Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1902-04-17 / 91. szám

HAZÁNK. 91. szám. Csütörtök, 1902. áprlis 17. jég­államaival tarifaszerződésre fog lépni. Igaz ugyan, hogy a német birodalmi többség oly áron szeretné elfogadni Ausz­tria, Magyarország és Olaszország politikai szövetségét, hogy ezek a német birodal­mat világhatalmi pozícióba segítsék s ez­zel szemben egyáltalán nem retteg attól a­ gondolattól, hogy segítőit gazdaságilag tönkre tegye, ámde ezt a nagy nemzeti önzést még a hármas­ szövetség politikai érdekei sem viselhetik el. A német biro­dalmi kormány tehát igyekszik a biro­dalmi többséggel egyetértőleg megkötni a nemzetközi vám- és kereskedelmi szerző­déseket; ámde, ha az együttműködés nem lehetséges, akkor kényszerhelyzetében a birodalmi gyűlés mellőzésével is meg fogja kötni a szerződéseket, a nemzeti munka s főleg a mezőgazdaság nagyobb védel­­mezésének szemmel tartásával, de egy modern gazdasági háború provokálása nélkül. •Ily szellemben nyilatkozik a német bi­rodalmi kormány hivatalos sajtója és az események is, melyek szemeink előtt lejátszódtak, igazolják azt, hogy ez elha­tározott, komoly álláspont. A néma birodalmi,korm­án­y tebig^sg^­meg­áfcadf­lyozni akarná. .^,áWala,13«!állj,. f&op b^á^,Jítai3eálaokllal, akkor magára ,nézve tarthatatlam,h­elyzetet teremt.Parlamenti többségre nem támaszkodha­k, —­s a rábízott kormányhajót zátonyok felé diri­gálja. Ezt a magyar kormány­ épp oly j­ól tudja, mit# ahogy tudja maga Körber is. A' jog és^ méltányosság cjL^eisiTré SzéH‘háta mögött ál s b. mögötte áll az erő§^l,zsy.^^^J!!^b.J,közvélemény, is. Amiből sepmnaiképpen sem­ koTetke^hetik azT'ho^r a magya^kormágX “ ^ előtt beadja a derekát s az osztrálTi^“ mono­dozdsi képességünket gyengítse a nyers­­teftelés­­érdekeinek j­o­gsáig. Éa kettős érvágást a magyar gazdasági élet bírná el. A vádlott természetesen mindent tagadott, a míg világos volt a bűne. Az ékszereket csak lap délelőtt lophatták el, amikor Melanie kis­­szony látta a fiatal­embert kijönni az asszony­ság szobájából, később pedig látta a város felé távozni. Mert az ékszerek az úrnő állítása­ sze­­rint le voltak téve a kis konzol­asztal alá és egész délelőtt senki más nem járt a szobában csak a nevelő, délutánra pedig már mind eltűn­tek az­ ékszerek. A nevelő azt sem tagadta, hogy akkor délelőtt ■az asszonyság szobájában lett volna s azt sem, hogy azután a városba ment, de azt tagadta, hogy bármi része is lehetne a tolvajlásban. Arra a kérdésre pedig, hogy hogy került mégis né­hány lopott ékszer az ő asztalfiókjába, csak azt felelte, hogy valami ellensége tehette oda, aki az ékszereket ellopta s aki belőlük ezt a nehányat boszujának feláldozta. — És ez a valaki csak Melanie kisasszony lé* ■bet, aki nekem nem kellett. . Első pillanatra lehetetlennek látszott, hogy va­lakinek ne kelljen egy olyan bájos leány, de azután a fiú olyan melegséggel s igaz érzéssel kezdett beszélni a menyasszonyáról, akit egye­dül szeret s akit még gondolatban sem csalna meg, hogy Melaniet kezdtem gyanusítani. Hátha igaz, amit ez a szegény fiú mond, aki már napok óta ül, talán ártatlanul. Magam elé hivattam a szép leányt s egy ismer­tős fogást próbáltam meg. Minden előzmény n­lélkül egyszerre a szemébe vágtam : 1. —­ Ön a bűnös, nem az az ember! Ön lopta­­el az ékszereket, ön csempészett belőlük egy­­ikettőt a nevelő úr szobájába. Ne is tagadja! Fehér lett mint a fal, remegve mondta: : *— Tagadom. Én becsületes leány vagyok!