Hazánk, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-01 / 52. szám

HAZÁNK. 52. szám. referált a segédkönyv­tárnoki állásra vonatkozó pá­lyázat dolgában. A bizottság azután­­folyóügyeket intézett el. A polgári perrendtartás. A képviselőház igazság­­­ügyi bizottsága Fabiny Teofil elnöklésével folytatta a polgári perrendtartás törvényjavaslatának tárgyalá­sát. Szivák Imre a napirend előtt azt az óhajtását fejezte ki, hogy a tisztviselők fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatnak a bírákra és a bírósági tisztvise­lőkre vonatkozó részét igazságügyi szempontból az igazságügyi bizottság is bírálja meg. Plász Sándor igazságügyi miniszternek és a bizottság több tagjá­nak felszólalása után a bizottság a határozatait mel­lőzte és áttért a napirendre. A bizottság a 194. sza­kasztól a 207. szakaszig haladt és így az érdemle­ges tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések legnagyobb részét is elintézte. A legtöbb szakaszt változatlanul fogadta el a bizottság. A tárgyalást március 3-án délután öt órakor folytatják. A magyar honosság, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Bács-Bodrog-, Torontáli Temes- és Krassó-Szörény megyék tanfelügyelőihez a következő körrendeletét intézte. Figyelemmel az 1883 . I. törvénycikk 15. szaka­szára, melynél fogva állami tisztségre csak az ne­vezhető ki, aki magyar állampolgár, ennélfogva fel­hívom a királyi tanfelügyelőséget, hogy az állami kisdedóvodák, állami elemi iskoláknál az óvónői, illetve tanítói állomásokra kiírandó pályázati hirde­tésekben jövőben mindenkor kösse ki azt, hogy a pályázók magyar honosságukat igazolni köte­lesek. Kinevezésre, sőt helyettesítésre is a ki­rályi tanfelügyelőség mindig csak magyar honost hozhat javaslatba — és teendő javaslatában azt a körülményt, hogy a javaslatba hozott óvónő, tanító, tanítónő magyar honos-e, mindenkor külön is hang­súlyozni köteles. Javaslatai alkalmával tehát ne elé­gedjék meg Magyarországon szerzett tank­épesítő ok­mány bemutatásával, — mert ilyet külföldi honos is­ megszerezhet, — hanem az okmány nyomán és adatai alapján követelje az érdekelt fél ma­gyar honosságának beigazolását is. Ügyeljen továbbá a királyi tanfelügyelőség arra, hogy a fentírt rendelkezések a községi népoktatási intézeteknél hirdetendő tanítói, tanítónői pályáza­tokba is bevézessenek. Budapesten, 1903. évi február hó 17-én. Wlassics Gyula s. k. Az ujoncjutalék osztrák törvénye. Bécsből táv­iratozzék, hogy a hivatalos Wiener Zeitung mai száma közli már az ujoncjutalék megállapításáról szóló szentesített törvényt. A Budapesti Napló támadása. A néprontó sajtó ellen írott közleményei miatt ismételt tá­madások érték Buday Barnát, a «Hazánk» fele­lős szerkesztőjét, ki az ügy személyes részének elintézésére a képviselőház két gavallér tagját kérte fel. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 28 Személyes kérdéssel kezdődött a mai ülés. Münnich Aurél megcáfolta Kovács Pálnak teg­nap mondott azon állítását, hogy a választások alatt kibocsájtott program­beszédjében a ka­tonai javaslatok megszavazását nem helyeselte. E felszólalásnál sokkal érdekesebb volt a napi­rend előtti vitának második része, amire gróf Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszternek az osztrák parlamentben a hadseregről mondott beszéde adott okot. Az ellenzékről a