Hazánk, 1901. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1901-04-24 / 97. szám

HAZÁNK. 97. szám. — (Elfogott tolvajbanda.) Az utóbbi időben igen gyakoriak voltak a szállitó kocsikról való lopások. Tömérdek s mindenféle elképzelhető tárgy került a tolvajok birtokába, akiket végre tegnap a rendőrség ártalmatlanná tett s a lopott holmi nagy része is megkerült. A tolvajbanda tagjai: Székely Károly budapesti születésű 19 éves rovott múltú rézműves. Baumgarten Géza bölcskei születésű, javítóintézet­ben felnőtt 20 éves asztalos legény. Virág Mari székesfehérvári születésű 20 éves gyümölcsárus leány és Szénié Dezső budapesti születésű 17 éves nap­számos. Valamennyien beismerték tettüket s most a vizsgálóbiróság fogházában ülnek.­­ (Nagy szerencsétlenség.) Oderbergből írják lapunknak, hogy a szomszédos Würbitz községben e hó 21-én délután 3 órakor tartották az uj iskola alapkőletételének ünnepét, amelyen nagy szerencsét­lenség történt. Egy korcsmaudvaron állott egy kocsi egészen őrizetlenül, amelyben két ló volt befogva, attól nem messze álltak a mozsárágyak, amelyek ily ünnepélyek alkalmával, sajnos, nélkülözhetlenek. A lövések következtében a két ló megvadult, ki­rohantak az udvarból a tömeg közé és mindenkit, aki útjukba esett, letiportak. Egy ember meghalt a helyszínen, egy az elszállítás közben és hatan veteránok és tűz­oltók súlyos sérüléseket szenvedtek. A kocsis, akinek a kocsi őrizetére volt bízva, megszökött. E nagy szerencsétlenség folytán az egész ünnepély abban­­maradt. — (Az Országos Közegészségi Egyesület) április hó 24-én (szerdán) d. u. 6 órakor az egyetemi élet­tani intézetben (Vill., Eszterházy­ utca 5. sz. földsz.) felolvasó ülést tart. Tárgya: dr. Schuschny Henrik előadása: «Család és iskola». Az egyesület minden tagja megkapja a h­avonl hat 1 és fél ívnyi terjedelmű «Egészség» c. folyóiratot. Rendes tagok évi dija 3 kor. Alapitó tag egyszer s mindenkorra 100 koro­nát, pártoló tag 500 korona fizet. Vendégeket szíve­sen lát az egyesület. — (Az Országos Kárpát-Egyesület) «Budapesti Turista­ Körének» szervezése céljából f. évi április hó 25-én, csütörtök este 8 órakor értekezlete tart a «Vadászkürt»­szálló külön termébe (IV., Kishid-utca). 1. Heti turista-összejövetelek minden csütörtök este 8 órakor a «Vadászkürt» szállóban tartatnak. 2. Va­sárnapi társas­ kirándulások a tavaszi idényen— má­­jus hó végéig — következő sorrendben. Április 26-án d­ e. 10 órakor összejövetel Boráros-téri helyi hajó­állomásnál. Kirándulás : Budafok—Kis-Tétényre. Má­jus 5-én d. e. 10 órakor összejövetel Ferenc József­­híd budai oldalán. Kirándulás: Hűvösvölgy—Zugli­get—Disznófőhöz. Május 19-én d. e. 9 órakor össze­jövetel Központi pályaudvar II. oszt. várótermében. Kirándulás: Gödöllőre és vissza. Május 27-én d. e. 9 órakor összejövetel Nyugati pályaudvar II. oszt. várótermében. Kirándulás : Nagymaros—Visegrádra és vissza. Jelentkezések elfogadtatnak a heti összejöve­teleken. — (Házasság akadályokkal.) Kretschek Adolf Budapestről Németországba, Juchenbe került, ahol megvőlegényesedett. Esküvőjét azonban nem tart­hatta meg, mert okmányai nem voltak rendben. Erre beszerezte Budapesten