Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)
1901-03-01 / 52. szám
Vin. évfolyam. 52. szám. Fésií@Is# Budapest, 1901. március 1 HAZÁNKI FELELŐS SZERKESZTŐ Előfizetési ára: Effé 82 évre 28 kot I Nekedévre 7*~ amama , a. Félévre _14 c Egy hóra _ 2.40 c SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. * Telefonszám 86—23. BUDAY BARNA. Egyes szám 8. Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. A „Hazánk“ olvasóihoz. Budapest, február 28. A mai nappal megváltam a Hazánk kiadói és felelős szerkesztői tisztétől. Midőn ezelőtt négy évvel a volt nemzeti párt, nemkülönben az agráreszmék úttörői is, úgy vélekedtek, hogy nincs szükségük többé külön sajtóorgánumra és ennek következtében ugy a volt nemzeti párt lapja a Nemzeti Tájság, mint az agráriusok közlönye a Hazánk árván maradtak és a megszűnés küszöbén állottak: vettem át mindkét lapot és azokat egyesítve megkezdtem a Hazánkban azt a négy évi küzdelmes zsurnalisztikai működést, melytől a mai nappal búcsúzom. Azt hiszem, nem volt talán éppen helytelen, hogy a magam gyenge erejével is hozzájárultam, hogy a volt nemzeti párt és az agráriusok ne maradjanak a politikai harcok terén politikai lap nélkül és hogy e négy évi zsurnalisztikai munka nem volt egészen siker nélküli. Ha mindjárt csak porszemnyi erővel, de a Hazánk is hozzájárult, hogy a volt nemzeti párt közelebb jutott programmja érvényesítéséhez, — és az agráreszmék is, e négy évi munka alatt, mind nagyobb és nagyobb tért hódítottak meg. Midőn ma a Hazánk kötelékéből kilépek, kötelességemnek ismerem mindazoknak, kik e négy év alatt a Hazánkat jóakaratúlag támogatták, segítették és annak zsurnalisztikai munkájában részt vettek, köszönetet mondani. A magyar olvasóközönségtől nem búcsúzom, mert a Magyarság címü politikai napilap vezetését és szerkesztését fogom legközelebb átvenni. Budapest, 1901. február 28. Korbuly József.* A Hazánk politikai napilapot megalapították azzal a céllal, hogy az agrárius eszméket a sajtóban képviselje. Ennek a feladatnak nyolc éves küzdelmes múltjában megfelelni igyekezett Buzgalmának hálátlan talaj jutott, melyen gyomokat és töviseket kellett irtania. Vadászni küldtek egy gyermeket egy oroszláncsapatra és még csak fegyvert sem adtak a kezébe. A közönség azután éles kritikai érzékkel vizsgálta, hogy a védekezés előkelő, nyugodt és biztos-e? A küzdelem hevében megőriztetett-e a jóizlés. Biztos és ruganyos-e a mozgás a tüskés talajon? Végül hol a siker ? Ezeket mindenki számonkérte és számon kéri a Hazánktól. Az örökös kenyérkérdés egy lap élén nem könnyű eledel. Míg friss és lágy, kapkodnak utána; ha kiszárad, unottá válik. Vámtanulmányokból, értékesítési kérdésekből a napi élet pezsgő frissesége sokszor hiányzik és a politikai aktualitás sem jár mindig együtt velük. Mindezek a közérdeklődés szempontjából terhelő körülmények voltak a Hazánk ellen. De hogy szerény erőforrásokból nyolc éven keresztül hogyan lehetett kitartani a feladat érdekében, erre kiváncsi senki nem volt. Hogyan jutott az agrárizmus polgárjogokhoz: ezt a folyamatot nem vizsgálták. Kik tartották napirenden az elhanyagolt mezőgazdasági kérdéseket s kik készítették elő számukra az idegenkedő közfelfogást? Ezt nem keresik. Pedig ha keresnék a változás okát s azokat, akik azt a változást előkészítették , ott találnák a Hazánkat a gyomlálók és a magvetők között, mint a végzett munka hű osztályrészét. A Hazánk nyolcéves múltjából egy nap sem esett sárba. Immár aratásra érett a vetés s a választásoknál a gazda kaszája vághatja az uj rendet. Kinek köszöni magvait a kalász? azt a növény nem mondja meg. De én láttam e munkát s lelkem mélyén hálát érzek azok iránt, akik a Hazánkat vezették és fentartották nyolc esztendős kálvária útján. Én láttam a munkát s hitet mentettem belőle ahhoz, hogy a toll harcosai, tettvágy, ügybuzgalom és jó meggyőződések birtokában hivatást teljesítenek még akkor is, ha a siker külső nyomai hiányzanak. Ezzel a tudattal és fel nem adott reményekkel veszem át a Hazánk szerkesztését az adott nehéz viszonyok között. A Hazánk politikai és társadalmi törekvéseiben marad az, ami eddig volt, de nagyobb feladatot nem fog ismerni, minthogy a gazdaprogrammot megvalósíthassa. Ez az én életcélom is, aki szives-lélekkel agráriusnak vallom magamat. És ezt ismeri legszentebb feladatául az a munkástábor is, amely eddigi tömörségében, öszszeállításában és összetartásában megmaradva és most újabb erőkkel izmosodva, a Hazánk körül csoportosul. Törekedni fogunk azonban arra is, hogy a nagyközönség érdeklődését és bizalmát megtartsuk, megnyerjük és fejleszszük. A HAZÁNK TÁRCÁJA „A testvérek.