Hazánk, 1902. december (9. évfolyam, 284-308. szám)

1902-12-02 / 284. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VTII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza.­­ Telefonszám 66—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor- j Negyedévre 7.—kor. .­ . Félévre__ 14 «­­ Egy hóra__2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 Hilég Rákóczi-kultusz. Budapest, december 1. Válogatott társaság színe előtt vetette előre fényét tegnap délután a jövő 1903. év nagy eseménye, a kuruc szabadság­­harcnak, II. Rákóczi Ferenc szereplése kezdetének kétszázados évfordulója. Két illusztris férfiú: Bubics Zsigmond kassai püspök és gróf Zichy Jenő titkos taná­csosok meghívták a magyar társadalom számmitásait: arisztokratákat, főpapokat, tudósokat, történetírókat, művészeket, író­kat tanácskozni arról, hogy az elbujdosott «Nagyságos Fejedelem» sugárzó alakját miképp állítsák be legméltóbban, európai ténynyel, a hálás magyar nemzet kegye­letének és az egész világ bámulatának. Az akadémia kis ülésterme, ahonnan már annyi szép és derék nemzeti gondo­lat indult ki a magyar elmék és a magyar szívek meghódítására, tegnap oly esemény színhelye volt, mely valósággal korszakos fordulatot jelent a magyar történelmi köz­felfogásban. Hála illeti II. Rákóczi Ferenc emlékezetét már azért is, hogy ezt a for­dulatot az ő liliomos, szeplőtelen egyéni­ségének kultusza szerezte meg a magyar közérzésnek. Thaly Kálmán, Rákóczi ősz történetírója, a könyekig meghatott han­gon adott hálát a Gondviselésnek, hogy ezt a fordulatot megérhette. Gróf Zichy Jenő, ő Felségének titkos tanácsosa, olyan magas piedesztálra he­lyezte Rákóczi egyéniségét, ahol kicsinyes aggodalom, érzékenység, féltékenység, apró pártérdek hozzá nem férkőzhetik, ahonnan apostoli idealizmusa minden magyar szívbe belemelegíthet. Gróf Zichy Jenő rámutatott arra,hogy a Rákóczi-kultusz a magyar nemzet számára épp oly törté­nelmi regeneráló forrás lehet, amilyen a franciáknak Napóleon dicsősége. S miként Napóleon győzelmeinek százéves forduló­ján, a Napóleon-kultusz hatása alatt, a francia kultúra minden ágában örökértékű alkotások termettek, a francia nemzet köz­tevékenységében mindenütt friss fölbuzdu­­lás jelentkezett: ugyanez remélhető nálunk is, ha a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, a furor Rákóczianus vibráló erejét a mai tespedt, ólmos magyar köz­hangulatra rászabadítjuk. E nagy hatás kiváltására azonban nagy­­benyomások is kellenek és ez impulzusok forrásául lehet az a művészi gondolat, amelyet Gerlóczy Géza kassai tanár indít­vány alakjában a kiváló társaság elé ter­jesztett. A bécsi udvar 1706-ban Rákóczi bájos ifjú hitvesét, hesseni Charlotte Amália hercegnőt a béke fehér galambjául az urához hazaeresztette. A bécsi politika céljai szerint az udvar fölszólítására a bécsi és a pozsonyi arisztokrácia feje­delmi, káprázatos külső pompával adott fényt Rákócziné hazautazásának, Pozso­nyon túl pedig a kurucok áradozó lelke­sedése a fejedelmi pár találkozását első­rangú magyar nemzeti eseménynyé tette. Gerlóczy indítványa kiragadja a kuruc világnak ezt a ragyogó és fontos epizódját s arra hívja föl a magyar társadalmat, hogy a Rákóczi-párnak ezt az 1706. évi találkozását korhű történelmi felvonulás­ban mutassa be a magyar nemzetnek és a csodájára ide, a magyar fővárosba tóduló idegenek bámulatának és művészi élveze­tének. Ugyanekkor Tukács Menyhért, a pre­montrei kanonokrend prépost-prelátusa bejelentette Kassa város polgárainak elha­tározását, hogy a Rákóczira és a kuruc szabadságharcra vonatkozó ereklyéket ki­állításban összegyűjtik s e kiállítás annyi­ban is a Rákóczi-kultusz szolgálatába sze­gődnek, hogy gyarapítani fogja alapját a Rákóczi dicsőségére Kassán emelendő lovas­szo­bornak. A nagyfontosságú értekezlet lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: Körülbelül ötvenen feleltek meg a felhívásnak, amelyet a kassai Rákóczi-ereklye-kiállítás és a kuruc szabadságharc kétszázados fordulóján rendezendő egyéb ünnepségek dolgában Bubics Zsigmond kassai püspök és gróf Zichy Jenő tit­kos tanácsosok kibocsátottak. Az elnöki tisz­tet a két fölhívó közösen töltötte be, tőlük balra Takács Menyhért, prépost-prelátus, jobbra Gerlóczy Géza előadó foglalt helyet a pó­diumon. A padsorokban elhelyezkedett urak közül a következők neveit sikerült följegyez­nünk: Gróf Dessewffy Aurél titkos taná­csos, az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület elnöke, Berzeviczy Albert, Szemere Miklós, Péchy Zsigmond abaújmegyei főispán, dr. Kam­merer Ernő és Radisics Jenő miniszteri taná­csosok és múzeumi igazgatók, Kozora Endre kanonok, Baldzsovics József kúriai bíró, Szüy Kálmán