Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-19 / 67. szám

HAZÁNK. 67. szám, mint a többi gazdasági egyesület, a merkantilis újsá­gok sértő, célzatos támadásainak s némileg a felsőbb­­hatóságok közönyének. De az eszme, mely az egye­sületet megteremtette, mindig győzedelmeskedett, lerázta magáról a gúny, a hideg közöny láncait s év­­ről-évre erősödött, izmozodott. Az «Aradvármegyei Gazdasági Egyesület» az előző évben 23 községben 109 népies gazdasági előadást tartott, melyen 8600 hallgató vett részt. Ezeken az előadásokon gazdatársadalmi, szervezkedési és a szövetkezeti eszmék ismertettek. Ezen népies elő­adásokon kívül 4 községben 16 előadásból álló gazdasági tanfolyamot létesítettek, melyet összesen 450 kisgazda látogatott. A háziipar meghonosítása és a kisgazda kézi ügyességének fokozása érdekében az egyesület kosárfonó tanfolyamokat állított fel. A gazdasági szakismereteknek a kisgazdák körében való terjesztése terén, Pécskán téli gazdasági iskolát állí­tottak fel, melyben a kisgazdák fiai ingyen nyertek oktatást: a kosárfonás, kefekötés, cirokseprü-kötés és bognármunkákból. Rendezett ezenkívül a nagy- és középbirtokosok részére 1900. évi február 17., 18. és 19-én gazdasági előadásokat, melyeken az ország legelső szakférfiai működtek közre. A fogyasztási szövetkezetek terén is erélyesen folytatták működé­süket s újabb 6 szövetkezetet sikerült alakitaniok. A fogyasztási szövetkezetek igen jól bringólnak s a leg­kisebbnél is meghaladja az évi forgalom a 25.000 koronát, mig a nyereség 2000—6000 korona között váltakozik. Baromfitenyésztésünk érdekében 12 köz­ségben tojásértékesitő szövetkezetet állítottak fel, egyrészt kivitelünk emelése, másrészt azon okból, hogy a hasznot ne a közvetítők, hanem maguk a kis­gazdák élvezzék. Megalakult kebelükben gróf Zselénszky Róbert vezetése mellett a Gazdák Biztosító Szövetkezete, melynek célja a biztositó társaságok kartell dijaival szemben versenyt kelteni, ugyanazon előnyök bizto­sítása mellett. A biztosító szövetkezet életképességét szépen illusztrálja, hogy a szükséges alaptőke nem­csak egybegyült, de túl is jegyeztetett s az alap je­lenleg meghaladja az 1.600.000 koronát. A szövet­kezeti eszme továbbvitelére Pécskán gabona­­értékesítő szövetkezetet állítottak fel 57.800 korona alaptőkével, melynek célja a tagok gabonáját közös eladás által, az áralakulás jobb kihasználásával érté­kesíteni s a beszállított gabonára előleget adni. Az egyesület egyik legnagyobb horderejű megnyilvánu­lását a múlt év júliusában, a fogyasztási és érté­kesítő szövetkezet megalakulásában érte el, mely mindjárt szállítása után elvállalta az aradi, temes­vári és nagyváradi katonai élelmezési raktár részére 16.000 mm. rabnak a szállítását. Az új szövetkezet, dacára annak, hogy jóformán a gazdasági idény után kezdte meg működését, 60.936 korona értékben adott el árut s összforgalma 266.352 koronát tett ki. A szarvasmarha- és lótenyésztés fejlesztése érdeké­ben két kiállítást rendeztek és Seprős községben ló­tenyésztő szövetkezete állítottak fel. — Gyorokon, szeptember 13-án borkóstoló- és szőlőkiállítást­­ fog­lalkoztak a Hegyaljának a jégverés elleni vé­dekezés céljából viharágyukkal való ellátásá­val.­­ A dohánytermelőknek márciusban Aradon tartott közgyűlését szintén ők kezdeményezték, úgy szintén az egyes köz- és mezőgazdasági kérdésekben mindig állást foglaltak s nézetüknek a gazdaközönség körében híveket toborzottak.­­ Meghonosították a nyeremény sorsjátékot, melynek célja a kisgazdák körében a megfelelő haszonállatokat terjeszteni, úgy­szintén a gazdasági cselédek és munkások jutal­mazását. A lefolyt évben nyolcan részesültek 100—100 korona jutalomban. Az egyesület tagjainak száma az 1900. év végén: alapító tag 73, rendes tag 187, pártoló tag 386, összesen: 646. A közgyűlés további folyamán viharos ová­ciókra adott alkalmat azon indítvány, hogy a közgyűlés váálaszsza meg az egyesület dísz­­elnökévé dr. Darányi Ignác földmivelési mi­nisztert, tiszteletbeli tagokká pedig gróf Ká­rolyi Sándort, a Magyar Gazdaszövetség el­nökét és gróf Dessewffy Aurélt, az O.M. G. E. elnökét. Az egyesültek az indítványt egyhangú­lag magukévá tették s megválasztottakat a köz­gyűlés határozatáról táviratban értesítették. A