leghatározottabban vissza­utasították az osztrák miniszter felfogását s e tárgyban felszólalt Rátkay László, Pichler Győző, Ugron Gábor és Rakovszky István. Az ellenzéki felszólalásokra Széll Kálmán minisz­terelnök válaszolt, aki kijelentette, hogy amit a kormány ígért a hadsereg kérdésében, ahhoz szigorúan tartja magát s nem törődik semmi más nyilatkozattal. A magyar kormány a törvény alapján áll s másnak, mint a királynak és a par­lamentnek nem tartozik felelősséggel. A napirend előtti vita után rátértek a napi­rendre, a kérvények tárgyalására s a fedezetlen határidőüzlet betiltása tárgyában beadott kérvé­nyek körül oly terjedelmes vita fejlődött ki, hogy azt ma nem fejezték be, hanem elhalasz­tották a jövő szombatra. Fél három órakor rátértek az interpellációkra, melyek fél nügyig húzták ki a mai tanács­kozást. Napirend, előtt személyes kérdés. Münnich Aurél személyes kérdésben kér szót. Tegnap Kovács Pál több képviselőt aposztrofált azért, mert a választókhoz intézett program­beszédjükben azon ígéretüket, hogy nem szavazzák meg a katonai javaslatot, nem tartották be. Szólóról is megemléke­zett Kovács s amit róla mondott, az nem igaz. Ötödizben képviseli az iglói kerületet s mindenkor kinyomatta a választóihoz intézett programmbeszé­­dét. A múlt választáskor is ily nyomtatott programm­­beszédet intézett választóihoz, amelyben férfiasan megmondta, hogy a hadsereget fejleszteni kell, ami terheket von maga után. Láthatja tehát a Ház, hogy Kovács állítása ráfogás, arra pedig sohasem adott okot. Most látszik, kinek volt igaza. (Helyeslés a jobboldalon.) . Az osztrák honvédelmi miniszter, Rátkay László: Közeledik az az idő, mikor az alkotmány veszélyben lesz. Hogy a nemzet megértse felszólalásának az okát, elmondja a katonai javas­latok történetét. Fölemlíti a szabadelvű párt­ értekez­letét a katonai javaslatok kérdésében, amikor Szent­­iványi Á­rpád két részre osztotta a javaslatot, t. i., hogy a második csoportban kielégíttetnek a nemzeti óhajok. Teljes helyesléssel találkoztak Szentiványi aspirációi. A honvédelmi miniszter Szentiványi köve­telményeire megígérte azoknak közel­jövőben való életbeléptetését.. És mi­­történik Ausztriában mind­ezen kijelentések után? Összeállnak az­ eddig legna­gyobb ellenséges viszonyt­­n­­állott pártok s szövet­keznek a magyarok elleni gyűlöletben a csehek betyároknak nevezik a magyarokat s nem akadt el­nök az osztrák parlamentben, aki szót emelt volnna szidalmazásunk ellen. (ügy van.! Igaz! Zúdul fel a Ház egyhangúlag.) És elő áll tegnap az osztrák hon­védelmi miniszter, aki­­­ pártok álláspontja alapján, a közös hadügyminiszter nevében kijelenti, hogy a császár akarata szerint ne­­ csak hozzájárulásban, hanem lényegében is közös legyen a hadsereg. Sőt kijelentette, hogy a hadseregbe térjen vissza a régi hagyományos szellem. Már most vegyük a törvényt, ha itt szó­­van a király személyéről, az elnök rögtön rendreutasítja a szónokot. Odaát pedig, mikor az osztrák honvédelmi miniszter a császári akaratot szembe állítja a magyar nemzet akaratával, nincs szó ez ellen. Ha tekintjük a mi kormányunk nyilat­kozatát s a szabadelvű párt értekezletét, az osztrák honvédelmi miniszter hazudott. (Z­ajos helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Elnök csak azt akarja mondani, hogy parlamen­tünk felsőbbségét mutassuk meg