minden írását, amit a német anyakönyves megkívánt, sőt le is fordíttatta azokat hites tolmácscsal. Kitűzték az esküvő napját, de megint hiába. A kölni osztrák-magyar konzidl ugyanis visszaküldődé a fővároshoz Kretschek Adolf írásait, hogy a hiteles fordításokat diplomáciai után még egyszer hitelesíttesse felül, mert az egyszerűen hitelesített írások alapján a német anyakönyves nem eshet. Erre a főváros energikus levél kíséretében visszaküldte az írásokat. A főváros erre, mivel Né­metországgal szemben a fordításokra vonatkozó jog­viszonyunk olyan, hogy a hites tolmács fordítása semmiféle egyéb hitelesítésre nem szorul, megírta, hogy ha az aggodalmas természetű anyakönyvei to­vább is akadékoskodnék, a kormányhoz fog fordulni közbelépésért.­­ (Az írók segélyegyletének közgyűlése.) Öreg beteg magyar írók és özvegyeik, árváik fölsegélyezé­sére alakult ez a nemes célú egyesület. Újabban alig gyarapodik tőkéje, mert a közjótékonyságot a hírlap­írói nyugdíjintézet veszi igénybe, mert a zsurnalisz­tika közvetlenebbül érezteti hatását a közönséggel, mint a nem professzionátus írók és poéták. Kívána­tos lenne, ha a közönség nem vonná el áldozatkész­ségét ettől az áldásos egyesülettől, mely sok nyo­mornak vált egy hitő forrásává, az irodalom sok ne­mes munkásának vált gyámolítójává az aggkorban és a kórágyon. A magyar írók segélyegylete vasárnap dél­előtt tartotta a Földhitel-intézet tanácstermében közgyűlését báró Eötvös Lóránd elnöklete alatt. A közgyűlést báró Eötvös Loránd elnök nyi­totta meg üdvözölve a megjelenteket. Ezután Vadnay Károly titkár olvasta fel jelentését a segélyegylet 1899—1900. évi működéséről. Az elmúlt két év alatt az egylet vagyona 22.977 koronával gyarapodva 657.581 koronára emelkedett. Segélye­zésre 1899-ben 21.094, a nolt évben 30.865 koronát fordított az egylet, agg írókat, vagyontalan irói özve­gyeket és keresetre nem képes árvákat támogatva ez összegből, melynek egy részét betegség címén jut­tatta elő, szegénysorsú íróknak. A közgyűlés elisme­réssel vette a jelentést tudomásul és áttért az elnök és igazgató-bizottság megválasztására. Egyhangúlag elnök ismét báró Eötvös Lóránd, igazgató bizottsági tagok: dr. Acsády Ignác, Benkő Kálmán, Berczik Árpád, Brázay Kálmán, Csengery Lóránd, gróf Des­­sewffy Aurél, Emich Gusztáv, Forster Gyula, Gyulai Pál, Hoffmann Alfréd, Jókai Mór, Kovács Sebestyén Endre, báró Lévay Henrik, Lukács Antal, Szász Ká­roly, dr. Szilasi Adolf.­­ (Vizbefult emberek.) Módosról Írják: Milos Páva 17 éves kisoregyi legény három társával lélek­­vesztőn átrándult a Temesen a zsidovai pusztára. Itt Jovicza Tódor muzsikussal és Voda Juonnal jól mulattak és elhatározták, hogy visszatérnek a Sas- Oregy pusztára. Persze, hogy kissé pitvókosak is voltak. Jovicza a lélekvesztőn kétszerre szerencsésen át is szállított három zsidovai legényt a módosi ol­dalra. Harmadszor indult neki Milos Pávával és Voda Juonnal. Vodának nagyon duhaj kedve volt s a viz közepén hetvenkedni kezdett. A vége az lett, hogy belebukott a vízbe, a ladik pedig ezáltal oly ingásba jött, hogy Milos Páva, Jovicza Tódor nya­kába borult, mindkettőjük vesztére, mert a lélek­vesztő fölborult és