Hazánk, 1901. október (8. évfolyam, 231-257. szám)
1901-10-01 / 231. szám
HAZÁNK. 231. szám. Az Országos Törvénytár 11. száma vasárnap jelent meg a következő tartalommal: XXVI. t.-cikk: 1. konzuli illetékek szabályozásáról. »jw l —.== — - -== Vasárnapi beszédek. Budapest, szept. 30. Kossuth Ferenc tegnap Cegléden beszélt és sürgette Magyarország önállóságát. Ennek az önállóságnak kulcsa szerinte a külön vámterület, csak ezután következik, sőt tőle függ, a kisgazda és kisipar boldogulása. Politikájának lényege, törekvésének javarésze e pár szentenciában jut kifejezésre. A beszéd, mint írják, nagy hatást tett a Cegléd törzsökös kálvinista magyarjai közt akadt elég, aki teli tüdővel szidta a kormányt és azt a pártot, mely mögötte áll, hogy miért nem akarja megcsinálni azt, amit Kossuth hirdet s ami okvetetlenül nagggyá és hatalmassá tenné a nemzetet. Bizonyos formák és eshetőségek között mi sem idegenkedünk immár a külön vámterülettől. Abban a véleményben vagyunk azonban, hogy ennek proklamálása lehet ugyan politikai vívmány, de a részletektől, a megvalósítástól függ, váljon gazdasági tekintetben haszon vagy kár származik-e belőle? Mindenesetre elsősorban a mezőgazdaság érdekei méltányolandók s épp azért Kossuthot és pártját, mely a merkantilizmus szalagján sétál, nem tartjuk illetékesnek arra, hogy itt irányt adjon. Politikájuk úgy is csak jelszavakból áll. Ezek a jelszavak jók a választók megnyerésére, de nem állják ki a komoly kritikát. Hiú és dőre ábránd az, mintha a külön vámterület egymagában elég volna ahhoz, hogy iparunk fejlődjék s mezőgazdaságunknak helyzete javuljon. 1848 előtt külön vámterület volt hazánkban, boldogulnunk mégsem lehetett, mert a vámok ahelyett, hogy védtek volna bennünket, inkább sújtották a magyar termelést. De vegyünk frissebb eseményeket. Oláhország, mely a vámok megszabása tekintetében szuverén, pár év óta, mint tudjuk, reávetette magát az iparnak minden áron való fejlesztésére. Valóban sok áldozatot hozott érte. Mindamellett a fáradozások jutalma a várt emelkedés helyett általános gazdasági válság lett, melyből alig bírnak kigázolni. A gyárak tönkremennek, a mezőgazdaság pedig pusztul. Az önálló vámterületnek mint panaceának hirdetésénél Kossuth Ferencnek kellene, hogy eszébe jusson második hazája Olaszország is, mely külön vámterület ugyan, de mégis súlyos gazdasági bajokkal küzd. Szaporítsuk-e a példákat, hivatkozzunk-e Szerbiára és sok más államra, amelyet Ausztria irigysége nem nyűgöz és előre menni még sem bírnak? Ahoz, hogy gazdaságilag bologuljunk, a külön vám nem elég. Kellenek hozzá természeti föltételek, nemzeti arravalóság, a munka megbecsülése és takarékosság. Amikor Kossuthék ezekről hallgatnak, rossz szolgálatot tesznek a nemzetnek, mert elfeledik előtte a siker igazi tényezőit. A másik vasárnapi szónok Berzeviczy Albert, azért hogy iparos és kereskedő választóit megnyerje, nekirugtatott az agráriusoknak és azt állítá, hogy föl akarják áldozni az ipart és kereskedést. Óhajtanák, ha ő Excja, aki különben úgy tudjuk, több gyári társaság elnöke, tehát merkantil tekintély, megmondaná, mivel? Addig, míg ezt nem teszi, nem tartjuk érdemesnek e légből kapott vádakra felelni, annál kevésbbé, mert Berzeviczy Albert nem illetékes arra, hogy az agrárkérdésekben tekintélyként szerepeljen. Körülbelől hasonlót kell mondanunk Mezei Móricról, aki egyébként beszédében nem igen lépte át az okos mérséklet határát, sőt bizonyos korlátozásokkal még a szövetkezeteket is megdicsérte. Mindezek és a többi beszédek nyíltan, határozottan és nem is tagadva azt mutatják, hogy az agráriusok vetése kicsirázott. Elértük amire mi mi évek óta törekedtünk. Gazdasági kérdések dominálják a helyzetet. A közjogi politika ideje lejár, a nemzeti közvélemény szabadabb szárnyalást vesz, az egyoldalúság nyűgét lerázva a nemzet figyelme kezd kiterjedni olyan tényezőkre is, amelyek nélkül nincsen nemzeti nagyság, sőt emelkedés sem. Ezekről azonban eddig elterelték szemeit azok, akik üres szófecsérlésen kívül mihez sem értettek. Ezek kora azonban lehanyatlóban van s a kívüle, sőt ellenére kihajtott modern törekvések megváltoztatják a jövő parlamentet. Választási készülődések. Budapest, szept. 