­­ Hanem, csakhamar, az első egypár keresztkér­désbe úgy belezavarodott, hogy a lábam elé borulva zokogta:­­— Mentsen meg! mentsen meg! Szerettem őt, ő is bolonditott, hogy szeret, házasságot ígért s azután az asszony szeretője lett! Azután azt is otthagyta, most valami lányt akart elvenni. Nem engedhettem, hogy összetörje a szivemet s azután boldog legyen mással! Meg kellett őt boszul­­nom! Én csempésztem be hozzá az ékszereket. De ugye megteszi az én kedvemért, hogy rajta hagyja a gyalázatot. Ne ítélje el, de hagyja rajta a szégyent. Az én kedvemért édes! Hozzám simult egész közel, kezemet megfogta s úgy beszélt. Kezem megreszketett a kezében, arcom lángolt s ő egyre közelebb hajolva beszélt hozzám. Forró lehelete égette az arcomat s kényes szemének villogó tekintete perzselte a­­ véremet.­­ S Ő beszélt egyre lázasabban, egyre szenve­­­­délyesebben:­­ — Szerettem s akár a szeretője is lettem­­ volna! És ő eldobott magától. Nem kellettem neki. Odakínáltam az ajkamat, a testemet, a teb­temet, nem kellett! Nos hát most neked kínálom oda, ha őt a poklokra juttatod! Szeretni foglak úgy, ahogy most őt gyűlölöm, szeretni foglak úgy, ahogy még senki se szeretett! Most is magam előtt látom. Isteneknek való látvány volt! Ajaka mint valami égő csipkerózsa úgy hajolt ajakam felé: —­ Akarod, hogy szeresselek? Ki ne akarta volna? Azt a fiút elitéltettem, ártatlanul. Az Ítélet ki­hirdetése napján, mikor kisérték le a fogházba, leugrott a második emeletről. Én öltem meg! Egy csókért, egy ölelésért. .. Adj pálinkát! Sokat, sokat, hogy ne lássam se azt a halavány halott arcot, se ezt az utálatos piros arcot . s ! Közoktatásunk és a nemzetiségek. Budapest, ápr. 16. gr. K. E.) A költségvetési vita elején legna­­nagyobb szenvedelemmel a nemzetiségi kérdést tárgyalták. Több veszélyes pontot világítottak meg akkor a képviselőházban elmondott beszé­dek, sok elszomorító tényre mutatott rá a sajtó. Elhangzott az az igazság, hogy az új, az al­kotmányos korszakban felnőtt ifjúság ma sokkal távolabb áll a magyar nemzet érzelmi világától, mint 1848-ban, mikor pedig fegyverrel támadt alkotmányunk védői ellen a nemzetiségek leg­nagyobb része. Megtudtuk, hogy a nemzetiségi iskolákban olyan tankönyvek vannak használatban, melyek a magyar állam függetlenségét és önálló állami­ságát letagadják és az államalkotó magyar fajt az osztrák és magyar monarchia lakosai között a tizedik helyre sorozzák be, mint nemzetiséget. Ezek mellé sorakozik az a sérelmünk, hogy a nemzetiségi iskolákban meghamisítva adják elő a történetet és eltitkolnak mindent, ami a ma­gyar nemzeti dicsőségről beszél. Letagadják al­kotmányunkat és lázadóknak bélyegzik nemzeti alkotmányunk védelméért küzdő hőseinket. Ez képezi egyik okát annak, hogy nemzetisé­geink mindjobban elszakadnak tőlünk. Érzéseink, ideáljaink nem hevítik őket. Külön ideálok szol­gálatába szegődtek és azok megvalósítására ve­zető utain szívós kitartással és mind nagyobb erővel haladnak előre. A tankönyv­bírálat felü­letessége és az állami felügyelet lanyhasága eredményezte, hogy a magyarországi iskolák egy igen tekintélyes részében ellenségeket ke­dvelnek a magyar állam ifjúságából. Ez a lanyha­llenőrzés tette lehetővé, hogy bár a magyar nyelvűet­le­l volta már rég törvénybe van ih­atva, még mindig ijesztően nagy a magyaror­szági tanítók között azok száma, akik nem tud­­ak magyarul. Remélem, ezek után senkinek sem fog eszébe jtni, hogy komolyan vegye a nemzetiségi sérel­­eket és a nemzetiségek elnyomásáról szóló jajveszékeléseket. Remélem, hogy a kormány alálni fog rá módot, hogy ezek a súlyos bajok felőbb és mentél gyökeresebben orvoltassanak. Szükséges ez annyival is inkább, mert a baj sok­­­kal komolyabb és sokkal veszélyesebb, mint azt nálunk általában hiszik. A veszély tudniillik nem csupán közoktatá­sunk hiányaiban rejlik, nem is ez csupán a baj gyökere. A nemzetiségi iskola