Hazánk, 1901. június (8. évfolyam, 128-153. szám)
1901-06-01 / 128. szám
HAZÁNK. 128. szám: gén államok, másodszor az illető ország gyarmatai. , Mind a két piacot azonban az anyaország mezőgazdaságának kell megfizetnie, mert az az idegen őstermelő állam csak oly feltétel alatt bocsátja be olcsó vám mellett az ipari termékeket, ha viszont ő is olcsón viheti be oda nyersterményeit, a gyarmati politikának meg már éppen alaptétele az, hogy a gyarmatok elfogyasztják az anyaország ipari termékeit, az anyaország pedig a gyarmatok nyersterményeit. Ez esetben tehát az anyaország agrárkultúrája jóformán feleslegessé lesz. Itt ütköznek azután össze a német császár világuralmi tervei a német földmivelők politikájával ; a német agráriusok fennen hirdetik, hogy ők monarchikus alapon állanak, de egyúttal azt is, hogy a birodalom s egyúttal a dinasztia érdekei is egészen más közgazdasági politikát követelnek, mint a császár merkantilista politikája. A már említett februári nagygyűlésen báró Wangenheim rámutatott arra a félreismerhetlen tényre, hogy Anglia ereje minden téren hanyatlóban van; nagyiparosainak érdekében szabad kereskedelmi politikát követelt s engedte, hogy a külföldi nyerstermények versenye tönkre tegye a hazai földmivelést, proletárrá a nemzet egyedüli biztos erejét képező földmivelő osztályokat. A tönkrement birtokosok földjét azután összevásárolták a kapitalisták s mivel más ki nem fizeti magát, ott, ahol régente kalász rengett, ma csak legelők vagy vadaskertek vannak. Ettől a sorstól akarják megmenteni hazájukat s erre célzott báró Wangenheim is, midőn azt mondta: «Ha Németországban is a mai intenzív agrikultura helyén majd a latifundiumok pásztorgyereke nyájakat fog legeltetni, akkor felette már nem a német birodalom büszke sasa fog lebegni, hanem a szomszédos madarak * fogják helyét elfoglalni, mert nem tanították be a jelszót: Suum cuique.** Nem mulasztotta el felemlíteni a szónok azt sem, hogy a nagytőke mindig kozmopolita volt, a gyári munkások az internacionális szociáldemokrácia hívei, nincs tehát más biztos alapja a német nemzeti eszmének és Hohenzollerni dinasztiának, mint — a földmivelő osztályok. És a német gazdák — áthatva eszméik igaz és hazafias volta által — nem adják fel a harcot; küzdenek a császárért még maga a császár ellen is. Tavaly 9000 gyűlést tartottak a birodalomban, a Bund központjában alkalmazott 106 hivatalnok 281.446 ügyiszámot intézett el (tehát átlag naponta 771 ■aktát), a szétküldött újságpéldányok és nyomtativányok száma pedig 6.752.000 volt. A központban külön osztály van a képviselői választások irányítása számára, a porosz Landtagban s a keleti tartományokban már abszolúttöbbségük van s még a nyugati államokban isoly mértékben erősödnek, hogy míg példáulWürttembergben a múlt tartományi választásoknál 39 kerület közül csak egyet bírtak megszerezni, a tavalyi választásnál már 13 kerületben győztek. A német agráriusok nem alakítottak külön politikai pártot, hanem — mint a magyar agráriusok is — tiszteletben tartják a fennálló pártkereteket. Kiadtak azonban egy programmot, aki azt elfogadja és belép a Bundba, azt teljes erejükből támogatják — bármely párthoz tartozzék is. Ha már most egy kerületben több jelölt lép fel az agrárprogramm alapján, a központ a kényes kérdést az illető kerület fiókszövetségére bízza, akinek személyében azután a Bund tagjai abban a kerületben megegyeznek, azt tekinti a központ hivatalos jelöltnek, a többi jelöltnek pedig vagy vissza kell lépnie, vagy ellenkező esetben a Bundból kilépettnek tekintetik. Ily módon ki van zárva az, hogy az agráriusok ereje több jelöltközt elforgácsoltassék, tehát minden egyes kerületben csak egy agrárius jelölt lehet. A Bund tulajdonképpeni gazdaságpolitikai programmja, amelyet minden agrárius képvi-I.»'