akadémiai főtitkár, Thaly Kálmán kép­viselő, Lotz Károly, Benczúr Gyula és Székely Bertalan festőművészek, Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Endrődi Sándor, Roditzky Jenő cs. és kir. asztalnok Sipos Gyula, Jakab Árpád, Lippich Elek min. osztálytanácsos, Székely Géza, Szalay László képviselő, Nemes Mihály, Deil Jenő, Dietz Lajos stb. Bubics Zsigmond kassai püspök nyitotta meg a tanácskozást, utána pedig gróf Zichy Jenő mondta el a következő beszédet: Esztendőre érjük meg kétszázados évfordulóját a Rákóczi-féle kuruc szabadságharcnak. Jelentőségét e szabadságmozgalomnak, mely alig másfél évtizeddel a török kitakarodása után tört ki és közel nyolc esztendeig­ tartott, talán fölösleges fejtegetnem. Buda visszafoglalása után úgy érezte magát a magyar nemzet, mint a rab,­­akit földalatti sötét, zárkájából világosságra hoztak. A magyar léleknek ezt a szabadság felé törő vá­gyát a történetírók és a költők ma furor frakoczianus­­nak nevezik." Tehát furor Rakoczianus a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, mely nemcsak az akkori politikai magyar nemzetet, vagyis a nemes­séget hatotta át, hanem kiesik a kapu a magyar, ra tót, a rutén és az oláh jobbágy kezéből és leboruil­­nak imádkozni, amikor meghallják, hogy Rákóczi hadaival átlépte a Beszkideket. • Rákóczi egyénisége úgy uralta akkor a ma­gyar képzeletek mint a legnagyobb hősök és hódítók, a legtökéletesebb fejedelmek a maguk korát. A Rákóczi­­érzés nemcsak harci tű­z, hanem nemes idealizmus, a léleknek magasabb gerjedelme, szeplőtlenül tiszta lelkesedés; nemcsak ott tombol, ahol a seregek ösz­­szeütköznek, hanem szilaj daccal és szomorú le­mondással benne vibrál azokban a dalokban is, amelyek a kurucnóta révén a szenvedő magyar lélek indulatait a népek műélvezetének közös kincsévé­ tették. Fejedelemben vagy államférfiúban, aki ennyir­e lefogja népe képzeletét, aki ilyen lelkesedést és ra­jongó tiszteletet szuggerál nemzetének, minden ma­gyar ember, tartozzék bármely hitvalláshoz, politikai felekezethez, vagy társadalmi osztályhoz, meg­találj­a a maga rokonérzését. Elfogódott lélekkel állunk meg két évszázad táv­latán Rákóczi történelmi egyénisége előtt! Nemzete szabadságának zászlaja, pajzsa volt és itt hagyott rangot, fényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy miliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért. Hősies­sége megihleti a mai nemzedéket, a mártír szenve­dése szítja az önzetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik lelkünkbe! Érezzük, hogy ilyen fejedelemnek tisztelete nem lehet pártos érzés. Érezzük, hogy a Rákóczi-kultusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet Istennek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szítani és ápolni kell. Elkövetett nagy tettek emléke és az ú­jabb nagy tettekre való akarat: ez a nemzetek elpusztítha­tatlan, összetartó ereje. Elkövetett nagy tettek em­léke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét an­nak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle, mert ma tespedt egész közéletünk és minden tevékenységünk. Ma nem az marja képzeletünket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furca Rákóczia­­nus, ez az átöröklött igaz magyar érzület, mely két­száz év előtt a csatatéren hőstettekkel tündökölt, talán ha ez költöznék bele politikánkba, művésze­tünkbe, gazdasági és társadalmi életünkbe, az átala­kult energia ma kulturális tevékenységben hőstettekre képesítene. A franciák néhány év előtt nagy fénynyel ünne­­pelték meg Napóleon dicsőségének százéves emléke­­­zetét. Kiállítást is rendeztek és a szellemi megnyitv­ ta­nulás minden eszközével a nagy császár kultuszának áldoztak. És mit láttunk? Örök értékű irodalmi és történelmi művek, a művészet minden ágában remek alkotások keletkeztek és a közérzület annyira fölbuz­­dult, hogy hatása a polgári tevékenység minden­ terén nyilvánvalóvá lett. Nekünk magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczi idealizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a fran­ciáknak Napóleon katonai dicsősége. A nemzetnek nagy impulzusok kellenek és azoktól, akik erre vál­lalkoznak, nagy áldozatokat kíván. De ha mi Rákóczi idealizmusát a mai nemzedékbe át tudjuk ültetni, olyan jótéteményt cselekszünk, amelyért király és nemzet egyformán hálás lesz. Gróf Zichy végül felh­ívta Gerlóczy Gézát, a Kassán rendezendő Rákóczi-kiállítás előkészítő bizottságának elnökét, hogy terjeszsze elő indítványát. Gerlóczy Géza, a kassai gazdasági intézet tanára hosszabb történelmi vázlatban adta elő a Rákóczi­­párnak 1706. évi találkozását. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró­hirdetéseit díjtalanul közöljük.

Next