közgyűlésen foglalkoztak D'Orsay Olivér ezre­desnek, a mezőhegyesi ménesparancsnoknak nyug­díjazásával is. Erre vonatkozólag Friebeisz Miklós előadta, hogy a hadügyminiszter nyugalmazta a ménesparancsnokot, mert a magyar lótenyésztés fejlesztése érdekében tartott ankéton azt kívánta, hogy a katonai kincstár lószükségleteit jó áron a magyar gazdáktól szerezze be és ne az állami csikótelepe­­ken tenyészszen kétes értékű drága lovakat és hogy a magyar állami mintatelepeket magyar fel­ügyelet alá helyezzék. Az előadó szólt azokról az érdemekről, amelyeket a mezőhegyesi ménesparancs­nok szerzett és azt indítványozta, hogy küldöttség biztosítsa a méltatlanul üdözött ezredest az egyesü­let nagyrabecsüléséről. Az indítványt egyhangúlag elfogadták, de mert az ezredes már eltávozott Mező­hegyesről és küldöttség nem keresheti fel, levélben megküldik neki az ülés jegyzőkönyvének kivonatát. Ez a dolog nagy konsternációt keltett a gyülekezet tagjai között s még a bankéten is hevesen tárgyalták, mint a magyarság arculcsapását. A közgyűlés végén kisorsoltak a megjelent tagok közt 50 drb különféle gazdasági gépeket és eszkö­zöket. A közgyűlés után d. u. 1 órakor a «Millenium» külön termében mintegy 300 terítékű bankerre jöt­tek össze az egyesület tagjai, melyen képviselve volt a megye és a város intelligenciája rang és osztály különbség nélkül. A banketten gróf Zselénszki Róbert az egyesület elnöke nagy hatású felköszöntőt mondott Darányi földmivelési miniszterre — az egyesület megválasz­tott díszelnökére. 5 Védekezés a Hernád ellen. Budapest, március 18. Az idei jégzajlás ketté­szakította a Hernád és a Malomárok szétfolyásánál levő nagy gátat. Kassa vá­rosa szakértő főmérnökének, Rössler Richárdnak kö­szönheti, hogy megmenekült a nagyobb veszélytől, mert a főmérnök fáradtságot nem kimérve, kora haj­naltól késő estig személyesen vezette az óvó munká­latokat a helyszínen s mindenütt jelen volt, hol a legnagyobb veszély mutatkozott. Érdekesnek találjuk néhány részlet közlését a vé­delmi munkálatokból. A városi nagy gát a Hernád és a Malomárok szét­folyásánál van, nem régen építették és pedig ge­renda szerkezettel. A jobboldali parton mintegy tizenöt méter hosszúságban, 1 méter szélességű be­tonfal van, mely arra szolgál, hogy a vizet köny­­nyebben lehessen a Malomárokba terelni, viszont a partot védi erősebben, mert ott hajlik a folyó a vas­úti híd felé. Midőn e hó 4-én a jég megindulását jelezték a felsőbb vidékről, az óvóintézkedések a kellő előre­látással meg lettek téve ugyan, de a hatalmas vizás­­diadalmaskodott a gyarló emberi alkotmányon. A jégtáblák a bukó­gát fenékdeszkázatára mintegy négy méter magasságban tornyosultak fel a középen s ugyanaz­nap éjjel a bukó­gátfenék deszkázatát és gerendaszerkezetét éppen a gát közepén kettészakí­totta. A rohanó áradat még ezzel nem elégedett meg. A bukógát túloldalán levő betonfalának alsó egy­­harmad részét is oly mérvben mosta alá, hogy az másnap reggel nagy ülepedést, kihajlást és repedé­seket kapva, mintegy négy méter hosszúságban bedőlt a folyóba. Amint a zajlás lement s csak táblánként jött a jég, a védekezési munkálatok azonnal megkezdődtek. Először is a zajlás közepette bükkokon hidat veze­tett, melyen a közlekedést igazán csak életveszélylyel tarthatták fent, ámde az erősebben jövő táblák a hidat elvitték. Másnap ismét elölről kellett kezdeni. Ekkor vas­­bakkokra készítették a hidat, hogy a középre juthas­sanak a Hernád medrén keresztül s a hídnak min­den lábát egy embernek kellett őriznie,, hogy a belé­­jök ütődő jégtábláktól megmentsék. A hídon keresztül a közbülső részre jutottak, a vizet előzsákok alkal­mazásával onnan kiszorították, illetve a bal és jobb oldalra terelték s az összetört alsó építményt két nap alatt rendbe hozták, így most már a nagyobb veszedelem elmúlt s már csak a bukógát jobboldali roncsolt részét és a beton­falat kellett helyrehozni. Az ezutáni munkálatok most ide irányultak, úgy szándékoznak ezt, elérni, hogy a vizet elterelik a jobbpartról földzsákok segé­lyével s az igy szárazon maradó, vagy csekély viz­­ben levő bukógát gerenda szerkezetét kijavíttatják, a betonfal omlásának helyén pedig rőzse­nyalábokkal védi meg ideiglenesen a partot. A buta munkásokkal van