azzal is, hogy mi­nél kifogástalanabb hangon hangon beszéljünk. (Zajos a helyeslés.) Rátkay László: Ha így állanak a dolgok, nincs szükségünk a parlamentre, ereszszenek haza, ismerni fogjuk utainkat, amelyen jártunk. Felkiáltások szélsőbalról. Forradalmat csiná­lunk! ; Rátkay László: Történjen az, ami 48 előtt s 48-ban történt. (Zajos helyeslés a szélsőbalol­dalon.) í­r Széll Kálmán miniszterelnek: Azon nézetben van, hogyha történtek ilyen nyilatkozatok az osztrák kép­­viselőházban, mélyen sajnálja, hogy nem akadt senki, álo kellő értékére redukálta volna azokat. Nem helyesli Rátkay szenvedélyes kifakadásait sem. Nem hivatott az osztrák parlamenttel foglalkozni, de az a nézete, hogy azon a törvény alapján állunk, mely a közös védelmet kimondja. Ez az 1867. évi XII. tör­vénycikk. Magyarországnak megvannak a fenntartott jogai, amelynek alapján a hadsereg intézményében részt vesz." Ennek a törvénynek a szigorú betartá­sáért felelős, másért nem. Ami ígéretet tettek a nemzeti óhajokra, azokat azért tették, hogy azt beváltsák. (Percekig tartó taps.) Kijelentések voltak: a közös intézmények m­ai jelvényei nem felelnek meg a magyarság érzelmeinek, másod­szor a magyar tisztek magyar ezredekbe osz­tatnak be, s a katonai büntető törvénykönyvet revideálják. Ezekhez a kötelezettségekhez tartja ma­gát a kormány. Az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozatában nem­ lát támadást Magyarország és a magyar törvény ellen. Ne­ akarjon a Ház messzebb menő jelentőséget adni az osztrák miniszter kijelen­tésének. (Helyeslés a jobboldalon.) Az 1867. évi álláspontot nem látja­ semmiben tángálva,, kéri a Házát, térjen fölötte papirendre. (Helyeslés a jobb­oldalon.) ■" V ° " Rákosi Viktor: Beszél a becsületes magyar ember és az egész magyar nemzet nevében. Körber osztrák miniszterelnök jó kiegyezéssel megvásárolta az ősz­,­trák parlamentet. Széll Kálmán: Én is jó kiegyezést csináltam. Rákosi Viktor: Körber aztán a jó kiegyezésért megkapta gyorsan a katonai javaslatokat. Az osztrá­kok vad gyűlöletté! "szövetkeztek ellenünk, ez az a kapocs, ami Ausztriát velünk összetartja. Gabányi Miklós: Ezt köszönhetjük gyáva kormá­nyunknak. Elnök rendre inti Gabányit, hogy ilyen kifejezést ne használjon. Széll Kálmán: Sem mint kormány, sem mint egyén sohasem voltam gyáva. Kikérem magamnak az ilyen kifejezést. Rákosi Viktor: A király a korona fényét nem az Istentől kapja, hanem a megelégedett nép boldog arcának sugarától, a kiegyezéssel levágják egyik karunkat, a" katonai javaslatokkal a másik karunkat s azt akarják, hogy az oroszlán a fogaival véde­kezzék. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) . Pichler Győző : Nem az a kérdés, mit beszéltek az osztrák urak házában, hanem az, hogy kik beszél­tek. A nyilatkozat súlyát az teszi, hogy az osztrák honvédelmi miniszter beszélt a császár nevében. Rendkívül fontosnak tartja, mit mondott Csumetzky, az osztrák Deák Ferenc, Széll Kálmán kebelbarátja. És azt mondta, hogy osztja az eddigi felszólaláso­kat s védjék meg a koronának azt a korlátlan jogát, hogy a hadsereget egységesen vezethesse. Nem a függetlenségi párt követeléseit utasítják vissza az Osztrák urak házában, azt megteszi a mi szabadelvű pártunk, de visszautasítják tisztán a volt nemzeti párt s­ természetesen a mi kormányunk követeléseit. A nemzeti párt követelményeire