga elé. Aztán idegesen köszönt és magára hagyta a vörös doktort. Ahogy letért a hegyoldalból, szemközt egy nő jött vele szembe. Szép, mosolygó arcú ifjú nő, telt idomokkal, egyszerű, keresetlen tartással és a szemeiben ott csillogott a lelkének tisztasága. — A feleség... Tátraynak még ez a szó zsongott a fejében, amikor a nő szemébe tűnt. És ekkor megkapta egy gondolat. Igen, ilyen lehet az a nő, akiben az ember megtalálja a harmóniát az élet és önmaga között, aki betölti azt az űrt, amelyben az álmok származnak. Ez volna az igazi életben az osztályos társ és ha csakugyan az is lehetne ... akkor ő is megtalálta a kivezető ösvényt abból a másik hazug világból... Valami szokatlan izgalom hajtotta vissza. Megfordult és visszatért a hegyoldalra. A doktort még ott találta, amint elgondolkozva nézte a kalászt ringató réteket és messze a kékbevesző határon, a sötéten gubbasztó erdőket. — Doktor, nézze, ki az a nő, aki erre tart most ? kérdezte izgatottan az álmodozó embertől és megragadta a karját. S a vörös doktor csöndesen mosolyogva mondta: — A feleségem . . . Tátray Demeter megfordult és újra visszaindult. Most már düh folytogatta és lázongva menekült erről a helyről. Tehetetlennek, nyomorultnak érezte magát és úgy hitte — elkésett. Elkésett mindentől, az igazi élettől, az orvoslástól, az egyetlen nőtől. És menekült. . . Vissza a lázas éjszakákba, a hazug, elhibázott életbe, a kétségekbe . .. jogos érdekeit sértette, atrocitásokat, — kegyetlenkedéseket — látnak azok, akiknek tolmácsává Komjáthy szegődött. Olyanynyira beleélték magukat bizonyos körök a parazita élvezetekbe, hogy szokásjogon, ebben már szerzett jogokat látnak és képesek fölzúdulni az igazságtalan (?) üldözések ellen. A tetvek lázadása a kefe ellen... Makacs, de hiába való küzdelem ! A képviselőház pénzügyi bizottságában — nagyon helyesen — nem reagáltak az őrlési forgalom megszüntetését kárhoztató felszólalásra. A nagy bomba azonban a főváros közélelmezési és közgazdasági bizottságában dörrent el. Ez a a bizottság kimondotta, hogy a főváros, de sőt maga az ország (!) érdeke szempontjából kívánatos az őrlési forgalomnak újra helyreállítása, föltéve, hogy az racionális módon történik, vagyis úgy a termelők, mint a malmok érdekeit megóvja. Az indítványt az őrlési forgalom visszaállítása érdekében Fenyvessi Adolf tette meg, aki még oly fejtegetésekkel is támogatta azt, amelylyel lépten-nyomon találkozunk a közélet mezején. Ugyanis kifejtette azt, hogy a búza ára azért szállott le, mert megszűnt az őrlési forgalom, ezt holmi ellenőrizhetlen számadatokkal igyekszik igazolni és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a gazdák is belátják már mostan, hogy milyen bakot lőttek és maguk fogják követelni az őrlési forgalom visszaállítását. S hogy az állítást nyomban kövesse a bizonyíték, Salgó József az ott jelenlevő agrárius ezen állításokat megerősíti. De ki az a Salgó agrárius ? Most először halljuk becses nevét említeni. Az agráriusok névsorában hiába kerestük! No de ezen ne akadjunk föl! A műlelkesedéshez, a műargumentáláshoz ilyen műagráriusok is kellenek. A legjobban csodálkoznak pedig a gazdák a fölött, hogy lám!: ők is az őrlési forgalom elvesztésének tulajdonítják a búza olcsóságát s hogy azok jelentékeny része éppen ezért az őrlési forgalom visszaállítását követeli. Mi azonban erről semmit sem tudunk. Igenis tudunk agráriusokról, akik a malomiparnak károsodását az őrlési forgalom megszüntetése következtében elismerik, de nem az egész malomiparét, hanem csak azét, amely a balkáni gabonaforgalom közlekedési útjába esik. A műmalmok nagy zöme a vidéken szenvedélyesen ellenzi, a kis malmok ezrei átkozzák. Avagy, már elfelejtették volna a vidéki malmok azt az iszonyú nyomást, amit a durva lisztekkel, melyeket a budapesti malmok a vidék piacaira dobtak, gyakoroltak a vidéki lisztárakra, következésképp a gabonaárakra is? Ugyanezek az agráriusok elismerik még az őrlési malmok károsodását abban is, hogy most hiányzik egy eszközük a gabonaárak lenyomására s ez az a nagy tömegű búza, amivel a vámhitelezés folytán a budapesti tőzsdén operálhattak. Hogy mit tesz ez az operálás, azt nem kell fejtegetni. Vannak olyan agráriusok is, akik elismerik azt, hogy a francia őrlési forgalom a francia mezőgazdaság érdekében, a német őrlési forgalom a német mezőgazdaság érdekében jól van megcsinálva. Ott arról van szó, hogy értéktelen — sikerszegény. Csütörtök, 1900. november 1.