Hazánk, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

HAZÁNK. 28. szám. Gróf Serényi Béla is inkább mümolnár, mint gazda. Ezt tudja mindenki, aki az ő gazdasági tevékenységét figyelemmel ki­séri. Ez pedig már egészen más. Ha egy mümolnár ad tanácsot a gazdáknak arra nézve, hogy mit tegyenek, úgy egész más impressziókra számíthat az, mintha egy talpig gazdának elismert egyén nyilat­kozik meg előttük. De ám beszéljen az a mámolnár kedve szerint nekünk gazdák­nak. Meghallgatjuk, csak azt az egyet kérjük, hogy ne úgy tüntesse fel a dolgot, mintha ő agrárius lenne, mert ez nem őszinte eljárás. Ezt a tisztázását gróf Serényi Béla jelle­gének, szükségesnek tartottuk előre bocsá­tani, mert csak így érthetjük meg azokat a bölcs tanácsokat, melyeket nekünk gaz­dáknak kenetteljesen osztogatott. Hagyjunk föl a búzatermeléssel és men­jünk át az árpatermelésre. Ezt tanácsolja a momolnár agrárius a magyar gazdák­nak ! Igaza van neki! A magyar parla­mentben lehet ilyen képtelenségeket nem csak büntetlenül elmondani, de még meg is dicsérik érette. Mondaná ezt csak az északamerikai Unió, az argentínai Egyesült­ Államokban, vagy Oroszországban, hát pórul járna. De miért is nem mondja el ezt ottan? Ugyancsak megjárná a magyar alföldi gazda, ha az e száraz éghajlatú és tele­­vénydús földjén búza helyett az árpa­termelésre menne át. Oly viszonyok közt tehát, ahol a búza a legbiztosabb, minő­ségileg a legjobb és mennyiségileg is tűr­hető eredményeket adó termény — for­duljon a bizonytalan, mennyiségileg mindig a búza mögött maradó és minő­ségileg teljesen meg nem felelő árpához. A felvidék pedig nem szorul erre a tanácsra, mert az árpát úgyis termeli; de jól jegyezte meg gróf Serényi, még a fel­vidéken is biztosabb a búzatermelés, mint az árpatermés, amelyet esős időjárás, kései tavaszok nem egyszer minőségileg is nagyon lealacsonyítanak, de amely meny­­nyiségileg jóval messze mögötte marad a búzatermésnek. Amerika, Argentina, Oroszország meg­gazdagodtak a búzatermelésből, de a ma­gyar hagyjon föl vele. És az a legkülönö­sebb, hogy gróf Serényi Béla éppen most adja ezt a tanácsot, amikor Németország 7 és fél márkás vámmal készül sújtani az árpabevitelt. Midőn még Dánia is vá­mot vet az árpára. Ez anarchronizmus. A másik tanácsa az, hogy létesítsünk sertésvágóhidakat és exportáljuk a sertéshúst Németországba. Megint olyan tanács, ami egy hajítófát sem ér gróf Bülow beszéde után. Avagy nincs tudomása a német hússzemle-törvényről? Nincs tudomása a nemzetek csereforgalmáról? Arról, hogy Amerika a német cukor behozatala helyé­ben eszközölte ki magának a húskivitelt? Ez «do­ut des» kérdés első­sorban és nem lehet csak úgy ötletszerüleg elintézni! Nagy baj, hogy gróf Serényi Béla úgy el van foglalva a lisztőrléssel, hogy Európa közgazdasági viszonyainak tanulmányozá­sára ideje nem jut. Ez az oka annak, hogy tanácsait a siker reményével nem követ­­t­ eljük. Sokkal inkább van helyén gróf Serényi Béla, midőn a malomegyesületek szó­csöveként lép föl. Ez nagyon megfelelő és nem természetellenes! Az őrlési forga­lomról elmondott nézete a malomegyesü­letével teljesen egyező volt, van és lesz. Erre nincs is egyéb megjegyezni valónk! De a gazdaközönség lásson tisztán és vegye tudomásul, hogy ugyanaz az érdek­kör, amely Ausztriában az agrárius kér­dést úgy akarja megoldani, hogy olcsó kávét, teát és csokoládét eszközöl ki a gazdáknak, ugyanaz az érdekkör szólott gróf Serényi Béla szájával a magyar par­lamentben és adott nekünk két jó tanácsot. Vakulj magyar és vegyed be! A mü­molnár agrárius bölcseségét pedig egekig dicséri a merkantil sajtó. Mi agráriusok azonban csak arra kérjük gróf Serényit, hogy érje be mümolnári dicsőségével és ne igyekezzék agrárius babérokkal is körülövezni magát, mert azok számára nem teremnek. 