29. Még két nap, azután odajárulnak a székesfőváros választópolgárai a szavazóurnához. Amint közeledik a nagy nap, annál inkább izgatottabb a hangulat. Ó-Budán már rendőri asszisztenciát kérnek s a IX—X. kerületben is zavargásoktól tartanak. Nyugodtságában is lelkes a hangulat az I. kerületben, hol Bernát István lobogója alá gyülekezik immár a tisztviselői kar is, amiről bizonyságot tett a képviselőjelölt tiszteletére rendezett szombati pártvacsora is. Az a szeretetteljes lelkesedés, ami ott nyilvánult meg, szinte páratlan a fővárosi választások krónikájában. És jól mondta Bernát István, hogy a budai tisztviselők önérzetének ez a megnyilatkozása visszhangot fog kelteni egész Magyarország tisztviselői karában. Az egyes kerületekben történtekről különben a következőkben számolunk be : Budapesten. Rudnay Béla főkapitány a székesfővárosban október 2-ikán végbemenő választásokra vonatkozólag rendeletet bocsájtott ki. Eszerint minden egyes kerületben a választás egész időtartama alatt a kerületi kapitányság vezetője lesz jelen megfelelő rendőrlegénységgel. A rendőrség a választások színhelyén már reggel hét órakor megjelenik s minden tekintetben a választási elnök rendelkezéseinek tartozik magát alávetni. A kerületi kapitányságok már a választást megelőző napon érintkezésbe lépnek a választási elnökkel s együttesen állapítják meg az egyes pártok kiindulási helyét és útvonalát. A vezénylő tisztviselők egyhangú választásoknál azonnal, a többi kerületekben pedig két óránként tesznek jelentést a főkapitánynak a számarányokról. A főkapitány rendeletét így fejezi be: Különösen figyelmeztetem az összes tisztviselőket, rendőröket és közegeket hogy egyrészt gondosan őrködjenek a felett, hogy a választási pártharc és szenvedély a közönséget oly cselekményre ne ragadja, melyek a közrendelet és a választói jog szabad gyakorlását veszélyeztetik, másrészt azonban tartózkodjanak minden felesleges és kicsinyes indokból kiinduló beavatkozástól. Őrizzék meg mindenkor és mindenkivel szemben a kellő higgadtságot, türelmet és tapintatot, de tudjanak kellő határozottsággal és erélylyel fellépni akkor, ha nyilvánvaló törvénysértés vagy szabálytalanság a rendőrség közbelépését indokolttá és jogossá teszi. Különösen felhívom az összes kirendelt tisztviselők és közegek figyelmét a lakosság azon részére, mely a munkanélküli elemből áll s mely minden nyilvános csoportosulás vagy gyülekezés alkalmával a békés polgárok közé vegyülve rendzavarásokat okoz. Az 1. kerületben a szabadelvű Bernát-párt a szombaton tartott hatszáz terítékes lakomán mutatta meg, hogy mint lelkesedik jelöltjéért, Bernát Istvánért. Ez az este a szabad polgárok szabad megnyilatkozása volt. Az őszinte szeretetnek annyi jelével találkozott ez estén a népszerű jelölt, hogy ha ebből lehet következtetni, győzelmét nagy többséggel bizonyosra vehetjük. A lakoma a Politikus Szatócshoz címzett legjobb hírű budai vendéglőben folyt le, ahol nemcsak hatszáz választó jelent meg, hanem annyi ember, hogy egyik a másik hátán tolongott. A választókerület kiválóbb egyénei csaknem teljes számban jelentek meg a lakomán, melyen az első felköszöntőt dr. Hegedűs János pártelnök mondotta. Nagy tetszéssel honorált beszédében elmondotta, hogy fiatal korában is — a véletlen folytán jutott hozzá, hogy mint 48-as őrmester tiszti szolgálatot tett, csapatot vezetett a harc zömébe. Ezúttal is a viszonyok hozták úgy magukkal, hogy mint pártelnök teljesítsen hivatást oly eszmék szolgálatában, melyeket Széll Kálmán miniszterelnök irt a zászlóra s a melynek kipróbált harcosa Bernát István. (Riadó éljenzés.) Élteti a jelöltet. Gasparik József 48-as honvéd talpra szólítja rövid szavakban Budavára választóit. Bernát István emelt ezután szót. Szerinte a mostani idők az önérzet ébredésének a kora. Erős a hite, hogy a mostani küzdelmeknek maradandó nyoma lesz a magyar közéletben. Hegedűs pártelnököt s választóit élteti. Csorba Ferenc kultuszminiszteri