Hazánk, 1902. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1902-05-01 / 103. szám

I— IX. évfolyam. 103. szám. Csütörtök. Budapest, 1902. május 1. HAZÁNK il.k.i.. . ..... SZERKEEZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VÍZI., Szentkirályi-utca 28. BD adnak viuxa. dl tUatoanda S3—£3. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: ESász évre 28 kor.|JJegyadérr«7.—kos. .......................? Félévre _ 14 « |egy hóra _ft.M « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályám ivarokon IS ! A HAZÁNK TÁRCÁJA Együtt maradunk! A Hazánk eredeti tárcája. Irta: Prém József. I. A dubovai országúttól pompás topolyafasor vezet a Lankás-majorhoz, melynek hosszúkás, földszintes lakóházát kissé túlzottan kastélynak nevezik a környék emberei. Évek óta Kollár Flóra és leánya Ilona laknak a magános házban. Flóra valamikor nagyon szép lehetett, most is csinos, de csak vasárnap, amikor kiöltözködik s termetét, mely kissé hízásnak indult, karcsúra fűzi. Ilonka azonban otthon is, az utcán is, maga a báj és előkelőség. Valami titok szövődött évek óta a majorban lakó két hölgy körül. Senkihez sem mentek, senki sem látogatta őket, kivéve a szomszéd falu plébánosa. Flóra asszony sápadt vonásain állandón csupa dac és világmegvetés tükröződött. — Nagy erély lakozik ebben az asszonyban! — mondotta sokszor a plébános. — De hát hol a férje? S van-e általában hites ura? Kicsoda voltaképp Ilonkának az atyja ? A kérdéseket hiába vetették föl a környék kíváncsibb emberei. Senki sem felelhetett rájuk, így aztán lassan elhallgattak a szomszédok. Egy nap a nagyszombati aranyifjúság majálist rendezett a közeli erdőben. A város gazdag fűszerese és konyakgyárosa, Walter úr szerepelt mint bálelnök, felesége mint bálanya és huszártiszt fiuk, az elkényeztetett Walter Rudi persze mint főrendező. Walterné asszony atyja csak hadbiztos volt ugyan, de mélyen fájlalta, hogy ő maga csak fűszereshez mehetett. Titkon igen boldogtalan is volt. Ábrándképei közt egy kackiás főhadnagyot, báró Ringhof Ivánt imádott most is, noha azóta már közel húsz év repült el fölötte. Sokszor emlegeti a férjének, ha vele összekoccan: — Te! . . Te nyárspolgár! Tudod-e, hogy most báróné lehetnék, hogy ezredesné, sőt tábornokné lehetnék! . . . Óh, Iván, Iván! Báró Ringhof Iván — miért is nem hallgattalak meg! S mert annyira lelkesedik most is az egyenruháért: fiát, a Rudit a katonai pályára szánta. Ez megmenti a hadbiztos-család becsületét. A majális rendezőbizottsága már a meghívókat írta. Egyszerre megszólal Walter Rudi. — Fiuk! Hívjuk meg Kollár Flóra asszonyt is! A rendezők fölkacagtak. Rudi erre kipirult a méregtől és most már követelte, hogy írják meg a meghívót. — De milyen névre ? Hisz nem is tudjuk a férjeét? •— No, hát én tudom, írjatok! A fiuk fölugráltak. — Özvegy báró Ringhof Ivánná, szül. Kollár Flóra úrnőnek és leányának. — Ismered őket? — A vasúton beszélgettem velük. Együtt utaztunk föl Bécsbe s vissza is együtt jöttünk. Utána jártam, kicsodák? S megtudtam mindent.. . — Lám, lám ! Rudi a hóditó! Rudi a szerelmes ! És barátai gúnyosan évelődtek vele. II. Rudi pedig másnap kilovagolt a Lankásmajorba. A házbeliek nagyon meg voltak lepetve. Sokkal hamarább toppant be a pufók hadnagy, semhogy eltagadhatták volna magukat. A látogatás különben igen rövid volt. Flóra olyan hidegen beszélt a hirtelen elfogulttá lett hadnagygyal, hogy ez alig mert ránézni Ilonkára, aki szintén elpirult. Sóhajtva távozott Rudi a majorból. Ez a sóhaj csalhatatlanul erősítette, hogy belebolondult a lányba. Nyúlánk termetét, hosszú pillájú sötét szemeit, minduntalan váltakozó arcjátékát, rezgő hangját nem bírta elfelejteni. A vasúti kupéban oly közel ültek egymással szemben, hogy néha a térdeik is érintkeztek. Azóta se éjjele, se nappala Rudinak. És Walterné már aggódva nézte fiát, egyetlen szemefényét, kit minden szerelmi kalandtól óvott s akinek legalább is bárókisaszszonyt szánt . . . Rudi nem remélte, hogy táncolni fog Ilonkával. Azt ugyan el nem hozza az anyja ! És kétségbeesve gondolt a majális napjára. De aztán betoppant a meglepetés. Ilonka mégis eljött, de nem az