Hazánk, 1902. december (9. évfolyam, 284-308. szám)

1902-12-31 / 308. szám

HAZÁNK. 808. szám. január 6-án, vizkereszt napján: «Budapesti Sport Klub» és «Postásoké. Hely: millennáris pálya, idő: d. u. fél 3 óra, biró: Feh­ért] (M. L. E.). Ugyanezen ülésében a M. L. Sz. a «Magyar Athletikai Klubit első csapatát, mely az 1903. évre az első osztályú csapatok közé való felvételét kérte, próba mérkőzé­sekre utasította, melyet a következő napokon fognak megtartani: január 6-án, d. u. fél 3 órakor a Lehel­utcai pályán, a «Magyar Athl. Klub» és «Magyar Testgyakorlók Köre», biró Kiss Gyula («33» F. K.) és január 11-én, vasárnap d. u. fél 3 órakor a millennáris versenypályán: «M. A. K.» és «Postások» csapatja, bíró: Guttmann F. (B. T. K.). E mérkőzé­sek eredménye fogja eldönteni, hogy a M. A. K. a jövő évben az I. vagy II. oszt. csapatok közé fog-e soroztatni.­­ A Magyar Athletikai Klub választmánya leg­utóbb tartott ülésén az 1903. klubévre a következő­képpen alakította meg tisztikarát: titkár Krepelka Béla, pénztáros Friedrich Nándor, ellenőr Peyerle Károly, jegyzők dr. Kirchknopf József és Wieszner Béla, ügyészek Dani Vilmos és dr. Babes Titusz, orvosok dr. Boross Ernő, dr. Bradách Emil és dr. Fialka Gusztáv, mérnökök Weimers Marián és Zuber Ferenc. NYILTTÉrt .*) Dr. Fabinyi ztTSzt rendel .Usenet betegségek ellen 575 Délelőtt 9—3-ig. * Este 0—8-i . BUDAPEST, Erzsébet­ körút 12., félem *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.­ ­ Valasek Jánost elítélték. Ma délelőtt 11 órakor hirdették ki a nyitrai törvényszék nagytermében az ítéletet Valasek János, a verbói kerület képviselőjének bűnügyében. A bíróság Valaseket izgatás vétségében bűnösnek találta s ezért 300 korona pénzbüntetésre és három havi államfogházra ítélte. Az ítélet ellen Chudovszkij Géza közvádló súlyosbításért, Szécsi Ferenc védő enyhítésért felebbezett. A vád alap­ját Valaseknek azon beszéde képezte, melyet Krakovánban mondott 1901. szept. 22-én, mint képviselőjelölt, amikor — a vád szerint — azt mondotta, hogy a magyarok menjenek vissza Ázsiába és legyen minden úgy, mint ezer év előtt volt, az iskolákról pedig azt mondta, hogy ott a népet a magyar nyelvvel megmérgezik. Valasek a tárgyalás folyamán folytonosan vé­dekezett az izgatás vádja ellen, a keresztkérdé­sekre azonban zavarba jött s ellentmondó, za­varos vallomást tett. A tanúkihallgatások során rendkívül jellemző, hogy a tanuk mind fanatikus pánszlávok, lévén, oly részrehajlóan vallottak, hogy a biróság kénytelen volt többeknek meg­­esketését mellőzni.­­ Kinevezések a bíróságnál. A király az igaz­ságügyminiszter előterjesztésére Dogariu Tamás temesvári ítélőtáblás bírót a Kúriához számfeletti bíróvá, Müller Antal szabadkai, Balogh Győző zilahi, Buday Gábor brassói, Szalay Imre szom­bathelyi, dr. Kiss István nagykanizsai, Vladár István pozsonyi, Ambró Gyula lőcsei és Sófalvi Lajos deési törvényszéki bírákat, Nagy Péter tornai járásbírót, Batta János szegedi törvényszéki bírót, Pancera István, a Kúriához tanácsjegyzőül beren­delt fiumei törvényszéki és Saly Dezső budapesti büntető törvényszéki bírákat a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki birákká, illetve járásbiróvá, Irányi Dániel ólublói járásbirósági albirót az ólublói és Halmágyi Kálmán kolozsvári ítélőtáblái tanácsjegyző-albirót a tekei járásbírósághoz járás­­birákká, továbbá Csányi Árpád kolozsvári törvény­­széki aljegyzőt a tekei, Göllner Frigyes beszterce­bányai törvényszéki aljegyzőt pedig a zólyomi já­rásbírósághoz albirákká nevezte ki.­­ Elítélt hírlapíró: Kolozsvárról táviratoztak la­punknak. Ma délelőtt tárgyalták azt a sajtópert, melyet Bartha Miklós orsz. képviselő indított Ha­lász Lajos, a nagyváradi krajcáros újság szerkesz­tője ellen rágalmazás és becsületsértés miatt, a bi­róság Halász Lajost rágalmazásban és becsületsér­tésben vétkesnek mondta és ezért nyolc hónapi Az „Erzsébetfalvai Kor­onat­akar­ék­­pénztár és Hitelszövetkezet“. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, dec. 30. Hetek óta üldözzük azokat az üzelmeket, melyeket az úgynevezett koronaszövetkezeti cégér alatt bizonyos egyének elkövetnek, hogy azáltal leginkább a legszegényebb néposztályt tegyék még koldusabbá, mint amilyen földhöz tapadt amúgy is. És ne tessék bennünket félre­érteni. A szövetkezeti eszmének ebben az ország­ban ez a lap, a Hazánk a leglelkesebb támoga­tója, zászlóhordozója. Nem is a szövetkezetek ellen törünk mi, hanem azok ellen a visszaélé­sek ellen, melyeket a szövetkezeti cégér alatt egyesek elkövetnek. Nem is egyéneket táma­dunk, hanem rá akarunk mutatni az ellenőrzés­nek arra a hiányosságára — melyen valahára már törvény által is segíteni kell — mely lehetővé teszi sokszor a könnyelműség vagy tájékozatlan­ság által is elősegített visszaélések elkövetését s igy sok szegény ember megkárosítását. Ezeknek a visszaéléseknek épp a szövetkezeti eszmének az egész vonalon való diadalra juttatása érde­kében véget kell vetni. Ez a mi célunk is és semmi egyéb. A koronaszövetkezeti visszaéléseknek egyik legnagyobbszerű ü­zelmét itt Budapest közvetlen közelében, Erzsébetfalván követték el, megkáro­sítva ezzel nemcsak az erzsébetfalvai, hanem a csepelszigeti lakosság egy részét is és úgyszól­ván tönkretéve a tököli «Csepelszigeti takarék­­pénztár részvénytársaságot» s ezzel is egy csomó embert. Ez az eset nagy izgalomban tartja ma az egész Csepelvidék lakosságát, nemcsak az anyagi veszteségek miatt, hanem azért is, mert amint a két pénzintézet bukása akuttá lett, kiderült, hogy úgy az «Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztár- Hitelszövetkezetet», mint a «Csepelszigeti Taka­rékpénztár részvénytársulatot» is úgy alapítot­ták, hogy amott a szövetkezeti tagok, itt a részvénytársulat részvényesei vagyonán maguk az igazgatósági tagok osztozkodhattak meg. Sok szegény ember rovására a királyi ügyészséghez kiáltó oly cselekmények követtettek itt el—még­pedig részben közéleti emberek által, — melyek szigorú megtorlást követelnek. Épp azért nagyon óhajtandónak tartanók, hogy ezen sorainkért az érdekeltek sajtópert indítanának e sorok írója, az adatok összegyűjtője ellen. Az «Erzsébetfalvai Koronatakarék- és hi­telszövetkezetet- alapította R. Burián László úr, akinek vezetősége mellett történt az intézet bukása is. A többi szereplők közt ellenben a nagy vidéket sújtott pénzügyi katasztrófában ott szerepel dr. Eötvös Bálint országgyűlési képviselő nem bűnösségével, hanem inkább talán nagy könnyelműségével. Ott van azután egy sereg «alapító igazgató», köztük valami Deutsch Antal és József, akik a koronatakarék pénzét arra használták fel, hogy azt családtagjaik közt feloszthassák. Megdöbben az ember lelke, hogy egész nagy vidék lakosságát lelkiismeretlen, vagy könnyelmű emberek hogy tudják így kihasználni a­ törvényes bejegyzés cége alatt. Maguk mellé vá­lasztanak a pénzügyekben, könyvelésben teljesen járatlan igazgatósági tagokat, akiket azután szin­tén tönkretesznek. Hogy, játékaikat folytathas­sák, fölvesznek intézetük részére 13 percentes pénzeket. A kölcsön megszerzéséért maguknak jutalékot és kocsipénzeket számítanak fel, a 13 percentes pénzt azután kiadják 8 százalékos kamatra. Az igazgató úr feleségét, fiát beteszi pénztárosnak az intézetbe, akiket azután ő ellenőriz. És akik kölcsönt kapnak, azok nem azok a földhöz ragadt betevők, szövetkezeti ta­gok, hanem az igazgatóság atyafiságai, akik mikor a nagy kölcsönöket megkapták, sietnek csődöt mondani. Egészségtelen, kóros állapotok ezek. De hát álljanak itt a tények a maguk,tel­jes valóságában. Az Erzsébetfalvai Korona-Takarékpénztár és Hitelszövetkezet. . A nyolcvanas évek végén telepedett meg a Buda­pesttel szomszédos Erzsébetfalván R.Burián László ur. Hamarosan részt vett az ottani közügyekben s olyan népszerűségre tett szert, hogy a község egyik legvagyonosabb polgárával, Lada Jánossal szemben községi képviselővé is megválasztották. Ezt a