Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1902-04-29 / 101. szám

HAZÁNK. 101. szám. ————-------------1 polgárok ezreinek, millióinak a vándor­botot nyomhatja a kezébe. Óra figyelmeztetünk mindenkit, hogy modern állami létünk kiépítésében válsá­gos ponthoz értünk, mely a krízis minden tünetét veti fölszinre. Ellenségeink, akik fölös számmal vannak, mozgolódnak, erőink pedig a végsőig feszültek, ellent­­álló képességünk majdnem teljesen kime­rült. Ki parancsolhat rá a gazdára, hogy terhei alatt össze ne roskadjon? S ki tilt­hatja el a könnyebb felfogást attól, hogy e szomorú viszonyok közül el ne mene­küljön ? A természetnek milyen vihara fujhatja el a ködös marazmust, mely közérzést országszerte fojtogatja ? S milyen Isten csodája teszi lehetővé, hogy ez a ország még elemi csapásokat is elvi­seljen? Azt hiszszük, legfőbb ideje, hogy nemzeti ellentálló képességünk fokozásáról gon­doskodjunk. Az ellentálló képességünk ős­forrása a mezőgazdaság s onnan a bom­lás szomorú tünetei meredeznek. Pénz-, áru- és terményuzsora, földmobilizáció kivándorlás: megannyi szó, mely a né­zet életfajának gyökereit pusztítja, agráriusok régen figyelmeztetnek nemz­tünk e nyílt sebeire, de a hivatalos fe­fogás eddig az volt, hogy oda se neki, az agrár fantaszták rémképeivel nem kell törődni. A bajok időközben odáig értek, hogy most már az országgyűlés kapuit ostromolják. Az utóbb bekövetkezett poli­tikai rendszerváltozás a magyar állam­férfiaknak lehetővé teszi, a viszonyok pe­dig egyenesen parancsoló kötelességükké teszik, hogy jövendő gazdasági berendez­kedésünknek a mezőgazdasági termelés védelmét,­­ általa nemzeti ellen­álló képes­ségünk fokozását adják alapul. Budapest, április 28. hoz szólni fognak Molnár Jenő és még előrelát­hatólag többen az ellenzékről. Ezután követke­zik a honvédelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása, melyet Szerb György előadó ajánl elfogadására. E tárca költségvetésére a szélső­balról s általán az ellenzékről erősen fegyver­keznek s eddigelé szólásra vannak feljegyezve Tóth János, gróf Wilczek Frigyes, Gabányi Miklós, Nessi Pál és Rákosi Viktor. * / Az uj kereskedelmi miniszter kinevezésér­e Széll Kálmán miniszterelnök ma hazaérkezett Bécsből. A képviselőház folyosóján a képviselők ma egész délelőtt azzal töltötték az időt, hogy a bécsi utazás eredményképpen az új kereske­delmi miniszter személye­­elől tudakozódtak. Eleinte ugyanolyan tájékozatlanság mutatkozott, mint az előző napokban, de lassanként a kombi­nációk sorából kibontakozott most már határo­­zottabb formában az a hír, hogy a kormány­ 'TSTdffy F­erenc államtitkárnak k­eresk­elm­i miniszterré való kinevezésében állapodott meg. A kinevezést valószínűleg a hivatalos lap szerdai száma konl közölni. A kereskedelmi államtit­kárságot, ugyanezen hír szerint, a parlamentért feúvel lévő"szakférfiukat töltik be. ■ A delegációk alakulása. A magyar delegáció alakuló ülését május 6-án kedden délután három órakor fogják megtartani a főrendiház üléster­mében. A magyar delegáció elnökévé Perczel Dezsőt fogja megválasztani, a­z Apponyi választói közt. Gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke, már az év elején Jászberénybe óhajtott utazni, hogy megköszönje választóinak azt a páratlan ragaszkodást, melylyel minden erőszak, minden ravaszság ellenére diadalra emelték lobogóját. Akkor ezt a látoga­tást a téli időjárással járó kellemetlenségek miatt el kellett halasztani, szombaton azonban egy jászberényi polgárokból álló küldöttség tisztel­gett gróf Apponyi Albertnél, hogy újból meg­hívja őt Jászberénybe. A megállapodás szerint Apponyi május 25-én, vasárnap reggel utazik