anyjával, hanem egy bécsi nagynénivel. Milyen csárdás volt az, melyet Rudi Ilonkával eljárt! A bált vele nyitotta meg. A sugár, ragyogó leányt egyszeribe körülrajongták. Ő lett a bálkirályné, ami világraszóló dolog oly helyen, mint Nagyszombat és vidéke . . . Éjfél előtt, a teázás alatt Rudi suttogva szólt a leánynak: — Szeretem, Ilonka! Imádom! Akar-e a fele,ségem lenni? A fűszeres apa és a «majdhogy báróné nem lett» mama szorongva nézték a fiatal párt. Szinte ők is lesték a választ. A leány pedig ijedten nézett Rudira és erélyesen szólt: — Nem lehetek az öné! Nem leszek senkiés katonai virtus. Budapest, április 30. (B. B.) Ócsárolni a katonai nevelést hallom jobbról is, balról is, de én azért mégis csak lelki gyönyörűséggel nézem azokat a fiatal legényeket, akiket a magy. kir. Ludovika Akadémia palotája röpít ki vasárnapoklanír""díszére a főváros nyilvános tereinek. E kis hadfiakat sétájukban, szórakozásaikban, társalgásukban örömmel szemlélem én, mert van bennük elevenség, önérzet, betykeség, tisztelettudás és fegyelmezettség. Egész sorozatát fedezem fel bennük a nevelés erényeinek, amelyeket a civil ifjakban keresve sem találok fel. Nekünk már az a sorsunk, kedves civil pajtásaim, hogy mikor legtöbb bennünk a vér, a remény és az illúzió, akkor mi még éretlen kamaszok vagy már «kis öregek» vagyunk. Orrunk alatt egy tekintélyéhes bajuszka követel figyelmet; kedélyünk még a gyermekszobára emlékeztet, de szellemi ambíciónknál fogva már az érett férfiak közé kívánunk soroztatni: ez az úgynevezett kamaszkor, a férfivá születés vajúdó állapota. Ez a kamasz állapot a maga nagyigényűségével, eltitkolt érzékenységével, vastag tiszteletlenségével és szörnyű fegyelmezetlenségével ráüti a bélyegét a mi ifjú társadalmunkra. Utcán, bálban, kávéházban rád ismerek, civil pajtás, erről a boszantó bélyegről, mert ezt rólad lekoptatni csak az élet érintkezései fogják. A tudós professzorok megismertetik elméleteiket s ha megbirsz azokkal, jól jársz velük. De hogy hogyan viseld magad, hogyan találd meg helyedet a társadalomban és a férfias érintkezések terén, hogyan acélozd meg férfiasságodat s hogyan fejleszd ki társadalmi egyéniségedet: ezekre már nem treníroz be az iskola, te magad pedig férfi korodnak tizenötödik évétől kezdve szégyenkeznél kérdezősködni ilyen bagatel dolgok felöl; mert te, kedves pajtás, attól a perctól kezdve, amint az első zsurt és bált ledaráltad, vén rókának érzed magad a női társadalom dzsungeljében s amint az első vivő leckét megkaptad, férfias ügyekben szaktekintély vagy és kávéházi kritikus. Mindazáltal úgy négy szem között bevallhatjuk egymásnak a kedves pajtás, hogy mi az iskoláinktól ugyan gyengén vagyunk eleresztve. Az én kis hadfimat azonban örömmel látom mozogni. Látok benne vért és pajkosságot, melyet azonban a kifejlesztett férfiasság érzése fékez. Látok benne illemtudást az érdemesebbek iránt. Az én kis hadfim büszke ambícióval fordul pályája felé, melynek kötelességei számára nemcsak szellemi körét, de teisti rugékonyságát is előkészítik. Tud gyalogolni, lovagolni, kardot forgatni, lőni, úszik, táncol, korcsolyázik, mert a testedző sportnak minden nemébe belégyakorolják s a szaktudás mellé kap nyelvismeretet és zeneismeretet úgy, hogy kikerülve iskolájából, a társadalmi érintkezések minden terén megállja helyét. Midőn ekként tengem dicséretet a magyar honvédtisztképző iskolának, szomorúan gondolok akkor a civil intézetek elhanyagolt testi neveléseére, amelynek nagy hiányát újabban Eszemkápráztató tornász ünnepélyekkel leplezzük. Férfias erények és katonai erényiek egybevágó fogalmak előttem. Megpróbáltatásra alkalmas, egészséges szervezet, a fizikai mérkőzések között kifejlődött önismeret s bátor nyugalom, a cél mellett való erélyes kitartás képessége nélkül éppen úgy nincs jó katona, amint nincs egész férfi sem. A pallérozatlan erő birtokosa még csak hím ember. A férfi csak ott kezdődik, ahola fizikai és erkölcsi erő fegyelmezetten és harmonikusan támogatja egymást. S itt kezdődik a jó katona is. Neveljünk egész férfiakat s akkor lesznek jó katonáink is. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.