“ (A Nemzeti Színház mai újdonsága.) A Hazánk eredeti tárcája. Laczkó Andor hírlapíró pár év előtt benyújtott egy három felvonásos színművet a Nemzeti Színháznál, darabját azonban az akkori igazgatóság elutasítá. Laczkó az akkori igazgatóság eltávozása után pernyitással élt és Beöthy László új igazgatónak ismét fölajánló darabját s ez előadásra elfogadta és ma este szinte hozatja. A közönség és kritika most már ítéletet mondhat a két igazgató szakértelme és ítélőképessége felett s eldöntheti, van-e Laczkó darabjában annyi tartalom, hogy a Nemzeti Színházban bemutatásra érdemes, vagy sem. Lesz alkalmam e kérdéshez hozzászólani, most előzetesen csak az újdonság ismertetésére szorítkozom. «A testvérek»-et egy fiatal ember és nővére képezik, amaz gyármunkás, emez kardalnoknő valamelyik színháznál, hol a bűnt megbecsülik, az erényt pedig nem. Ezernyi csábításnak van tehát Szőnyi Irma kitéve, mivel nagyon szép, mit rögtön elhisz a néző is, mihely látja, hogy e szerepet Márkus Emma asszony adja. Szive azonban nem érzéketlen, mert végre is meghallgatta Ledényi nevű fiatal gavallér (Dezső) esdeklését, ki a gazdag Hortha Kálmán gyárosnak (Vízvári) leendő veje. A fiatalember azonban csak szórakozásnak tekintő Irma szerelmét s most már szivesen lerázná, mert a gyáros leányával Jolánnal (Török Irma k. a.) jár jegyben s az esküvő a küszöb előtt áll. Szőnyiék valamikor jobb módban voltak: az öreg Szönyi Pál (Szacsvay) jól fizetett munkás volt mindaddig, mig félkarját a gép el nem szakította. Károly nevű fiát (Mihályfi) kitanittatta s ez már a műegyetemre járt, midőn atyját leütötte a gépkötél. A szerencsétlenség beálltával vége szakadt az ő tanulói pályájának s e gyárba állott be közönséges munkásnak s mint félig mivelt ember, meghasonlik önmagával és a szocialista tanokat szívja magába s Hortha gyárában (melynek három elégedett, jómódú munkását is látják később), elégületlenséget akar szítani. Egyelőre a munkásokat a takarékosságra akarja rábírni, tőkegyűjtésre, hogy majd ők is fölvehessék a versenyt a gazdag gyárosokkal. Hortha gyáros a cselekvény napján éppen fölhivatja magához Szőnyi Károlyt, a szocialista eszmékkel vesződő munkást s azon ajánlatot teszi neki, hogy lépjen be irodájába s ott dolgozzék tovább, miután azt hallotta róla, hogy tanult ember s egyéb hasznát is lehet venni, mint hogy kalapácscsal kezében működjék. Károly ez ajánlaton megbotránkozik, ezt megvetésnek veszi, összevész a gyárossal, azt ott hagyja, egy havi bérét kapja végkielégítésül s haza rohan szocialista könyveihez, hogy szónoklatokat szerkeszszen belőlük s munkástársait felizgassa. Ennyit kell tudnunk a darab előtt, hogy a fejleményeket megértsük. Az első és utolsó felvonás Szőnyiék szegény pincelakásában játszik: Szőnyiné (Rákosi Szidi asszony) az ő kórista- lányával pöröl, ki elé követendő mintaképül a feslett Marosát, szomszédjukat (Hettyey kisaszszony) állítja, ki szintén csak kardalnoknő ugyan, de azért rengeteg pénze van, mert mellékfoglalkozása igen jövedelmező. Irma az ő szokott refrainjét fújja, ő szereti Ledényit s az becsületes ember, ki őt majd nőül veszi. Az anya persze más véleményben van s ezt megerősíti a hazaérkező Károly is, kijelenti, hogy Ledényi a gyáros leányával mint márkapár járt a gyárban s hogy esküvőjük csak napok kérdése. Károly a gyárosok ellen dühöng, Irma a felfedezésen busong, az anya mindkettőjüket szidja, mert a dolgok ilyetén fordultával ínség vár rájuk, majd a ledér Marcsa jő, hogy a pénz uralmáról szóló cinikus elveivel boszantsa őket, míg ki nem utasítják. Egyetlen vigasztaló a sötét képek között a félkezű apa szelid lelkülete, ki még mindig hisz a dolgok jórafordultán. Károly munkástársaihoz rohan, az anya (kiöntvén kellőleg fekete epéjét) szintén elrohan s megérkezik Irma kedvese, Ledényi, kit a megcsalt lány látni sem akart akkor, midőn hűtlenségét megtudta, most Mai számunk 15 oldal.