Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)
1901-03-22 / 70. szám
HAZÁNK. 70. szám. Ez azonban reméljük nem következik be. Az a tapintatos, sőt szintehölesnek mondható nyilatkozat, melyet az egyetem izraelita női hallgatói tettek, az ifjúságnak becsületbeli kötelességévé emeli, hogy a kisebbséggel szemben hasonló ildomossággal járjon el, már csak azért is, mert különben ellenségévé tenne sokakat azok közül, kik addig míg a mérsékletet el nem veszíti, nem hajlandók ellene fegyvert fogni, sőt örömmel látják ébredését Budapest, március 21. A képviselőház munkarendje. Miután a főrendiház holnap kezdi meg a költségvetés tárgyalását, amelyen a miniszterek jelen lesznek, ennek következtében a képviselőház holnap nem tart ülést. A legközelebbi ülés szombaton lesz, melyen folytatni fogják az Adria-szerződés becikkelyezésének tárgyalását, mely újból viharosnak ígérkezik s melyhez való szólásra fel vannak jegyezve Púder Rezső, Rakovszky István, Molnár Jenő és gróf Batthyány Tivadar. Ezen az ülésen fog beszélni valószinűleg Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter is, akinek felszólalását nagy érdeklődéssel várják. A t. Ház további munkarendjére vonatkozólag azon értesüléseink vannak, hogy miután a közös kvótatárgyalások már március 27-dikén Bécsben megkezdődnek, a jövő hét közepén túl a képviselőház tanácskozásai szünetelnek. Addigremélik, hogy elintézik az, Adria javaslatát s néhány helyi érdekű vasútra vonatkozó törvényjavaslatot. A többi javaslatok húsvét utánra maradnak. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság ma délután kezdi meg tanácskozásait. A tárgyalás az előadói tervezet és az albizottsági javaslat körül fog folyni. Az albizottság tudvalevőleg azt javasolja, hogy az összeférhetlenségi ügyekbeni bíráskodás a képviselőház által választott zsűrire, míg az előadói tervezet azt, hogy a m. kir. Kúriára bizassék. Eziránt a bizottság tagjai közt is megoszolnak a vélemények, akik valószínűleg mellőzni fogják az általános vitát s egyenesen belemennek a javaslatok részleteinek tárgyalásába. Miniszteri tanácskozás. A heti miniszteri tanácskozás szerdáról elmaradt s csak a hét végén, pénteken, vagy szombaton tartják meg. Ezen a miniszteri tanácson szóba kerül az egyetemi keresztkérdés is. Franciák a papirosgyapjú ellen. Tegnapi számunkban regisztráltuk az osztrák földmivelési miniszternek azt a kijelentését, hogy a papirosbúza tárgyában legkésőbben ez év őszéig törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a franciáknak hasonló irányí, de némileg tágasabb körű mozgalmáról adhatunk hírt. Olvasóink emlékezni fognak arra, hogy a roubaix-i piacon a papirosgyapjúval űzött szertelen spekuláció mély veszedelemmel járt nemcsak Franciaországnak, hanem az egész kontinensnek gyapjukereskedésére nézve, hogy ennek folytán egy csomó gyárban a munkát be kellett szüntetni s ezer meg ezer munkás maradt élelem és kereset nélkül. A piac tökéletesen dezorganizálódott s ennek a válságnak nyomai még mindig nem tűntek el. Erre az érdekelt gyárosok és gyapjukereskedők mozgalmat indítottak a korlátlan spekuláció megfékezésére és felkérték a francia kamarát, hogy törvényhozási úton is tegye meg a lehetőt. A kamara ezt az ügyet egy bizottság elé utasította, mely bizottság legutóbb készült el munkálatával s amint jó forrásból halljuk, legközelebb be fogja terjeszteni az általa kidolgozott javaslatot, amely szerint