Hazánk, 1902. december (9. évfolyam, 284-308. szám)
1902-12-31 / 308. szám
HAZÁNK. 808. szám. január 6-án, vizkereszt napján: «Budapesti Sport Klub» és «Postásoké. Hely: millennáris pálya, idő: d. u. fél 3 óra, biró: Fehért] (M. L. E.). Ugyanezen ülésében a M. L. Sz. a «Magyar Athletikai Klubit első csapatát, mely az 1903. évre az első osztályú csapatok közé való felvételét kérte, próba mérkőzésekre utasította, melyet a következő napokon fognak megtartani: január 6-án, d. u. fél 3 órakor a Lehelutcai pályán, a «Magyar Athl. Klub» és «Magyar Testgyakorlók Köre», biró Kiss Gyula («33» F. K.) és január 11-én, vasárnap d. u. fél 3 órakor a millennáris versenypályán: «M. A. K.» és «Postások» csapatja, bíró: Guttmann F. (B. T. K.). E mérkőzések eredménye fogja eldönteni, hogy a M. A. K. a jövő évben az I. vagy II. oszt. csapatok közé fog-e soroztatni. A Magyar Athletikai Klub választmánya legutóbb tartott ülésén az 1903. klubévre a következőképpen alakította meg tisztikarát: titkár Krepelka Béla, pénztáros Friedrich Nándor, ellenőr Peyerle Károly, jegyzők dr. Kirchknopf József és Wieszner Béla, ügyészek Dani Vilmos és dr. Babes Titusz, orvosok dr. Boross Ernő, dr. Bradách Emil és dr. Fialka Gusztáv, mérnökök Weimers Marián és Zuber Ferenc. NYILTTÉrt .*) Dr. Fabinyi ztTSzt rendel .Usenet betegségek ellen 575 Délelőtt 9—3-ig. * Este 0—8-i . BUDAPEST, Erzsébet körút 12., félem *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Valasek Jánost elítélték. Ma délelőtt 11 órakor hirdették ki a nyitrai törvényszék nagytermében az ítéletet Valasek János, a verbói kerület képviselőjének bűnügyében. A bíróság Valaseket izgatás vétségében bűnösnek találta s ezért 300 korona pénzbüntetésre és három havi államfogházra ítélte. Az ítélet ellen Chudovszkij Géza közvádló súlyosbításért, Szécsi Ferenc védő enyhítésért felebbezett. A vád alapját Valaseknek azon beszéde képezte, melyet Krakovánban mondott 1901. szept. 22-én, mint képviselőjelölt, amikor — a vád szerint — azt mondotta, hogy a magyarok menjenek vissza Ázsiába és legyen minden úgy, mint ezer év előtt volt, az iskolákról pedig azt mondta, hogy ott a népet a magyar nyelvvel megmérgezik. Valasek a tárgyalás folyamán folytonosan védekezett az izgatás vádja ellen, a keresztkérdésekre azonban zavarba jött s ellentmondó, zavaros vallomást tett. A tanúkihallgatások során rendkívül jellemző, hogy a tanuk mind fanatikus pánszlávok, lévén, oly részrehajlóan vallottak, hogy a biróság kénytelen volt többeknek megesketését mellőzni. Kinevezések a bíróságnál. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére Dogariu Tamás temesvári ítélőtáblás bírót a Kúriához számfeletti bíróvá, Müller Antal szabadkai, Balogh Győző zilahi, Buday Gábor brassói, Szalay Imre szombathelyi, dr. Kiss István nagykanizsai, Vladár István pozsonyi, Ambró Gyula lőcsei és Sófalvi Lajos deési törvényszéki bírákat, Nagy Péter tornai járásbírót, Batta János szegedi törvényszéki bírót, Pancera István, a Kúriához tanácsjegyzőül berendelt fiumei törvényszéki és Saly Dezső budapesti büntető törvényszéki bírákat a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki birákká, illetve járásbiróvá, Irányi Dániel ólublói járásbirósági albirót az ólublói és Halmágyi Kálmán kolozsvári ítélőtáblái tanácsjegyző-albirót a tekei járásbírósághoz járásbirákká, továbbá Csányi Árpád kolozsvári törvényszéki aljegyzőt a tekei, Göllner Frigyes besztercebányai törvényszéki aljegyzőt pedig a zólyomi járásbírósághoz albirákká nevezte ki. Elítélt hírlapíró: Kolozsvárról táviratoztak lapunknak. Ma délelőtt tárgyalták azt a sajtópert, melyet Bartha Miklós orsz. képviselő indított Halász Lajos, a nagyváradi krajcáros újság szerkesztője ellen rágalmazás és becsületsértés miatt, a biróság Halász Lajost rágalmazásban és becsületsértésben vétkesnek mondta és ezért nyolc hónapi Az „Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztár és Hitelszövetkezet“. