Hazánk, 1901. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1901-04-24 / 97. szám
HAZÁNK. 97. szám. — (Elfogott tolvajbanda.) Az utóbbi időben igen gyakoriak voltak a szállitó kocsikról való lopások. Tömérdek s mindenféle elképzelhető tárgy került a tolvajok birtokába, akiket végre tegnap a rendőrség ártalmatlanná tett s a lopott holmi nagy része is megkerült. A tolvajbanda tagjai: Székely Károly budapesti születésű 19 éves rovott múltú rézműves. Baumgarten Géza bölcskei születésű, javítóintézetben felnőtt 20 éves asztalos legény. Virág Mari székesfehérvári születésű 20 éves gyümölcsárus leány és Szénié Dezső budapesti születésű 17 éves napszámos. Valamennyien beismerték tettüket s most a vizsgálóbiróság fogházában ülnek. (Nagy szerencsétlenség.) Oderbergből írják lapunknak, hogy a szomszédos Würbitz községben e hó 21-én délután 3 órakor tartották az uj iskola alapkőletételének ünnepét, amelyen nagy szerencsétlenség történt. Egy korcsmaudvaron állott egy kocsi egészen őrizetlenül, amelyben két ló volt befogva, attól nem messze álltak a mozsárágyak, amelyek ily ünnepélyek alkalmával, sajnos, nélkülözhetlenek. A lövések következtében a két ló megvadult, kirohantak az udvarból a tömeg közé és mindenkit, aki útjukba esett, letiportak. Egy ember meghalt a helyszínen, egy az elszállítás közben és hatan veteránok és tűzoltók súlyos sérüléseket szenvedtek. A kocsis, akinek a kocsi őrizetére volt bízva, megszökött. E nagy szerencsétlenség folytán az egész ünnepély abbanmaradt. — (Az Országos Közegészségi Egyesület) április hó 24-én (szerdán) d. u. 6 órakor az egyetemi élettani intézetben (Vill., Eszterházy utca 5. sz. földsz.) felolvasó ülést tart. Tárgya: dr. Schuschny Henrik előadása: «Család és iskola». Az egyesület minden tagja megkapja a havonl hat 1 és fél ívnyi terjedelmű «Egészség» c. folyóiratot. Rendes tagok évi dija 3 kor. Alapitó tag egyszer s mindenkorra 100 koronát, pártoló tag 500 korona fizet. Vendégeket szívesen lát az egyesület. — (Az Országos Kárpát-Egyesület) «Budapesti Turista Körének» szervezése céljából f. évi április hó 25-én, csütörtök este 8 órakor értekezlete tart a «Vadászkürt»szálló külön termébe (IV., Kishid-utca). 1. Heti turista-összejövetelek minden csütörtök este 8 órakor a «Vadászkürt» szállóban tartatnak. 2. Vasárnapi társas kirándulások a tavaszi idényen— május hó végéig — következő sorrendben. Április 26-án d e. 10 órakor összejövetel Boráros-téri helyi hajóállomásnál. Kirándulás : Budafok—Kis-Tétényre. Május 5-én d. e. 10 órakor összejövetel Ferenc Józsefhíd budai oldalán. Kirándulás: Hűvösvölgy—Zugliget—Disznófőhöz. Május 19-én d. e. 9 órakor összejövetel Központi pályaudvar II. oszt. várótermében. Kirándulás: Gödöllőre és vissza. Május 27-én d. e. 9 órakor összejövetel Nyugati pályaudvar II. oszt. várótermében. Kirándulás : Nagymaros—Visegrádra és vissza. Jelentkezések elfogadtatnak a heti összejöveteleken. — (Házasság akadályokkal.) Kretschek Adolf Budapestről Németországba, Juchenbe került, ahol megvőlegényesedett. Esküvőjét azonban nem tarthatta meg, mert okmányai nem voltak rendben. Erre beszerezte Budapesten minden írását, amit a német anyakönyves megkívánt, sőt le is fordíttatta azokat hites tolmácscsal. Kitűzték az esküvő napját, de megint hiába. A kölni osztrák-magyar konzidl ugyanis visszaküldődé a fővároshoz Kretschek Adolf írásait, hogy a hiteles fordításokat diplomáciai után még egyszer hitelesíttesse felül, mert az egyszerűen hitelesített írások alapján a német anyakönyves nem eshet. Erre a főváros energikus levél kíséretében visszaküldte az írásokat. A főváros erre, mivel Németországgal szemben a fordításokra vonatkozó jogviszonyunk olyan, hogy a hites tolmács fordítása semmiféle egyéb hitelesítésre nem szorul, megírta, hogy ha az aggodalmas természetű anyakönyvei tovább is akadékoskodnék, a kormányhoz fog fordulni közbelépésért. (Az írók segélyegyletének közgyűlése.) Öreg beteg magyar írók és özvegyeik, árváik fölsegélyezésére alakult ez a nemes célú egyesület. Újabban alig gyarapodik tőkéje, mert a közjótékonyságot a hírlapírói nyugdíjintézet veszi igénybe, mert a zsurnalisztika közvetlenebbül érezteti hatását a