nem csupán a fésült gyapjúban, hanem a búzában és őrleményekben folytatott fedezetlen határidő üzlet eltiltandó. Németországhoz tehát hosszú vonakodás után úgy látszik csatlakozni fog úgy Franciaország, valamint Ausztria is. Modell gyanánt, ha ülene Nékem egy szép leány. A honi piktorok között Én lennék Tizián. Modellnek ? Olló, barátocskám, ön kezd szemtelen lenni. De ez az udvarlók átlagos lélektana, minden látogatásnál, vagy mondjuk minden képes levelezőlapnál merészebbek és tolakodóbbak. Lássuk a numero hatot. (Olvas.) Tündéri álom szállá meg, Igeit, azt álmodám: Törvény szerint enyem hogy lett Az imádott leány. Hogy, együtt nászutazgatánk, S a pincér nevetett, Mert ő a bájos kis molett , Sok osztrigát evett. Csak tudnám, mit akar az osztrigákkal"? Az álmot értem, talán méltányolom is, de az osztriga olyan titokzatos. Ez az utolsó, a numero hét. (Olvas.) De unom már a kék eget, Mely tőled elszakaszt, És látni akként vágylak én Mint fecske a tavaszt. A hasonlat nem uj, de elég csinos. (Olvas) Mit ér nekem a kék azúr, A dózsepalota, Ahol te vagy, ahol te jársz, A lelkem vagy oda! Hogy letegez! Sebaj. Ez az úgynevezett költői szabadság. A költő a királyt istennek szólítja. Ennek az anziksznak utóirata is van. (Olvas.) «Ma este utazom, remélem nemsokára látom!!!» Három felkiáltójel. Hm, azt hiszem, igazán szeret. Én hiszek a felkiáltójelekben. Lehet, hogy naiv dolog, de mért ne legyenek a fiatal lányok egy bizonyos határig naivok ? (Csöngetés) Ah, a levélhordó! (Kinyitja az ajtót s egy képes levelezőlapot vesz át) Tehát még egy ! Brávó! Tőle van. Nini, ez nem vers. (Olvassa) «Kedves mucus!» Micsoda? Mucusnak szélit és még csak nem is versben! (Olvas) «Remélem megkaptad a velencei csipkéket». Velencei csipkét ? Megbolondult ? (Olvas.) «A többi apróságot személyesen hozom. Ölel Józsi.» (Izgatottan) Mi ez? Ah, értem! A nyomorult kettővel levelez, előre megírta a címet, s összetévesztette . . . Világos! De ki a másik? (jel s alá jár) Ki más lenne, mint a kedvese. Valami színpadi csillag, vagy afféle. Ne várj, csak kerülj elébem! Meg fogom neki mondani . . . (Gondolkozik) Csak lassan, semmit sem fogok neki mondani. Oh, a nyomorult! Mindegy, hallgatni fogok. Igen, hallgatni, mintha ezt a képes levelezőlapot nem kaptam volna. (Idegesen) Ha szólok, nem mer többet a szemem elé kerülni. Mit érek vele? Semmit. Legfölebb azt, hogy vetélytársnőm diadalmaskodik, s birtokban marad. Olyan nincs. Elteszem ezt az anzikszot. Velencei csipkék? Igen? Jól van, barátocskám, csak legyek egyszer a feleséged, olyan fegyvert kovácsolok ebből az anzikszból . . . lángpallost . . . kiűzöm vele a paradicsomból. . . természetesen, záros határidőre ... Lucián. Az összeférhetlenség döntő ponton. Budapest, március 21. Aki figyelemmel kísérte az összeférhetlenségi ügyek változatait az utolsó időkben, az szomorú kor történetéhez szerezhetett okmányokat. Igaz, hogy csak negatív bizonyítékokként. Mert összeférhetlenség, az a mai parlament felfogása szerint nincs. Az egyetlenegy Sima Ferenc jön mandátum vesztessé a csődje révén. Azonkívül senki sem. Minő vonás ez a magyar közéletben, a politikai függetlenség üzleti alkalmazottságok révén nem jó kérdésbe, hanem így most az mandátum pusztító ok, holott a mélyen tisztelt magas hitelezők, akik szervezetten a csődben lépnek fel a tiszteletreméltó képviselők ellen, talán soha sem rendelkeznek olyan jogokkal, olyan