Hazánk, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-23 / 47. szám

HAAiMt-47. szám, azé ennek az ideje. Thielmannn birodalmi államtitkár kinyilvánította a február 11-iki birodalmi gyűlésen, hogy már legközelebb közzé fogják tenni, mert a birodalom nyomdájában éjjel-nappal dolgoznak rajta. El lehetünk tehát arra készülve, hogy rövid idő múlva napvilágot fog látni. De­ annyi már kiszivárgott eddig is, hogy je­lentékeny gabnavám-emelések lesznek eb­ben a tarifában. Ezek pedig legjobban Oroszországot fogják érni. Oroszország pedig nem hajlandó zsebrevágni azt a kedves ajándékot, amivel a németek meg­tisztelni akarják és már­is hevesen tilta­kozik. Az tény, hogy az orosz kereske­delmi forgalom 350 millió márkával elő­nyösebb a némettel szemben, és az oro­szok többet veszthetnek a háborúban mint a német. De azért a német nagy­ipar mégis jajgat és a legmélyebb aggo­dalmainak ad kifejezést. Mert nagy piacát fogja elveszthetni. Az orosz nem tréfál és bármibe kerüljön, visszavág. A német agráriusok pedig tiltakoznak az ellen, hogy a német vámokba, mint Németország bel­­ügyébe, mások beleavatkozzanak. A híres Bismarki mondással felelnek vissza: Mi csak az Istentől félünk, mástól senkitől ezen a világon. Pesszimisták azt jósolgatják, hogy eb­ből a vámháborúból igazi háború fogja magát kinőni. Ez nem is lehetetlen. A 20-dik század anyagi érdekekért fogja véres háborúit megvívni. Minden jel erre mutat. De ez egyelőre nem jön szóba.­­ A­ f kérdés az,­ hogy mit fogunk tenni iparba,s Németország árpánkra, állatainkra és erdészeti terményeinkre fogja emelt ,vámjait­­alkalmazni ? Mit fogunk mi tenni, ha Németország, mely előbb sertéseinket szorította ki, most a szarvasmarha bevite­lét is meg fogja akadályozni ? Minden jel arra mutat, hogy mi is a vámháború te­rére fogjunk lépni Ausztria nagyipara erre készül is már és az első, amit tenni akar, tönkre tegye a német cellulose gyárakat és így a német papírgyártást. Mi pedig­ tusában vettek részt a katonák buzdításával, magasra emelt feszülettel kezükben, mint ahogy később, 1849-ben hasonló lelkesültségű utódaik, Erdődi Imre, gróf Kreith József és mások tet­ték. A Buda ostrománál ily módon kitűnt ma­gyar papok névsorát a mű 80. lapján találjuk: külön kiemeljük abból Darasóczy Márton jezsuita atyát, ki a hadjáratban életét is veszté, Csatáry Athanázot, Munkácsy Miksát, Zách Antalt és Tüzes Gábor ferencrendi szerzeteseket. Bielik műve két részre oszlik: az I. rész a tábori lelkészet történetét az apostoli tábori hely­­nökség fölállításáig (1773 dec 1.) adja elő a ki­­nyomozhatólag legrégibb időktől, a második rész a helynök­ség felállításától napjainkig ter­jedő idővel foglalkozik. Az I. részben a régi Janczknechtek vallási ügyeinek elintézésére föl­állított tábori káplánságig nyomozza szerző az intézmény eredetét s «az utolsó lovag» I. Miksa német császár rendelkezésére utal, ki minden lanczknechi zászlóaljnak rendelt káplánt a vallá­sos élet előmozdítására s az elvadulás meggát­­lására. «A káplán tudós, jámbor, keresztyén férfiú legyen» — mondja az 1475-iki hadikönyv — «aki a kapitány sátra előtt, hova a katonákat dobszóval hívja egybe, a tiszteket és a legény­séget jámborságra és igazságosságra intse, ga­rázdálkodásaikat szavakkal büntesse s őket ke­resztyéni félelemre és Istennek tetsző életmódra épületes beszédekben serkentse.» Elgondolható, mily mély hatású lehetett a káplán épületes­­fességfű a garázdálkodó, rabló, telik, hogy az ütközetbe menő ezrednek egész tömegben adja meg a bűnbocsánatot és feloldo­­zást eddigi bűneik alól, előbb megkérdezvén hangosan az egész ezredtől, hogy megbánják-e eddig elkövetett bűneiket? Az ezrednek pedig