Hazánk, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
HAZÁNK. 28. szám. Gróf Serényi Béla is inkább mümolnár, mint gazda. Ezt tudja mindenki, aki az ő gazdasági tevékenységét figyelemmel kiséri. Ez pedig már egészen más. Ha egy mümolnár ad tanácsot a gazdáknak arra nézve, hogy mit tegyenek, úgy egész más impressziókra számíthat az, mintha egy talpig gazdának elismert egyén nyilatkozik meg előttük. De ám beszéljen az a mámolnár kedve szerint nekünk gazdáknak. Meghallgatjuk, csak azt az egyet kérjük, hogy ne úgy tüntesse fel a dolgot, mintha ő agrárius lenne, mert ez nem őszinte eljárás. Ezt a tisztázását gróf Serényi Béla jellegének, szükségesnek tartottuk előre bocsátani, mert csak így érthetjük meg azokat a bölcs tanácsokat, melyeket nekünk gazdáknak kenetteljesen osztogatott. Hagyjunk föl a búzatermeléssel és menjünk át az árpatermelésre. Ezt tanácsolja a momolnár agrárius a magyar gazdáknak ! Igaza van neki! A magyar parlamentben lehet ilyen képtelenségeket nem csak büntetlenül elmondani, de még meg is dicsérik érette. Mondaná ezt csak az északamerikai Unió, az argentínai Egyesült Államokban, vagy Oroszországban, hát pórul járna. De miért is nem mondja el ezt ottan? Ugyancsak megjárná a magyar alföldi gazda, ha az e száraz éghajlatú és televénydús földjén búza helyett az árpatermelésre menne át. Oly viszonyok közt tehát, ahol a búza a legbiztosabb, minőségileg a legjobb és mennyiségileg is tűrhető eredményeket adó termény — forduljon a bizonytalan, mennyiségileg mindig a búza mögött maradó és minőségileg teljesen meg nem felelő árpához. A felvidék pedig nem szorul erre a tanácsra, mert az árpát úgyis termeli; de jól jegyezte meg gróf Serényi, még a felvidéken is biztosabb a búzatermelés, mint az árpatermés, amelyet esős időjárás, kései tavaszok nem egyszer minőségileg is nagyon lealacsonyítanak, de amely menynyiségileg jóval messze mögötte marad a búzatermésnek. Amerika, Argentina, Oroszország meggazdagodtak a búzatermelésből, de a magyar hagyjon föl vele. És az a legkülönösebb, hogy gróf Serényi Béla éppen most adja ezt a tanácsot, amikor Németország 7 és fél márkás vámmal készül sújtani az árpabevitelt. Midőn még Dánia is vámot vet az árpára. Ez anarchronizmus. A másik tanácsa az, hogy létesítsünk sertésvágóhidakat és exportáljuk a sertéshúst Németországba. Megint olyan tanács, ami egy hajítófát sem ér gróf Bülow beszéde után. Avagy nincs tudomása a német hússzemle-törvényről? Nincs tudomása a nemzetek csereforgalmáról? Arról, hogy Amerika a német cukor behozatala helyében eszközölte ki magának a húskivitelt? Ez «dout des» kérdés elsősorban és nem lehet csak úgy ötletszerüleg elintézni! Nagy baj, hogy gróf Serényi Béla úgy el van foglalva a lisztőrléssel, hogy Európa közgazdasági viszonyainak tanulmányozására ideje nem jut. Ez az oka annak, hogy tanácsait a siker reményével nem követt eljük. Sokkal inkább van helyén gróf Serényi Béla, midőn a malomegyesületek szócsöveként lép föl. Ez nagyon megfelelő és nem természetellenes! Az őrlési forgalomról elmondott nézete a malomegyesületével teljesen egyező volt, van és lesz. Erre nincs is egyéb megjegyezni valónk! De a gazdaközönség lásson tisztán és vegye tudomásul, hogy ugyanaz az érdekkör, amely Ausztriában az agrárius kérdést úgy akarja megoldani, hogy olcsó kávét, teát és csokoládét eszközöl ki a gazdáknak, ugyanaz az érdekkör szólott gróf Serényi Béla szájával a magyar parlamentben és adott nekünk két jó tanácsot. Vakulj magyar és vegyed be! A mümolnár agrárius bölcseségét pedig egekig dicséri a merkantil sajtó. Mi agráriusok azonban csak arra kérjük gróf Serényit, hogy érje be mümolnári dicsőségével és ne igyekezzék agrárius babérokkal is körülövezni magát, mert azok számára nem teremnek. 