Hazánk, 1901. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-01 / 103. szám

HAZÁNK. 103. szám. kétségbeesik még az is, aki a múltak tanúsága révén hitte, hogy a jelen válságai után e nagy és nemes nemzet a múltnál is szebb jövőre fog virradni. Ott azonban, ahol a nihilizmus, a szépnek, jónak és nemesnek lerontására irányuló törekvés már az ifjúság szívébe is befészkelte magát, a mentés igen nehéz, talán lehetetlen is. Abból az alkalomból mondjuk el ezeket, hogy tudomásunkra jutott a francia líceumok, kollégiumok és felsőbb iskolák forradalmi és szocialista szövetségének programmja és megismerkedtünk azzal a céllal, melyre e liga törekszik. E cél kettős. Egy részről egyesíteni akarja az iskolák destruktív érzelmű elemeit, másrészről el akarja terjeszteni az iskolákban a forradalmi elméleteket. A liga nem hagy bennünket kétségben aziránt, hogy ebben az irányban el fog menni a legszélső határig és ki akarja törülni az iskolákat látogató ifjak szívéből mindazt, ami a múlt büszkesége s a becsületes fejlődés támasza. A kiadott manifesztum szerint a liga tagjai harcolnak az emberiség három megrontója ellen. Ezek a vallás, a haza és a tőke. Szerintük a vallás csak reakcionárius hagyományok védője, a haza eszméje pedig nem egyéb, mint a népek között örökössé tétele az igazolatlan gyűlöletnek, végül a kapitalizmus egyébre sem jó, mint hogy kizsákmányolja a munkát. Törekvéseinek sikerét a liga attól várja, hogy könyvei és füzetei eljussanak mindenfelé és hogy szervezkedő gyűlésein minél többen jelenjenek meg. Ezek a doktrínák meglehetősen hasonlítanak azokhoz, amelyek ma a budapesti egyetemen oly nagy föllángolás tárgyai. A különbség csak az, hogy Pikter úr, amennyire mi tudjuk, kellő tapintattal és gyakorlati érzékkel bírva, békét hagy a kapitalizmusnak, mert érzi, hogy ezt megtámadni a mai viszonyaink közt ezerszer kockázatosabb, mint a hazát vagy épp a vallást csekélyíteni. Sőt amikor a kifogásolható eszközökkel szerzett vagyont arra a piedesztálra emeli, amelyre saját bevallása szerint emelte, még szolgálatokat is tesz neki. úgy látszik, radikalizmusa megáll ott, ahol a materiális érdekek cirkulusai kezdődnek. Ő tudja, miért — de sejtjük mi is. A bolond franciák azért, hogy konzekvenciájukban ne essék semmi hiba, nihilisták a gazdasági téren is, Pikter úr erre nem oktatja hallgatóit, ellenkezőleg, arra tanítja, hogy kalapot emeljenek a becstelenül szerzett vagyon, mint az állami élet egyik szükséges tényezője előtt. Hová vezethet ez, azt kiszámítni elég könnyű. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 30. A szabadelvű pártkörben tegnap este nagy sokadalomban jelentek meg a kormánypárti képviselők, akik erősen fogadkoztak, hogy ma tömegesen eljönnek a képviselőházba. Ennek az ígéretnek azonban csak halvány tünete látszott még fél tizenegy órakor is a Ház folyosóin, ahol Szalay Károly képviselő kelt ki egypár képviselő előtt Pikler Gyula egyetemi jogtanár tanár ellen, mondván: — Hirdesse tudományos meggyőződését az a tanár az Akadémián, de ne mételyezze meg a hazafiatlan kozmopolitizmussal gyermekeink lelkületét. A folyosó más részén is a Pikler-ügyről folyt a beszéd, de azután ráterelődött a figyelem az Adria dolgára, mert hire járt, hogy Széll Kálmán miniszterelnök talált egy alkalmas formulát, mely lehetővé teszi, hogy az Adria szerződését még azok a kormánypárti képviselők is megszavazhatják, akik eddig nem nagyon rokonszenveztek vele. Perczel Dezső elnök nyitotta meg az ülést s a jegyzőkönyv hitelesítése után általános helyeslés közt indítványozta, hogy a t. Ház küldöttségileg képviseltesse magát Erzsébet boldogult királynénk gödöllői szobrának leleplezésénél. Ezután egyszerre rákerült a sor az Adria szerződésének tárgyalására, mégpedig a 27. §-t illető zárbeszédekre. Először, mint a függetlenségi Kossuthpárt határozati javaslatának benyújtója, Pichler Győző élt a zárszó jogával, aki először tiltakozik Rakovszky azon állítása ellen, hogy a Kossuth-párt nem küzdött volna e javaslatnál is a függetlenségi párt elveiért. Köszönetet mond a miniszterelnöknek, hogy kijelentette, miszerint e kérdés nem pártkérdés, tehát a kormánypártiak is szavazhatnak benső meggyőződésük szerint. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány félhivatalos német sajtója ■— melylyel szerinte a miniszterelnök is összeköttetésben áll— az ellenzéknek ezt az együttes küzdelmet megrágalmazva állítja a külföld elé. — Piszkolódik! — mondja Meszleng Pád. — Rágalmaznak! Gyalázkodnak! — zúgják az ellenzékről. A szóló ezután rátért a kereskedelemügyi miniszternek a díjszabásokra vonatkozó állításaira s azokat cáfolja. Az Adriának adott adómentesség több mint rejtett szubvenció. Ez egyenes kiszolgáltatása a fiumei magyar szabad hajózás érdekeinek az Adriatársulat javára. — Igaz! ügy van! bizonyítja az ellenzék. Pichler bizonyítja ezt az állítását, miközben a jobbon folytonos a zaj, mire Kubik Béla átkiált: — Kaszinóznak! Valóságos kaszinózás! Pichler Győző ezután azt mondja, hogy ő nem tesz kifogást az ellen, hogy az Adriának legyen haszna, de hogy adómentességet élvezzen húsz éven át az állam polgárai rovására, az ellen tiltakozik. Ezenközben a jobboldalon nagy diskurzus támad s az ellenzékről felhangzik: — Halljuk! Halljuk! Kubik Béla: Ha az ellenzéken diskurálnak, az elnök szakadásig rázza a csengetyűt. Elnök csenget. Kubik Béla: Ha a miniszter beszél, bezzeg rázza az elnök úr a csengetyűt a csendre. De ha ellenzéki szónok beszél nem. Perczel Dezső elnök: A képviselő urat rendre utasítom. Kubik Béla: Nem törődöm vele. Azt mondom, ami az igazság. Perczel Dezső elnök: Respektálja a képviselő úr az elnöki széket. Kubik Béla : Én respektálom, de tartsa tiszteletben először az úr is az elnöki széket, mert ami ott történik, az disznóság. Elnök: A képviselő urat újból rendreutasítom. Kubik Béla : Mit törődöm vele. Én csak az igazságot mondom. E kínos incidens után Pichler azzal fejezte be beszédét, hogy a miniszterelnök az Adria adómentessége dolgában feloldotta pártja tagjait az adómentesség dolgából a pártkötelékek békéiből, szavazhat mindenki meggyőződése szerint. A nemzet közgazdasági érdekében, a 48-iki törvények érdekében kéri a Házat, hogy ne szavazza meg a 27. §-t. (Helyeslés.) Rakovszky István párbeszédét azzal kezdi, hogy ő nem tett szemrehányást teljes egészében a Kossuth-pártnak, bár annak tagjai közül, az egy Pichler kivételével, aki derekas munkát végzett , nem igen vettek részt a vitában. A néppárt igenis, mindig teljes lelkesedéssel áll védelmére azon 48-as törvényeknek, melyek Deák Ferenc elveivel megegyeznek. Rátérve párbeszédének tulajdonképeni tárgyára, kijelenti Hegedűs miniszterrel szemben, hogy igenis küzdeni fog a néppárt a nagy tőke túlkapásai ellen. (Helyeslés.) Kár volt Pichlernek olyan tragikusan venni, hogy mit ír a félhivatalos német lap,, hiszen ma már egy suszterlegény is tudja, hogy mit adjon egy szubvencionált kormánylap véleményére. (Helyeslés a néppárton.) Ezt a javaslatot ugyan nem tudta az ellenzék megbuktatni, de annyit elért, hogy többé ily javaslattal nem fog ide a kormány ilyen könnyelműen járulni. (Helyeslés.) Megérdemli-e az Adria azt, hogy az új rendszerbe vetett bizalmat tönkre tegye. Az ellenzék nem a nagy tőke ellen küzdött itt, hanem a visszaélés ellen. Ajánlja határozati javaslatának elfogadását. Hosszas éljenzés