Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-23 / 71. szám

"HAZÁNK. 71. szim. .«l 6 ......*■ ' .■■Ifc.JKWH.WL .1,1 I' J. ....... .ii.i.i Szombat, 1901. március 23. I.I. LiUUJI.'. '■■•'■4" ■. .■ -■ .. ' ' . ,1 in, volína a közúti forgalomnak az a hiányos és kez­detleges módon való lebonyolitása, melynél a közúti vasutak csak kisebb jelentőségű, utcákra és egyes a forgalom égető igényeit kielégíteni hiva­tott vonalrészekre szorítkoztak; a város boulevardjain, nagyobb avenue-in pedig min­denütt a lassan döcögő omnibuszok szolgálták ki úgy, ahogy a lázas siető utcai forgalom igényeit. Ez­ a kezdetleges állapot az okos városi poli­tika kifolyása volt. Pak­s városi tanácsa a közúti vasmű rendszerek különféleségében nem találta még meg azt a technikailag helyes megoldást, melyre a városi forgalom rendszeres hálózatát megnyugvással alapíthatta volna. Helyes meg­oldás hiányában a legszigorúbban tartózkodtak a közúti vasúti koncessziók kiadásától s rossz vagy félig jó megoldás helyett inkább fentartot­­ták a­ régi kezdetleges állapotot, mely a közúti forgalmat hiányosan bár, de az utcák s a vá­ros szépségének megrongálása nélkül bonyolí­totta le. Ezzel a várakozó állásponttal elérték a tech­nikai tudományok mai magas színvonalának kor­szakát s ime ma egy szerves egészet képező, nagyszabású s a közlekedő közönség igényeit teljesen kielégítő földalatti közúti vasúthálózat épül Parisban. Az okos városi politika tehát a metropolis utcáinak, sétányainak feláldozása nél­kül is megtalálta a városi forgalom kérdésének leghelyesebb megoldását. Hjah! De távol vagyunk mi ettől az előre látó, nem ötletszerűen, hanem rendszeres pro­gramai alapján tervező okos városi politikától! Tudt­unkkal a lánchídfői eskütéri vonalnál a tervező vasúttársaság alternatív tervek benyúj­tására köteleztetett. A tervek egyike a vonalat alagútban vezeti. Kegyelem a szép budai duna­­part részére, uraim, mentsük meg legalább, amit még lehet, ne áldozzuk fel a dunapart eme még megmaradt bájos nyugalmas részletét egy vasúttársaság anyagi érdekeinek, de tartsuk meg azt jogos tulajdonosai, a székes­főváros polgárainak birtokában. Intézó köreink jóízlése nemcsak új létesítmé­nyek megteremtése, de meglévő műemlékeink szépségének emelése érdekében is fáradozik. A Lánchíd a technikai alkotások egyik legre­­mekebb példánya, nemzeti büszkeségünk és tár­gya a jó ízlés kísérletezésének. E szép mű for­máinak, tökéletessége, minden részletének nyu­godt szép architektúrája szinte kiáltja, hogy «noli me tangere». Ámde a jó ízlés mindent javítni, tökéletesbbíteni igyekszik. Nem régen a hídon elhelyezett villamos ívlámpák idomtalan s a híd architektúrájához egyáltalán nem alkal­mazkodó híntaszerű tartóival zavarták meg azt a szép összhangot, mely e my minden részletében megnyilatkozik, pár nap előtt pedig idomtalan faládikákban villamos kábeleket ve­zettek végig a budai és pesti oldal hídfőinek párkányzatán s e hívatlan vendég mint a merész ízléstelenség kiáltó példája ma is ott díszeleg legszebb műemlékünkön. Tudtunkkal a tengerek mérhetlen mélységein s ezernyi kilométerjein át is lehet kábeleket vezetni, miért legyen ennek akadálya éppen a Duna néhány száz méter szé­lességű medre?. Reméljük, ez az ízléstelenség nem sokáig fogja a fővárosunk szépségeiben gyönyörködő idegenek bíráló figyelmét magára vonni. — A főváros a Vörösmarty-szoborra. Említettük annak idején, hogy a közgyűlés 10.000 koronát sza­vazott meg a Vörösmarty-szoborra. Ma leérkezett a belügyminiszter határozata a fővároshoz, mely a köz­gyűlés határozatát jóváhagyja, ügy-, sem jog-, sem hatásköre nincs sehol sem kö­rülírva. Nem lehet tudni, hogy váljon törvényha­tósági joggal felruházott városokban, a törvény­hatósági bizottság, vagy pedig a városi tanács gyakorolja-e azt a hatáskört? Az alapítványok egy részét a városok kezelik, másik részét nem­csak hogy nem kezelik, hanem még befolyásuk sincs arra. Az izraelita hitközségek