3 Péntek, 1901. február 1. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. A képviselőház ma befejezte a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalását és hozzáfogott a földmivelési költségvetés általános tárgyalásához. A kereskedelmi tárca részleteihez hozzászóltak : Molnár Jenő, általános csodálkozásra Molnár Antal, Endrey Gyula, Major Ferenc, Radócza János, Szalay Károly és Kulik Béla, aki a vasúti szabadjegyek ellen tett óvást. Több felszólaló nem lévén, Becsedüs Sándor kereskedelmi miniszter az összes észrevételekre kimerítő választ adott. A minisztert úgy beszéde végén, mint költségvetése letárgyalása után zajosan megéljenezte a szabadelvű párt. Öt perc szünet után megkezdődött a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. A szélsőbal zokon vette, hogy Papp Géza előadó nem ajánlotta beszéddel elfogadásra a költségvetést. A vita első szónoka a fiatal ugodi képviselő , Bauer Antal volt, aki figyelemmel hallgatott, hosszabb szakszerű beszédet mondott a magyar gazdák bajairól s meleg elismerését fejezte ki Darányi Ignác földművelésügyi miniszter iránt, mint aki fáradhatatlanul munkálkodik a magyar mezőgazdasági viszonyok javításán. Mikor a szónok a kormánypárt padjából kijelentette, hogy ő az önálló vámterület híve, a szélsőbal zajosan megéljenezte. Az ülés lefolyása a következő volt: Elnök: Dantel Gábor alelnök. Jegyzők : Nyegre László, Dedovics György és Lukács Gyula. Tallián Béla elnök az ülést megnyitva, az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után beterjeszti az időközben érkezett irományokat. A kereskedelmi költségvetés. — A részletes tárgyalás. — A vasútaknál Molnár Jenő szerint Magyarországon önálló vámterület iparról és kereskedelemről beszélni nem lehet. Fölhozza, hogy az ő beszédére, melyet az általános vitánál mondott, a miniszter nem is reflektált. A minisztertől önállóbb vasúti politikát kér. Kéri a minisztert, hogy a vicinális banketteket szüntesse be, mert ezek után a bankettek után rendesen megváltoztatják a hivatalos jegyzőkönyveket. Kéri a minisztert, hogy vegye revízió alá a vicinálisok mene rendjeit. Molnár Antal (Általános csodálkozás. Felkiáltások a szélbalon: Ohó! Onó!) a képviselőház és a kormány figyelmébe ajántta a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek azon kérvényét, hogy ők is épúgy részesüljenek vasúti kedvezményekben, mint az államtisztviselők. Ennek a kérésnek elütésére nem ok az, hogy már az előző kormány egy minisztertanácsa elutasította ezt a kérelmet. Hiszen nem muszáj egy helytelen miniszteri határozathoz ragaszkodni. Kubik Béla: Ez már helyes. Endrey Gyula először Mezei Mórral polemizálva kijelenti, hogy a kormány vasútpolitikája, mely mindent Budapest felé terel, nem engedi érvényesíteni a vidéki gócpontokat. Mezei a lipótvárosi kaszinó ablakából nézi az állapotokat. Igenis, a kormány nem folytathatja azt a vasúti politikát, hogy a budapesti nagy malmok kedvéért agyonüsse az egész magyarországi vidéki malomipart. Szomorú dolog volna, ha, egyedül a budapesti nagy malmokra volna bízva, hogy a gazdák búzatermését limitálják. A kereskedelmi miniszternek felpanaszolja azt a méltánytalan eljárást, melyet az államvasutak a hódmezővásárhelymakói vasút ellen elkövetett. Hódmezővásárhely és Makó maga akarta a saját költségén akarta azt a vasutat felépíteni, de a kereskedelmi miniszter azt mondta, hogy nem adja meg az engedélyt. Olyan egyeseknek azonban adtak engedélyt, akik az érdekkeltségét akarták kihasználni. Ekkor a három szomszédos törvényhatóság kérte a vasút kiépítési engedélyt. Egy excellenciás képviselő akkor azt mondta, hogy hódmezővásárhely-makói vasútra ők sohasem kapják meg az építési engedélyt, mert ez az államvasutak érdekébe ütközik. És csakugyan hiába volt minden deputációzás, nem adták meg az engedélyt. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy százezer magyar gazdaember közlekedési érdekeit vegye figyelembe. (Helyeslés.) További beszéde folyamán fölemlíti, hogy az Adriával való szerződés megújítására vonatkozó javaslat benyújtása nem helyes módon történt, mert azt a kereskedelmi költségvetéssel együtt kellett volna tárgyalni. A költségvetést nem fogadja el. Major Ferenc a vasúti alkalmazottak anyagi javadalmazását kevesli. Például egy vasúti raktári toknak, — aki kell, hogy intelligens ember legyen, — évi fizetése 420 forint, melyből levonásokat is eszközölnek. Már most, hogy lehet ebből megélni. A női vasúti alkalmazottak részére is fizetésemelést követel. Fölemlíti azt a tisztátalanságot, mely a vicinális vasutak állomásain és kupéiban uralkodik, terjesztvén az általa fertőző betegségeket. Ezt így tovább tűrni nem lehet. Rámutat arra is, hogy a helyi érdekű vasutak kiépítésénél" teljesen figyelmen kívül hagyták a székelység érdekeit. Elkövetkezett pedig már az az idő, hogy komolyan foglalkozzunk a székely kérdéssel és megakadályozzuk, hogy évenkint harminc-negyvenezer székely vándoroljon ki az országból,úgy van ! ügy van ! Ő is követeli a gyergyói vasút kiépítését. A vidék nagy népessége, szépsége, terményeinek értékesíthetése, sőt maga Borszék fürdő megérdemli ezt. Hegedűs Sándor miniszter közbeszól. Major Ferenc: Jobban ismeri ő ezt a vidéket, mint maga a miniszter, azért e tekintetben sem nem vár, sem nem kíván közbeszólást, mely az ő tárgyilagos felszólalását megzavarja. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés az ellenzéken.) Babdocza János, Endrey Gyula felszólalásával szembe pártfogásba veszi a budapesti malmokat, mert azok virágzása országos érdek. A múlt évben szóba jött, hogy a nyugati pályaudvart elhelyezik. A miniszter erre azt mondta, hogy ebből nem lesz semmi. Most arra kéri a minisztert, hogy a VI. kerület fejlődése érdekében a nyugati pályaudvar műhelyeit és szénrakodását sürgősen helyeztesse el. Kubik Béla azt fejtegeti, hogy amit Mezey Mór mondott a fővárosból való szénszállításra, abban nincs igaza. Beszél a szabad és mérsékelt árujegyek intézménye ellen és arra kéri a minisztert, hogy senkinek se adjon, sem kedvezményes, sem szabad jegyet. (Helyeslés a szélbalon.) Szalay Károly felszólalásának tárgyát a vasúti tisztviselők túlterheltsége képezi. Egyes tisztviselők 36 óráig is munkában vannak. Ez a túlterheltség oka igen gyakran a vasúti szerencsétlenségeknek. Erről valamit tenni kell. (Helyeslés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ismeri a Székelyföld vasúti helyzetét. Maga is szükségesnek tartja a székelyföldi vasutak kiépítését, melynek eddig pénzügyi okai voltak. A székely vasutak kiépítése hat milliónál többe kerül. Endrey Gyulának a makói vasútra vonatkozólag azt válaszolja, hogy ő mióta miniszter, azóta csak egy intézkedést tett ebben az ügyben. Ő helyesli, hogy egyidejűleg létesüljön a vásárhely és makói és a vásárhely- és szentmiklósi vonal, de a közönség megterheltetése nélkül. A szentmiklósi vonal kiépi- A képviselőház ülése.