Hazánk, 1901. október (8. évfolyam, 231-257. szám)

1901-10-01 / 231. szám

HAZÁNK. 231. szám. Az Országos Törvénytár 11. száma vasárnap je­lent meg a következő tartalommal: XXVI. t.-cikk: 1. konzuli illetékek szabályozásáról. »jw l —.== — - -== Vasárnapi beszédek. Budapest, szept. 30. Kossuth Ferenc tegnap Cegléden beszélt és sürgette Magyarország önállóságát. Ennek az ön­állóságnak kulcsa szerinte a külön vámterület, csak ezután következik, sőt tőle függ, a kis­gazda és kisipar boldogulása. Politikájának lényege, törekvésének javarésze e pár szentenciá­ban jut kifejezésre. A beszéd, mint írják, nagy hatást tett a Cegléd törzsökös kálvinista magyarjai közt akadt elég, a­ki teli tüdővel szidta a kormányt és azt a pártot, mely mögötte áll, hogy miért nem akarja megcsinálni azt, amit Kossuth hirdet s ami okvetetlenül nagggyá és hatalmassá tenné a nemzetet. Bizonyos formák és eshetőségek között mi sem idegenkedünk immár a külön vámterülettől. Abban a véleményben vagyunk azonban, hogy ennek proklamálása lehet ugyan politikai vív­mány, de a részletektől, a megvalósítástól függ, váljon gazdasági tekintetben haszon vagy kár származik-e belőle? Mindenesetre első­sorban a mezőgazdaság érdekei méltányolandók s épp azért Kossuthot és pártját, mely a merkantiliz­mus szalagján sétál, nem tartjuk illetékesnek arra, hogy itt irányt adjon. Politikájuk úgy is csak jelszavakból áll. Ezek a jelszavak jók a választók megnyerésére, de nem állják ki a komoly kritikát. Hiú és dőre ábránd az, mintha a külön vámterület egymagában elég volna ahhoz, hogy iparunk fejlődjék s mező­­gazdaságunknak helyzete javuljon. 1848 előtt kü­lön vámterület volt hazánkban, boldogulnunk még­sem lehetett, mert a vámok ahelyett, hogy véd­tek volna bennünket, inkább sújtották a magyar termelést. De vegyünk frissebb eseményeket. Oláhország, mely a vámok megszabása tekin­tetében szuverén, pár év óta, mint tudjuk, reá­vetette magát az iparnak minden áron való fej­lesztésére. Valóban sok áldozatot hozott érte. Mindamellett a fáradozások jutalma a várt emel­kedés helyett általános gazdasági válság lett, melyből alig bírnak kigázolni. A gyárak tönkre­mennek, a mezőgazdaság pedig pusztul. Az ön­álló vámterületnek mint panaceának hirdetésé­nél Kossuth Ferencnek kellene, hogy eszébe jusson második hazája Olaszország is, mely kü­lön vámterület ugyan, de mégis súlyos gazdasági bajokkal küzd. Szaporítsuk-e a példákat, hivat­kozzunk-e Szerbiára és sok más államra, ame­lyet Ausztria irigysége nem nyűgöz és előre menni még sem bírnak? Ahoz, hogy gazdaságilag bologuljunk, a külön vám nem elég. Kellenek hozzá természeti fölté­telek, nemzeti arravalóság, a munka megbecsü­lése és takarékosság. Amikor Kossuthék ezekről hallgatnak, rossz szolgálatot tesznek a nemzet­nek, mert elfeledik előtte a siker igazi té­nyezőit. A másik vasárnapi szónok Berzeviczy Albert, azért hogy iparos és kereskedő választóit meg­nyerje, neki­rugtatott az agráriusoknak és azt állítá, hogy föl akarják áldozni az ipart és ke­reskedést. Óhajtanák, ha ő Excja, aki külön­ben úgy tudjuk, több gyári társaság elnöke, te­hát merkantil tekintély, megmondaná, mivel? Addig, míg ezt nem teszi, nem tartjuk ér­demesnek e légből kapott vádakra felelni, annál kevésbbé, mert Berzeviczy Albert nem illetékes arra, hogy az agrárkérdésekben tekin­télyként szerepeljen. Körülbelől hasonlót kell mondanunk Mezei Móricról, aki egyébként be­szédében nem igen lépte át az okos mérséklet határát, sőt bizonyos korlátozásokkal még a szö­vetkezeteket is megdicsérte. Mindezek és a többi beszédek nyíltan, határo­zottan és nem is tagadva azt mutatják, hogy az agráriusok vetése kicsirázott. Elértük amire mi mi évek óta törekedtünk. Gazdasági kérdések dominálják a helyzetet. A közjogi politika ideje lejár, a nemzeti közvélemény szaba­dabb szárnyalást vesz, az egyoldalúság nyűgét lerázva a nemzet figyelme kezd kiterjedni olyan tényezőkre is, amelyek nélkül nincsen nemzeti­ ­ nagyság, sőt emelkedés sem. Ezekről azonban eddig elterelték szemeit azok, akik üres szó­­fecsérlésen kívül mihez sem értettek. Ezek kora azonban lehanyatlóban van s a kívüle, sőt elle­nére kihajtott modern törekvések megváltoztat­ják a jövő parlamentet. Választási készülődések. Budapest, szept. 