Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)
1901-03-19 / 67. szám
HAZÁNK. 67. szám, mint a többi gazdasági egyesület, a merkantilis újságok sértő, célzatos támadásainak s némileg a felsőbbhatóságok közönyének. De az eszme, mely az egyesületet megteremtette, mindig győzedelmeskedett, lerázta magáról a gúny, a hideg közöny láncait s évről-évre erősödött, izmozodott. Az «Aradvármegyei Gazdasági Egyesület» az előző évben 23 községben 109 népies gazdasági előadást tartott, melyen 8600 hallgató vett részt. Ezeken az előadásokon gazdatársadalmi, szervezkedési és a szövetkezeti eszmék ismertettek. Ezen népies előadásokon kívül 4 községben 16 előadásból álló gazdasági tanfolyamot létesítettek, melyet összesen 450 kisgazda látogatott. A háziipar meghonosítása és a kisgazda kézi ügyességének fokozása érdekében az egyesület kosárfonó tanfolyamokat állított fel. A gazdasági szakismereteknek a kisgazdák körében való terjesztése terén, Pécskán téli gazdasági iskolát állítottak fel, melyben a kisgazdák fiai ingyen nyertek oktatást: a kosárfonás, kefekötés, cirokseprü-kötés és bognármunkákból. Rendezett ezenkívül a nagy- és középbirtokosok részére 1900. évi február 17., 18. és 19-én gazdasági előadásokat, melyeken az ország legelső szakférfiai működtek közre. A fogyasztási szövetkezetek terén is erélyesen folytatták működésüket s újabb 6 szövetkezetet sikerült alakitaniok. A fogyasztási szövetkezetek igen jól bringólnak s a legkisebbnél is meghaladja az évi forgalom a 25.000 koronát, mig a nyereség 2000—6000 korona között váltakozik. Baromfitenyésztésünk érdekében 12 községben tojásértékesitő szövetkezetet állítottak fel, egyrészt kivitelünk emelése, másrészt azon okból, hogy a hasznot ne a közvetítők, hanem maguk a kisgazdák élvezzék. Megalakult kebelükben gróf Zselénszky Róbert vezetése mellett a Gazdák Biztosító Szövetkezete, melynek célja a biztositó társaságok kartell dijaival szemben versenyt kelteni, ugyanazon előnyök biztosítása mellett. A biztosító szövetkezet életképességét szépen illusztrálja, hogy a szükséges alaptőke nemcsak egybegyült, de túl is jegyeztetett s az alap jelenleg meghaladja az 1.600.000 koronát. A szövetkezeti eszme továbbvitelére Pécskán gabonaértékesítő szövetkezetet állítottak fel 57.800 korona alaptőkével, melynek célja a tagok gabonáját közös eladás által, az áralakulás jobb kihasználásával értékesíteni s a beszállított gabonára előleget adni. Az egyesület egyik legnagyobb horderejű megnyilvánulását a múlt év júliusában, a fogyasztási és értékesítő szövetkezet megalakulásában érte el, mely mindjárt szállítása után elvállalta az aradi, temesvári és nagyváradi katonai élelmezési raktár részére 16.000 mm. rabnak a szállítását. Az új szövetkezet, dacára annak, hogy jóformán a gazdasági idény után kezdte meg működését, 60.936 korona értékben adott el árut s összforgalma 266.352 koronát tett ki. A szarvasmarha- és lótenyésztés fejlesztése érdekében két kiállítást rendeztek és Seprős községben lótenyésztő szövetkezete állítottak fel. — Gyorokon, szeptember 13-án borkóstoló- és szőlőkiállítást foglalkoztak a Hegyaljának a jégverés elleni védekezés céljából viharágyukkal való ellátásával. A dohánytermelőknek márciusban Aradon tartott közgyűlését szintén ők kezdeményezték, úgy szintén az egyes köz- és mezőgazdasági kérdésekben mindig állást foglaltak s nézetüknek a gazdaközönség körében híveket toborzottak. Meghonosították a nyeremény sorsjátékot, melynek célja a kisgazdák körében a megfelelő haszonállatokat terjeszteni, úgyszintén a gazdasági cselédek és munkások jutalmazását. A lefolyt évben nyolcan részesültek 100—100 korona jutalomban. Az egyesület tagjainak száma az 1900. év végén: alapító tag 73, rendes tag 187, pártoló tag 386, összesen: 646. A közgyűlés további folyamán viharos ovációkra adott alkalmat azon indítvány, hogy a közgyűlés váálaszsza meg az egyesület díszelnökévé dr. Darányi Ignác földmivelési minisztert, tiszteletbeli tagokká pedig gróf Károlyi Sándort, a Magyar Gazdaszövetség elnökét és gróf Dessewffy Aurélt, az O.M. G. E. elnökét. Az egyesültek az indítványt egyhangúlag magukévá tették s megválasztottakat a közgyűlés határozatáról táviratban