Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1902-04-17 / 91. szám
HAZÁNK. 91. szám. Csütörtök, 1902. áprlis 17. jégállamaival tarifaszerződésre fog lépni. Igaz ugyan, hogy a német birodalmi többség oly áron szeretné elfogadni Ausztria, Magyarország és Olaszország politikai szövetségét, hogy ezek a német birodalmat világhatalmi pozícióba segítsék s ezzel szemben egyáltalán nem retteg attól a gondolattól, hogy segítőit gazdaságilag tönkre tegye, ámde ezt a nagy nemzeti önzést még a hármas szövetség politikai érdekei sem viselhetik el. A német birodalmi kormány tehát igyekszik a birodalmi többséggel egyetértőleg megkötni a nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződéseket; ámde, ha az együttműködés nem lehetséges, akkor kényszerhelyzetében a birodalmi gyűlés mellőzésével is meg fogja kötni a szerződéseket, a nemzeti munka s főleg a mezőgazdaság nagyobb védelmezésének szemmel tartásával, de egy modern gazdasági háború provokálása nélkül. •Ily szellemben nyilatkozik a német birodalmi kormány hivatalos sajtója és az események is, melyek szemeink előtt lejátszódtak, igazolják azt, hogy ez elhatározott, komoly álláspont. A néma birodalmi,kormány tebig^sg^megáfcadflyozni akarná. .^,áWala,13«!állj,. f&op b^á^,Jítai3eálaokllal, akkor magára ,nézve tarthatatlam,helyzetet teremt.Parlamenti többségre nem támaszkodhak, —s a rábízott kormányhajót zátonyok felé dirigálja. Ezt a magyar kormány épp oly jól tudja, mit# ahogy tudja maga Körber is. A' jog és^ méltányosság cjL^eisiTré SzéH‘háta mögött ál s b. mögötte áll az erő§^l,zsy.^^^J!!^b.J,közvélemény, is. Amiből sepmnaiképpen sem koTetke^hetik azT'ho^r a magya^kormágX “ ^ előtt beadja a derekát s az osztrálTi^“ monodozdsi képességünket gyengítse a nyersteftelésérdekeinek jogsáig. Éa kettős érvágást a magyar gazdasági élet bírná el. A vádlott természetesen mindent tagadott, a míg világos volt a bűne. Az ékszereket csak lap délelőtt lophatták el, amikor Melanie kisszony látta a fiatalembert kijönni az asszonyság szobájából, később pedig látta a város felé távozni. Mert az ékszerek az úrnő állítása szerint le voltak téve a kis konzolasztal alá és egész délelőtt senki más nem járt a szobában csak a nevelő, délutánra pedig már mind eltűntek az ékszerek. A nevelő azt sem tagadta, hogy akkor délelőtt ■az asszonyság szobájában lett volna s azt sem, hogy azután a városba ment, de azt tagadta, hogy bármi része is lehetne a tolvajlásban. Arra a kérdésre pedig, hogy hogy került mégis néhány lopott ékszer az ő asztalfiókjába, csak azt felelte, hogy valami ellensége tehette oda, aki az ékszereket ellopta s aki belőlük ezt a nehányat boszujának feláldozta. — És ez a valaki csak Melanie kisasszony lé* ■bet, aki nekem nem kellett. . Első pillanatra lehetetlennek látszott, hogy valakinek ne kelljen egy olyan bájos leány, de azután a fiú olyan melegséggel s igaz érzéssel kezdett beszélni a menyasszonyáról, akit egyedül szeret s akit még gondolatban sem csalna meg, hogy Melaniet kezdtem gyanusítani. Hátha igaz, amit ez a szegény fiú mond, aki már napok óta ül, talán ártatlanul. Magam elé hivattam a szép leányt s egy ismertős fogást próbáltam meg. Minden előzmény nlélkül egyszerre a szemébe vágtam : 1. — Ön a bűnös, nem az az ember! Ön loptael az ékszereket, ön csempészett belőlük egyikettőt a nevelő úr szobájába. Ne is tagadja! Fehér lett mint a fal, remegve mondta: : *— Tagadom. Én becsületes leány vagyok! Hanem, csakhamar, az első egypár keresztkérdésbe úgy belezavarodott, hogy a lábam elé borulva zokogta:— Mentsen meg! mentsen meg! Szerettem őt, ő is bolonditott, hogy szeret, házasságot ígért