3 Péntek, 1901. február 1. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. A képviselőház ma befejezte a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalását és hozzáfogott a földmivelési költségvetés általános tárgyalásá­hoz. A kereskedelmi tárca részleteihez hozzá­szóltak : Molnár Jenő, általános csodálkozásra Molnár Antal, Endrey Gyula, Major Ferenc, Radócza János, Szalay Károly és Kulik Béla, aki a vasúti szabadjegyek ellen tett óvást. Több felszólaló nem lévén, Becsedüs Sándor kereskedelmi miniszter az összes észrevételekre kimerítő választ adott. A minisztert úgy beszéde végén, mint költségvetése letárgyalása után za­josan megéljenezte a szabadelvű párt. Öt perc szünet után megkezdődött a földm­ű­­velésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. A szélsőbal zokon vette, hogy Papp Géza előadó nem ajánlotta beszéddel elfogadásra a költség­­vetést. A vita első szónoka a fiatal ugodi kép­viselő , Bauer Antal volt, aki figyelemmel hallga­tott, hosszabb szakszerű beszédet mondott a magyar gazdák bajairól s meleg elismerését fe­jezte ki Darányi Ignác földművelésügyi miniszter iránt, mint aki fáradhatatlanul munkálkodik a magyar mezőgazdasági viszonyok javításán. Mi­kor a szónok a kormánypárt padjából kijelentette, hogy ő az önálló vámterület híve, a szélsőbal zajosan megéljenezte. Az ülés lefolyása a következő volt: Elnök: Dantel Gábor alelnök. J­egyzők : Nyegre László, Dedovics György és Lukács Gyula. Tallián Béla elnök az ülést megnyitva, az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után beter­jeszti az időközben érkezett irományokat. A kereskedelmi költségvetés. — A részletes tárgyalás. — A vasútaknál Molnár Jenő szerint Magyarországon önálló vámterület iparról és kereskedelemről beszélni nem lehet. Fölhozza, hogy az ő beszédére, melyet az ál­talános vitánál mondott, a miniszter nem is reflek­tált. A minisztertől önállóbb vasúti politikát kér. Kéri a minisztert, hogy a vicinális banketteket szün­tesse be, mert ezek után a bankettek után ren­desen megváltoztatják a hivatalos jegyzőkönyveket. Kéri a minisztert, hogy vegye revízió alá a vicináli­sok m­ene rendjeit. Molnár Antal (Általános csodálkozás. Felkiáltá­sok a szélbalon: Ohó! Onó!) a képviselőház és a kormány figyelmébe ajántta a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek azon kérvényét, hogy ők is épúgy részesüljenek vasúti kedvezményekben, mint az államtisztviselők. Ennek a kérésnek elütésére nem ok az, hogy már az előző kormány egy miniszter­­tanácsa elutasította ezt a kérelmet. Hiszen nem muszáj egy helytelen miniszteri határozathoz ragasz­kodni. Kubik Béla: Ez már helyes. Endrey Gyula először Mezei Mórral polemizálva kijelenti, hogy a kormány vasútpolitikája, mely min­dent Budapest felé terel, nem engedi érvényesíteni a vidéki gócpontokat. Mezei a­ lipótvárosi kaszinó abla­kából nézi az állapotokat. Igenis, a kormány nem folytathatja azt a vasúti politikát, hogy a budapesti­ nagy malmok kedvéért agyonüsse az egész magyar­­országi vidéki malomipart. Szomorú dolog volna, ha, egyedül a budapesti nagy malmokra volna bízva, hogy­ a gazdák búzatermését limitálják. A kereskedelmi miniszternek felpanaszolja azt a méltánytalan el­járást, melyet az államvasutak a hódmezővásárhely­­makói vasút ellen elkövetett. Hódmezővásárhely és­ Makó maga akarta a saját költségén akarta azt a vasutat