Hazánk, 1900. december (7. évfolyam, 284-309. szám)
1900-12-01 / 284. szám
HAZÁNK. 284. szám. jelölése alapján a képviselőház és a főrendiház együttes ülésében választja meg a koronaőrt. Kéri a Házat, hogy bízza meg az elnököt, miszerint az az együttes ülés napjának meghatározása tárgyában tegye magát érintkezésbe a főrendiház elnökével. Perczel Dezső elnök jelentetette, hogy ő a koronaőrválasztás tárgyában már érintkezésbe is lépett a főrendiház elnökével, gróf Csáky Albinnal, akivel együttesen abban állapodtak meg, hogy a két Háznak koronaőrválasztó együttes ülése a jövő kedden, december negyedikén tartassák meg. Polónyi Gézának az iránt voltak aggályai, hogy az ősi szokásával megegyezik-e az, hogy elébb tűzetik ki a koronaőrválasztás határnapja, mintsem hogy a képviselőház átvette volna a királyi kijelölést. Széll Kálmán miniszterelnök és Peresei Dezső elnök azon kijelentése után, hogy az általuk előterjesztett módozat mindenben megfelel az előző szokásoknak, elhatározta a képviselőház, hogy az együttes ülést december negyedikén tartja meg. Ezen az ünnepies ülésen a képviselők és főrendek díszöltözetben jelennek meg. A főrendiház katona tagjai katonai, a főpapok egyházi díszben. A koronaőrségre kijelöltek közt van — értesülésünk szerint — gróf Szapáry Gyula és báró Jósika Samu. Miniszterek a királynál. A király tegnap délután kihallgatáson fogadta gróf Wolkenstein- Trossburg párisi nagykövetet, 2 órakor gróf Gomboivski külügyminisztert, 3 órakor pedig hosszabb kihallgatáson Széll Kálmán miniszterelnököt. Egyféle becsület. Hála Istennek ott vagyunk, hogy a becsület kérdésében nem történik megkülönböztetés s éppen a főispán karból van férfi, aki ki meri mondani, hogy «egyéni és hivatalos becsületét egymástól elválasztani nem tudja.» Vagyis egy lovagias jegyzőkönyvben agyon van ütve az eddigi praxis, ami külön választotta az egyént és tisztviselőt s szült olyan monstrumokat, amelyeknek tisztán ragyogott az egyéni becsületük, mert az gondosan el volt választva a hivatali becsülettől. Annyi politikai, különösen választási visszaélés — kimondhatjuk egyenesen — vétség és bűn tudott menekülni a megtorlás elől, mert a legkorrektebb gentlemanként viselkedett az, aki az ő hivatalában a leginfamisabb visszaéléseket követhette el «egyéni integritásának a teljes épségben tartásával.» Az Osztroluczky—Vészi-féle párbajügyben kelt az a jegyzőkönyv s mi azt bármely jövendő konfliktusra nézve nemcsak tudomásul veszszük, hanem fel is jegyezzük. Abból az okból, hogy konstatáljuk, váljon ki az, aki e precedens után kétféle egyéni és hivatali becsülettel reprezentálni mer. Főispánválság Sopronban. Mint Sopronból írják, Sopron vármegye és Sopron város főispánja, Simon Ödön ezen állásáról lemondott. Utódjául gróf Széchényi Emil, Széchényi Pál volt kereskedelmi miniszter fiát emlegetik, akinek kinevezése még ebben az évben megtörténne. Asbóth János. A képviselőház mai ülésén meglepetés számba ment Asbóth János felszólalása. Asbóth János úr azok közé a képviselők közé tartozik, akik tagjai voltak már minden lehető és lehetetlen pártnak, még annak a pártnak is, mely a Hentzi tábornok sírját megkoszorúzta. Igaz, hogy ennek a pártnak csak két tagja volt, az egyik a most meghalt Janszky generális, a másik Asbóth János. Asbóth János legutóbb néppárti segítséggel s néppárti programmal választatott be a képviselőházba s hogy benn volt, ott hagyta a néppártot s átlépett a kormánypártba. Azóta ma szólalt fel először s a legnagyobb vehemenciával