csak egy tényező ebben a nagy terjedelmet öltött, régi keletű ve­szedelemben, mely végeredményében a magyar állam felforgatását és feldarabolását célozza és így nemcsak állam- és nemzetellenes, de anti­­dinasztikus jellegű is. Szükséges a baj orvoslá­sára a nemzetiségi iskolák szigorú ellenőrzése és megrendszabályozása, de ez magában véve nem elég. A baj gyökere abban van, hogy él itt ebben­ az államban, egy számban és súlyban már igen tekintélyes elem, melynek nagy tömege az ál­­­lamfentartó és államalkotó magyar fajt gyűlöli vele nem érez együtt. Az állam és a trón meg­­szilárdítására fordított nagy és nehéz munkában nemcsak hogy részt nem vesz ez az elem, h­a ezt a munkát részben passzivitással, részben nyílt és alattomos, de mindig céltudatos munká­val és igen nagy erővel megakadályozni tö­­rekszik. . . Tetézi ezt a munkáját még azzal is, hogy az állam és a trón ellen irányuló harcában, nem,­átalja külföldi fajrokonait segítő társul venni­ és a magyar nemzet folytonos megrágalmazásá­­val maga iránt a külföldi hatalmak rokonszenvét és támogatását megnyerni törekszik. A vérme­e­sebbek és a kevésbbé értelmesek, külön ideáljaik megvalósítására, olyan eszközöket is felhasznál­nak, melyek a törvényekkel hozzák összeütkö­zésbe őket. Az értelmesebbek és higgadtabbak józanabbul, de több sikerrel is munkálkodnak. Ezek már gazdaságilag is szervezik népeiket a jövendő harcra. E célra alakultak a nemzetiségi bankok: ars Albina, a Tatrabank stb. és ezek fiókjai, me­lyek száma már meghaladja a százat. Az így szerzett­ pénzfölöslegek segélyével összevásárol­ják a magyarság birtokait, legelsőbben is olyan helyeken, hol a birtokok magyar kézen való ma­radása elsőrendű nemzeti és állami érdek. Törekszenek arra, hogy értelmes és jómódi­ középosztályt teremtsenek. Nevelnek papokat, tanítókat, orvosokat, ügyvédeket, mérnököket, iparosokat. Állítanak nemzetiségi iskolákat, tem­plomokat főleg oly helyeken, ahol a magyarság gyönge és magára hagyatott. A templomok és iskolák segélyével mohón olvasztják magukba a magyarság magára hagyott elemeit, úgy hogy ma már mértföldekre menő területeken, ahol eddig virágzó magyar élet volt, teljesen eltűnt az államalkot­ás államfentartó elem. Magyar szó nem hangzik itt többé, más nyelv, más nép, más szokások, más érzések és más törekvések találtak otthont igen sok helyen szerte e ha­zában. Ez a b­aj gyökere, ebben van a legnagyobb veszély. Növeli a bajt a középbirtokok idegen­­kézre jutása és ezzel az államalkotó elem g­‘-­­rincét képező középbirtokos osztály rohamos pusztulása. Jól tudjuk mindannyian, megírták ési elmondották már számtalanszor, hogy a nem­zetiségek által lakott területeken miként ker jó­­idegen kézre a magyar középbirtok, ha pedig a’ jövőben is külföldiek vásárolják össze a nagy*« birtokokat, tótok, oláhok, szerbek és németek kezére kerül a magyar kis- és középbirtok~ v'§y­: jón hová jutunk akkor. L­etezzünk csak nyitott szemekkel magunk kö­­rül, látni fogjuk az oláhság, a tó­tok és szerbek, valamint a németek rohamos térfoglalását. Látn fogjuk a nagy veszedelmet, mely ezáltal a ma­­­gyar nemzetet, annak állami létét, alkotmányt sőt, mi több, magát a dinasztiát is fenyegeti. Látjuk, mint megy teljesedésbe Csereg jövendö­lése, ki már a XVIII-ik század végén megmon­dotta, hogyha a magyar nemzet és a magyar al­kotmány pusztulásnak indul, akkor a dinasztia, is válságos helyzetbe kerül, mert akkor feltá­­­madnak az oláhok és a tótok és miután­ az ő ereik sohasem deferálták a magyar koronát az országló háznak, ők nem is Bécsre, nem is uralkodóházra, hanem éjszakra, az oro­­­szokra fognak támaszkodni. Nézzünk csak .:köj^..h.azähk4®Äele^ és észak-

Next