Hazánk, 1901. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-01 / 103. szám
VIII. évfolyam, 103. szám. Szzerda, Budapest, 1901. május 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonszám 55—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Egész évre 28 kor-1 Negyedévre 7.—tor Félévre_14 . | Egy hóra__2.40 « Egyes szám S, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. . • •Összeférhetetlenségek. Budapest, április 30. (..) Mikor az összeférhetetlenségi törvény módosításának szükségét lehetetlen volt megtagadni, mindenki azt hitte, hogy ott fogják orvosolni a bajt, ahol az jelentkezett. Jogos volt tehát a várakozás, hogy a törvényhozás meg fogja gátolni a képviselői mandátummal űzött vicinális és nem vicinális kereskedelmi nyerészkedést Itt volt a közmegbotránkozásnak az oka s ezen visszaélések ellen kellett keresni az orvoslást. Úgy látszik azonban, hogy az egyenes és logikus törvényhozási procedúrának ezt a természetes parancsát nálunk teljes érvényre juttatni nem lehet, így történik ez az inkompatibitás szabályozásánál is. Mert a politikába bújt kereskedelmi érdek nem akarja tűrni, hogy maga szenvedje el azt a bűnhődést, melyet a saját visszaéléseivel busásan megérdemelt. Úgy okoskodik, hogy az ő bűneiért a mezőgazdasági érdeknek kell megszenvednie. Meg kell szenvednie annak a mezőgazdasági érdeknek, melynek lelkét semmiféle visszaélés nem terheli. Mert bizonyos, hogy míg a kereskedelem folyton politikai privilégiumokban részesült s azokkal nemcsak élt, de visszaélt, a mezőgazdaság állandóan mellőzést, vagy éppen elnyomást szenvedett és előnyben nem részesült. Az inkompatibilitás új szabályozásánál a javaslatot tárgyaló bizottság mégis a mezőgazdaságon akarja elverni a port. Másként legalább nem lehet megérteni, hogy mert nagy pénzintézetek és kereskedelmi vállalatok igazgatótanácsában a befolyást biztosító mandátum pénzbeli konverzása közmegütközést okozott, azért az államsegélyre szoruló mezőgazdasági szövetkezeteknek a közért dolgozó vezérférfiai se lehessenek képviselők. És csak így lehet megérteni, hogy mert a politikai függés veszélye mutatkozott azoknál a képviselőknél, akik mint kereskedelmi vállalkozók és szállítók szerződnek a párthatalommal, azért a dohány- és mezőgazdasági szesztermelőkre is ki kell terjeszteni az inkompatibilitást. Ma csak a dohány- és szesztermelésre kiterjeszteni kívánt inkompatibilitásról akarunk szólni, mert elsősorban ez hívja ki a jogos kritikát. Rá fogunk térni legközelebb a szövetkezetek kérdésére is. Lássuk mindenekelőtt elvileg, miként áll a paralella egyfelül a kereskedelmi vállalkozó és szállító, másfelül a dohány- és szesztermelő között abból a szempontból, mely a képviselői összeférhetetlenség szabályozásának kérdésénél irányadó. Meg összefüggésben találjuk a rózsát, az istenek kedvencét a vallással, az istenimádással és mindenütt, a braminok szertartásainál éppen úgy, mint az ifjabb kultúrnemzedéknél, a különböző istenségek atributuma. Az ó-indiai vallási könyvek is megemlékeznek a rózsáról, mely 108 nagy és 1008 kis sziromból áll. Ebben feküdt Lakme, a gazdagság istennője, mielőtt Vismu felköltötte volna, hogy feleségül vegye. Kezdetben az indusoknál is az isteneknek volt ugyan a rózsa szentelve, de a nép szolgai megalázkodása az istenekkel egy sorba helyezte a földi hatalmasokat úgy, hogy ezek is istennek tartották magukat s igy lett a fejedelmek virága a rózsa. A perzsák egyedül a rózsát tisztelték meg a «virág» névvel és sehol a világ kerekségén nem állott oly tiszteletben, mint náluk. Nem volt egyetlen udvar, egyetlen kert, avagy szántóföld, rét, hol rózsák ne pompáztak volna. Siras rózsák alá temettetett; ott nyugszik Hafiz, a rózsák költője, ott keletkezett a rózsa kezét megkérő fül lemüléről szóló gyönyörű monda s ott készítik még ma is a drága, mert hamisítatlan, rózsaolajat Kínában, honnét több rózsafajunk veszi erejdetét, a legrégibb kortól kezdve szintén előszeretettel tenyésztették a rózsát s a császári könyvtárban 500 munka szól kizárólag a rózsatenyésztésről. A kínaiak mesterek a rózsavíz készítésében, melyet még a mostani háborút megelőzőleg is szállítottak a külföldre. A rózsa szerintük nemcsak évente a házak körül szállongó gonosz szellemeket, hanem mindenféle betegséget is távol tart az emberektől. Mikor még az európai katonák nem kvártélyozták