támadta meg azt a pártot, mely őt a parlamentbe segítette s azt a programmot, melynek alapján képviselő lett. Az egész szabadelvű párt, némán, fagyos hidegséggel hallgatta a politikai renegátságnak ezt a nagyfokú megnyilatkozását s a miniszterelnököt láthatóan kellemetlenül érintette Asbóth János nagy támogatási készsége. A beszéd tartama alatt nemcsak a néppártról, de az egész ellenzékről a sértő közbeszólások egész özöne zúdult Asbóthra,aki midőn befejezte szavait, egyetlen helyeslés sem hangzott fel a szabadelvű pártról, de egyebümét se. Az uj polgári törvénykönyv s a magyar gazdák. Az O. M. G. E. kodifikacionális bizottsága december hó 14-én ülést tart. Az ülés tárgya az uj polgári törvénykönyv tervezetének megvitatása. Az O. M. G. E. az új polgári törvénykönyvben biztosítani kívánja a magyar mezőgazdaság érdekeit. E végből a bizottság tagjai közt szétosztotta beható tanulmányozás végett a törvénytervezetet. A tagok előterjesztései alapján fog majd véleményt mondani az O. M. G. E. s esetleg a törvénytervezet módosítása tárgyában a kellő lépéseket is meg fogja tenni. A konzuli illetékek. A képviselőház igazságügyi bizottsága Szilágyi Dezső elnöklete alatt ülést tartott, melyen tárgyalás alá vette a konzuli illetékek szabályozásáról rendelkező törvényjavaslatot, melyhez a bizottság a legutóbbi ülésszak végén hozzájárult. Sámuel Lázár előadó ismertetése után a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben ezúttal is elfogadta a törvényjavaslatot. Két beszámoló, Molnár János orsz. képviselő december 2-án délelőtt 10 órakor Sopron Ivánban beszámoló beszédet tart. A beszámolóra lekiséri Molnár János apátot az országgyűlési néppárt több képviselő tagja is. — Justh Ferenc képviselő Znióváralján megjelent választói körében, kik nagy ovációkkal fogadták és tetszéssel hallgatták eddigi működéséről szóló beszámolóját. Az egybegyűlt polgárság lelkes hangú üdvözlő telegrammot küldött Széll Kálmán miniszterelnöknek és báró Podmaniczky Frigyes pártelnöknek. Szombat, 1900. december 1. Adófizetés és a postatakarékpénztár. Régebben szó volt arról, hogy kereskedelmi miniszterünk az osztrák példát utánozva, megkísérti, vájjon nem volna-e lehetséges az adófizetést a mainál egyszerűbb formába szorítva postatakarékpénztár útján eszközölni. A közönség annak idején nagy örömmel fogadta ezt a hírt, amelynek megvalósulása azonban máig is késik. Hiteles forrásból vett értesüléseink szerint a késedelem oka az, hogy habár a kereskedelmi minisztériumban elkészültek is a tervezettel, a pénzügyminiszter az adórendszernek, illetőleg az adókezelésnek kilátásba helyezett reformjáig az ajánlott változtatásokat keresztülvinni nem hajlandó. A fiumei kérdés végleges rendezése iránt most folynak a tanácskozások Budapesten. A tanácskozásban résztvett gróf Szapáry László fiumei kormányzó és dr. Gaál Tibor miniszteri tanácsos is. Gróf Szapáry László valószínűleg e hét végéig marad Budapesten . Gaál Tibor már ma utazik vissza Fiuméba. A húskivitel kérdése. Budapest, november 30. (I.) A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek nagygyűlése elé Jeszenszky Pálnak, az Országos Gazdasági Egylet titkárának azon jelentése lett terjesztve, amelyben számot ad dr. Darányi Ignác földmivelési miniszternek azon tanulmányútjáról, amelyet a húsértékesítés szervezésének kérdésében Németország, Ausztria és azok többi szomszéd államaiban tett. A terjedelmes munkálat bó anyagot szolgáltatott arra, hogy a magyar kivitelre nézve oly nagy horderejű