nép­szerűségét arra használta fel, hogy megalapította az Erzsébetfalvai Korona-Takarék- és Hitelszö­vetkezetet, melynek azután ő lett az elnökigazga­tója. Ügyvezető vezérigazgató Deutsch Adolf nevű úr lett s a másik igazgatósági tag Deutsch József. A pénzintézet 1899. január 1-én nyitotta meg üze­mét s rövid idő alatt néhány száz szövetkezeti tagot vont kebelébe Erzsébetfalváról, Kossuthfalváról s részint a Csepelszigetről is. A szövetkezeti tagok csakhamar befizettek vagy nyolcvanezer koronát s megkezdődött a kölcsönkiosztás. A szövetkezeti ta­goknak — akik hetenkint egy koronát fizettek be — eleinte kölcsönöket ígértek — ami már az ilyen pénz­intézeti alapításoknál szokás — ami azonban csak ígéret maradt. Ehelyett a kölcsönöket hitelképtelen kezekbe juttatták, még pedig oly nagy összegekben, melyek egy nagyobb üzemű pénzintézetet is tönkre­tettek volna. A sok közül csak néhány adatot emlí­­tünk itt fel: Deutsch Adolf «vezérigazgató» az igazgatóság többi tagjai közé bevitte azt a tudatot, hogy­ az­­ apósa Adler gödöllői nagykereskedő, akinek Buda­pesten is nagy háza van és a gödöllői királyi ud­vartartásnak is rendes szállítója. Egyszer azután azzal állt elő, hogy az apósa pillanatra meg van szorulva és szüksége volna tizenkétezer koronára. Az Erzsébetfalvai Koronatakarék és Hitelszövet­kezet igazgatósága nyomban megszavazta a tizen­kétezer koronát, mit Adler gödöllői nagykereskedő ur bezsebelvén, nyomban — néhány hét múlva — csődöt mondott s igy ezt a tizenkétezer — sok a nyomorúsággal küzdő ember által befizetett — ko­ronát beírhatták a behajt­atlan követelések rovatába. A másik igazgatósági tag, Deutsch József — az alapszabály szerint maga nem vehetvén fel köl­csönt — a neje váltójára számítoltatott le az erzsé­­betfalvai korona takarékból 6000 koronát. A Deutsch József neje ekkor szintén fizetésképtelenné vált s igy ez a 6000 korona is a behajthatlan követelések rovatába került. Deutsch József vezérigazgató egy alkalommal be­mutatott a gödöllői uradalom által kiállított anyag­szállítási utalványt, melyben ki volt jelentve, hogy az összeget az uradalmi pénztár csak 1901. évi január elsején fizeti ki. Erre az utalványra az erzsé­­betfalvai koronatakarékpénztár adott nagyobb összegű zálogkölcsönt, hogy mennyit, az majd a bűnügyi zárlat alatt lévő üzleti könyvekből derül ki. Ez az utalvány azonban a Erzsébetfalvai Koronataka­­rék és Hitelszövetkezet Wertheim-szekrényéből eltűnt. Ellopták. Ugyancsak nagyobb összegre elzálogosítottak az Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztárnál egy a budapesti m. kir. zálogház által több ezer korona értékű ékszerről kiállított zálogcédulát. Ez a zálog­cédula is eltűnt az Erzsébetfalvai Koronataka­rékpénztárából. Később azonban a zálogba tett ékszereket az elveszett zálogcédula alapján ki­váltották a budapesi m. kir. állami zálogházból. Hogy ki, ezt is a bűnügyi vizsgálat lenne hivatva ki­deríteni. Mindjárt a szövetkezet megalakulása után R. Burián László és Deutsch Adolf igazgató a szö­vetkezetnek a Soroksári-úton lévő ötszobás lakását úri pompával bebútoroztatták. Az Arheim-féle vas­­■szekrénygvár beállított oda két Wertheim-szekrényt is. A két igazgató, mikor a pénzszekrények árát kö­vetelték, tagadták, hogy azokat ők megrendelték volna. A pénzszekrények árát azonban per utján i . Szerda, 1902. december 31. fogházra, továbbá 800 korona fő- és 200 korona mellékbüntetésre ítélte, mely összeg a lap óvadéká­ból levonatik. Ezenkívül Halászt az 1000 korona költség megfizetésében is elmarasztalták. Halász fe­lebbezett és semmiségi panaszt jelentett be. A körmendi tanár bűnügye, Mocsáry Ignác körmendi tanítót tudvalevőleg két és fél évi f­egy­­házra ítélte a szombathelyi törvényszék egyes leány­növendékeivel szemben tanúsított ismeretes visel­kedése miatt. Az ítélet ellen úgy az elitélt, mint az ügyész is felebbezett. A bűnügyet a felebbezés foly­tán a győri tábla fogja tárgyalni és pedig 1903 ja­nuár 11-én.

Next