29. Még két nap, azután odajárulnak a székesfő­város választópolgárai a szavazóurnához. Amint közeledik a nagy nap, annál inkább izgatottabb a hangulat. Ó-Budán már rendőri asszisztenciát kérnek s a IX—X. kerületben is zavargásoktól tartanak. Nyugodtságában is lelkes a hangulat az I. ke­rületben, hol Bernát István lobogója alá gyüle­kezik immár a tisztviselői kar is, amiről bizony­ságot tett a képviselőjelölt tiszteletére rendezett szombati pártvacsora is. Az a szeretetteljes lel­kesedés, ami ott nyilvánult meg, szinte páratlan a fővárosi választások krónikájában. És jól mondta Bernát István, hogy a budai tisztviselők önérzetének ez a megnyilatkozása visszhangot fog kelteni egész Magyarország tisztviselői karában. Az egyes kerületekben történtekről különben a következőkben számolunk be : Budapesten. Rudnay Béla főkapitány a székesfővárosban október 2-ikán végbemenő választásokra vonatkozólag ren­deletet bocsájtott ki. Eszerint minden egyes kerület­ben a választás egész időtartama alatt a kerületi kapitányság vezetője lesz jelen megfelelő rendőr­legénységgel. A rendőrség a választások színhelyén már reggel hét órakor megjelenik s minden tekin­tetben a választási elnök rendelkezéseinek tartozik magát alávetni. A kerületi kapitányságok már a vá­lasztást megelőző napon érintkezésbe lépnek a vá­lasztási elnökkel s együttesen állapítják meg az egyes pártok kiindulási helyét és útvonalát. A ve­zénylő tisztviselők egyhangú választásoknál azonnal, a többi kerületekben pedig két óránként tesznek je­lentést a főkapitánynak a számarányokról. A főkapi­tány rendeletét így fejezi be: Különösen figyelmeztetem az összes tisztviselőket, rendőröket és közegeket hogy egyrészt gondosan őr­ködjenek a felett, hogy a választási pártharc és szen­vedély a közönséget oly cselekményre ne ragadja, melyek a közrendelet és a választói jog szabad gya­korlását veszélyeztetik, másrészt azonban tartózkod­janak minden felesleges és kicsinyes indokból kiinduló beavatkozástól. Őrizzék meg mindenkor és mindenkivel szemben a kellő higgadtságot, türelmet és tapintatot, de tudjanak kellő határo­zottsággal és erélylyel fellépni akkor, ha nyilvánvaló törvénysértés vagy szabálytalanság a rendőrség közbelépését indokolttá és jogossá teszi. Különösen felhívom az összes kirendelt tisztviselők és közegek figyelmét a lakosság azon részére, mely a munkanélküli elemből áll s mely minden nyilvános csoportosulás vagy gyülekezés alkalmával a békés polgárok közé vegyülve rendzavarásokat okoz. Az 1. kerületben a szabadelvű Bernát-párt a szombaton tartott hatszáz terítékes lakomán mutatta meg, hogy mint lelkesedik jelöltjéért, Bernát Istvánért. Ez az este a szabad polgárok szabad megnyilatkozása volt. Az őszinte szere­tetnek annyi jelével találkozott ez estén a nép­szerű jelölt, hogy ha ebből lehet következtetni, győzelmét nagy többséggel bizonyosra vehetjük. A lakoma a Politikus Szatócshoz címzett legjobb hírű budai vendéglőben folyt le, ahol nemcsak hatszáz választó jelent meg, hanem annyi ember, hogy egyik a másik hátán tolon­gott. A választókerület kiválóbb egyénei csak­nem teljes számban jelentek meg a lakomán, melyen az első felköszöntőt dr. Hegedűs János pártelnök mondotta. Nagy tetszéssel honorált beszédében elmondotta, hogy fiatal korában is — a véletlen folytán jutott hozzá, hogy mint 48-as őrmester tiszti szolgálatot tett, csapatot vezetett a harc zömébe. Ezúttal is a viszonyok hozták úgy magukkal, hogy mint pártelnök tel­jesítsen hivatást oly eszmék szolgálatában, me­lyeket Széll Kálmán miniszterelnök irt a zászlóra s a melynek kipróbált harcosa Bernát Ist­ván. (Riadó éljenzés.) Élteti a jelöltet. Gasparik József 48-as honvéd talpra szó­lítja rövid szavakban Budavára választóit. Bernát István emelt ezután szót. Szerinte a mostani idők­­ az önérzet ébredésének a kora. Erős a hite, hogy a mostani küzdelmeknek ma­radandó nyoma lesz a magyar közéletben. He­gedűs pártelnököt s választóit élteti. Csorba Ferenc kultuszminiszteri oszt. taná­csos, Bernát