kérdés tiszta világításban álljon szemeink előtt. Ebből a munkálatból is megtudtuk azt, hogy hús- és marhakivitelünk jövő kérdései elsősorban a nagy német birodalom jövendő magatartásától függnek. A német birodalom jövő vámpolitikája elhatározó befolyással lesz marha- és húskivitelünk sorsára. Ausztria és Magyarország ugyanis együttvéve az 1898-ik évben 121.000 darab marhát exportáltak Németországba. Ebben a kivitelben Magyarország 24.000 darabbal szerepelt. Nem kell azonban azt hinni, hogy csak ez a 24.000 darab marha érdekli a magyar közgazdaságot. Igaz, hogy közvetlenül csak ennyit vittünk ki, de figyelembe kell vennünk azt, hogy Ausztria csak azért vihetett ki oly nagy mennyiségben, tehát 97.000 darabot oda, mert viszont Magyarország Ausztriát látja el élő marhával. 1999 folyamán 293.770 darab szarvasmarhát vittünk ki Ausztriába, mintegy 22.000 darab juhot és 390.000 darab sertést. Ha Ausztria fent említett 97.000 darab marháját ki nem vihette volna Németországba, akkor a közös vámterületet képező marhapiacon roppant torlódás és az áraknak nagymérvű esése következett volna be. A német birodalom marhapiaca tehát Magyarországra nézve igen nagy jelentőségű. Ennek a piacnak lehető megtartása nagy érdeke Magyarországnak. Jeszenszky munkájából alaposan meggyőződhetünk arról, hogy a német birodalom hangulata marhabevitelünkkel szemben ez időszerint nagyon kedvezőtlen. A német birodalomban ugyanis az agráriusok oda kívánnak hatni, hogy a német birodalom önmaga fedezze szükségletét és rázza le a nyakáról az idegenek marha- és húsimportját. Hogy ez a tendencia komoly és nem szabad könnyen vennünk, az onnan is kitetszik, hogy az 1855-iki sertésvész miatt Magyarország irányában életbe léptetett határzár mai napig sem lett feloldva és fájdalom, semmi remény sem forog fenn az iránt, hogy ezen határzárlat valaha feloldatni fog. A hamburgi vágóhíd igazgatója, Brysen, aki a marhaforgalom szakmájában elsőrendű szaktekintély, odanyilatkozott, hogy Németország sertéstenyésztése, tekintettelesen állatfaj roppant szaporodási képességére, rövid időn oly fokon fog állani, hogy a szükségletet a kívánatos mértékben fedezni lesz képes. Ebben a nyilatkozatban kidomborodik a német felfogás. Sertéskivitelünk sorsa Németországban meg van pecsételve. Másként áll azonban a dolog a marhabevitellel. E tekintetben Brysen reményei már nem oly vérmesek. Azt monda ugyanis, hogy évek fáradságos és céltudatos munkájára lesz szükség, hogy a külföldnek esetleg teljesen elmaradó behozatalát Németország önerejéből fedezni képes legyen. Nem valószínű tehát, hogy Németország a marhabevitel tekintetében az 1903-ban megújítandó kereskedelmi szerződésekben a húrokat a végletekig feszíteni akarná, már csak azért sem, mert, folyton szaporodó népessége a húsfogyasztás mértékét természetszerűleg emeli. A vámügyi alkudozások kimenetelétől fog tehát függni az, hogy Németország további marhaexportunkat gátolni fogja-e vagy nem? Erre céloz a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek nagygyűlésének e kérdésben elfoglalt álláspontja, melyet Jeszenszky indítványára fogadott el, hogy tudniillik a velünk szerződéses viszonyban álló államoktól, különösen Németországtól, a megújítandó kereskedelmi szerződésekben, vagy külön egyezményben, ki nem játszható garanciák szerzendők állatkivitelünk biztosítására. Életbevágó dolog, hogy ez érvényesüljön, — de ha nem érvényesül? — Ha fiaskót mond minden iparkodásunk? Mit akkor? Jeszenszky határozottan rámutat arra.