-------‘ II., felőnek el kell fogadnia, a következő pontokban foglalható röviden össze: 1. Oly törvényes intézkedések, melyek által a gabonaárak abnormis hullámzása elkerültessék, épp ezért a jövőben a vámszerződések az autonóm vámtarifa alapján köttessenek meg, a «legnagyobb kedvezmények» kikötője pedig mellőztessék. 2. az állattenyésztés és közegészség hathatós védelme a külföldi fertőzött állatok behurcolása ellen. 3. A mezőgazdaság és kisebb malmok érdekeit veszélyeztető tranzitó raktáraié és vámvitel beszüntetése. 4. Egy jó margarintörvény s általában a mezőgazdasági termények hamisításának szigorú büntetése. 5. A termény és értéktőzsde további reformja a mezőgazdaság érdekében s megszüntetése azon fonák helyzetnek, hogy a birodalmi bank és a német tengeri kereskedelem az ipari és kereskedelmi érdekeket előnyben részesítik a mezőgazdaságiakkal szemben. 6. A valuta internacionális rendezése az ezüst árának emelése céljából (bimetallizmus). 7. A munkásbiztosító törvények reformja, különösen a területnek arányosabb elosztása tekintetében. 8. A mezőgazdasági ipar pártolása a nagyiparral szemben. 10. A közlekedési eszközök berendezésénél és közlekedési politikánál a mezőgazdasági érdekek figyelembe vétele. il. A polgári középosztály, különösen a kisipar és a falubeli, szolid kiskereskedelem támogatása.* Különösen fontos a kisipar védelme a folyton terjedő filléres bazárok és áruházak tisztességtelen konkurrenciája ellen. A Bund der Landwirte programmja tehát ma is az, ami 8 év előtti megalakulásakor volt: a nemzeti termelés és a nemzeti társadalom konsolidált rétegeinek védelme. A mai német politikai küzdelmek igazi ütközőpontja azonban ma mégis csak a csatornajavaslat s az 1902-ben lejáró kereskedelmi és vámszerződések vámtételei. A Rajna és Oderát összekötő transversális csatorna kedvenc eszméje a német császárnak: olcsó vízi utat nyitna a Westfaliai és Rajnamelléki nagy ipartelepeknek Oroszország a keleti tartományok felé, s általában óriásilag emelné a forgalmat és a kereskedelmet. Viszont a német agráriusok tudják azt, hogy amerre könnyen kiviszik a német gépeket Oroszországba, arra épp oly könnyen bejön az orosz gabona is Németországba: a tarifákkal a vasúton még csak lehet befolyásolni a forgalmat, de a privát hajótársaságok oly olcsón szállítanak, ahogy csak tudnak. A keleti államok iparosai is félnek a nyugatiak konkurenciájától, viszont mások az állami bilansz megromlásától tartanak, mert Poroszország fő jövedelme ma az államvasutak bevétele, amely bizony nagyon megérezné a vízi konkurenciát; mindezek a körülmények az agráriusok malmára hajtották a vizet, úgyhogy a csatornajavaslat megbukott, vagy legalább is el lett téve olyan időkre, amikor az agráriusok talán ennél nagyobb érdekek és kedvezmények fejében hajlandók lesznek azt elfogadni. Ami különben a vízi utakat illeti, a német agráriusok nagyon érzékenyek. Egy előkelő porosz sziléziai gazdával beszélgettem az osztrákok által tervezett Duna- Odera csatornáról a napokban; ettől talán még jobban félnek a porosz gazdák, mint a Rajna- Oderaitól. Nem a magyar gabona konkurenciájától félnek, hiszen mi árpát kivéve, alig exportálunk valamit Németországba, hanem igenis félnek a Balkán-államoktól és fél a Kis-Ázsiától. Ez egy új ellenség; eldugott hírecskéket már olvastunk a németek vasútépítéseiről Kis-Ázsiában, olvastuk, hogy egy-egy hajó kivándorló is ment ki, hogy a konzulátusok számát szaporítják, olvastuk végre, hogy a német császár a Szentföldre zarándokolt és hogy milyen kebelbarátja ő a szultánnak. Keservesen kifakadt ez a német gazda a császár kolonizációs politikája ellen, hogy csak a német ipar (legselejtesebb) termékeinek keleten piacot s a német kapitalistáknak spekulációik számára új teret biztosítson, a német mezőgazdaság nyakára zúdítja a kisázsiai nyerstermelés konkurenciáját. Az a hajó, amely az Oderán, az új osztrák csatornán, a Dunán és a Fekete-tengeren német, márcikkeket visz Kis-Ázsiába, az hogy hazafelé üresen ne jöjjön, az amúgy is olcsó vízi tarifák negyedrészéért fogja Kis-Ázsia nyersterményeit Németországba hozni.