Jászberénybe, mely alkalommal beszámoló beszé­det is fog mondani. Apponyit beszámolójára a szabadelvű párt tagjai közül, de az ellenzék tagjai közül is számosan elkísérik. . ■jtHunyadmegye uj főispánja. Hunyadmegye töddigi főispánjának Bethlen Miklós grófnak To­frontálmegye főispánjává történt kinevezése folyt­atán megüresedett hunyadmegyei főispánná, mint m­i értesülünk, Barcsay Kálmán ország­ képviselőt nevezik ki. A minisztertanács a kinevezésben­n már megállapodott s azt a közelebbi napokban publikálni fogják. Nagyszombat a pánszláv képviselők ellen. Isme­retes az az államellenes izgatás, melyet a nemzeti­ségi programm alapján megválasztott zöld szász, négy tót és egy szerb képviselő űznek most a men­telmi jog védelme alatt, magában a magyar kép­viselőházban mondva el felháborító beszédeiket. A pánszláv képviselőknek egyike a hírhedt tót agitátor, Kollár Márton, aki ellen most állást foglalt saját őrületének becsületes, hazafias polgársága. Mint ugyanis Nagyszombatból táviratozzék, tegnap, vá­rnap 600 nagyszombati választópolgár egybe­ült, hogy Kollár Mártonnak, a kerület országgyű­­lsi képviselőjének az országgyűlésen követett jót­emzetiségű magatartásával szemben állást foglalja­­ak. A gyűlés elnöknek Borovánszkyt, előadónak Mondok dr.-t, jegyzőnek Alszeghyt választotta meg­­. Az előadó hatásos beszédben indokolta a következő határozati javaslatot, amelyet egyhangú lelkesedéssel fogadtak el . Nagy-Szombat szab. kir. város választópolgárai a Kollár Márton, e kerület országgyűlési képvise­lője által az országgyűlésen hangoztatott tót nem­zetiségű elveket határozottan rosszalják és főleg azon az eljáráson, hogy a Ruzsiák-féle határozati javaslatot, mely egyenesen a magyar nemzeti állam létérdekét támadja meg, hozzájárulása jeléül aláírta, teljes megbotránkozásuknak adnak ki­fejezést. Minthogy pedig az 1868-ik évi XLIV. t.-c. a magyar nemzeti politika követelményeinek meg nem felel, azért annak módosítását elkerülhetlenül szükségesnek tartják és e célból Pozsony vármegye törvényhatósági bizottságát és ennek utján a haza többi törvényhatóságait az országgyűléshez való felirat intézése végett megkeresik. A vasárnap megszentelés", Dessewffy Sándort Csanádi püspök az egyházmegyéje körzetébe tartozó s valamennyi törvényhatósághoz átiratot intézett, hog akadályozzák meg a vasárnapnak mint a kérészi ténység ünnepének megszentségteleni­ését s tartsák meg mint törvényes szünnapot, még pedig annyiban, hogy az isteni tiszteletek alatt hivatalos községi dol­­gokat ne intézzenek, a korcsmázást egyáltalában­ eltiltsák, főképpen a gyermekeket a korcsmák és a ren.­­ A képviselőház holnapi ülésén folytatják a Mexikóval kötendő kereskedelmi szerződés be­cikkelyezéséről szóló javaslat tárgyalását, mely­gyűjteményt gróf Zichy Ágost szelencéi mutat­nak, külön kis szekrényben. Nagy részük nemes kövekből készült, agátból, onyxból, vannak bera­kott, vannak üvegből metszett és nemes ércből vésett szelencéi. Általában a burnót-szelence külön fényűzési tárgy volt a XIX. század közepéig, midőn a for­radalom ezt is divaton kívül helyezi. A nagy francia forradalom eltörölte a régi udvari vise­letét, a selyem, bársony férfi ruhát s helyébe a polgári frakkot állitá, az aranypaszamántot szám­űzte, s a pofoncsapott kalap helyére a polgári cylindert tette. A magyar forradalom a nemzeti viseletét helyezte szolgálaton kívül és kiüté az úriosztály kezéből a s tubákpikszist. Nagyapáink korában az igazi elegáns férfi háromfajta burnót­­szelencét hordott magával, igazi gavallért pici arany­szelence nélkül (a mellényzsebben hordoz­ták ezt) el se lehetett képzelni. A jó öreg Baróti Szabó Dávid ezt írja