igen sok baj, mert igen lassan dolgoznak, valószínűleg katonaságot fognak kérni kicserélésekre. Mert most már a gyorsaság a legfőbb. Néhány nap fog eltelni, mig teljesen készen lesz­nek a munkálatokkal s igy az idei jégzajlástól Kas­sát és környékét megmentették. (Inkompatibilitási vita a vidéken.) Udvarhely vármegye közgyűlésén csinos ids vita kerekedett a képviselői inkompatibilitás tárgyában. Ugron Zoltán azt indítványozta, hogy írjanak föl a Házhoz, mi­szerint nyugdíjas tisztviselő ne lehessen képviselő. Az indítványt nem fogadták el, de azért nem árt, ha a vidéki köztörvényhatóságokban mások is felhívnák­ a közönség érdeklődését erre a nevezetes kérdésre. (A szegedi uj közvágóhíd.) A szegedieknek való­ságos tengeri kígyója a közvágóhíd. Különböző bél­és külföldi tanulmányutak estek meg már emiatt több mint egy , évtized óta. Van olyan tanácsbeli, aki fiatal korában bízatott meg az «ügy» tanulmányozásával s valósággal beleőszült, mire javaslat alakjában a ta­nács elé terjeszthette az uj közvágóhíd, tervezetét. Az uj szegedi közvágóhíd telepén ártézi kutat is fúr­nak, mely 24 óránkint 400 köbméter vizet szolgál­tatna. A vágóhidat villamos világításra rendezik be s 95 amper és ívlámpa fogja megvilágítani. A telepen, melynek helyiségeit légfűtésre is berendezik, építenek hűtőkamarákat is. (Gyógyintézet Pécsett.) Pécsett gyógyintézet épült újabban s most van berendezés alatt. A gyógyintézet vizgyógyászati, villanyos és belélegző osztályra osz­lik. A pécsiek nagy örömmel várják ezen, Pécs köz­­egészségügyére fontos intézmény megnyitását, me­lyet dr. Tolnai Vilmos odavaló orvos szakszerűen és szigorúan tudományos alapon fog vezetni. (Telefonösszeköttetés Makóval.) A makói keres­kedők egyesülete feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben kérte a makói telefonhálózat­nak az országos hálózatba való beosztását. A kére­lemre megérkezett a miniszter válasza Makóra, melyben jelzi a miniszter, hogy az országos táv­beszélő hálózattal még a folyó év folyamán össze­köttetik Makó is. Kedd, 1901. március 19. Az egyetemi ifjúság és a kereszt. Budapest, március 18. A magyar királyi tudomány­egyetem ifjúsága március idusán visszahelyezte a kereszt szent jelvényét a Pázmány Péter által alapított első főiskolánk termeibe. Visszahelyezte régi jogaiba azt a jelvényt, mely nemcsak az egyetemnek, hanem Szent István óta államiságunknak egyik sig­­numa is és amelyet nem lett volna szabad az egye­temből soha eltávolítani. Hiszen ha ma már állami­nak mondják az egyetemet, azért a kegyelem­ek érzete is megköveteli, hogy el ne távolíttassék a tudománynak e csarnokából annak a vallásnak jelvénye, melynek követői századok előtt lerak­ták ez épületnek alapjait és keresztény irányban alapozták le a magyar kultúra fundamentumát.Mikor a magyar ifjúság lelkét, kivált a mai rideg korszakban hazafias, valláserkölcsi hevület járja át, nem szabad azt kicsinyleni és nem szabad annak útját állani. Ez az ifjúság, mely így érez és gondolkodik, ez fogja megőrizni ezt az országot magyarnak, nem pedig az a nemzetközi felekezetietlenség, mely nem ismer hazát, vallást, sőt gúnyt űz ennek jel­vényeiből. Az, hogy az ifjúság ifjúi lelkesedésével minő technikai uton és módon vitte be a kereszteket az egyetemi tantermekbe az azt hisszük immár nem jöhet számításba. Maga a szándék nemes volt s annak végrehaj­tása nem volt sem pártpolitikai, sem vallási kérdés, hiszen azok között az ifjak közt, akik a keresztet visszavitték, voltak katho­­likusok, protestánsok. A tény az, hogy a kereszt ott van az egyetemi tantermek­ben és annak most már ott is kell maradnia, ne­hogy újabb izgalmak támadjanak, melyek az egye­tem falain kívül is felvessék hullámaikat. Más do­log az, hogy az egyetemi tanács is találja meg módját annak, hogy az ő méltóságához is illően ünnepélyesen is elhelyeztessenek e jelvények, hogy ne érje az egyetemet az a vád, hogy egykori államvallásának jelvényeit álkulcsok segítségével kellett visszacsempészni első fő­iskolájába, úgy hiszszük, hogy elég lesz már az egyetemi keresztkérdés körüli izgalmakból. És ha mégis lesznek további izgalmak is, azért már nem ezt a hevülő, lelkesedő márciusi ifjúságot, hanem magát az egyetemi tanácsot, sőt magát a vallás.

Next