kötelessége hangosan egyhangú «igen»-nel fe­lelni, mire a tábori pap a feloldozást megadja. A szolgálati szabályzat szagú bűnbánat persze sokat lendített a katonák lelki üdvösségén. Az udvari haditanács előterjesztésére Mária Terézia királynő elhatározza az apostoli tábori helynökség fölállítását, hogy a tábori lelkészek­nek is meg legyen a maguk egyházi főnöke s a lelkészség mint testület szervezkedjék. A hadi­tanács öt helynökség fölállítását kívánja, Mária Terézia beéri egygyel s ezt öOOO­­rt fizetéssel dr. Kerens Henrik ruremondoi címzetes püspök személyében ki is nevezi ; ezt aztán XVI. Kele­men pápa a püspököt megillető egyházi jogo­­sítványnyal ellátja. E szokást ma is meg­tartották : a pápa erősíti meg a tábori püspököt (apostoli helynököt) s hét évről hét évre adja meg neki az egyházi jogosítványt. Meg kell itt említenem, hogy a magyar püspöki kar és élén a hercegprímás már 1777-ben óvást emelt az apostoli helynök joghatósága­iben, nem ismervén el Magyarországra kiterjedő jogosult­ságát, miután a magyar apostoli király és en­nek papsága nem tartozik az Ausztriában szé­kelő tábori helynök intézkedéseit tiszteletben tartani. Dr. Kerens püspök azonban ügyes mo­dorával elcsillapíta a támadt vihart és háború magyar születésű, a jelenlegi helynök, dr. Be­lopotoczky Kálmán (született 1845-ben Ró­zsahegyen), kinek rendeletére e könyv nap­világot látott. Alsóbb hatóságok gyanánt a hely­nökség szervezésekor mindjárt tábori consis­­torium is adatott a püspök mellé, legfőbb egyházi törvényszékül, egyúttal házassági ügyek­ben a szentszékek hatáskörét is töltvén be. Az egyes országok tábori lelkészének élére tábori superiorok állittattak, kik hatásköre a megyés püspökökének felelt meg. Az első, magyaror­szági tábori superior Revitzky Antal, fekéri apát volt, az erdélyi részre pedig Lehmann Józsefet nevezte ki a királynő. Később ezek az őr­nagyi rangnak megfelelő beosztást és díjazást nyertek. ’ Bielik könyve lelkiismeretesen adja elő a tá­bori lelkészség történeti fejlődését, meglehetős részletességgel, melyek ismertetése azonban nem tartozhatik cikkem keretébe. Kiemelendőnek csak az egyenesen bennünket, magyarokat érdeklő adatok néhányat tartom. A kötelességükön felül buzgó tábori papok közül is kitűnt az 1809-iki hadjáratban a 33. gyalogezred káplánja Név­y József, ki a porde­­nonci, saeilei, majd később a drezdai, kulmi és lipcsei nagy ütközetben kiváló hősiességgel vett részt, ugyancsak a 83. gyalogezred káplánja, Cservény Dénes ezrede élén haladt 1866-ban Jicsinnél, Münchengrätznél és Königratznál, hol hadi fogságba is esett. Hasonlag kitüntette ran­­gát az 51. gyalogezred káplánja, Aranyosi János is kiről ezredparancsnoka a legnagyobb dicse­«»vlArításónP.Tl ( ^«(»fi (HOC előtérében. 0 tíiffí- je Szerbián fogunk egyet­­rúgni és marháját és sertéseit fogjuk kiszorítani. Ez annyi­val, minkább valószínű, mert a politikai viszonyok semmiféle kíméletet nem taná­csolnak. A krusedoli temetés is megmond­hatója ennek. Az oroszszal ölelkező Szer­bia nem várhat kegyeket a mellőzött Ausztriától. Az osztrák nagyipar ez ellen ugyan kézzel-lábbal fog dolgozni, mert el­veszti a szerb piacot. Igen, de ebbe ne­künk is van beleszólásunk. Nyugaton be­csukni a kapukat, keleten meg nyitva tar­tani, a bolondnak lenne jó. Hiszen még "akkor is, ha becsukjuk a kelet kapuit, ne­,­künk csak a veszett fejsze nyele maradt Budapest, febr. 22. A kereszt­kérdés a képviselőházban. A képviselőhöz holnap valószínűleg viharos ülés­nek lesz színhelye. Az egyetemi kereszttördelé­sek dolgában ugyanis több néppárti felszólalás fog történni. Rakovszky István bejelentett be­szédén kívül szólni fog Bozsik Ferenc is s