által kezelt alapítványok felett semminemű felügyelet nincs, mert ezeknek a hitközségeknek­ nincsenek felet­tes egyházi hatóságaik; igy tehát még azt sem lehet tudni, hogy vájjon az ott levő alapok he­lyesen kezeltetnek-e s a kijelölt célokra fordit­­tatnak-e, pedig erre nézve okvetetlenül felügye­letet kellene gyakorolni. A legtöbb alapítványt csak olyan kuratóriumféleg testületek kezelnek. " A jelentés sürgeti ennek a kérdésnek akár törvényhozási, akár rendeleti úton való szabályo­zását és egyúttal fölhozza, hogy az új törvényekre vonatkozó végrehajtási utasítások túlságos későn adatnak ki. Például fölhozza a jelentés az állat­orvosi közszolgálat államosításáról és a gazda­sági munkás és cselédpénztárról alkotott törvé­nyeket, melyek január 1-én léptek életbe, a vég­rehajtási utasítások azonban csak december kö­zepén bocsáttattak ki s pár hét a vidéki hatósá­goknak nem elég az uj törvény végrehajtásának előkészítésére. (Kivándorlás Máramarosból.) Máramaros vár­megyéből a hivatalosan megállapított adatok szerint az 1900. év folyamán 1102 családfő folyamodott Amerikába szóló útlevélért­­.a­ maga és összesen 19­0 családtag részére. Holt­­tudomány nálunk a statisztika, ha legeltémitőbb adatai­ sem ébresztik föl a közlelkiismeretet. (Községnevek megváltoztatása.) A belügyminisz­térium vezetésével megbízott m­. kir., miniszterelnök a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében fekvő Csereber­­cel és Karajenö községek hivatalos nevét múlt évi október hó 18-án kelt, rendeletével Ceglédbercel, illetve Jaszkarajenö névben állapította meg. VIDÉKI KÖZÉLET. Hiányok az állami adminisztrációban. Budapest, március 22. , A törvényhatóságoknál szervezett közigazga­tási bizottságok minden évben egyszer jelentést tesznek az ott tapasztalt hiányokról, a közigaz­gatás bajairól s általában elmondják véleményü­ket arra nézve, hogy hol kellene javítani, orvo­solni. Pozsony város részéről ez a jelentés most készült el, mely rámutat arra a visszás állapotra, hogy az alapítványi ügy nálunk az országban ítelj­esen rendezetlen. Az alsóbbfokú alapítványi hatóságoknak sem TÁVIRATOK. Az osztrák képviselőház, Bécs, márc. 22. A képviselőház mai ülésén Schönerer sürgős inndítványt­ nyújtott be, amely szerint a kormány felszólítandó, hogy törvény­­javaslatot nyújtson be a kisgazdák, kisiparosok és munkások adójának elengedése tárgyában. A délafrikai háború, London, márc. 22. A Daily Chronicle szerint a Kitchener és Bolha között folyt tárgyalások sikerének fő akadálya az volt, hogy Kitchener nem akart a fokföldi lázadók vezetőinek teljes kegyelmet biztosítani. A felajánlott főbb feltéte­lek ezek voltak: Az ellenségeskedés megszűnése után a két volt köztársaság rögtön olyan autonómiát kap, amilyen Jamaika szigetén van.­­ A törvényhozó testületek meghatározott számú tagokból állanának, akiket részben a burgherek választanának, mindenik állam élén pedig a ko­ronának egy képviselője állana. . A birodalmi kormány egy millió font sterlin­get engedélyezne az elpusztult javakért, azon­kívül olcsó kamat mellett kölcsönt adna a bu­roknak, hogy újra jó karba helyezhessék farm­jaikat. Ami a gyermekek nevelését illeti, a szülőkre bíznák annak eldöntését, hogy gyermekeik hol­landi, vagy angol nevelést,kapjanak-e. Engedély nélkül fegyvert­ tartani tilos. • A benszülöttekre vonatkozó kérdések rende­zése nagy nehézségekbe ütközött. Botka ugyanis különösen azt a követelést ellenezte, hogy azok­nak a benszülötteknek, akik állandó lakhelylyel bírnak és a névjegyzékekbe fel vannak véve, teljes polgárjogot adjanak. Az angol-orosz viszály. Peking, márc. 22. Egy értekezleten, amelyen gróf Waldersee is jelen volt, elhatározták, hogy Barrow és Vogak tábornokok ma reggel 5 órakor vonják vissza úgy az angol, mint az orosz csapatokat a vitás területről és szüntessék be a vasúti munkákat, míg a kérdést diplomá­ciai után nem rendezik. London, márc. 22. A 77/nes-nak jelentik Pekingből 20-ik, kelettel. Az a vitás terület, amelyet az oroszok maguknak követelnek, a folyó­ mentén, nagy síkságon van és harmadfél mértföldre nyúlik el.