Hazánk, 1901. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1901-04-02 / 79. szám

HAZÁNK. 79. szám.­ tolás után kimondott meggyőződést az illető tu­dós férfiú anyagi létezésének megtámadásával s az egyetem szabadságának megvonásával sem­misítse meg. Az egyetemek mindig az uralko­dók védelme alatt állottak még akkor is, midőn tanáraik az uralkodók ellen harcoltak, más ha­tósága az igazságot hirdető tanárnak nem volt, mint maga az egyetem, melynek tanácsa egy­úttal bírája az egyetemi tanár és polgár minden cselekedetének. Ezért birtak az egyetemek nem­csak fegyelmi, de teljes fenyitó hatalommal (sok helyit a pallosjoggal is) polgáraik felett. A XIX. századnak lön föntartva azon kétes becsű­ dicsőség, hogy az államhatalom a szabad szó üldözését a negyvenes években az egyetemi tanárokra, kathedráikon kimondott elveikért ki­terjesztő, és a vélemény­szabadságot az illetők állásától megfosztásával büntette. Ez mindig forradalmi tény, felülről csinált anarchia, mely alulról jövő forradalmat vált ki, amint azt az 1848-iki német forradalom története bebizonyitá. A mi államférfiaink okultak e példából s nem ily erőszakkal dolgoznak, hanem korrumpálással, midőn a tudomány művelésére hivatott egyé­nek gondolkozását mesterségesen át­irányít­­ják az anyagi javak kultuszára, midőn egyéni válaszfalakat teremtenek ott, ahol első tör­vény az egyenlőség kellene hogy legyen, mi­dőn a politikai szolgálatokat és szolgaiságot tudósokhoz méltatlan címek, rangok és kitünte­tések osztogatásával, kasztok teremtésével jutal­mazzák, midőn a jogérzet alapjait ássák alá azok lelkében, kiknek azt mint örökigaz vezető elvet kellene hirdetniük — röviden, midőn az egyetem alul erkölcsi alapját vonják el. Lehet, hogy ez csak tudatlanság, hogy erkölcsi szin­­vakság, de végeredménye a közmorál megméte­­lyezése a legmagasabb fokon s ezért megbocsát­­hatlan bűn a nemzet és az emberiség ellen. Tagadhatlan, hogy akkor is volt az egyetem­nek baja és betegsége, midőn Wlassics, jelenlegi miniszter e sorok írójával együtt jogászkodott a hetvenes évek elején. Az ifjúság léhasága az első és második évfolyamon, a szabad élet meg­­ismerése a középiskolai szigorú fegyelem után rombolólag hatott az éretlen kedélyekre, az első vizsgák azonban tisztítólag hatottak a sok zava­ros anyagra s már a harmadik, negyedik évre kiválaszták a salakot és leszűrték az oda való elemet. min­g egyrészt ez elővizsgák jótékony ha­tásúak voltak a tisztulási processus eszközlésére, addig átalakíták az egyetemet nagy gyárrá, mely­ben a tanév kezdetétől végéig folytonos vizsgák tartatnak s az előadó tanárból vizsgáló tanár lesz, a keze alá kerülő tömegtől elkábult, elfásult, unott és sok tekintetben lelkiismeretlen napszá­mossá, ki leöröli a keze alá került anyagot, melynek szellemi tartalmával nem törődik. A másik baj az előadásoknak átjátszása az úgynevezett «kurzusok» terére. A tanár előadá­sait eleinte élelmes hallgatók gyorsírással leje­gyezték s kőnyomat utján közzé tették a tanár beleegyezésével, majd később a tanár segélyével s a tiszteletdijban a tanár osztozott hallgatójá­val, később maga vette az üzletet saját kezelése alá s igy könyv helyett megszülettek a «kurzu­sok». A hallgató most már megszűnt hallgató lenni. Minek tátogassa száját az órákon, ha a tanár a saját kurzusát adja elő változatlanul. Addig inkább irodába megy és pénzt keres s öt­hat napi irodai munkája árán megveszi a kurzust s abból elkészül a vizsgára a tanárnak. Ez eddig helyes okoskodás és feleslegessé teszi az előadó tanárt, azonban megtörténik, hogy a vizsgáló tanár nem azonos a kurzus-író tanárral s akkor jaj a hallgatónak, illetve nem hallgatónak. Persze, az megint képtelenség, hogy egy ifjú (különösen alapvizsgára) minden tanár rendszere szerint elkészülhessen; ezt csupán a tudori szigorlaton lehet megkövetelni, midőn a legfőbb tudományos cím elnyeréséért valódi szakképzettséget és a tudomány akkori színvonalának teljes ismere­tét kívánhatja meg a vizsgáló a jelölttől. Ahol azonban a legfőbb tudományos foko­zat nem a tudományos készültség jutalma, hanem egy