való­színűleg ő nyújtja be majd a néppárt határo­zati javaslatát, hogy az egyetem helyiségeibe a kereszt visszaállítandó. Erre a javaslatra név­szerinti szavazást is kér a néppárt, hogy a vá­lasztás előtt tudja meg az ország közönsége, hogy kik tisztelik a kereszténység szimbólumát. Ugyane kérdésben Szilágyi Dezső és a közokta­tásügyi miniszter felszólalása is várható. Gróf Tisza István kultúrpolitikai be­széde némely hullámban újból és újból felvető­dik a kultusztárca vitája során. Felszámolnak é leszámolnak a nem­es gróf elméleteivel, vitat­­koznak vele s szóhoz juttatják az inkompatibil hasaitól megszabadult grófot, aki leereszkedik k­isemberek védelméig, mikor a leánykiházasitól termeire kér orvoslást, amit a kormány a közi­enjárás nélkül megadott. Nagyon helyénvalónak rtjuk, hogy a nemes gróf kultur és szociálpolitik­­ája viták anyagát képezi. Különösen óhajta-j­uk, hogy számoljon le a parlament érdem­l­­esen gróf Tisza István germanophobiájával.­ Siért a gróf Tisza István kultúrpolitikai be­széde egyenesen arra hívja fel a törvény­­­hozást, hogy ütni kell a németet. De miért ? Ezt fa gróf nem tárta a képviselőhöz elé Általános­ságban tartott kijelentései arra engednek követe­lkeztetni, hogy gróf Tisza István azért fegyver­­­­kezett fel az egyetem ellen, mert attól tart, hogy az egyetemről indulhat ki olyan tu­dományos mozgalom, amely a Schwartz Gusztávok és társaik rideg római merkantilis isa­ i .­ Szombat 1901. február 23. helyett a gyengédebb védelmet bizto­­sító germán jognak csinálhatna propagandát. Amire bizony nagy szükség van, annál nagyobb, mert éppen nálunk kellene a jogélet fejlődését abba a mederbe terelni, amely nem csak az erő­­ebb jogának a biztosításával törődik, hanem mgadja a jogosult védelmet a gyengébbnek. A nyitrai igazságügyi palota. ilye jól írják nekünk: Nyitra város képviselőtestü­­je folyó hó 20-án tartott közgyűlésében egy­­hngúlag elhatározta, hogy a nyitrán építendő gazságügyi palota kérdésében monstre­ küldött­­­séget meneszt Széll Kálmán miniszterelnökhöz­­ és Pless Sándor igazságügyminiszterhez. A kül­döttséget dr. Rudnay Sándor polgármester fogja vezetni, de szónokul egyhangúlag Mérey Lajos volt országgyűlési képviselőt választották. A kül­döttségben résztvevők évét eddig már 50 tag írta alá. Csatlakozásra hívták fel a megyebeli­­ országgyűlési képviselőket és más nyitramegyei­ notabilitásokat. A küldöttségnek célja, hogy azt igazságügyi palotát ne a városon kívül, a temetői és kavicsbányák mellé, hanem a város belterül­­tén építsék. I ——-------------—|........ ■ 1 Az összeférhetlenség. Budapest, febr. Az összeférhetlenségi kérdés baja lehet a mai a i parlamentnek, a­mely fogantatott erkölcstelen­ségben s megszületett­ erőszakban, de ez a kér­dés nem húzódhatik át a következő ország­gyűlésre. Miért ? Annak az oka igen egyszerű. Mert­ nem lehet a választók elé állni azzal a programmal, hogy az üzlet és politika mai összebo­­nyolódásában együtt tartassék. Ugyan kérd­jük teljes tisztelettel a legösszeférhetle­­nebb dignitáriusaitól a mai státusnak : ki mer odaállani azzal a vallomással a választók elé, hogy én törvényt akarok alkotni az élet minden vonatkozásában és egyúttal vagy meg akarom tartani összes üzleti állásaimat, vagy ha pedig ilyenek nincsenek, hasonlókat akarok szerezni Dacára annak, hogy a közéleti erkölcstan na­gyon mély megsülyedését észleljük az egész vona­lon , azt elképzelhetlennek tartjuk, hogy ilyen új választási programmokkal ki lehessen lépni j­ó nyilvánosság elé. És mert nem lehet vá­lasztani az összeférhetlenségi kérdés meg­oldása nélkül: arra vagyunk joggal kiváncsiak, mire valók azok a színfal mögötti cselszövések.

Next