s azután az asszony szeretője lett! Azután azt is otthagyta, most valami lányt akart elvenni. Nem engedhettem, hogy összetörje a szivemet s azután boldog legyen mással! Meg kellett őt boszulnom! Én csempésztem be hozzá az ékszereket. De ugye megteszi az én kedvemért, hogy rajta hagyja a gyalázatot. Ne ítélje el, de hagyja rajta a szégyent. Az én kedvemért édes! Hozzám simult egész közel, kezemet megfogta s úgy beszélt. Kezem megreszketett a kezében, arcom lángolt s ő egyre közelebb hajolva beszélt hozzám. Forró lehelete égette az arcomat s kényes szemének villogó tekintete perzselte a véremet. S Ő beszélt egyre lázasabban, egyre szenvedélyesebben: — Szerettem s akár a szeretője is lettem volna! És ő eldobott magától. Nem kellettem neki. Odakínáltam az ajkamat, a testemet, a tebtemet, nem kellett! Nos hát most neked kínálom oda, ha őt a poklokra juttatod! Szeretni foglak úgy, ahogy most őt gyűlölöm, szeretni foglak úgy, ahogy még senki se szeretett! Most is magam előtt látom. Isteneknek való látvány volt! Ajaka mint valami égő csipkerózsa úgy hajolt ajakam felé: — Akarod, hogy szeresselek? Ki ne akarta volna? Azt a fiút elitéltettem, ártatlanul. Az Ítélet kihirdetése napján, mikor kisérték le a fogházba, leugrott a második emeletről. Én öltem meg! Egy csókért, egy ölelésért. .. Adj pálinkát! Sokat, sokat, hogy ne lássam se azt a halavány halott arcot, se ezt az utálatos piros arcot . s ! Közoktatásunk és a nemzetiségek. Budapest, ápr. 16. gr. K. E.) A költségvetési vita elején legnanagyobb szenvedelemmel a nemzetiségi kérdést tárgyalták. Több veszélyes pontot világítottak meg akkor a képviselőházban elmondott beszédek, sok elszomorító tényre mutatott rá a sajtó. Elhangzott az az igazság, hogy az új, az alkotmányos korszakban felnőtt ifjúság ma sokkal távolabb áll a magyar nemzet érzelmi világától, mint 1848-ban, mikor pedig fegyverrel támadt alkotmányunk védői ellen a nemzetiségek legnagyobb része. Megtudtuk, hogy a nemzetiségi iskolákban olyan tankönyvek vannak használatban, melyek a magyar állam függetlenségét és önálló államiságát letagadják és az államalkotó magyar fajt az osztrák és magyar monarchia lakosai között a tizedik helyre sorozzák be, mint nemzetiséget. Ezek mellé sorakozik az a sérelmünk, hogy a nemzetiségi iskolákban meghamisítva adják elő a történetet és eltitkolnak mindent, ami a magyar nemzeti dicsőségről beszél. Letagadják alkotmányunkat és lázadóknak bélyegzik nemzeti alkotmányunk védelméért küzdő hőseinket. Ez képezi egyik okát annak, hogy nemzetiségeink mindjobban elszakadnak tőlünk. Érzéseink, ideáljaink nem hevítik őket. Külön ideálok szolgálatába szegődtek és azok megvalósítására vezető utain szívós kitartással és mind nagyobb erővel haladnak előre. A tankönyvbírálat felületessége és az állami felügyelet lanyhasága eredményezte, hogy a magyarországi iskolák egy igen tekintélyes részében ellenségeket kedvelnek a magyar állam ifjúságából. Ez a lanyhallenőrzés tette lehetővé, hogy bár a magyar nyelvűetlel volta már rég törvénybe van ihatva, még mindig ijesztően nagy a magyarországi tanítók között azok száma, akik nem tudak magyarul. Remélem, ezek után senkinek sem fog eszébe jtni, hogy komolyan vegye a nemzetiségi séreleket és a nemzetiségek elnyomásáról szóló jajveszékeléseket. Remélem, hogy a kormány alálni fog rá módot, hogy ezek a súlyos bajok felőbb és mentél gyökeresebben orvoltassanak. Szükséges ez annyival is inkább, mert a baj sokkal komolyabb és sokkal veszélyesebb, mint azt nálunk általában hiszik. A veszély tudniillik nem csupán közoktatásunk hiányaiban rejlik, nem is ez csupán a baj gyökere. A