­ Ezt a­­ területet nem a kínai kormány, hanem Lihungcsang engedte át, mint­ Csili tartomány , alkirálya. Kétséges még, hogy Lihungcsangnak volt-e joga ilyen koncesszió­kat adnia. Az angol-orosz és az angol-francia incidens világosan mutatja, milyen sokféle nem­zetközi veszedelmet rejt­ magában az a terv, hogy a követségek­­városrészét nemzetközi erőddé alakítsák át. Az a kaszárnya, amelyet a németek 300 ember befogadására építenek,­ máig­máj nem készen:vám A­ többi­ hatalmasság­ is készül a németek példáját követni. . ... .1. A kínai események.­­ Sanghai, m­árc. 21. A North China Daily ■News (állítólag fő forrásból arról ,"értesül,, hogy az császári udvar április közpe táján ,Szingjangba­ (Hupe tartomány) megy, ahol a szövetségesek­nek Pekingből való kivonulásáig marad. Ezt az elhatározást, mondja a nevezett, lap, a követsé­gek­ megerősítése ellen való tiltakozásnak, kell­ tekinteni­ . Roseberry beszéde, London, március 22. Roseberry lord tegnap este egy gyűlésen, amelyet a városházán tartottak,­ beszé­det mondott, amelyben gyakorlatiasabb kiképzést ajánlott nemcsak a művészetben és iparban, hanem a nemzetgazdaságtan tudományában is, hogy Angliá­nak módjában legyen a nemzetek versenyében he­lyét megállania. Azután az amerikai trustokról és­ uzsorás vállalkozásokról beszélt, amelyek- nagy­ kárt --okozhatnak­ az­ európai iparnak és hozzátette­­. ,. Külső politikánk félig­ kereskedelmi politika,­­mint egyáltalán minden intelligens nemzetnek a po­litikája.­­ A tiencini incidensre áttérve azt mondta Roser­berry, hogy nem hiheti,­­hogy két nagy nemzet egy­ vasúti kitérő­hely miatt összeveszhetse egymással­, Amni pedig a kínai kérdést illeti, nem lehet szó, hó­dítási tervekről, hanem csak­ a kereskedelem fejlesz-­ téséről. A hittérítők ügyét nem tekintve, Németország,­ Franciaország és az Egyesült­ Államok politikája Kíná­val szemben első­sorban kereskedelmi politika. . Choate amerikai követ kijelentette,­ hogy az Egyesült-Alamok el­ -Vástnak tökélve arr­a, hogy. . az nagyhatalmakkal,­ különösen Angliával való gazdasági harcban megvédik pozicióju­kat. . .. A marseillei sztrájk. Marseille, márc.­22. A hajótulajdonosok szindi­kátusa visszautasította a sztrájkbizottságnak azt az ajánlatát, hogy a munkások munkaszövetkezetté ala­kulva újra elvállalják a munkát. A visszautasítást a szindikátus azzal okolta meg, hogy a hajózási társu­latok a vállalkozók irányában szerződésileg­ le van­nak kötve. ■ • ̋| Az egyetemi keresztek. Budapest, márc. 22. Az egyetemi ifjak mozgalma eljutott az elin­tézés fázisához. Tudniillik ez a mozgatom­ a fe­gyelmi kihágás szempontjából el fog intéztetni. Ez az elintézés azonban éppen nem jelenti a megoldást, mert a főkérdés megoldva, tisztázva ma sincs s éppen olyan stádiumban van, mint amilyenben a mozgalom megindítása előtt­­volt. Pedig azoknak az ifjaknak, akik elhatározták, hogy magukévá teszik ezt a kérdést, akik mint egy test, egy lélek támadtak­­fel, a megoldás prov­okálása volt a céljuk. Számot vetettek min­den eshetőséggel,­­ rosszakaratú­ kommentációk­­kal, aminthogy történt is, el voltak készülve a legdurvább támadásokra, amit nem kerültek, el. Céljuk mindezekkel szemben csak az lehetett, hogy a kereszt­kérdésben kielégítlenül maradt felfogásukkal apelláljanak a nagy közvéle­mény elé. A válasz, amelyet az ifjak kaptak, nem volt éppen visszautasító. Báró Kaas Ivánnak, szép nyílt levele nem egy elszigetelt egyén meggyő­ződését fejezi ki. A protestáns ifjak csatlakozá­sának ténye is megerősítette a mozgatóim er­kölcsi alapjait. Nem jól számol ennek a mozga­lomnak erkölcsi jelentőségével, aki megnyugszik Wlassics miniszternek abban a fenyegetésében, hogy drákói rendszabályokat fog alkalmazni. Nézetünk szerint, ez nem is volna egészen? igazságos elintézés, mert nem szabad.. még-

Next