oszt. tanácsos, Bernát István eddigi életpályáját és működését méltatva — rámutat arra, hogy Bernát mindig azért küzdött, hogy a munka elnyerje a megérdemelt jutalmát. A választókerületnek úgy iparosai mint tisztviselő választói érdem szerint senkire se adhatják úgy szavazatukat ezért, mint ő reá. Ballagi Aladár egyetemi tanár Bernát Istvánban a kiváló szociálpolitikust tanulta meg tisztelni mindig. Szécsényi tanítványa volt mindig s amint a jelek mutatják, hű és eredményekkel dicsekedhető tanítványa. — Egyike volt azoknak, akik szociálpolitikai működésükkel korszakot nyitottak a magyar történelemben. Élteti Bernátot és Hegedűs pártelnököt. Tóth József nyug főmérnök viharos éljenzés közepette Bernátot élteti. Fojt István az I-ső kerületi függetlenségi érzelmű választók és iparosok nevében jelenti ki, hogy Bernát István iránt a legőszintébb szimpátia nyilvánul. A Bernát-párt sikerét kívánja. Nagy lelkesedés mellett szólt még ezután dr. Andreánszky Jenő s mások. A társaság a leglelkesebb hangulatban, Bernát István őszinte ünneplésével maradt együtt a késő éjjeli órákig. Az I. kerületi Bernát-part végrehajtóbizottsága ma, hétfőn este 7 órakor a kisiparosok részére értekezlete tart az alagút utcai Schlaucher-féle vendéglőben. Az értekezleten a jelölt is megjelenik, ki hosszabb beszédben foglalkozni fog a kisiparosok helyzetével és meg fogja beszélni a megjelent kisiparosokkal, hogy mivel és hogyan lehetne nyomasztó helyzetükön segíteni. Nagy érdeklődéssel várják a kisiparosok az értekezletet, hogy a jelölt nézeteit ezen a téren is megtudhassák. A II. kerületi szabadelvű párt táviratára Széll Kálmán miniszterelnök a következő táviratot küldte: Kollár Lajos kir. tanácsos pártelnök úrnak Budapest. Kiváló örömet szerzett nekem a székesfőváros II. kerületi szabadelvű polgárainak nevében küldött üdvözlete, ismerem elvtársainak hozzám és politikámhoz való hűséges ragaszkodását. Hiszen a vezetésem alatt álló kormány egyik tagját óhajtják bizalmuk jelével újabban is megtisztelni; most csak újabb tanurejét adják annak az előttem igen becses támogatásnak, melyre kiváló súlyt helyezek. Köszönöm ezt a szives nyilatkozatot s kérem nagyságodat, legyen szives megbizóival köszönetemet és legmélyebb viszontüdvözletemet tudatni. Széll Kálmán: A 111. kerületi Vészi-párt szombaton este 8 órakor a «Korona»-vendéglőben ifj. Holzpach Nándor elnöklete alatt pártértekezletet tartott. Az V. kerület szabadelvű pártjának egyik jelöltje Sándor Pál, vasárnap délelőtt a kültelki választópolgárok előtt mondotta el programmbeszédét. A választógyűlés a külső Váci-úton szabad ég alatt folyt le. Sándor Pál programmbeszédében hangoztatta, hogy az ő politikája a kenyérkérdést öleli föl a maga egészében. Kenyéren nem a kolduskenyeret érti, hanem azt a kenyeret, amelyre minden munkás polgárnak munkája után joga van. Aztán foglalkozott az ellenpárt eljárásával, amely erőszakosnak mondott. A szenvedélyesség, úgymond, a gyöngeségből, a méltóság az erőből táplálkozik. Az ellenfélnek olyan önkéntes választói vannak, akiket a vezérek láncokon tartanak. Beszéde végén megköszönte választóinak ragaszkodását és hűségét. A jelölt után Horváth Elemér mint tanácsos pártelnök még élesebben kritizálta az ellenpárt eljárását. Végül még Incze Henrik, tanár és Czipauer elnök beszéltek, mire a gyűlés, véget ért. Mezei Móric vasárnap tartotta a Vigadóban meg-, fejelt programmbeszédét, melyben többek között a következőket is mondotta: Gazdaságpolitikai elenlélek mindenütt a világon vannak, nálunk felette aggresszív tendenciák s túlsá,gos agitációk is merültek fel e téren. A szóló álláspontja e kérdésekben ismeretes, harcias szóval fellépni nem akar, amíg van remény, hogy a kormányelnök megvalósíthatja az ellentéteket kibékítő programmját. Utal rá, hogy a fedezetlen határidőüzlet eltörlésére irányuló agrármozgalmat a miniszterelnök sem tartja helyesnek, a szóló pedig e tekintetben ama radikális állásponton van, hogy károsnak tart minden kivételes törvényt, mely a gabonaneműek tekintetében a forgalom szabadságát korlátozza, mert kedd, 1901. október 1.