ők, mint a balesetet okozó Voda is, a Temesbe fúltak. Holttestüket mindez ideig nem sikerült megtalálni. A nagybecskereki ügyészség tet­tes hiányában a további eljárást beszüntette. — (Rövidhírek.) Tűz Böny községben. Tűz volt Bőnyön, ifj . Kautz Gyula birtokán. Egy istálló gyul­ladt meg és el is égett. A kár 3000 korona. — Sze­­rencsétlenül járt iparosok. Nagy-Tétényben a déli vasút pályáján tegnap este a két Schmidt-testvér szekerükkel a gyorsvonat alá kerültek. A vonat a székért darabokra zúzta, a két testvért pedig élet­­veszélyesen megsebesítette. — Száznyolc éves asz­­szony, Torna községben épen 108-ik születése nap­ján halt meg Kovács Andrásné, aki három férjet te­metett, el. Tizenkét gyermeke gyászolja. —­ Letartóz­tatott miniszteri titkár. Berlinben letartóztatták Maeder Róbert belügyminiszteri titkárt, mert okira­tot hamisított és nyolcezer márkás csalást követett el. Maeder 15 éve van államszolgálatban. — Álar­cos rablók. Bács-Petrovoszellen tegnap éjjel álarcos rablók betörtek Degi Mihály állatorvos lakásába. A rablók úgy az állatorvost, mint feleségét életveszélye­sen összeverték és az összes értékes dolgokat elra­bolták. — Öngyilkos önkéntes. Posenben a Hein­­rich-sétatéren főbelőtte magát Basta Konstantin egy­évi önkéntes. Reménytelen szerelem vitte kétségbe­esett tettére. — A csűr áldozatai. Parisból írják, hogy Clemency­ben, Dijon mellett egy csűr össze­omlott és többed magával agyonnyomta Balland föld­­birtokosnőt. Ballandné azonnal meghalt, 11 ember életveszélyesen megsebesült. Úgy ismerjük izraelita polgártársainkat, hogy ha már minden felekezet megkapta a maga jel­vényét, ők — kik egyenjogúak velünk a keresz­tény állam keretén belül — szintén beszerzik a szekrény rejtelmeinek gazdagítására a maguk jelvényét, vagy a középkori disznóbőrt, amelyen igen kényelmes eskü esett hajdanán. . . . Lám, hová vezet az agyafúrt okoskodás, ha az ember tüntetésnek veszi a különben evan­gélikus biró kötelességből folyó eljárását és csakis a kereszt eltüntetésében talál megnyug­vást! íme, tehát a tisztelettel eltávolított kereszt társa: a tisztelettel a szekrénybe dugott kereszt! Várjon mit fundálnak még ki ezután ? : * Párisban felmentették Gela Vera diákkisasz­­szonyt. Meglőtte egy barátnőjét, holott a 81 éves öreg Deschanel tanárra célzott, puszta tévedés­ből, mert harmadik egyént szánt halálra a mo­dern Teli . . . Vilma! Palermoban szintén felmentették a gyilkos leányt, Miskolcon pedig a védőügyvéd iránt még anno T.­Eszlár hálásan érző esküdtekből álló Jury fölmentette a vejét agyonpuffantó anyóst. A «Budapesti Napló» a két első esettel foglal­kozván, észreveszi, hogy: «Ma már mindenütt a drámai hatás szem­pontjából bírálják el az igazságszolgáltatás cél­szerűségének kérdését. Csak a hatásban rejlik a perdöntő momentum és nem az igazsá­gban». Tűnődését e szavakkal végezi: «... a hatás minden kétségen felül emelkedő valóság. Ismeri mindenki. Ezért!» Hát csakugyan ezért, vagyis a veszedelmes «hatásért» mentik fel az irodalma által meg­rontott Franciaországban a lövöldöző diák­kisasszonyt, a gyilkosságok minden nemében excelláló Itáliában a tőrrel működő szerelmes lányt és a pislogó