Hazánk, 1901. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-01 / 103. szám

VIII. évfolyam, 103. szám. Szzerda, Budapest, 1901. május 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonszám 55—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Egész évre 28 kor-1 Negyedévre 7.—tor Félévre_14 . | Egy hóra__2.40 « Egyes szám S, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. . • •Összeférhetetlenségek. Budapest, április 30. (..) Mikor az összeférhetetlenségi tör­vény módosításának szükségét lehetetlen volt megtagadni, mindenki azt hitte, hogy ott fogják orvosolni a bajt, ahol az jelent­kezett. Jogos volt tehát a várakozás, hogy a törvényhozás meg fogja gátolni a kép­viselői mandátummal űzött vicinális és nem vicinális kereskedelmi nyerészke­dést Itt volt a közmegbotránkozásnak az oka s ezen visszaélések ellen kellett keresni az orvoslást. Úgy látszik azonban, hogy az egyenes és logikus törvényhozási procedúrának ezt a természetes parancsát nálunk teljes érvényre juttatni nem lehet, így történik ez az inkompatib­itás szabályozásánál is. Mert a politikába bújt kereskedelmi érdek nem akarja tűrni, hogy maga szenvedje el azt a bűnhődést, melyet a saját vissza­éléseivel busásan megérdemelt. Úgy okos­kodik, hogy az ő bűneiért a mezőgazda­sági érdeknek kell megszenvednie. Meg kell szenvednie annak a mezőgazdasági érdeknek, melynek lelkét semmiféle vissza­élés nem terheli. Mert bizonyos, hogy míg a kereskedelem folyton politikai privi­légiumokban részesült s azokkal nemcsak élt, de visszaélt, a mezőgazdaság állan­dóan mellőzést, vagy éppen elnyomást szenvedett és előnyben nem részesült. Az inkompatibilitás új szabályozásánál a javaslatot tárgyaló bizottság mégis a mezőgazdaságon akarja elverni a port. Másként legalább nem lehet megérteni, hogy mert nagy pénzintézetek és keres­kedelmi vállalatok igazgató­tanácsában a befolyást biztosító mandátum pénzbeli konverzása közmegütközést okozott, azért az államsegélyre szoruló mezőgazdasági szövetkezeteknek a közért dolgozó vezér­férfi­ai se lehessenek képviselők. És csak így lehet megérteni, hogy mert a poli­tikai függés veszélye mutatkozott azok­nál a képviselőknél, akik mint ke­reskedelmi vállalkozók és szállítók szer­ződnek a párthatalommal, azért a dohány- és mezőgazdasági szeszterme­­lőkre is ki kell terjeszteni az inkompati­bilitást. Ma csak a dohány- és szesztermelésre kiterjeszteni kívánt inkompatibilitásról aka­runk szól­ni, mert első­sorban ez hívja ki a jogos kritikát. Rá fogunk térni leg­közelebb a szövetkezetek kérdésére is. Lássuk mindenekelőtt elvileg, miként áll a paralella egyfelül a kereskedelmi vállalkozó és szállító, másfelül a dohány- és szesztermelő között abból a szempont­ból, mely a képviselői összeférhetetlenség szabályozásának kérdésénél irányadó. Meg összefüggésben találjuk a rózsát, az istenek ked­vencét a vallással, az istenimádással és min­denütt, a braminok szertartásainál éppen úgy, mint az ifjabb kultúrnemzedéknél, a különböző istenségek atributuma. Az ó-indiai vallási könyvek is megemlékeznek a rózsáról, mely 108 nagy és 1008 kis sziromból áll. Ebben feküdt Lakme, a gazdagság isten­nője, mielőtt Vismu felköltötte volna, hogy felesé­gül vegye. Kezdetben az indusoknál is az iste­neknek volt ugyan a rózsa szentelve, de a nép szolgai megalázkodása az istenekkel egy sorba helyezte a földi hatalmasokat úgy, hogy ezek is istennek tartották magukat s igy lett a fejedelmek virága a rózsa. A perzsák egyedül a rózsát tisztelték meg a «virág» névvel és sehol a világ kerekségén nem állott oly tiszteletben, mint náluk. Nem volt egyetlen udvar, egyetlen kert, avagy szántóföld, rét, hol rózsák ne pompáztak volna. Siras rózsák alá temettetett; ott nyugszik Hafiz, a rózsák köl­tője, ott keletkezett a rózsa kezét megkérő fü­­l lemüléről szóló gyönyörű monda s ott készítik­­ még ma is a drága, mert hamisítatlan, rózsa­­­­olajat­­ Kínában, honnét több rózsafajunk veszi ere­­j­detét, a legrégibb kortól kezdve szintén elősze­retettel tenyésztették a rózsát s a császári könyv­tárban 500 munka szól kizárólag a rózsatenyész­tésről. A kínaiak mesterek a rózsavíz készítésé­ben, melyet még a mostani háborút megelőzőleg is szállítottak a külföldre. A rózsa szerintük nemcsak évente a házak körül szállongó gonosz szellemeket, hanem mindenféle betegséget is távol tart az emberektől. Mikor még az európai katonák nem kvárté­­lyozták