felépíteni, de a kereskedelmi miniszter azt mondta, hogy nem adja meg az engedélyt. Olyan egyeseknek azonban adtak engedélyt, akik az érdek­­keltségét akarták kihasználni. Ekkor a három szom­szédos törvényhatóság kérte a vasút kiépítési en­gedélyt. Egy excellenciás képviselő akkor azt mondta, hogy hódmezővásárhely-makói vasútra ők sohasem kapják meg az építési enge­délyt, mert ez az államvasutak érdekébe ütközik. És csakugyan hiába volt minden deputációzás, nem adták meg az engedélyt. Kéri a kereskedelmi mi­nisztert, hogy százezer magyar gazdaember közleke­dési érdekeit vegye figyelembe. (Helyeslés.) További beszéde folyamán fölemlíti, hogy az Adriával való szerződés megújítására vonatkozó javaslat benyúj­tása nem helyes módon történt, mert azt a kereske­delmi költségvetéssel együtt kellett volna tárgyalni. A költségvetést nem fogadja el. Major Ferenc a vasúti alkalmazottak anyagi ja­vadalmazását kevesli. Például egy vasúti raktári tok­nak, — aki kell, hogy intelligens ember legyen, — évi fizetése 420 forint, melyből levonásokat is esz­közölnek. Már most, hogy lehet ebből megélni. A női vasúti alkalmazottak részére is fizetésemelést követel. Fölemlíti azt a tisztátalanságot, mely a vicinális vasutak állomásain és kupéiban uralkodik, terjesztvén az által­a fertőző betegségeket. Ezt így tovább tűrni nem lehet. Rámutat arra is, hogy a helyi érdekű vasutak kiépítésénél" teljesen figyel­men kívül hagyták a székelység érdekeit. El­következett pedig már az az idő, hogy komolyan foglalkozzunk a székely kérdéssel és megakadályoz­zuk, hogy évenkint harminc-negyvenezer székely vándoroljon ki az országból,­­úgy van ! ügy van ! Ő is követeli a gyergyói vasút kiépítését. A vidék nagy népessége, szépsége, terményeinek értékesít­­hetése, sőt maga Borszék fürdő megérdemli ezt. Hegedűs Sándor miniszter közbeszól. Major Ferenc: Jobban ismeri ő ezt a vidé­ket, mint maga a miniszter, azért e tekintet­ben sem nem vár, sem nem kíván közbeszó­lást, mely az ő tárgyilagos felszólalását megzavarja. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés az ellen­zéken.) Babdocza János, Endrey Gyula felszólalásával szembe pártfogásba veszi a budapesti malmokat, mert azok virágzása országos érdek. A múlt évben szóba jött, hogy a nyugati pályaudvart elhelyezik. A miniszter erre azt mondta, hogy ebből nem lesz semmi. Most arra kéri a minisztert, hogy a VI. kerület fejlődése érdekében a nyugati pályaudvar mű­­helyeit és szénrakodását sürgősen helyeztesse el. Kubik Béla azt fejtegeti, hogy amit Mezey Mór mondott a fővárosból való szénszállításra, abban nincs igaza. Beszél a szabad és mérsékelt áru­je­gyek intézménye ellen és arra kéri a minisztert, hogy senkinek se adjon, sem kedvezményes, sem szabad­ jegyet. (Helyeslés a szélbalon.) Szalay Károly felszólalásának tárgyát a vasúti tisztviselők túlterheltsége képezi. Egyes tisztviselők 36 óráig is munkában vannak. Ez a túlterheltség oka igen gyakran a vasúti szerencsétlenségeknek. Erről valamit tenni kell. (Helyeslés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ismeri a Székelyföld vasúti helyzetét. Maga is szüksé­gesnek tartja a székelyföldi vasutak kiépítését, melynek eddig pénzügyi okai voltak. A székely vasutak kiépítése hat milliónál többe kerül. Endrey Gyulának a makói vasútra vonatkozólag azt vála­szolja, hogy ő mióta miniszter, azóta csak egy intézkedést tett ebben az ügyben. Ő helyesli, hogy egyidejűleg létesüljön a vásárhely és makói és a vásárhely- és szentmiklósi vonal, de a közönség megterheltetése nélkül. A szentmiklósi vonal kiépi- A képviselőház ülése.

Next