Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-30 / 77. szám

HAZÁNK. 77. szám. & ■ —“Halaszszuk el a döntést mindörökre — indítvá­nyozza nagy derültség közt Molnár Józsiás. Heltai Ferenc » ezután azt bizonyítja, hogy dacára a 14 szá­­zalékos­ osztaléknak, az Adria anyagi helyzete még­sem rézssás. Foglalkozik Rakovszky, Major, Polónyi beszédeivel. Szavait még a kormánypárt sem igen hallgatja s az elnök többször csöngetni kénytelen. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Rakovszky István a zárszó jogával élve, nagyon röviden kíván szólni, hogy még ma megejthető le­gyen a névszerinti szavazás, ez a miniszter és az előadó beszédei nem győzték meg. Az egész kérdés­­az opció körül fordul meg. Statisztikából bizonyítja, hogy az Adria tárlatai nem felelnek meg a mi érde­keinknek és mégis a szegény nép filléreiből szubven­ciót adunk ennek a társulatnak. Rátér az opció kér­désére. Megengedhetlennek tartja, hogy egy miniszter hozzájáruljon egy szerződéssel ahhoz, hogy egy idegen bank 4.750.000 koronát kapjon az állam vagyonából minden ellenszolgáltatás nélkül. .. — Igaz! Ügy van! mondják az ellenzéken.­­ — Hogy segédkezet nyújtson ahhoz, — folytatja a szónok ■— hogy az Adria a Bankverein fenható­­sága alá kerüljön. A miniszterelnöknek nincs szíve, nincs ereje, hogy bevárj­a a javaslatnál való tévedé­sét és megvonja az országot egy nagy károsodástól. A javaslatot nem fogadja el. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, ha bár­mely kedvezőbb megoldást találna, bizonyára ahhoz alkalmazkodnék. , Polónyi : Keresse ! Hegedűs Sándor: Kerestem, de nem találtam. Áll­jon elő Polónyi egy kedvezőbb javaslattal, rögtön hozzájárul. — Nem vagyok miniszter még, mondja Polónyi nagy derültség közt, a miniszter pedig kijelenti, hogy mi az opció dolgában egy krajcárral sem vagyunk megterhelve. A szegény népre hivatkoznak. Az a sze­gény nép akkor boldogul, ha lesz olcsó exportunk és jutányos importunk. Ajánlja a költségvetést még egy­szer elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök : Most már következik a szavazás. . Gróf Zichy Aladár aziránt tesz előterjesztést, hogy azok­ a képviselők, akik­ az­ Adriánál érdekelve vannak, ne szavazhassanak. Patányi Géza: Minden képviselőnek joga van minden kérdésben szavazni. Erre nézve nem lehet határozatot hozni. Elnök: Határozatot hozni itt nem lehet. Miután úgyis névszerinti szavazás lesz, mindenki megtud­hatja, hogy ki szavaz. (Helyeslés.) A határozati ja­vaslatokra fektette a kérdést, melyeket a nagy több­ség elvetett. Öt perc szünet után következett a névszerinti sza­vazás. Sorshúzás útján az A betűnél kezdték, mire azonnal megszületett az ellenzéken szokásos bonmot. — Cudar dolog ez az Adria. Gróf Esterházy Sándor olvassa a neveket. A leg­főbb név u­tán Regele irodaigazgató adja meg a­­választ. — Nincs itt! Nincs itt! Az Adria igazgatóságához tartozó képviselők kö­zül egy sem szavazott s kívülük is sok képviselő tartózkodott a szavazástól. A másodszori olvasás után az elnök kihirdette az eredményt. Eszerint: távol volt 292 képviselő. Igennel szavazott 130, nemmel 30 képviselő s így a javaslatot száz szótöbbséggel elfogadták, az elnök pedig az ülést a napirend megállapítása után bezárta. Iitván, a kerület képviselőjéül újból Tarajossy Sán­dort jelölték. A gyűlésből azután üdvözlő táviratot küldtek Széll Kálmán miniszterelnöknek, ragaszko­dásukat és bizalmukat fejezvén ki iránta. Széll az üdvözletre a következő táviratban válaszolt: «Tegnap tartott gyűlésük alkalmából hozzám in­tézet meleghangú sürgönyüket őszintén köszönöm; bizalmuk és ragaszkodásuk kifejezésével nekem örömet okoztak, mert újabb bizonyságát adták annak, hogy tántoríthatatlan hívei zászlómnak, üdvözletüket szívesen viszonzom. Szelk. Az 1901. évi állami költségvetés.