Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-01 / 52. szám

Vin. évfolyam. 52. szám. Fésií@Is# Budapest, 1901. március 1 HAZÁNKI FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ára: Effé 82 évre 28 kot I Nekedévre 7*~ amama , a. Félévre _14 c­­ Egy hóra _ 2.40 c SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. * Telefonszám 86—23.­­ BUDAY BARNA. Egyes szám 8. Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. A „Hazánk“ olvasóihoz. Budapest, február 28. A mai nappal megváltam a Hazánk kiadói és felelős szerkesztői tisztétől. Midőn ezelőtt négy évvel a volt nem­zeti párt, nemkülönben az agrár­eszmék úttörői is, úgy vélekedtek, hogy nincs szükségük többé külön sajtó­orgánumra és ennek következtében ugy a volt nem­zeti párt lapja a Nemzeti Tájság, mint az agráriusok közlönye a Hazánk árván ma­radtak és a megszűnés küszöbén állottak: vettem át mindkét lapot és azokat egye­sítve megkezdtem a Hazánk­ba­n azt a négy évi küzdelmes zsurnalisztikai műkö­dést, melytől a mai nappal búcsúzom. Azt hiszem, nem volt talán éppen hely­telen, hogy a magam gyenge erejével is hozzájárultam, hogy a volt nemzeti párt és az agráriusok ne maradjanak a politi­kai harcok terén politikai lap nélkül és hogy e négy évi zsurnalisztikai munka nem volt egészen siker nélküli. Ha mind­járt csak porszemnyi erővel, de a Hazánk is hozzájárult, hogy a volt nemzeti párt közelebb jutott programmja érvényesíté­séhez, — és az agráreszmék is, e négy évi munka alatt, mind nagyobb és na­gyobb tért hódítottak meg. Midőn ma a Hazánk kötelékéből kilé­pek, kötelességemnek ismerem mindazok­nak, kik e négy év alatt a Hazánk­at jó­­akaratúlag támogatták, segítették és annak zsurnalisztikai munkájában részt vettek, köszönetet mondani. A magyar olvasóközönségtől nem bú­csúzom, mert a Magyarság címü politikai napilap vezetését és szerkesztését fogom legközelebb átvenni. Budapest, 1901. február 28. Korbuly József.* A Hazánk politikai napilapot megala­pították azzal a céllal, hogy az agrárius eszméket a sajtóban képviselje. Ennek a feladatnak nyolc éves küzdelmes múltjá­ban megfelelni igyekezett Buzgalmának hálátlan talaj jutott, melyen gyomokat és töviseket kellett irtania. Va­dászni küldtek egy gyermeket egy oroszlán­csapatra és még csak fegyvert sem adtak a kezébe. A közönség azután éles kritikai érzék­kel vizsgálta, hogy a védekezés előkelő, nyugodt és biztos-e? A küzdelem hevé­ben megőriztetett-e a jóizlés. Biztos és ruganyos-e a mozgás a tüskés talajon? Végül hol a siker ? Ezeket mindenki szá­­monkérte és számon kéri a Hazánk­tól. Az örökös kenyérkérdés egy lap élén nem könnyű eledel. Míg friss és lágy, kapkodnak utána; ha kiszárad, unottá válik. Vámtanulmányokból, értékesítési kérdésekből a napi élet pezsgő frissesége sokszor hiányzik és a politikai aktualitás sem jár mindig együtt velük. Mindezek a közérdeklődés szempontjából terhelő körülmények voltak a Hazánk ellen. De hogy szerény erőforrásokból nyolc éven keresztül hogyan lehetett kitartani a feladat érdekében, erre kiváncsi senki nem volt. Hogyan jutott az agrárizmus polgárjogokhoz: ezt a folyamatot nem vizsgálták. Kik tartották napirenden az elhanyagolt mezőgazdasági kérdéseket s kik készítették elő számukra az ide­genkedő közfelfogást? Ezt nem ke­resik. Pedig ha keresnék a változás okát s azokat, akik azt a változást elő­készítették , ott találnák a Hazánk­at a gyomlálók és a magvetők között, mint a végzett munka hű osztályrészét. A Hazánk nyolcéves múltjából egy nap sem esett sárba. Immár aratásra érett a vetés s a választásoknál a gazda kaszája vághatja az uj rendet. Kinek köszöni magvait a kalász? azt a növény nem mondja meg. De én láttam e munkát s lelkem mélyén hálát érzek azok iránt, akik a Hazánk­at vezették és fentartották nyolc esztendős kálvária útján. Én láttam a munkát s hi­tet mentettem belőle ahhoz, hogy a toll harcosai, tettvágy, ügybuzgalom és jó meggyőződések birtokában hivatást telje­sítenek még akkor is, ha a siker külső nyomai hiányzanak. Ezzel a tudattal és fel nem adott reményekkel veszem át a Hazánk szerkesztését az adott nehéz vi­szonyok között. A Hazánk politikai és társadalmi tö­rekvéseiben marad az, ami eddig volt, de nagyobb feladatot nem fog ismerni, mint­hogy a gazdaprogrammot megvalósíthassa. Ez az én életcélom is, aki szives-lélekkel agráriusnak vallom magamat. És ezt is­meri legszentebb feladatául az a munkás­tábor is, amely eddigi tömörségében, ösz­­­szeállításában és összetartásában megma­radva és most újabb erőkkel izmosodva, a Hazánk körül csoportosul. Törekedni fogunk azonban arra is, hogy a nagykö­zönség érdeklődését és bizalmát megtart­suk, megnyerjük és fejleszszük. A HAZÁNK TÁRCÁJA „A testvérek.