támadt erre, mikor felállt Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter. Felzudult erre az ellenzék s percekig zúgta: ■— Vonja vissza! — Vonja vissza ezt a javaslatot. — Vonja vissza ! Percekig tartott, hogy Hegedűs miniszter szóhoz juthatott, azt állítva, hogy az ellenzék eddig csak állított, de bizonyítékokat szerezni nem tudott. Az ellenzék szónokai csak megismételték a járlatokra és a tarifára vonatkozó tévedéseket, melyeket ő már megcáfolt. Pichler felszólalásában elfeledkezik minden tarifakedvezményről. Azt állítja, az ellenzék nagy zaja közt, hogy a szabad hajózást csak azon a járlatokon korlátozza az Adrián, amelyre a szerződésben kötelezve van. Egy törvény ugyan kizárja azt, hogy szubvencionált társaságok adómentességben részesüljenek, de ezen új törvény ez alól tehet kivételt. Nagy zaj közt s az elnök folytonos Csengetése közt mondja tovább beszédét, melynek végén azt bizonyitja, hogy igenis az Adria üzleti, kockáztatott vállalat. Ajánlja a szakaszt elfogadásra: — Vonja vissza! Vonja vissza! zúg az ellenzék percekig. , — Halljuk a miniszterelnököt. — Hol a formula! kiáltják az ellenzéknél. Perczel Dezső elnök a kérdés feltevésére tesz előterjesztést, miközben ismét és ismét felzúg az ellenzékről Hegedűs kereskedelmi miniszter felé: — Vonja vissza! Vonja vissza a szégyenparagrafust ! A miniszter togadólag rázza a fejét, az elnök rendeletére pedig Buzáth Ferenc jegyző felolvassa a függetlenségi és a néppárt határozati javaslatát, azután az ellenzék kérésére elrendeli a 27. §-ra a név szerinti szavazást. A szavazás megkezdésére a G betűt húzzák ki. — Gyalázat! — Gimpli-fogás! — Gázsi! — hangzik erre az ellenzékről, az elnök pedig az ülést tíz percre felfüggeszti, mely után következik a névszerinti szavazás. Gróf Esterházy Kálmán olvassa a névsort s Pichler Győző vesz engedelmet magának, hogy minden kormánypárti igen szavazatnál megtegye észrevételeit : — Ez botrány! — Ez adriaista! — Még Herceg Ferenc is! Kubinyi Árpád igennel szavaz, mire Rakovszky jegyzi meg nagy derültség közt: — Mindjárt gondoltam. S igy folyik a szavazás, melynek előrelátható eredménye, hogy a berendelt nagy többség megszavazza az Adriának az adómentességet. Az elnök által kihirdetett eredmény csakugyan azt igazolta. Távol volt 204 képviselő. A 27. §. mellett szavazott 188 képviselő, ellene 59 képviselő, a 27. §-t tehát 129 szótöbbséggel megszavazták. Rakovszky és Pichler határozati javaslataira felállással szavaztak. Felállt az egész ellenzék s Förster Ottó azt kiáltotta oda a jobboldalnak: — Kevesen vagyunk, de büszkék! A 28. szakasznál, mely a társaság kauciójáról szól, felszólal Major Ferenc s azt mondja, hogy az előző szavazás azt bizonyítja, hogy az új rendszerbe vetett remények mind hiú ábrándok. Hosszasan elmondja azután, hogy az Adria jelen kedvező helyzetét egyedül a magyar államnak köszönheti. Ezzel a szerződéssel az Adria száműzi szerinte Fiuméból a szabadhajózást s a szabadhajók tulajdonosai majd elmennek maguknak egy jobb hazát keresni Hogy a járlatok számszerinti összeállítása csak fikció, azt a 31. §-nál fogja kifejteni. — Éljen! Éljen! — gúnyolódnak a jobboldalon, mire Major Ferenc kijelenti, hogy mai beszédét ugyan befejezi, de ezután is fel fog szólalni minden egyes hátralevő szakasznál. — Éljen! Éljen! — mondják ismét jobbról. Buzáth Ferenc jegyző most Molnár Jenőt hívta fel szólásra. — Holnap! Holnap! — rúgta erre az egész Ház pártkülönbség nélkül. Ennek az erélyes felszólalásnak meg is lett a hatása, amennyiben az elnök — holnap nem lévén ülés — az Adria szerződése tárgyalásának folytatását s úgy Molnár Jenő felszólalását csütörtökre halasztotta. Szerda, 1901. május 1.