­ A hivatalos lap mai száma közli az 1901. évi költségvetésről szóló kimutatást. Az interparlamentáris konferencia magyar cso­portja ma déli 12 órakor gróf Apponyi Albert el­nöklete alatt ülést tartott a képviselőház I. számú üléstermében, melyen a csoport képviselő tagjain kívül jelen volt Ghiczy nyugalmazott altábornagy és Kanitz Gyula főrendiházi tag is. A távollevő Des­­sewffy Arisztid helyett Pázmándy Dénes bizatott meg a jegyzőköny vezetésével. Az elnök a Nobel-díjra vonatkozó előterjesztés után közölte a csoport tagjaival, hogy értesülvén arról, hogy Destournelles de Constant a bécsi békeegyesület meghívására április hó 18-án Bécs­­ben a hágai békebíróság határozatainak jelentősé­géről felolvasást fog tartani,­­ a magyar cso­port több tagjával folytatott megbeszélés alap­ján meghívta Destournelles de Constantot, hogy Budapesten is tartson felolvasást. Destournelles ígéretet tett Apponyinak erre nézve s értesítette, hogy április hó 21., 22. vagy 23-án a magyar csoportnak is rendelkezésére áll. Az elnök a 22-ikét ajánlja és indítványozza, hogy a felolvasást a magyar csoport rendezze az Akadémia nagytermében vagy az Újvárosháza közgyűlési termében, alkalmas időben. A csoport az elnök­i proponálását tudomásul vette, valamint azt is, hogy az ingyenes felolvasásra, melyen hölgyek is jelen lehetnek, meghívókat fognak kibocsá­tani. A felolvasásra a notabilitásokon kívül a parlament mindkét házának összes tagjait meg­hívja a csoport. Az elnök indítványára még elha­tározta a csoport, hogy Destournelles de Constant tisz­teletére előadás után lakomát rendez. A felolvasás idejének és helyének pontos megállapítására, vala­­mely annak rendezésére egy szűkebb bizottságot küldtek ki, melynek tagjai lettek Berzeviczy Albert vezetése mellett Desewffy Arisztid, Pázmándy Dé­nes, Bolgár Ferenc és Vészy József. Az ülés jegy­zőkönyvének hitelesítésére Mü­nnich Aurél és Sághy Gyula kérettek föl, mire az ülés gróf Apponyi Albert éltetésével végett ért. Budapest, március 29. Az önálló vámterületért. Kassa város törvényha­tósága tegnap délután tartotta Péchy főispán elnök­lete alatt rendes havi közgyűlését. A közgyűlés egy­hangúlag elfogadta Heves vármegye átiratát a vám­szövetség megszüntetése és önálló vámsorompó föl­állítása ügyében. Debrecen város törvényhatósága­­ csütörtökön közgyűlést tartott gróf Degenfeld főispán ,.elnöklete alatt. A közgyűlés szintén egyhangúlag el­fogadta Heves vármegye átiratát az önálló vámterü­let dolgában. A keceliek Széll Kálmánhoz. A keceli kerület szabadelvű választói március 24-én nagy­gyűlést tar­tottak, amelyen a szabadelvű pártot újból megala- I '--'-—-z. A katholikus önkormányzat Budapest, márc. 29. A katholikus önkormányzatot előkészítő 27-es bi­zottság tegnap délután gróf Szapáry Gyula elnök­lete alatt elintézte az egyházmegyei gyűlés és válasz­tás formájának kérdését. Az egyházmegyei gyűlésre vonatkozó javaslatot elvetették, a választást illetőleg a községenként való közvetlen választást fogadták el. Elsőnek az egyházmegyei gyűlés kérdéséhez­­ Sághy Gyula szólalt föl, aki határozottan az egy­házmegyei gyűlés eszméjét pártolta, mert e nélkül csak csonka autonómia létesülhet. Zichy Nándor gróf éppen olyan határozottan az egyházmegyei gyűlés ellen szólott, amelyre semmi szükség sincs, mert teendőit magához vonja az egy­házmegyei tanács. A szavazásnál a többség Sághy Gyula, Horto­­ványi József, Györffy Gyula és Bakonyi Elek sza­vazata ellenében kimondta, hogy az egyházmegyei gyűlés szervezetét nem fogadja el. Következett a közvetlen vagy közvetett válasz­tás kérdésének tárgyalása. Sághy Gyula és Molnár János a közvetetten választás mellett szólalt fel. Samassa József a közvetett választás mellett van, ezt tartja helyesnek meggyőződése szerint és cél­szerűség, észszerűség szempontjából is. Nem lát semmi okot arra, hogy a közvetetlen választáshoz ragaszkodnak. Gróf Zichy Nándor szerint azért van ok a közve­tetten választásra, mert a parókia vezetése alatt job­ Szombat, 1901. március 30. ban biztosítva van a katholikus érdek győzelme, mint a közvetett választásnál. Dr. Györffy Gyula, Pásztélyi Jenő és gróf Ap­­ponyi Albert a közvetetten választás mellett van. Samassa Józsefnek a közvetett választás helyes­ségét fejtegető beszéde után Pásztélyi Jenő és gróf Apponyi Albert újra a közvetetten választás mellett szólalt föl, mire Samassa ismét fölszólalt és amerikai példára hivatkozva, kívánta a közvetett vá­­­lasztást. Amerikának van egy testülete, a szenátus, amely azért funkcionál jól, mert közvetett után vá­lasztják. Nálunk minő választás az, amidőn az ország egyik részéből annak másik részébe visznek jelöltet, oda, ahol soha sem látták s mégis megválasztják, mert a vezetők rászavaztatják a népet. Mit godolnak,­ az ily választásnál melyik j­elölt győz, az-e, aki a túl­­világi boldogságot, vagy az-e, aki a földi boldogságot ígéri? Bizony az, aki a földi boldogságot ígéri. Ez tehát azután a népakarat.­­ Fentartja a véleményét a közvetett választásra. Gróf Zichy Nándor azt a közvetítő indítványt teszi, hogy válaszszanak az egyházközségi tanács tagjai. Samassa József elfogadja ezt a javaslatot. A többség gróf Zichy Nándor indítványát elveti és­ a közvetetten választás rendszerét fogadja el úgy­, hogy községenkint válaszszanak. Az elnök erre az ülést berekesztette. A tanácsko­­zást délután négy órakor folytatják. Az egyetemi keresztek, Budapest, március 29. Amint előre volt látható, még ma, a húsvéti vakáció előtt egy nappal is élénk érdeklődésben tartja az egyetem tanárait és hallgatóit a kereszt kérdése. Ma reggel 8 órakor dr. Bodnár Zsigmond a magyar irodalom rendkívüli tanára, a nagy gon­dolkozó tartott erről a kérdésről szerfölött érde­kes, mély jelentőségű előadást egy egész órán át hallgatóinak. A XII. sz. terem egészen megtelt hallgatók­,­kai, akik között igen sokan voltak a fehér ke­reszttel ellátott keresztény egyetemi ifjúság nagybizottságának tagjai. A­mint dr. Bodnár Zsigmond a terembe lépett, hosszantartó éljen­zés és taps hangzott fel, amely után Köpösdy Dezső arra kérte a hírneves tudóst, hogy fejtse ki az általa fölfedezett erkölcstörvénye alapján az ifjúság keresztmozgalmának jelentőségét és feleljen különösen arra a kérdésre, hogy j­o­­gos-e a kereszt kitűzése és milyen következ­ményei remélhetők ?» Erre Bodnár Zsigmond a keresztkérdés mel­lett az egész, mai társadalom nagy kérdéseit felölelő fényes előadást tartott, az ifjúság foly­ton megújuló és szűnni nem akaró éljenzései által kísérve. Bodnár előadásának eszmemenete röviden a következő: Bodnár előbb tömören, de nagy tudományos appa­rátussal vázolta az erkölcsi világ törvényszerű fejlő­dését, azután áttért a legújabb évtizedek szellemének ecsetelésére. Nagy vonásokban bemutatta az utolsó félszázad realizmusának fokozatos fejlődését és benne az individuum mind nagyobb érvényesülését az egye­temessel szemben. Majd bemutatta a jelenkor szel­lemi állapotát, vagyis a haldokló realizmus (az in­dividualizmusra való törekvés) és a fokozatosan nö­vekvő idealizmus (az egyetemességre való törekvés) közti elkeseredett harcot s benne az ifjúság moz­galmát, mint az ideális törekvések egyik tünetét. Az ifjúság azon kérdésére, várjon mozgalmuk jo­gosult-e, azt felelte, miszerint minden mozgalom, amely a világban történik, törvényszerű, szükségképp­,­ tehát jogosult. Vázolta saját ifjúságának lefolyását, mely a liberalizmusért való harcban és lelkesedés­ben telt el, mikor mindannyiuk eszménye a jólét, a gazdagság, a háborítatlan gyönyörökben duskálkodó étet volt. A mai ifjúság légköre egészen más. Most az egyetemesért kezd lelkesedni a világ, most a nagy tettek korszaka következik. Önök — mondá — már nem fogják séha élvezetekben eltölthetni ifjúságukat, az önök ifjúsága a nagy társadalmi harctéren, eset­leg a valóságos harctéren fog lefolyni. Ha eddig az individuum érdeke vezetett bennün

Next