nemzetiségi iskola csak egy tényező ebben a nagy terjedelmet öltött, régi keletű veszedelemben, mely végeredményében a magyar állam felforgatását és feldarabolását célozza és így nemcsak állam- és nemzetellenes, de antidinasztikus jellegű is. Szükséges a baj orvoslására a nemzetiségi iskolák szigorú ellenőrzése és megrendszabályozása, de ez magában véve nem elég. A baj gyökere abban van, hogy él itt ebben az államban, egy számban és súlyban már igen tekintélyes elem, melynek nagy tömege az államfentartó és államalkotó magyar fajt gyűlöli vele nem érez együtt. Az állam és a trón megszilárdítására fordított nagy és nehéz munkában nemcsak hogy részt nem vesz ez az elem, ha ezt a munkát részben passzivitással, részben nyílt és alattomos, de mindig céltudatos munkával és igen nagy erővel megakadályozni törekszik. . . Tetézi ezt a munkáját még azzal is, hogy az állam és a trón ellen irányuló harcában, nem,átalja külföldi fajrokonait segítő társul venni és a magyar nemzet folytonos megrágalmazásával maga iránt a külföldi hatalmak rokonszenvét és támogatását megnyerni törekszik. A vérmeesebbek és a kevésbbé értelmesek, külön ideáljaik megvalósítására, olyan eszközöket is felhasználnak, melyek a törvényekkel hozzák összeütközésbe őket. Az értelmesebbek és higgadtabbak józanabbul, de több sikerrel is munkálkodnak. Ezek már gazdaságilag is szervezik népeiket a jövendő harcra. E célra alakultak a nemzetiségi bankok: ars Albina, a Tatrabank stb. és ezek fiókjai, melyek száma már meghaladja a százat. Az így szerzett pénzfölöslegek segélyével összevásárolják a magyarság birtokait, legelsőbben is olyan helyeken, hol a birtokok magyar kézen való maradása elsőrendű nemzeti és állami érdek. Törekszenek arra, hogy értelmes és jómódi középosztályt teremtsenek. Nevelnek papokat, tanítókat, orvosokat, ügyvédeket, mérnököket, iparosokat. Állítanak nemzetiségi iskolákat, templomokat főleg oly helyeken, ahol a magyarság gyönge és magára hagyatott. A templomok és iskolák segélyével mohón olvasztják magukba a magyarság magára hagyott elemeit, úgy hogy ma már mértföldekre menő területeken, ahol eddig virágzó magyar élet volt, teljesen eltűnt az államalkotás államfentartó elem. Magyar szó nem hangzik itt többé, más nyelv, más nép, más szokások, más érzések és más törekvések találtak otthont igen sok helyen szerte e hazában. Ez a baj gyökere, ebben van a legnagyobb veszély. Növeli a bajt a középbirtokok idegenkézre jutása és ezzel az államalkotó elem g‘-rincét képező középbirtokos osztály rohamos pusztulása. Jól tudjuk mindannyian, megírták ési elmondották már számtalanszor, hogy a nemzetiségek által lakott területeken miként ker jóidegen kézre a magyar középbirtok, ha pedig a’ jövőben is külföldiek vásárolják össze a nagy*« birtokokat, tótok, oláhok, szerbek és németek kezére kerül a magyar kis- és középbirtok~ v'§y: jón hová jutunk akkor. Letezzünk csak nyitott szemekkel magunk körül, látni fogjuk az oláhság, a tótok és szerbek, valamint a németek rohamos térfoglalását. Látn fogjuk a nagy veszedelmet, mely ezáltal a magyar nemzetet, annak állami létét, alkotmányt sőt, mi több, magát a dinasztiát is fenyegeti. Látjuk, mint megy teljesedésbe Csereg jövendölése, ki már a XVIII-ik század végén megmondotta, hogyha a magyar nemzet és a magyar alkotmány pusztulásnak indul, akkor a dinasztia, is válságos helyzetbe kerül, mert akkor feltámadnak az oláhok és a tótok és miután az ő ereik sohasem deferálták a magyar koronát az országló háznak, ők nem is Bécsre, nem is uralkodóházra, hanem éjszakra, az oroszokra fognak támaszkodni. Nézzünk csak .:köj^..h.azähk4®Äele^ és észak-