kenyérkereseti pálya elengedhetlen föltétele, melyen akárhogy át kell úszni, hogy a megélhetés biztosítva legyen, ott tudományt , annak önmagáért való szeretetét hiába várjuk. A jogi szakon tehát a kötelező tudori szigor­latot, most az ügyvédi vizsga előfeltételét el kel­lene törülni s a doktori rangot visszaállitani régi fényébe és tekintélyébe. Ez irányban történtek is elméleti vizsgálódások, de megegyezésre nem juthattak s igy maradt minden a régiben. Ha valaki azonban azt hiszi, hogy ahol a ke­nyérkeresethez nem szükséges a tudori cím, ott azt nehezebben osztogatják, nagyon csalódik. A bölcsészeti karon például, hol nem előfeltétele a tanárságnak a tudorság, azon végtelenül ferde nézet uralkodik, hogy ez nem lévén gyakorlati értékű vizsga, mindenkinek megadandó, ki a kí­vánalmaknak valahogy megfelel. Korlátja ennek ott csak a pénzügyi szempont: az értekezlet ki­­nyomatása s a vizsgadíjak és felavatás költsé­geinek megfizetése. Érdekes volna statistice látnunk, hány percentjét utasították vissza a böl­csészeti karon a tudori szigorlatra jelentkezők­nek, különösen a szóbeli vizsgákon s azon meg­lepő eredményre jutnánk, hogy e szám alig ha­ladná meg a hét-nyolc percentet. Így tehát az egyetem nagy tudorgyárrá lett, melyből tudorok kerülnek ki, de tudósok nem. A gyakorlati szem­pont megölte a tudományt, melynek művelésére volna az egyetem hivatva. A kurzusok feleslegessé tévén az előadások látogatását, a hallgatóságot a lelkiismeretlen­ségre rászoktatják. Ez ellen egyes tanár annyira hiába harcol, hogy a hivatalos hatóságok lesz­nek bűnpártolókká és állítanak ki tartalmilag ha­mis bizonyságtételeket egyes hallgatók mellett. Nem egyszer történt meg már azon eset, hogy az illető, lelkiismeretesebb tanár megtagadta a látogatást bizonyító aláírást és pedig oly nyomós okból, mely minden józaneszü ember előtt vilá­gos, (mint pl. hogy az illető hallgatót állandó foglalkozása egyfolytában más városhoz köti s igy nem lehet Budapesten ugyanakkor, vagy hogy az illető a tanárt, kivel bizonyittatni akarta a látogatást, nem is ismeri s másnak nézte, stb.) ilyenkor a kari dékán, legjobb tudása ellenére s a tanár előterjesztése dacára is, hivatalból írta alá az indexet és szolgáltatott a hallgató kezébe tartalmilag hamis okmányt, felhasználás végett. A közszellem ilyen megromlása jellemző min­den irányban. A vizsgarendszerrel kapcsolatos dolog az «örök-dékánok» intézménye. Ezt az orvosi kar honosította meg, melyben két évtized előtt szo­kásossá vált a kar igazgatójának egy évtizedre terjedő uralma. A tömérdek vizsgával és fölava­tással ugyanis igen jövedelmező állássá vált a dékánság, melyért érdemes volt akár harcolni is. Az illető dékán a kollegáinak megszerezhető előnyökkel biztosítá uralmát a következő eszten­dőre is, némelyik pedig terrorizmussal, aszerint, amint egyik vagy másik eszköz egyénileg inkább fogott. A dékán a minisztériummal közvetlen összeköttetésben állván, hatalmát felülről jövő nyomással támogatta és biztosította s az uj ki­nevezésekkel személyi pártot szerzett magának. Az örökdékán lassanként udvari ágenssé vált a minisztériumban, különösen akkor, midőn a ka­rok tagjaiból kerültek a minisztériumba a veze­tők s miután a vak engedelmesség lett az egye­temi tanárságra a képesítés, tehetetlen egyének­kel telt meg az egyetem. Dr. 3 Kedd, 1901. április 2. KÜLFÖLD. A szerb alkotmány változás. Belgrádi jelentések szerint a tervbe vett új szerb alkotmány a trónörök­lést akként szabályozza, hogy az Obrenovics-ház egyenes Hágának kihaltával az uralkodó király egye­nes ági női leszármazottjaira száll át a korona. TÁVIRATOK: A macedón­ lázongás, Konstantinápoly, márc. 31. Szombaton befejezték Monasztirban a végtárgyalást néhány bolgár vádlott ellen, akiket azzal vádoltak, hogy forradalmi üzel­­mekben vettek részt és meggyilkolták Stavre pópát, mert nem akart a macedón bizottságnak pénzt adni. Az egyik vádlottat halálra ítéltek, hármat életfogy­tiglani és hármat tíz-tíz évi kényszermunkára, egyet tíz évi, kettőt három-három évi és kettőt két-két évi fogházra ítéltek. Szófia, április 1. A