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, dec. 30. Hetek óta üldözzük azokat az üzelmeket, melyeket az úgynevezett koronaszövetkezeti cégér alatt bizonyos egyének elkövetnek, hogy azáltal leginkább a legszegényebb néposztályt tegyék még koldusabbá, mint amilyen földhöz tapadt amúgy is. És ne tessék bennünket félreérteni. A szövetkezeti eszmének ebben az országban ez a lap, a Hazánk a leglelkesebb támogatója, zászlóhordozója. Nem is a szövetkezetek ellen törünk mi, hanem azok ellen a visszaélések ellen, melyeket a szövetkezeti cégér alatt egyesek elkövetnek. Nem is egyéneket támadunk, hanem rá akarunk mutatni az ellenőrzésnek arra a hiányosságára — melyen valahára már törvény által is segíteni kell — mely lehetővé teszi sokszor a könnyelműség vagy tájékozatlanság által is elősegített visszaélések elkövetését s igy sok szegény ember megkárosítását. Ezeknek a visszaéléseknek épp a szövetkezeti eszmének az egész vonalon való diadalra juttatása érdekében véget kell vetni. Ez a mi célunk is és semmi egyéb. A koronaszövetkezeti visszaéléseknek egyik legnagyobbszerű üzelmét itt Budapest közvetlen közelében, Erzsébetfalván követték el, megkárosítva ezzel nemcsak az erzsébetfalvai, hanem a csepelszigeti lakosság egy részét is és úgyszólván tönkretéve a tököli «Csepelszigeti takarékpénztár részvénytársaságot» s ezzel is egy csomó embert. Ez az eset nagy izgalomban tartja ma az egész Csepelvidék lakosságát, nemcsak az anyagi veszteségek miatt, hanem azért is, mert amint a két pénzintézet bukása akuttá lett, kiderült, hogy úgy az «Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztár- Hitelszövetkezetet», mint a «Csepelszigeti Takarékpénztár részvénytársulatot» is úgy alapították, hogy amott a szövetkezeti tagok, itt a részvénytársulat részvényesei vagyonán maguk az igazgatósági tagok osztozkodhattak meg. Sok szegény ember rovására a királyi ügyészséghez kiáltó oly cselekmények követtettek itt el—mégpedig részben közéleti emberek által, — melyek szigorú megtorlást követelnek. Épp azért nagyon óhajtandónak tartanók, hogy ezen sorainkért az érdekeltek sajtópert indítanának e sorok írója, az adatok összegyűjtője ellen. Az «Erzsébetfalvai Koronatakarék- és hitelszövetkezetet- alapította R. Burián László úr, akinek vezetősége mellett történt az intézet bukása is. A többi szereplők közt ellenben a nagy vidéket sújtott pénzügyi katasztrófában ott szerepel dr. Eötvös Bálint országgyűlési képviselő nem bűnösségével, hanem inkább talán nagy könnyelműségével. Ott van azután egy sereg «alapító igazgató», köztük valami Deutsch Antal és József, akik a koronatakarék pénzét arra használták fel, hogy azt családtagjaik közt feloszthassák. Megdöbben az ember lelke, hogy egész nagy vidék lakosságát lelkiismeretlen, vagy könnyelmű emberek hogy tudják így kihasználni a törvényes bejegyzés cége alatt. Maguk mellé választanak a pénzügyekben, könyvelésben teljesen járatlan igazgatósági tagokat, akiket azután szintén tönkretesznek. Hogy, játékaikat folytathassák, fölvesznek intézetük részére 13 percentes pénzeket. A kölcsön megszerzéséért maguknak jutalékot és kocsipénzeket számítanak fel, a 13 percentes pénzt azután kiadják 8 százalékos kamatra. Az igazgató úr feleségét, fiát beteszi pénztárosnak az intézetbe, akiket azután ő ellenőriz. És akik kölcsönt kapnak, azok nem azok a földhöz ragadt betevők, szövetkezeti tagok, hanem az igazgatóság atyafiságai, akik mikor a nagy kölcsönöket megkapták, sietnek csődöt mondani. Egészségtelen, kóros állapotok ezek. De hát álljanak itt a tények a maguk,teljes valóságában. Az Erzsébetfalvai Korona-Takarékpénztár és Hitelszövetkezet. . A nyolcvanas évek végén telepedett meg a Budapesttel szomszédos Erzsébetfalván R.Burián László ur. Hamarosan részt vett az ottani közügyekben s olyan népszerűségre tett szert, hogy a község egyik legvagyonosabb polgárával, Lada Jánossal szemben községi képviselővé is