István eddigi életpályáját és mű­ködését méltatva — rámutat arra, hogy Bernát mindig azért küzdött, hogy a munka elnyerje a megérdemelt jutalmát. A választókerületnek úgy iparosai mint tisztviselő választói érdem szerint senkire se adhatják úgy szavazatukat ezért, mint ő reá. Ballagi Aladár egyetemi tanár Bernát Ist­vánban a kiváló szociálpolitikust tanulta meg tisztelni mindig. Szécsényi tanítványa volt min­dig s amint a jelek mutatják, hű és eredmé­nyekkel dicsekedhető tanítványa. — Egyike volt azoknak, akik szociálpolitikai működésükkel kor­szakot nyitottak a magyar történelemben. Élteti Bernátot és Hegedűs pártelnököt. Tóth József nyug­ főmérnök viharos éljenzés közepette Bernátot élteti. Fojt István az I-ső kerületi függetlenségi ér­zelmű választók és iparosok nevében jelenti ki, hogy Bernát István iránt a legőszintébb szim­pátia nyilvánul. A Bernát-párt sikerét kívánja. Nagy lelkesedés mellett szólt még ezután dr. Andreánszky Jenő s mások. A társaság a leg­lelkesebb hangulatban, Bernát István őszinte ünneplésével maradt együtt a késő éjjeli órákig. Az I. kerületi Bernát-part végrehajtóbizottsága ma, hétfőn este 7 órakor a kisiparosok részére értekezlete tart az alagút­ utcai Schlaucher-féle vendéglőben. Az értekezleten a jelölt is megjelenik, ki hosszabb be­szédben foglalkozni fog a kisiparosok helyzetével és meg fogja beszélni a megjelent kisiparosokkal, hogy mivel és hogyan lehetne nyomasztó helyzetükön segíteni. Nagy érdeklődéssel várják a kisiparosok az értekezletet, hogy a jelölt nézeteit ezen a téren is megtudhassák. A II. kerületi szabadelvű párt táviratára Széll Kálmán miniszterelnök a következő táviratot küldte: Kollár Lajos kir. tanácsos pártelnök úrnak Buda­pest. Kiváló örömet szerzett nekem a székesfővá­ros II. kerületi szabadelvű polgárainak nevében küldött üdvözlete, ismerem elvtársainak hozzám és politikámhoz való hűséges ragaszkodását. Hi­szen a vezetésem alatt álló kormány egyik tagját óhajtják bizalmuk jelével újabban is megtisztelni; most csak újabb tanurejét adják annak az előttem igen becses támogatásnak, melyre kiváló súlyt he­lyezek. Köszönöm ezt a szives nyilatkozatot s ké­rem nagyságodat, legyen szives megbizóival kö­­szönetemet és legmélyebb viszontüdvözletemet tu­datni. Széll Kálmán: A 111. kerületi Vészi-párt szombaton este 8 óra­kor a «Korona»-vendéglőben ifj. Holzpach Nándor el­nöklete alatt pártértekezletet tartott. Az V. kerület szabadelvű pártjának egyik jelöltje Sándor Pál, vasárnap délelőtt a kültelki választópol­gárok előtt mondotta el programmbeszédét. A vá­­lasztógyűlés a külső Váci-úton szabad ég alatt folyt le. Sándor Pál programmbeszédében hangoztatta, hogy az ő politikája a kenyérkérdést öleli föl a maga egészében. Kenyéren nem a kolduskenyeret érti, ha­nem azt a kenyeret, amelyre minden munkás pol­gárnak munkája után joga van. Aztán foglalkozott az ellenpárt eljárásával, amely erőszakosnak mon­dott. A szenvedélyesség, úgymond, a gyöngeségből, a­ méltóság az erőből táplálkozik. Az ellenfélnek olyan önkéntes választói vannak, akiket a vezérek láncokon tartanak. Beszéde végén megköszönte választóinak ragaszkodását és hűségét. A jelölt után Horváth Elemér mint tanácsos pártelnök még élesebben kriti­zálta az ellenpárt eljárását. Végül még Incze Henrik, tanár és Czipauer elnök beszéltek, mire a gyűlés, véget ért. Mezei Móric vasárnap tartotta a Vigadóban meg-, fejelt programmbeszédét, melyben többek között a­ következőket is mondotta: Gazdaságpolitikai elenlélek mindenütt a világon vannak, nálunk felette aggresszív tendenciák s túlsá­,­gos agitációk is merültek fel e téren. A szóló állás­pontja e kérdésekben ismeretes, harcias szóval fel­lépni nem akar, amíg van remény, hogy a kormány­elnök megvalósíthatja az ellentéteket kibékítő pro­­grammját. Utal rá, hogy a fedezetlen határidőüzlet eltörlésére irányuló agrármozgalmat a miniszterelnök sem tartja helyesnek, a szóló pedig e tekintetben ama radikális állásponton van, hogy károsnak tart minden kivételes törvényt, mely a gabonaneműek tekintetében a forgalom szabadságát korlátozza, mert kedd, 1901. október 1.

Next