értesítették. A közgyűlésen foglalkoztak D'Orsay Olivér ezredesnek, a mezőhegyesi ménesparancsnoknak nyugdíjazásával is. Erre vonatkozólag Friebeisz Miklós előadta, hogy a hadügyminiszter nyugalmazta a ménesparancsnokot, mert a magyar lótenyésztés fejlesztése érdekében tartott ankéton azt kívánta, hogy a katonai kincstár lószükségleteit jó áron a magyar gazdáktól szerezze be és ne az állami csikótelepeken tenyészszen kétes értékű drága lovakat és hogy a magyar állami mintatelepeket magyar felügyelet alá helyezzék. Az előadó szólt azokról az érdemekről, amelyeket a mezőhegyesi ménesparancsnok szerzett és azt indítványozta, hogy küldöttség biztosítsa a méltatlanul üdözött ezredest az egyesület nagyrabecsüléséről. Az indítványt egyhangúlag elfogadták, de mert az ezredes már eltávozott Mezőhegyesről és küldöttség nem keresheti fel, levélben megküldik neki az ülés jegyzőkönyvének kivonatát. Ez a dolog nagy konsternációt keltett a gyülekezet tagjai között s még a bankéten is hevesen tárgyalták, mint a magyarság arculcsapását. A közgyűlés végén kisorsoltak a megjelent tagok közt 50 drb különféle gazdasági gépeket és eszközöket. A közgyűlés után d. u. 1 órakor a «Millenium» külön termében mintegy 300 terítékű bankerre jöttek össze az egyesület tagjai, melyen képviselve volt a megye és a város intelligenciája rang és osztály különbség nélkül. A banketten gróf Zselénszki Róbert az egyesület elnöke nagy hatású felköszöntőt mondott Darányi földmivelési miniszterre — az egyesület megválasztott díszelnökére. 5 Védekezés a Hernád ellen. Budapest, március 18. Az idei jégzajlás kettészakította a Hernád és a Malomárok szétfolyásánál levő nagy gátat. Kassa városa szakértő főmérnökének, Rössler Richárdnak köszönheti, hogy megmenekült a nagyobb veszélytől, mert a főmérnök fáradtságot nem kimérve, kora hajnaltól késő estig személyesen vezette az óvó munkálatokat a helyszínen s mindenütt jelen volt, hol a legnagyobb veszély mutatkozott. Érdekesnek találjuk néhány részlet közlését a védelmi munkálatokból. A városi nagy gát a Hernád és a Malomárok szétfolyásánál van, nem régen építették és pedig gerenda szerkezettel. A jobboldali parton mintegy tizenöt méter hosszúságban, 1 méter szélességű betonfal van, mely arra szolgál, hogy a vizet könynyebben lehessen a Malomárokba terelni, viszont a partot védi erősebben, mert ott hajlik a folyó a vasúti híd felé. Midőn e hó 4-én a jég megindulását jelezték a felsőbb vidékről, az óvóintézkedések a kellő előrelátással meg lettek téve ugyan, de a hatalmas vizásdiadalmaskodott a gyarló emberi alkotmányon. A jégtáblák a bukógát fenékdeszkázatára mintegy négy méter magasságban tornyosultak fel a középen s ugyanaznap éjjel a bukógátfenék deszkázatát és gerendaszerkezetét éppen a gát közepén kettészakította. A rohanó áradat még ezzel nem elégedett meg. A bukógát túloldalán levő betonfalának alsó egyharmad részét is oly mérvben mosta alá, hogy az másnap reggel nagy ülepedést, kihajlást és repedéseket kapva, mintegy négy méter hosszúságban bedőlt a folyóba. Amint a zajlás lement s csak táblánként jött a jég, a védekezési munkálatok azonnal megkezdődtek. Először is a zajlás közepette bükkokon hidat vezetett, melyen a közlekedést igazán csak életveszélylyel tarthatták fent, ámde az erősebben jövő táblák a hidat elvitték. Másnap ismét elölről kellett kezdeni. Ekkor vasbakkokra készítették a hidat, hogy a középre juthassanak a Hernád medrén keresztül s a hídnak minden lábát egy embernek kellett őriznie,, hogy a beléjök ütődő jégtábláktól megmentsék. A hídon keresztül a közbülső részre jutottak, a vizet előzsákok alkalmazásával onnan kiszorították, illetve a bal és jobb oldalra terelték s az összetört alsó építményt két nap alatt rendbe hozták, így most már a nagyobb veszedelem elmúlt s már csak a bukógát jobboldali roncsolt részét és a betonfalat kellett helyrehozni. Az ezutáni munkálatok most ide irányultak, úgy szándékoznak ezt, elérni, hogy a vizet elterelik a jobbpartról földzsákok segélyével s az igy szárazon maradó, vagy csekély vizben levő bukógát gerenda szerkezetét kijavíttatják, a betonfal omlásának helyén pedig rőzsenyalábokkal védi meg ideiglenesen a partot. A buta munkásokkal van