közönséggel, mint a nem professzionátus írók és poéták. Kívánatos lenne, ha a közönség nem vonná el áldozatkészségét ettől az áldásos egyesülettől, mely sok nyomornak vált egy hitő forrásává, az irodalom sok nemes munkásának vált gyámolítójává az aggkorban és a kórágyon. A magyar írók segélyegylete vasárnap délelőtt tartotta a Földhitel-intézet tanácstermében közgyűlését báró Eötvös Lóránd elnöklete alatt. A közgyűlést báró Eötvös Loránd elnök nyitotta meg üdvözölve a megjelenteket. Ezután Vadnay Károly titkár olvasta fel jelentését a segélyegylet 1899—1900. évi működéséről. Az elmúlt két év alatt az egylet vagyona 22.977 koronával gyarapodva 657.581 koronára emelkedett. Segélyezésre 1899-ben 21.094, a nolt évben 30.865 koronát fordított az egylet, agg írókat, vagyontalan irói özvegyeket és keresetre nem képes árvákat támogatva ez összegből, melynek egy részét betegség címén juttatta elő, szegénysorsú íróknak. A közgyűlés elismeréssel vette a jelentést tudomásul és áttért az elnök és igazgató-bizottság megválasztására. Egyhangúlag elnök ismét báró Eötvös Lóránd, igazgató bizottsági tagok: dr. Acsády Ignác, Benkő Kálmán, Berczik Árpád, Brázay Kálmán, Csengery Lóránd, gróf Dessewffy Aurél, Emich Gusztáv, Forster Gyula, Gyulai Pál, Hoffmann Alfréd, Jókai Mór, Kovács Sebestyén Endre, báró Lévay Henrik, Lukács Antal, Szász Károly, dr. Szilasi Adolf. (Vizbefult emberek.) Módosról Írják: Milos Páva 17 éves kisoregyi legény három társával lélekvesztőn átrándult a Temesen a zsidovai pusztára. Itt Jovicza Tódor muzsikussal és Voda Juonnal jól mulattak és elhatározták, hogy visszatérnek a Sas- Oregy pusztára. Persze, hogy kissé pitvókosak is voltak. Jovicza a lélekvesztőn kétszerre szerencsésen át is szállított három zsidovai legényt a módosi oldalra. Harmadszor indult neki Milos Pávával és Voda Juonnal. Vodának nagyon duhaj kedve volt s a viz közepén hetvenkedni kezdett. A vége az lett, hogy belebukott a vízbe, a ladik pedig ezáltal oly ingásba jött, hogy Milos Páva, Jovicza Tódor nyakába borult, mindkettőjük vesztére, mert a lélekvesztő fölborult és ők, mint a balesetet okozó Voda is, a Temesbe fúltak. Holttestüket mindez ideig nem sikerült megtalálni. A nagybecskereki ügyészség tettes hiányában a további eljárást beszüntette. — (Rövidhírek.) Tűz Böny községben. Tűz volt Bőnyön, ifj . Kautz Gyula birtokán. Egy istálló gyulladt meg és el is égett. A kár 3000 korona. — Szerencsétlenül járt iparosok. Nagy-Tétényben a déli vasút pályáján tegnap este a két Schmidt-testvér szekerükkel a gyorsvonat alá kerültek. A vonat a székért darabokra zúzta, a két testvért pedig életveszélyesen megsebesítette. — Száznyolc éves aszszony, Torna községben épen 108-ik születése napján halt meg Kovács Andrásné, aki három férjet temetett, el. Tizenkét gyermeke gyászolja. — Letartóztatott miniszteri titkár. Berlinben letartóztatták Maeder Róbert belügyminiszteri titkárt, mert okiratot hamisított és nyolcezer márkás csalást követett el. Maeder 15 éve van államszolgálatban. — Álarcos rablók. Bács-Petrovoszellen tegnap éjjel álarcos rablók betörtek Degi Mihály állatorvos lakásába. A rablók úgy az állatorvost, mint feleségét életveszélyesen összeverték és az összes értékes dolgokat elrabolták. — Öngyilkos önkéntes. Posenben a Heinrich-sétatéren főbelőtte magát Basta Konstantin egyévi önkéntes. Reménytelen szerelem vitte kétségbeesett tettére. — A csűr áldozatai. Parisból írják, hogy Clemencyben, Dijon mellett egy csűr összeomlott és többed magával agyonnyomta Balland földbirtokosnőt. Ballandné azonnal meghalt, 11 ember életveszélyesen megsebesült. Úgy ismerjük izraelita polgártársainkat, hogy ha már minden felekezet megkapta a maga jelvényét, ők — kik egyenjogúak velünk a keresztény állam keretén belül — szintén beszerzik a szekrény rejtelmeinek gazdagítására a maguk jelvényét, vagy a középkori disznóbőrt, amelyen igen kényelmes eskü esett hajdanán. . . . Lám, hová vezet az agyafúrt okoskodás, ha az ember tüntetésnek veszi a különben evangélikus biró kötelességből folyó eljárását és csakis a kereszt eltüntetésében talál megnyugvást! íme, tehát a tisztelettel eltávolított kereszt társa: a tisztelettel a