megválasztották. Ezt a népszerűségét arra használta fel, hogy megalapította az Erzsébetfalvai Korona-Takarék- és Hitelszövetkezetet, melynek azután ő lett az elnökigazgatója. Ügyvezető vezérigazgató Deutsch Adolf nevű úr lett s a másik igazgatósági tag Deutsch József. A pénzintézet 1899. január 1-én nyitotta meg üzemét s rövid idő alatt néhány száz szövetkezeti tagot vont kebelébe Erzsébetfalváról, Kossuthfalváról s részint a Csepelszigetről is. A szövetkezeti tagok csakhamar befizettek vagy nyolcvanezer koronát s megkezdődött a kölcsönkiosztás. A szövetkezeti tagoknak — akik hetenkint egy koronát fizettek be — eleinte kölcsönöket ígértek — ami már az ilyen pénzintézeti alapításoknál szokás — ami azonban csak ígéret maradt. Ehelyett a kölcsönöket hitelképtelen kezekbe juttatták, még pedig oly nagy összegekben, melyek egy nagyobb üzemű pénzintézetet is tönkretettek volna. A sok közül csak néhány adatot említünk itt fel: Deutsch Adolf «vezérigazgató» az igazgatóság többi tagjai közé bevitte azt a tudatot, hogy az apósa Adler gödöllői nagykereskedő, akinek Budapesten is nagy háza van és a gödöllői királyi udvartartásnak is rendes szállítója. Egyszer azután azzal állt elő, hogy az apósa pillanatra meg van szorulva és szüksége volna tizenkétezer koronára. Az Erzsébetfalvai Koronatakarék és Hitelszövetkezet igazgatósága nyomban megszavazta a tizenkétezer koronát, mit Adler gödöllői nagykereskedő ur bezsebelvén, nyomban — néhány hét múlva — csődöt mondott s igy ezt a tizenkétezer — sok a nyomorúsággal küzdő ember által befizetett — koronát beírhatták a behajtatlan követelések rovatába. A másik igazgatósági tag, Deutsch József — az alapszabály szerint maga nem vehetvén fel kölcsönt — a neje váltójára számítoltatott le az erzsébetfalvai korona takarékból 6000 koronát. A Deutsch József neje ekkor szintén fizetésképtelenné vált s igy ez a 6000 korona is a behajthatlan követelések rovatába került. Deutsch József vezérigazgató egy alkalommal bemutatott a gödöllői uradalom által kiállított anyagszállítási utalványt, melyben ki volt jelentve, hogy az összeget az uradalmi pénztár csak 1901. évi január elsején fizeti ki. Erre az utalványra az erzsébetfalvai koronatakarékpénztár adott nagyobb összegű zálogkölcsönt, hogy mennyit, az majd a bűnügyi zárlat alatt lévő üzleti könyvekből derül ki. Ez az utalvány azonban a Erzsébetfalvai Koronatakarék és Hitelszövetkezet Wertheim-szekrényéből eltűnt. Ellopták. Ugyancsak nagyobb összegre elzálogosítottak az Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztárnál egy a budapesti m. kir. zálogház által több ezer korona értékű ékszerről kiállított zálogcédulát. Ez a zálogcédula is eltűnt az Erzsébetfalvai Koronatakarékpénztárából. Később azonban a zálogba tett ékszereket az elveszett zálogcédula alapján kiváltották a budapesi m. kir. állami zálogházból. Hogy ki, ezt is a bűnügyi vizsgálat lenne hivatva kideríteni. Mindjárt a szövetkezet megalakulása után R. Burián László és Deutsch Adolf igazgató a szövetkezetnek a Soroksári-úton lévő ötszobás lakását úri pompával bebútoroztatták. Az Arheim-féle vas■szekrénygvár beállított oda két Wertheim-szekrényt is. A két igazgató, mikor a pénzszekrények árát követelték, tagadták, hogy azokat ők megrendelték volna. A pénzszekrények árát azonban per utján i . Szerda, 1902. december 31. fogházra, továbbá 800 korona fő- és 200 korona mellékbüntetésre ítélte, mely összeg a lap óvadékából levonatik. Ezenkívül Halászt az 1000 korona költség megfizetésében is elmarasztalták. Halász felebbezett és semmiségi panaszt jelentett be. A körmendi tanár bűnügye, Mocsáry Ignác körmendi tanítót tudvalevőleg két és fél évi fegyházra ítélte a szombathelyi törvényszék egyes leánynövendékeivel szemben tanúsított ismeretes viselkedése miatt. Az ítélet ellen úgy az elitélt, mint az ügyész is felebbezett. A bűnügyet a felebbezés folytán a győri tábla fogja tárgyalni és pedig 1903 január 11-én.