be magukat a pekingi palotába, a kínai kell jegyeznünk, hogy a szesztermelő alatt itt mindig a mezőgazdasági szesztermelés lebeg szemünk előtt. Feltétlenül jogos és igazságos az a tilalom, hogy az a kereskedelmi vállalkozó és szállító, aki a képviselőházi bizottság által megállapított módon szerződik a kormánynyal, nem vállalhat képviselői mandátumot. De ennek a tilalomnak egyik jogalapját az képezi, hogy az ilyen vállalkozó és szállító teljes szabadsággal szerződhetik mással is s nem kell éppen és kizárólag a kormánynyal kötnie üzletet. De éppen ellenkezőleg áll a tény a dohány- és szesztermelésnél, melyek mindegyike, ilyen vagy olyan értelemben, állami monopólium. A mezőgazda csak kormányengedélylyel termelhet dohányt és dohányát rendszerint senki másnak nem adhatja el, mint egyedül a kincstárnak. A felosztás alá kerülő alkoholnak mérve pláne törvényhozási rendelkezéstől függ s a termelési jogosultság szintén nem a szabad üzleti tevékenység körébe tartozik. Vagyis úgy a dohány-, mint a szesztermelő, mégpedig az előbbi teljesen, az utóbbi gazdasági tevékenységének legfontosabb részében, mással, mint a kormánynyal, jogviszonyban nincs és nem is lehet. Mit jelent már most az itt megjelölt különbség, mely a kereskedelmi vállalwimmmnmy »mmfim......................... N H A HAZÁNK TÁRCÁJA frw.i....ra:? ~ ............~ * Május királynője. A «Hazánk» eredeti tárcája. Május a rózsák hónapja, a rózsa a május királynője. Ha megkérdeznék a százszirmú rózsát, mióta uralkodik a virágok felett, válaszul évezredek titkait lehelné felénk, mert ő maga sem tudja, mikor született, hiszen osztozik az örökifjúságban és szépségben az istennővel, akinek szentelve jön, Venussal, Ámor szép anyjával, aki midőn felmerült a tenger habjaiból, elragadtatással tekintettek rá az istenek s nektárt csepegtettek rá, hogy tisztára mossák a habtól. A nektár összevegyült a habbal és ebből keletkezett a rózsa. A rózsa hatalma, mint királynőé korlátlan, trónja a legrégibb, legszilárdabb mindazok közt, melyek valaha a szivekben felállitattak s felsége el van ismerve mindenütt, mindenki által. A rózsa — úgy beszélték a régiek — kezdetben fehér és szagtalan volt, de Afrodite egyszer a megsérült Adonis segélyére sietve, egy bozótba jutott s hófehér lábikráját egy rózsatövis felhajtotta, mire a kiomlott vér pirosra festette a rózsát s pompás illatot kölcsönzött neki. Ezért kente be Afrodite Hektor holttestét — miután az az Achilessel folytatott párbajban elesett —a rózsaolajjal. Hajdan rózsát vittek a győző elébe s rózsák koszorúzták a vidám mulatók homlokát. Örömnél, bánatnál, születésnél, halálozásnál nagy szerepet játszott a rózsa. Az ókorban mindenütt császár kertjében is nagy mennyiségben tenyésztették a rózsát, melyből rózsa-esszenciát készítettek. Kínában azonban csak a császárnak és a fő mandarinoknak szabad ezt a felséges illatszert használni, a többi alattvalókat szigorúan megbüntették, ha csak egy üvegcsévet is találtak náluk. A zsidók a babiloni fogság előtt nem ismerték a rózsát, nyelvükön nincs is szó a kedves virág számára. A babiloni fogság után azonban már ismertté lett náluk is a rózsa. A görög írások tesznek róla tanúságot, hogy ünnepi alkalmakkor rózsával koszorúzták magukat a zsidók és hogy ezt a szokást átvették tőlük a rómaiak, akik annyira kedvelői lettek a rózsának, hogy hajószámra szállították azt Dél-Itáliából, Új-Karthagóból és Alexandriából Rómába. A rózsa szirmaival nemcsak az asztali vánkosokat töltötték meg, hanem lakomák alkalmával a padozatot lábnyi magasságaira rózsaszirommal hintették tele. Egy vendégség alkalmával, melyet Kleopatra a kedvesének, Antonius triumvirnek tiszteletére rendezett, a rózsák két lábnyi vastagságban borították a padlót és hálózattal voltak leszorítva. Neró császár egy lakoma alkalmával csupán rózsákra a mi mai pénzünkre számítva, hatezer koronánál többet adott ki. A rózsák szirmai a lakoma alatt mesterségesen — mint a hó — hullottak alá a magasból. Erre a célra Ázsiából hozatta a rózsákat s annyira vitte Neró ezt a kedvtelést, hogy egy alkalommal több vendége megfulladt a rózsák alatt a tirannus nagy gyönyörűségére. Bármennyire szerették is azonban a rómaiak a rózsákkal díszíteni magukat, a háborúk alatt szigorúan meg volt tiltva a virágviselés. A Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. (L. 11. oldal.)