igen sok baj, mert igen lassan dolgoznak, valószínűleg katonaságot fognak kérni kicserélésekre. Mert most már a gyorsaság a legfőbb. Néhány nap fog eltelni, mig teljesen készen lesznek a munkálatokkal s igy az idei jégzajlástól Kassát és környékét megmentették. (Inkompatibilitási vita a vidéken.) Udvarhely vármegye közgyűlésén csinos ids vita kerekedett a képviselői inkompatibilitás tárgyában. Ugron Zoltán azt indítványozta, hogy írjanak föl a Házhoz, miszerint nyugdíjas tisztviselő ne lehessen képviselő. Az indítványt nem fogadták el, de azért nem árt, ha a vidéki köztörvényhatóságokban mások is felhívnák a közönség érdeklődését erre a nevezetes kérdésre. (A szegedi uj közvágóhíd.) A szegedieknek valóságos tengeri kígyója a közvágóhíd. Különböző bélés külföldi tanulmányutak estek meg már emiatt több mint egy , évtized óta. Van olyan tanácsbeli, aki fiatal korában bízatott meg az «ügy» tanulmányozásával s valósággal beleőszült, mire javaslat alakjában a tanács elé terjeszthette az uj közvágóhíd, tervezetét. Az uj szegedi közvágóhíd telepén ártézi kutat is fúrnak, mely 24 óránkint 400 köbméter vizet szolgáltatna. A vágóhidat villamos világításra rendezik be s 95 amper és ívlámpa fogja megvilágítani. A telepen, melynek helyiségeit légfűtésre is berendezik, építenek hűtőkamarákat is. (Gyógyintézet Pécsett.) Pécsett gyógyintézet épült újabban s most van berendezés alatt. A gyógyintézet vizgyógyászati, villanyos és belélegző osztályra oszlik. A pécsiek nagy örömmel várják ezen, Pécs közegészségügyére fontos intézmény megnyitását, melyet dr. Tolnai Vilmos odavaló orvos szakszerűen és szigorúan tudományos alapon fog vezetni. (Telefonösszeköttetés Makóval.) A makói kereskedők egyesülete feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben kérte a makói telefonhálózatnak az országos hálózatba való beosztását. A kérelemre megérkezett a miniszter válasza Makóra, melyben jelzi a miniszter, hogy az országos távbeszélő hálózattal még a folyó év folyamán összeköttetik Makó is. Kedd, 1901. március 19. Az egyetemi ifjúság és a kereszt. Budapest, március 18. A magyar királyi tudományegyetem ifjúsága március idusán visszahelyezte a kereszt szent jelvényét a Pázmány Péter által alapított első főiskolánk termeibe. Visszahelyezte régi jogaiba azt a jelvényt, mely nemcsak az egyetemnek, hanem Szent István óta államiságunknak egyik signuma is és amelyet nem lett volna szabad az egyetemből soha eltávolítani. Hiszen ha ma már államinak mondják az egyetemet, azért a kegyelemek érzete is megköveteli, hogy el ne távolíttassék a tudománynak e csarnokából annak a vallásnak jelvénye, melynek követői századok előtt lerakták ez épületnek alapjait és keresztény irányban alapozták le a magyar kultúra fundamentumát.Mikor a magyar ifjúság lelkét, kivált a mai rideg korszakban hazafias, valláserkölcsi hevület járja át, nem szabad azt kicsinyleni és nem szabad annak útját állani. Ez az ifjúság, mely így érez és gondolkodik, ez fogja megőrizni ezt az országot magyarnak, nem pedig az a nemzetközi felekezetietlenség, mely nem ismer hazát, vallást, sőt gúnyt űz ennek jelvényeiből. Az, hogy az ifjúság ifjúi lelkesedésével minő technikai uton és módon vitte be a kereszteket az egyetemi tantermekbe az azt hisszük immár nem jöhet számításba. Maga a szándék nemes volt s annak végrehajtása nem volt sem pártpolitikai, sem vallási kérdés, hiszen azok között az ifjak közt, akik a keresztet visszavitték, voltak katholikusok, protestánsok. A tény az, hogy a kereszt ott van az egyetemi tantermekben és annak most már ott is kell maradnia, nehogy újabb izgalmak támadjanak, melyek az egyetem falain kívül is felvessék hullámaikat. Más dolog az, hogy az egyetemi tanács is találja meg módját annak, hogy az ő méltóságához is illően ünnepélyesen is elhelyeztessenek e jelvények, hogy ne érje az egyetemet az a vád, hogy egykori államvallásának jelvényeit álkulcsok segítségével kellett visszacsempészni első főiskolájába, úgy hiszszük, hogy elég lesz már az egyetemi keresztkérdés körüli izgalmakból. És ha mégis lesznek további izgalmak is, azért már nem ezt a hevülő, lelkesedő márciusi ifjúságot, hanem magát az egyetemi tanácsot, sőt magát a vallás.