követelésekkel, amelyek a képviselő függetlenségét alterálhatnák. Illő, hogy az összeférőetlenségi revízió, döntő csata előtt, mikor a kiküldött bizottság utolsó és, végérvényes tárgyalásához fog, rövid szemlét tartsunk a történtek fölött. A szemle eredménye bizonyosan hatással lesz arra, hogy az üzletnek és a politikának mai botrányos öszszebogozását feloldozza. A harc a Bánffy-kormány idejében törtki és hullámzott ezerféle változatban. A régi rendszer egy oszlopos főispánjának a vicinális ügye dobta a csóvát a parlamentbe. Ez a csóva nem gyújtott, csak füstölgött. Igaz, hogy a főispánt a bírói ítéletek kimosták, de az is igaz, hogy az akkori kormány érezve a helyzet súlyát, kénytelen volt ígéretet tenni arra, hogy a vicinalizmusban érdekelt főispánság és meglehetősen terjedelmes képviselői státusoknak ezeket a züllött erkölcsű viszonyait törvényes rendezéssel gyógyítani fogja. Ami beváltatlanul maradt. Következett, a Morzsányi-affák. Itt közvetítésről, ügynökösködésről volt szó. És olyan súlyosnak ítélte az akkori kormány az esetet, hogy újból kénytelen volt ígéretet tenni a üzleti és politikai befolyások szétválasztására az összeférhetlenségi törvény revíziójánál. Azután jött az osztálysorsjáték ügye s ismét egy csomó képviselő került az összeférhetlenségi bizottság elé. Következtek a Ház színe előtt tett bejelentések révén a bankérdekeltségek. Fokozódott a sorozat az ipari részvénytársaságokkal, bomlás történt az összeférhetlenségi bizottságban is, hát rendre léptek ki azok, akik a pártpolitika parancsát lelkiismeretükkel nem tudták megegyeztetni, de azért vígan szankcionálták a legkiáltóbb összeférhetlenségeket. Közbe megalakult az összeférhetlenség revíziójára kiküldött bizottság, mely immár negyedik esztendeje váratja az országot arra, hogy csakugyan történjék is valami.Kormány változott, a rendszer változni látszott, hanem az inkompatibilitás maradt a régiben. Azután jöttek a szocialisták. Magyarország törvényesen egybehívott országgyűlésének a tagjait tömegesen jelentgették be; a sok lehetetlen és képtelen bejelentés mögött átcsúsztak a legsúlyosabb összeférhetlenségek, a parlament meg sem ébredt. Erősebb eszközökhöz folyamodtak: ezután a szocialisták, s a parlament kénytelenvolt a büntető bírósághoz fordulni elégtételeiért, de azért bennmaradt a mandátumban minden, összeférhetlen, s Tisza István gróf, hogy szavai,nak súlyt adhasson, bank és egyéb üzleti „megterheléseitől kénytelen volt megszabadulni. Most már dűlőre jut ez a kérdés, melyber a politikai és közéleti összes nyomorúságaink.’ jegecesedtek s érlelődtek évtizedek óta s kitörtek, undorodást keltve az utolsó négy évben olyan erővel, hogy többé a takargatás lehetetlen. Igen, lehetetlen és képtelen. Az összeférésietlenségi törvény revíziójának meg kell lenni. Ha a mai parlament szégyenli a morális életen esett sebeket a nagy nyilvánosság előtt mosogatni, végezze el a bizottság szűkebb keretében. De tegyen, cselekedjék s ott legyen, az üzletet és politikát teljesen elválasztó új törvény a ház előtt, hogy az immár bekövetkező választási harc riadója ne lehessen többé az üzleti érdek és politikai befolyás elválasztásának a követelése, ami elsősorban elemi morális kérdés. Igazán kiskorúságáról tenne bizonyságot ez az ezeresztendős állam, ha a politikai morál elé a tanításának alkalmazása vagy mellőzése lenne vezérmotivuma a választásoknak. Péntek, 1901. március 22.