hadügyminiszter napiparan­csot adott ki, amely lefokozás és rögtöni elbocsátás terhe alatt megtiltja a tényleges szolgálatban levő katonai személyeknek, hogy a macedón bizottságok működésében részt vegyenek. Állítólag már el is bo­csátottak néhány katonatisztet, akik a tilalom elle­nére jelentkeztek a macedón kongresszusra. Hir sze­rint a polgári tisztviselők számára is készülnek ilyent tilalmat kibocsátani. A kínai események: London, ápr. 1. A Czendarc­-nak jelentik Sanghaj­­ból tegnapi kelettel, hogy az orosz kormány biztosí­totta a japán kormányt, hogy a Mancisuországra vo­natkozó szerződés nem válhatik kárára Japánnak és nincs benne semmi, ami Japán érdekeit lényegesen befolyásolhatná. Sanghai, ápr. 1. Kínai forrásból jelentik, hogy az udvar haladéktalanul rendeletet fog kibocsá­tani, amelyben ki fogja jelenteni, hogy a Mancisu­országra vonatkozó szerződést nem írja alá. Hiz szerint a kormány Szu herceget külügymi­niszterré és Csing herceget külügyi államtitkárrá szándékozik kinevezni. A délafrikai háború, Fokváros, márc. 31. French tábornok Transz­vél nyugati részében folytatja hadműveleteit. Több csete­patéja volt, amelyben a burok részéről 17-en elestek vagy megsebesültek és 57-en fogságba estek. Kilencven­­három búr megadta magát. A burok kisiklattak két vonatot, de mikor a kocsikat ki akarták fosztani, az angolok visszaverték őket. A burok hat halottat és egy sebesültet hagytak a csatatéren. _ FŐVÁROS. — A főváros kölcsöne. A 30 milliós kölcsönkötvé­­nyekre az utolsó három nap alatt ismét egy millió koronát írtak alá, úgy, hogy az eddig jegyzett összeg most már megközelíti a negyven millió koronát, vagyis a túljegyzés csaknem tíz millió korona. VIDÉKI KÖZÉLET. (Tendenciózus nemzetiségi irkafirkák.­ E néven nevezi egyik felvidéki hírlap azokat a maszlagokat, melyeket egyes felekezeti lelkészek, tanítók, szató­csok és nem ritkán községi jegyzők, bírók is a fel­vidéki tót nép között kolportálnak részint jutalék­ fe­jében, részint merő nemzetiségi hajszából. A pán­szláv bujtogatók Turóc-Szent-Mártonból piszkos érzelmeiket még nemrégiben a Bánffy-regime teljes dicsőségére kiterjesztették az egész felvidékre, el­árasztván azt a magyar állameszme ellen izgató, lá­zító férc- és hazug irataikkal, azzal az ártatlannak látszó okadatolással, hogy a tótajku népnek szóra­koztató olvasmányt nyújtanak. Turócmegye alispáni hivatala legutóbb két ily nemzetiségi irkafirka ter­jesztőjének koppintott egyet a körmére az illetékes főszolgabiróság följelentése alapján, elítélvén őket meg nem engedett házalásért egyenkint 200 ko­rona pénzbüntetésre. Közbevetett felebbezésre a bel­ügyminisztérium egyetértve a kereskedelmi minisz­tériummal az ítéletet feloldotta oly megokolással, melynek alapján aztán a szolgabiróság a maszlagos írások terjesztéséért, engedély nélkül folytatott könyvelárusitásért egyenkint 100 korona pénzbír­sággal sújtotta az 1898 : XVIII. t.-c. 42­ §-a értelmé­ben s az 1884 : XVII. t.-c. 156. §-a alapján. Ezzel a döntéssel, azt hiszszük, a nemzetiségi irányzatos ki­adványok Üzletszerű kolportázsának úgy ahogy eleje fog stílelni. (Hivatalvesztésre ítélt jegyző.) Dorfnez Antal Kispest község felfüggesztett közigazgatási jegyzőjé­nek fegyelmi ügyében Pest vármegye közigazgatási bizottsága e napokban hozta meg másodfokú határo­zatát. A bizottság egyhangúlag hivatalvesztésre ítélte Dorfnert, aki az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Olvasóinkhoz! Uj előfizetést nyitunk a «Hazánk»-ra április elsejével s bekopogtatunk lapunkkal nemcsak azokhoz, akik eddig bennünket támogattak, hanem bebocsáttatást kérünk az intelligens gazdaközönséghez a legszélesebb körükben. Aki jóakaratú figyelemmel kísérte a «Hazánk» nyolc esztendős pályafutását, nem vonhatja meg tőle azt az elismerését, hogy a «Hazánk» mindenkor a magyar föld, a magyar faj s a produktív és a nemzeti termelésre támasz­kodó munka védelmezésének alapján állott. Ez alapon, építünk a jövőben is. Küzdünk a magyar nemzeti irány meg­valósításáért, úgy a politikában, mint saj­tóban, hadseregben, iparban, kereskedelem­

Next