most az a felelet a császár nevében, hogy nincs közös hadsereg, hanem egységes osztrák hadsereg. A császár azt mondja, hogy az én táboromban van Ausztria. Molnár Jenő: Csapjon bele­ a mennydörgős mennykő. (Zajos derültség.) Pichler Győző: Sem a miniszterelnök mai fel­szólalásában, sem a jobboldali szónokok nem cáfol­ták meg, hogy nincs osztrák hadsereg, hanem igenis van közös hadsereg. Papp Zoltán : Tisza Pista folyton monarchiáról beszélt. - 77 ’ .. . .. ■ Pichler Győző: A miniszterelnök nem tiltakozott az ellen, hogy­ az osztrák parlament elfogadta Lueger határozati javaslatát, mely szerint maradjanak meg a jelvények. A jobboldal nemzeti ideáljait kigúnyol­­ták­ Ausztriában. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Tiltakoznunk kell és tiltakoznunk kellene mindnyájunknak azok ellen, amik Ausztriá­ban elhangzottak. (Ügy van­­ a baloldalon.) Mi soha Ausztriának belügyeibe nem avatkoztunk, (ügy van­ a bal és szzélsőbaloldalon.) És mi történt az osztrák parlamentben ? Az előbb lármás, hivatkozó, néha­napján egymást köpdöső és szitkozódó nagy férfiak a maguk kofoskodó vitatkozási modorát, lármáját és zaját, egy napra elhallgattatva, fordulnak az osztrák képviselőházban a magyar nemzet, a magyar nemzet törvényes álláspontja, a magyar nemzetnek törvé­nyeiből folyó,jogai ellen. (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Akkor látjuk, hogy simán, de annál gonoszabb nyelven, nem a kakasoknak kukorékosá­­val, nem az ebeknek vésztjelző vonításával, hanem a legsimább hangon és a leggonoszabb célzásokkal az osztrák főrendiházban egyenkint állanak fel a pártok vezérei, hogy hadat üzenjenek Magyarország jogai­nak és törvényeinek. (Úgy van­ a bal- és szélsőbal­oldalon.) Az 1867. XII. 12. §-a a magyar törvényhozásnak tartja fenn a hadsereg időnkénti kiegészítését, az újoncok megajánlásának jogát, a megajánlás felté­teleinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgy­szintén a katonaság elhelyezését, élelmezését az ed­digi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében. Az osztrák parlamentben megtámadják Magyaror­szágnak azt a jogát, amely teljesen belső kezelési jog, hogy t.­­, miként fogja az újoncokat behajtani, miként fogja idebent az újoncozási kerületeket be­osztani. Megtámadják és mint egy tábor sorakozva rohannak Magyarország ellen. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon. Egy hang: Mint a vérebek!) Azt kérdezem, miként jött létre az a nagy egyetértés. Csupa Magyarország ellen való gyűlöletből? Molnár Jenő: Ez az a bécsi kéz, a bécsi ka­nt­aril­la ! Ugron Gábor : Ezt őseink kamarillának nevezték. Rakovszky István: Most katonai kamarilla a neve. Ugron Gábor : Ezt őseink próbálták leküzdeni, de soha ez a leküzdés nem sikerült. Miért ? Mert a ma­gyar nemzet csak ritkán állt ellent nagy többségében, arra a nemzet nem volt hajlandó a maga egészében, hogy ellenálljon ezen törekvéseknek, ezen támadás 4 -­ Az ülés lefolyásáról a következőkben számo­lunk be: , • ■ .. • Elnök: gróf Apponyi Albert Jegyzők: Szőts Pál, Dedovits György, Rátkay László. Elnök az ülést megnyitja s a múlt ülés jegyző­könyvének hitelesítése után előterjeszti az iromá­nyokat. Belicska Béni, az igazoló választmány előadója, bemutatja Rudnay Sándor nyitrai kerületben meg­­álasztott képviselő megbízó levelét Vasárnap, 1903. március 1.

Next