kocsonyának a védő által elkápráztatott hazájában a gyilkos anyóst. Ezek a hatások, amelyek csak azért uralkod­nak Európaszerte, mert a valláserkölcsi ténye­zők hatása ellen kegyetlen harc folyik éppen a három felmentő ítélet hazájában. E felmentések javára eshetnek a fölmentettek­nek, de kárára a közerkölcsiségnek és a jövő bizonyára hatalmas esküdtszékké fog átalakulni, melyre nem lesznek többé hatással sem a vé­dők szofizmái, sem a velük egy malomban őrlő irodalom átérzelgése, de ki fogja mondani fe­­lettök a marasztaló verdiktet. Ezt pedig készítsük elő az üdvösebb hatások erősbbitésével.. (—.) 7 Szilánkok. (Kereszt a szekrényben, ■*— Fölmentő verdiktek.) — április 23. Igen zseniális megoldásával lep meg a kereszt­kérdésnek egyik nem túlságosan keresztény irányú laptársunk. Miután nincs arra rendelet, hogy a feszület egyenesen a biró asztalára teendő, annálfogva «a feszület a szekrényben tartandó s akkor veendő elő, mikor katholikus ember valamire leteszi az esküt!» Ez csakugyan zseniális megoldás, csak azt nem veszi észre tisztelt laptársunk, hogy benne a katholikusokat oly előnyben részesíti, amely sehogysem illik bele az egyenlőség korszakába. Hogyha a katholikusoknak meglesz az eskü­höz a maguk külön jelvényük, akkor a biró szek­rénye valóságos ritkaság-gyűjteménynyé kell hogy váljék, amely még a «Brittish Muzeum» vallási gyűjteményét is kell hogy felülmúlja. Mert ha a katholikusnak külön jelvénynyel szolgáljuk és a kereszttől megtagadjuk, hogy ez az összes kereszténység szimbolitikus jelvénye, akkor a szekrényben kell lenniük még a követ­kező tárgyaknak is: egy tentatartónak, melyet Luther hive a kí­sértő sátánhoz vágjon, mikor igaza van; egy buzogánynak, a melylyel a kálvinista em­ber védje az igazát; egy ócska quekkernek, mely az igazságát ná­lunk kereső, hasonnevű hitfelekezet fiának je­lentse a részrehajlatlanságot... Szerda, 1901. április 24. A liptói turó-bál. Egyik felvidéki lap legutóbbi számában a következő olvasható: Nyilt-tér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. Egy pár sor a liptó-szent-miklósi tót fiatalságról. Nem hittem, hogy az itteni tót fiatal emberek­ olyan gyöngék, hogy az öreg asszonyok komman­dója szerint cselekesznek. E hó­b-án édes­anyámmal egy tót mulatságon voltam, ahol egy Laczkó N. nevű rendező hoz­zánk jött és közölte velünk, hogy ellenünk egy­néhány öreg asszony szövetkezett. Az okát nem említette, mert nem is volt ok. Azt hiszem, hogyha egy mulatság plakatírozva van, mindenki elmehet aki a belépti díjat megfizeti, akár még Csoncsot is, aki legjobban beillene a társaságukba. De különben a miklósi tót fiatal emberek saj­­nálatraméltók, hogy annyira nem voltak képesek egy gyönge leányt megvédeni. Tisztelettel Z. Hermin. (A liptói túró-kaszinó bálterme.) Popovka néni (mérgesen Liptákhoz): Szigyenyő gyalázat! . . . Lipták néni (dühösen): Ki az a szemily ? . . . Popovka néni: Valami szemily ... Lipták néni (megbotránkozva) : Ilyet idehozni, balra ! Popovka néni: A lányom, a Hanka,nem is akarja táncoln­i. Lipták néni: Az enyim se nem akarja. Hanka (durcásan): Nem vagyom­ paraszt, hogy mindenfile nipsiggel menjek mulaccsagba!

Next