szekrénybe dugott kereszt! Várjon mit fundálnak még ki ezután ? : * Párisban felmentették Gela Vera diákkisaszszonyt. Meglőtte egy barátnőjét, holott a 81 éves öreg Deschanel tanárra célzott, puszta tévedésből, mert harmadik egyént szánt halálra a modern Teli . . . Vilma! Palermoban szintén felmentették a gyilkos leányt, Miskolcon pedig a védőügyvéd iránt még anno T.Eszlár hálásan érző esküdtekből álló Jury fölmentette a vejét agyonpuffantó anyóst. A «Budapesti Napló» a két első esettel foglalkozván, észreveszi, hogy: «Ma már mindenütt a drámai hatás szempontjából bírálják el az igazságszolgáltatás célszerűségének kérdését. Csak a hatásban rejlik a perdöntő momentum és nem az igazságban». Tűnődését e szavakkal végezi: «... a hatás minden kétségen felül emelkedő valóság. Ismeri mindenki. Ezért!» Hát csakugyan ezért, vagyis a veszedelmes «hatásért» mentik fel az irodalma által megrontott Franciaországban a lövöldöző diákkisasszonyt, a gyilkosságok minden nemében excelláló Itáliában a tőrrel működő szerelmes lányt és a pislogó kocsonyának a védő által elkápráztatott hazájában a gyilkos anyóst. Ezek a hatások, amelyek csak azért uralkodnak Európaszerte, mert a valláserkölcsi tényezők hatása ellen kegyetlen harc folyik éppen a három felmentő ítélet hazájában. E felmentések javára eshetnek a fölmentetteknek, de kárára a közerkölcsiségnek és a jövő bizonyára hatalmas esküdtszékké fog átalakulni, melyre nem lesznek többé hatással sem a védők szofizmái, sem a velük egy malomban őrlő irodalom átérzelgése, de ki fogja mondani felettök a marasztaló verdiktet. Ezt pedig készítsük elő az üdvösebb hatások erősbbitésével.. (—.) 7 Szilánkok. (Kereszt a szekrényben, ■*— Fölmentő verdiktek.) — április 23. Igen zseniális megoldásával lep meg a keresztkérdésnek egyik nem túlságosan keresztény irányú laptársunk. Miután nincs arra rendelet, hogy a feszület egyenesen a biró asztalára teendő, annálfogva «a feszület a szekrényben tartandó s akkor veendő elő, mikor katholikus ember valamire leteszi az esküt!» Ez csakugyan zseniális megoldás, csak azt nem veszi észre tisztelt laptársunk, hogy benne a katholikusokat oly előnyben részesíti, amely sehogysem illik bele az egyenlőség korszakába. Hogyha a katholikusoknak meglesz az eskühöz a maguk külön jelvényük, akkor a biró szekrénye valóságos ritkaság-gyűjteménynyé kell hogy váljék, amely még a «Brittish Muzeum» vallási gyűjteményét is kell hogy felülmúlja. Mert ha a katholikusnak külön jelvénynyel szolgáljuk és a kereszttől megtagadjuk, hogy ez az összes kereszténység szimbolitikus jelvénye, akkor a szekrényben kell lenniük még a következő tárgyaknak is: egy tentatartónak, melyet Luther hive a kísértő sátánhoz vágjon, mikor igaza van; egy buzogánynak, a melylyel a kálvinista ember védje az igazát; egy ócska quekkernek, mely az igazságát nálunk kereső, hasonnevű hitfelekezet fiának jelentse a részrehajlatlanságot... Szerda, 1901. április 24. A liptói turó-bál. Egyik felvidéki lap legutóbbi számában a következő olvasható: Nyilt-tér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. Egy pár sor a liptó-szent-miklósi tót fiatalságról. Nem hittem, hogy az itteni tót fiatal emberek olyan gyöngék, hogy az öreg asszonyok kommandója szerint cselekesznek. E hób-án édesanyámmal egy tót mulatságon voltam, ahol egy Laczkó N. nevű rendező hozzánk jött és közölte velünk, hogy ellenünk egynéhány öreg asszony szövetkezett. Az okát nem említette, mert nem is volt ok. Azt hiszem, hogyha egy mulatság plakatírozva van, mindenki elmehet aki a belépti díjat megfizeti, akár még Csoncsot is, aki legjobban beillene a társaságukba. De különben a miklósi tót fiatal emberek sajnálatraméltók, hogy annyira nem voltak képesek egy gyönge leányt megvédeni. Tisztelettel Z. Hermin. (A liptói túró-kaszinó bálterme.) Popovka néni (mérgesen Liptákhoz): Szigyenyő gyalázat! . . . Lipták néni (dühösen): Ki az a szemily ? . . . Popovka néni: Valami szemily ... Lipták néni (megbotránkozva) : Ilyet idehozni, balra ! Popovka néni: A lányom, a Hanka,nem is akarja táncolni. Lipták néni: Az enyim se nem akarja. Hanka (durcásan): Nem vagyom paraszt, hogy mindenfile nipsiggel menjek mulaccsagba!