“ (A Nemzeti Színház mai újdonsága.) A Hazánk eredeti tárcája. Laczkó Andor hírlapíró pár év előtt benyúj­tott egy három felvoná­sos színművet a Nemzeti Színháznál, darabját azonban az akkori igazga­tóság elutasítá. Laczkó az akkori igazgatóság eltávozása után pernyitással élt és Beöthy László új igazgatónak ismét fölajánló darabját s ez előadásra elfogadta és ma este szinte hozatja. A közönség és kritika most már ítéletet mondhat a két igazgató szakértelme és ítélőképessége fe­lett s eldöntheti, van-e Laczkó darabjában annyi tartalom, hogy a Nemzeti Színházban bemuta­tásra érdemes, vagy sem. Lesz alkalmam e kér­déshez hozzászólani, most előzetesen csak az újdonság ismertetésére szorítkozom. «A testvérek»-et egy fiatal ember és nővére képezik, amaz gyármunkás, emez kardalnoknő valamelyik színháznál, hol a bűnt megbecsülik, az erényt pedig nem. Ezernyi csábításnak van tehát Szőnyi Irma kitéve, mivel nagyon szép, mit rögtön elhisz a néző is, mihely látja, hogy e szerepet Márkus Emma asszony adja. Szive azonban nem érzéketlen, mert végre is meghall­gatta Ledényi nevű fiatal gavallér (Dezső) esdek­­lését, ki a gazdag Hortha Kálmán gyárosnak (Vízvári) leendő veje. A fiatal­ember azonban csak szórakozásnak tekintő Irma szerelmét s most már szivesen lerázná, mert a gyáros leá­nyával Jolánnal (Török Irma k. a.) jár jegyben s az esküvő a küszöb előtt áll. Szőnyiék valamikor jobb módban voltak: az öreg Szönyi Pál (Szacsvay) jól fizetett munkás volt mindaddig, mig félkarját a gép el nem sza­kította. Károly nevű fiát (Mihályfi) kitanittatta s ez már a műegyetemre járt, midőn atyját le­ütötte a gépkötél. A szerencsétlenség beálltával vége szakadt az ő tanulói pályájának s e gyárba állott be közönséges munkásnak s mint félig mivelt ember, meghasonlik önmagával és a szo­cialista tanokat szívja magába s Hortha gyárá­ban (melynek három elégedett, jómódú munká­sát is látják később), elégületlenséget akar szí­tani. Egyelőre a munkásokat a takarékosságra akarja rábírni, tőke­gyűjtésre, hogy majd ők is fölvehessék a versenyt a gazdag gyárosokkal. Hortha gyáros a cselekvény napján éppen föl­hivatja magához Szőnyi Károlyt, a szocialista eszmékkel vesződő munkást s azon ajánlatot teszi neki, hogy lépjen be irodájába s ott dol­gozzék tovább, miután azt hallotta róla, hogy tanult ember s egyéb hasznát is lehet venni, mint hogy kalapácscsal kezében működjék. Ká­roly ez ajánlaton megbotránkozik, ezt megvetés­nek veszi, összevész a gyárossal, azt ott hagyja, egy havi bérét kapja végkielégítésül s haza rohan szocialista könyveihez, hogy szónoklato­kat szerkeszszen belőlük s munkástársait fel­izgassa. Ennyit kell tudnunk a darab előtt, hogy a fejleményeket megértsük. Az első és utolsó fel­vonás Szőnyiék szegény pincelakásában játszik: Szőnyiné (Rákosi Szidi asszony) az ő kórista- lányával pöröl, ki elé követendő mintaképül a feslett Marosát, szomszédjukat (Hettyey kisasz­­szony) állítja, ki szintén csak kardalnoknő ugyan, de azért rengeteg pénze van, mert mellékfoglal­kozása igen jövedelmező. Irma az ő szokott refrainjét fújja, ő szereti Ledényit s az becsü­letes ember, ki őt majd nőül veszi. Az anya persze más véleményben van s ezt megerősíti a hazaérkező Károly is, ki­jelenti, hogy Ledé­nyi a gyáros leányával mint márkapár járt a gyár­ban s hogy esküvőjük csak napok kérdése. Károly a gyárosok ellen dühöng, Irma a felfedezésen bu­­song, az anya mindkettőjüket szidja, mert a dolgok ilyetén fordultával ínség vár rájuk, majd a ledér Marcsa jő, hogy a pénz uralmáról szóló cinikus elveivel boszantsa őket, míg ki nem uta­sítják. Egyetlen vigasztaló a sötét képek között a félkezű­ apa szelid lelkülete, ki még mindig hisz a dolgok jórafordultán. Károly munkástár­­saihoz rohan, az anya (kiöntvén kellőleg fekete epéjét) szintén elrohan s megérkezik Irma ked­vese, Ledényi, kit a megcsalt lány látni sem akart akkor, midőn hűtlenségét megtudta, most Mai számunk 15 oldal.

Next