* A német gazdák szerint a kisázsiai verseny pár év múlva veszélyesebb lesz még az argentiniainál is. Ezzel a közgazdasági politikával szemben tehát fokozott erővel törekednek arra a német agráriusok, hogy a jövő kereskedelmi szerződések vámtételei fokozott mérvben védjék meg a német mezőgazdaság érdekeit. Hogy az eddigi német vámpolitikában hiba volt, azt báró Wangenheim a következőt számokkal bizonyította az idei nagygyűlésen : Németország behozatala Oroszországgal, szemben 701 millió márka, kivitele 396 millió márka, Ausztria-Magyarországgal szemben behozatala 730 millió márka, kivitele 466 millió márka, Olaszországgal szemben behozatala 197 millió márka, kivitele 116 millió márka, Észak-Amerikával szemben behozatala 907 millió márka, kivitele 377 millió márka volt. A német gazdák számítása szerint a német gabonatermelés 75 márkás vámemelést igényel, hogy azonban ennyit nem fognak elérni hinni, azt maguk is tudják. • A jövő vámszerződések megkötésénél mindenesetre világszerte érezzük majd a német gazdaszövetség befolyását, s hogy e tárgyalások viharosak lesznek, azt már előre is jelzi a múlt hóban Oroszország határozott fellépése s Goluchowski külügyminiszterünknek expozéja, aki szerint két állam katonai és külpolitikai szövetsége nem zárja ki azt, hogy azok gazdasági tekintetben harcban ne álljanak egymással. Dr. Baross János, I * Oroszországnak is, Franciaországnak is sas ajelvénye. ** Ez a mostani császár ,sokat hangoztatott jelszava.'T ■ * Németországban a falusi kiskereskedők majd mindenütt a parasztgazdák fiatalabb gyermekeiből kerülnek ki; a legöregebb (az «Auerbe») örökli az ősi birtokot, a többi pedig az ipari és kereskedelmi pályákról szoritja ki az idegen elemeket! . . 3 Szombat, 1901. junius 11 A delegációk. — A Hazánk tudósítójától. —• Bécs, május 31. A magyar delegáció hadügyi albizottságának tegnapi ülésében nagy érdelődést keltett Rakovszky István következő interpellációja: Rakovszky István kérdést intéz a hadügyminiszterhez, hogy miért nem engedték meg a Möllersdorfban fogva levő Mattasich-Keglevics grófnak, hogy tiszti rangjáról lemondva, perét a polgári bíróságok előtt tárgyaltassa. A hadügyminiszter azt felelte erre, hogy olyan tisztnek, ki ellen becsületbírósági vagy büntetőjogi eljárást indítanak, soha sem szokták megengedni, hogy rangjáról lemondjon. Rakovszky erre a Dnevius-perben szerepelt Gernuschira hivatkozott, akinek ezt igenis megengedték. A hadügyminiszter azt felelte, hogy Gernuschi csak fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy bejelentés nélkül külföldre utazott. A magyar tengerészeti albizottság ülése. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága tegnap délután tartott ülést, melyen a közös kormány részéről jelen voltak: báró Spaun tengerészeti parancsnok és a szakelőadók. Miután őrgróf Pallavicini időközben betegsége miatt delegacionális tagságáról lemondott, az albizottság mindenekelőtt helyébe gróf Zichy Ágostot választotta meg elnöknek. A lemondott Pallavicini őrgróf helyébe póttag gyanánt Dessewffy Sándor Csanádi püspök hivatott be. Az albizottság ülésén gróf Teleki Sándor előadó bemutatta a delegáció teljes ülése elé terjesztendő jelentését, melyben a többek között a következőket mondotta: A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgyalás alá véve a haditengerészet 1902. évi költségvetését, mindenekelőtt afeletti megelégedésének kívánt kifejezést adni, hogy a közelmúlt eseményei újból és ismételten bebizonyították, miszerint haditengerészetünk nehéz és válságos viszonyok között is minden . Minderről persze a mi közgazdáink még vajmi keveset tudnak, pedig bizony jó lenne nekünk magyaroknak is figyelemmel kisérni a Keletről fenyegető, ezen újabb nyerstermény,inváziót. j