egyik költői levelében szer­zetes társához : «Küldj jó burnótot, az enyém kifogyott a zsebemből, Megleled a csomagot az imazsámoly alatt.» E nélkül urat, úrnőt és papot nem lehetett látni a XIX. század negyvenes éveiben sem. Utálatos divat volt, mai szemünkkel nézve, de amely korban a «grippe» név alatt ismert be­tegség szintén divat volt, a tubákolást se lehe­tett elengedni. Ilyen szelence tehát tömérdek látható e kiállí­tásban ; a hivatalos statisztika szerint 496 da­rab, ezek egyharmada azonban bonboniére. Eze­ket szives örömmel nézzük. Minő kedvesek for­mában is, tele amorettekkel, mithologiai képek­kel, aranyra vagy elefántcsontra festett silhouet­­tekkel, magasak, laposak, állat­alakuak (néme­lyik ölebet, teknősbékát stb. ábrázol) s mind­egyik tömérdek szerelmi történetkét tudna me­sélni. Kiválóan gazdag ezekben gr. Zichy Jenő gyűjteménye, melyben a másfél század alatt dí­vott szelence-formák legnagyobb része képvi­selve van. Igen díszes flakonokat állított ki báró Wo­­dianer Albert, különösen egy azurkék­ tetejű, apró gyémántokkal kirakott illatszeres üvegcsét, épp ilyen melltűt és zsebórát. Gyűjteménye kü­lön szekrénykében az egyik ablakban látható. B. Nikolits Fedor órákban excellál, úgy látszik az u. n. német órák gyűjtése képezi egyik szenve­délyét. Ezek között pár magyarországi mesterét is láttuk. Szintén önálló szekrényben látjuk gróf Esterházy Miklós Móric szelence- és óra­­gyüjteményét, melynek miniaturejei családi arc­képeket is tartalmaznak. Gróf Károlyi Alajosné kiválóan érdekes családi arcképgyüjteményt mu­tat be miniatureökben, ugyaniyen gyűjteményt látunk az Andrássy grófokról, a XVIII. század­beli aquarellektől kezdve Barabás Miklós mű­vészi ecsetje finom műveiig. Kaczvinszky Lajos, a «Magyar Szemle» tu­lajdonosa szintén egész szekrényt tölt be saját műtárgyaival. Érdekes ezek között egy gyémán­tokkal, zafírokkal és smaragdokkal díszített, zár­ható kettős fedelű remek szentkép, mely Szűz Máriát ábrázolja, továbbá XIII. Leó pápa ifjúkori arcképe, b. Orczy Lőrinc és Kovacsics József írók arcképei s több igen becses szelence. Önmagában is nagy feltűnést kelt Enyedy Lukácsné sévresi porcellán-órája, mely megbe­­csülhetlen értékű műtárgy, bájos nőalakok cso­portja, ritka formatökélyű terméke a művészeti iparnak. Bubics Zsigmond kassai püspök egész sereg történelmi becsű műtárgyat küldött, kö­zöttük I. Napóleon császár édesanyjának bur­­nótszelencéjét, melyet 1814 április havában aján­dékozott egy hívének a Mont-Cenis csúcsán. Igen szép két aranyváza, piros korall-be­­rakásokkal, néhány pici feszület és egyéb filigrán. Gróf Andrássy Gézáné kis zenélő sze­lencéje kitűnik aprólékos kidolgozásával, mely valóságos kis eleven színpad, mandolinon játszó színes alakok, szökőkutak, pávák stb., mind egy kis szelence keretében. Dr. Elischer Gyula és Nemeshegyi Béla éneklő kolibrikkel ellátott ze­nélő zsebszelencéket állítottak ki Benczúr Gyula két színezett faszobrot s néhány régi mester ki­sebb festményét. Az egyik kiváló figyelmet kelt a látogató hölgyek körében s szorgalmasan tu­dakozzák a latin tudománynyal gyanúsítható uraktól: — Mit jelent ez a felirat: «Amor omnia vincit » Szóval a közel ezer műtárgyból álló kiállítást igen érdemes megnézni, mert habár b. Liptay Béláné nagy gobelinje szintén Herkules mun­káit ábrázolja, a legszendébb lány se lesz kény­telen elpirulni látásán. A szombat délutáni be­mutatón a kiállító hölgyek teljesítik a háziasszo­nyok tisztét, saját inasaikkal szolgáltatván az az ötórai theát a meghívott, de válogatott közön­ségnek, mely szives elismerésével adózott a ki­állítás bájos rendezőinek. Vén Las,­­ Kedd, 1902. áprils 29.

Next