be magukat a pekingi palotába, a kínai kell jegyeznünk, hogy a szesztermelő alatt itt mindig a mezőgazdasági szesztermelés lebeg szemünk előtt. Feltétlenül jogos és igazságos az a tilalom, hogy az a kereskedelmi vállalkozó és szállító, aki a képviselőházi bizottság által megállapított módon szerződik a kor­mánynyal, nem vállalhat képviselői man­dátumot. De ennek a tilalomnak egyik jogalapját az képezi, hogy az ilyen vállal­kozó és szállító teljes szabadsággal szer­ződhetik mással is s nem kell éppen és kizárólag a kormánynyal kötnie üzletet. De éppen ellenkezőleg áll a tény a dohány- és szesztermelésnél, melyek mind­egyike, ilyen vagy olyan értelemben, állami monopólium. A mezőgazda csak kormányengedély­­lyel termelhet dohányt és dohányát rend­szerint senki másnak nem adhatja el, mint egyedül a kincstárnak. A felosztás alá kerülő alkoholnak mérve pláne tör­vényhozási rendelkezéstől függ s a terme­lési jogosultság szintén nem a szabad üz­leti tevékenység körébe tartozik. Vagyis úgy a dohány-, mint a szesztermelő, még­pedig az előbbi teljesen, az utóbbi gazda­sági tevékenységének legfontosabb részé­ben, mással, mint a kormánynyal, jog­viszonyban nincs és nem is lehet. Mit jelent már most az itt megjelölt különbség, mely a kereskedelmi vállal­wimmmnmy »mmfim......................... N­ H A HAZÁNK TÁRCÁJA frw.i....ra:? ~ ............~ * Május királynője. A «Hazánk» eredeti tárcája. Május a rózsák hónapja, a rózsa a május ki­rálynője. Ha megkérdeznék a százszirmú rózsát, mióta uralkodik a virágok felett, válaszul évezre­dek titkait lehelné felénk, mert ő maga sem tudja, mikor született, hiszen osztozik az örök­­ifjúságban és szépségben az istennővel, akinek szentelve jön, Venussal, Ámor szép anyjával, aki midőn felmerült a tenger habjaiból, elragadtatás­sal tekintettek rá az istenek s nektárt csepeg­tettek rá, hogy tisztára mossák a habtól. A nek­tár összevegyült a habbal és ebből keletkezett a rózsa. A rózsa hatalma, mint királynőé korlátlan, trónja a legrégibb, legszilárdabb mindazok közt, melyek valaha a szivekben felállitattak s felsége el van ismerve mindenütt, mindenki által. A rózsa — úgy beszélték a régiek — kezdet­ben fehér és szagtalan volt, de Afrodite egyszer a megsérült Adonis segélyére sietve, egy bozótba jutott s hófehér lábikráját egy rózsatövis felha­jtotta, mire a kiomlott vér pirosra festette a rózsát s pompás illatot kölcsönzött neki. Ezért kente be Afrodite Hektor holttestét — miután az az Achilessel folytatott párbajban elesett —a rózsaolajjal. Hajdan rózsát vittek a győző elébe s rózsák koszorúzták a vidám mulatók homlokát. Öröm­nél, bánatnál, születésnél, halálozásnál nagy sze­repet játszott a rózsa. Az ókorban mindenütt császár kertjében is nagy mennyiségben tenyész­tették a rózsát, melyből rózsa-esszenciát készí­tettek. Kínában azonban csak a császárnak és a fő mandarinoknak szabad ezt a felséges illat­szert használni, a többi alattvalókat szigorúan megbüntették, ha csak egy üvegcsévet is talál­tak náluk. A zsidók a babiloni fogság előtt nem ismer­ték a rózsát, nyelvükön nincs is szó a kedves virág számára. A babiloni fogság után azonban már ismertté lett náluk is a rózsa. A görög írá­sok tesznek róla tanúságot, hogy ünnepi alkal­makkor rózsával koszorúzták magukat a zsi­dók és hogy ezt a szokást átvették tő­lük a rómaiak, akik annyira kedvelői let­tek a rózsának, hogy hajószámra szállították azt Dél-Itáliából, Új-Karthagóból és Alexandriá­­ból Rómába. A rózsa szirmaival nemcsak az asztali vánkosokat töltötték meg, hanem lakomák alkalmával a padozatot lábnyi magas­ságaira rózsaszirommal hintették tele. Egy ven­dégség alkalmával, melyet Kleopatra a kedvesé­nek, Antonius triumvirnek tiszteletére rendezett, a rózsák két lábnyi vastagságban borították a padlót és hálózattal voltak leszorítva. Neró császár egy lakoma alkalmával csupán rózsákra a mi mai pénzünkre számítva, hat­ezer koronánál többet adott ki. A rózsák szirmai a lakoma alatt mesterségesen — mint a hó — hullottak alá a magasból. Erre a célra Ázsiából hozatta a rózsákat s annyira vitte Neró ezt a kedvtelést, hogy egy alkalommal több vendége megfulladt a rózsák alatt a tirannus nagy gyö­nyörűségére. Bármennyire szerették is azonban a rómaiak a rózsákkal díszíteni magukat, a háborúk alatt szigorúan meg volt tiltva a virágviselés. A Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. (L. 11. oldal.)

Next