Hazánk, 1903. április (10. évfolyam, 78-102. szám)

1903-04-01 / 78. szám

HAZÁNK, 78. szám. mutatkozó különbözetét megnyerje. Ez összegből 19.200.000 értékben magyar­­veretű ötkoronás lesz, a többi kétfejű sasos. Másik nagy haszna a banknak, hogy az eddigi törvény szerint csak 160 millió korona értékben bocsáthatott ki tízkoro­­nás jegyeket, ezentúl pedig ez a korláto­zás elmarad, ami mindenesetre emeli bankjegyeinek forgalmát. Húszkoronás bankjegyeit is szaporíthatja a szükséghez képest és belátása szerint­­ visszatart­hatja az ezek fedezetére szolgáló aranyat. Harmadik haszna a banknak, hogy je­gyeinek nyomatási költségeire a két állam­tól 400.000 korona átalányt kap éven­ként s ezt levonja abból az összegből, amivel, ha haszna van, az államoknak tartoznék. Még visszaemlékezünk arra, hogy mikor az új bankegyezséget megkö­tötték, mennyire eldicsekedtek vele, hogy az állam a haszonban részesedik, jöve­delmeit ez után szaporítja s íme most a bank, amit jobb kezével adott, balkezével visszaveszi és zsebre dugja. Negyedik haszna a banknak, hogy a pénzügyminiszterek beleegyezésével — mikor tagadnák ezt meg tőle, — a külföldi váltókat és külföldi jegyeket hatvan millió korona erejéig érckész­letébe beszámíthassa. Meg volt ez a joga a Tisza-féle egyezség óta a kény­szerforgalomra való tekintetből, de csak addig, míg a készpénzfizetések felvétet­nek. Most ezt az előnyét megtartja to­vábbra is, holott a készfizetések felvétele után az ilyen megkülönböztetésnek értelme alig van, előnye pedig az, hogy ha ezt a hatvanmilliót jegyei fedezetéül be nem számíthatná, a fekvő ércből nem húz­hatna kamatot, ellenben a külföldi váltók után neki kamat jár. Hyformán az Osztrák-Magyar­ Bank na­gyon érdekelt fél, hogy a törvényjavaslat­ból törvény váljék. Nem is kételkedünk abban, hogy a maga részéről végre fogja hajtani s talán ez legjobb garanciája, hogy majd csak meglátjuk az ígért rendeletet is. Mert ha minden feltétel teljesült, mily címen tagadhatná meg az osztrák kor­mány a készfizetési rendelet kibocsátását? A képviselőház holnap szerdán délelőtt 10 órakor tart ülést, melyen felolvassák az indít­vány és interpellációs könyvet s folytatják a ka­tonai javaslatok tárgyalását. Szólásra fel van­nak iratkozva: Hilberich Károly, Bartha Miklós, Putnoky Mór, Garil Sándor, Nessi Pál, Zborais Miklós. A politikai helyzet. Amíg ott bent a kép­viselőházban az obstrukció teszi immár a két­ségbeesésig unalmassá a hangulatokat, addig az ország fölött mind sötétebben kóvályognak a nehéz politikai helyzet jellegei. A nemzet élet­érdekeit, gazdasági helyzetünk küzdelmes álla­potát komoly figyelemmel kísérő politikusok egyre aggódóbb figyelemmel kérdik, hogy mi lesz ebből a feje tetejére állított helyzetből a ki­bontakozás. Erre azonban — úgyszólván senki sem tudja megadni ma a feleletet. Tudvalevő, hogy a legnagyobb ellenzékben, a függetlenségi pártban a komoly, az ország helyzetét mérle­gelni képes vezetők teljesen háttérbe szorultak azokkal szemben, akik a minden áron való har­cot akarják folytatni most már nemcsak a kato­nai javaslatok, hanem az újabb indemnitás s a költségvetés és minden egyéb ellen, nem törődve azzal, hogy elodázzák a fizetésrendezésről szóló javaslatot s ezzel vagy harmincezer köztiszt­viselőt fosztanak meg hosszú időre jogos igényeik élvezetétől. Nem törődve azzal, hogy a kiegyezés törvénybe iktatásának eltolásá­val naponként óriási anyagi kárt okoznak kü­lönösen az ország nyerstermelő, gazdaközön­ségének s nem törődve azzal sem, hogy esetleg a kormányzati lehetetlenségbe, az ex-rex-be sodorják a nemzetet. A függetlenségi és 48-as párt eme tagjai állítólag 27-en vannak, akik — mint a képviselőház folyosóján hirlelik — mit sem adva Kossuth Ferenc higgadtságára, ob­struálnak, úgy, ahogy nekik tetszik. Az a kér­dés tehát most, hogy a függetlenségi pártnak ez a csoportja előveszi-e jobbik gondolkodását, a jövő pénteki pártértekezletre, vagy pedig meg­marad a konokságig makacs ellen­állása mellett. Mindenesetre ettől függ egyelőre a politikai hely­zet legközelebbi kialakulása, mert a kormány, — mint a képviselőház folyosóin is hangoztat­ják — semmi esetre sem megy bele abba az újból kolportált politikai játékba, hogy májustól­­ most méltóságteljes eleganciával fölemel­kedett : — Komolyan kívánja, asszonyom ? — kérdé. — A legkomolyabban, válaszolt a grófné. — Tehát holnap délben meg fogja kapni bal kezemet. A báró ezután barátságosan üdvözölve a szép özvegyet, elhagyta a Roquefeuille-kastélyt. * A grófné már el is feledkezett tegnapi kíván­ságáról, midőn az óra tizenkettőt ütött s a szolga belépett hozzá egy maroquin-vörös hosszú ka­zettával, mely Roseberry bárótól érkezett. A ka­zettából szubtilis és átható ulat áradozott. A szép özvegy kissé megborzongott, mikor a vörös­­s­­katulyát fölnyitotta s meglátta benne a fehér, arisztokratikus kezet, mutatóujján a smaragd­­kövü gyűrűvel. Most már eszébe jutott a gróf­­nénak oktalan kívánsága és sajnálkozni kezdett a derék bárón, aki magát érette föláldozta. A szép fiatal asszony lázasan csöngetett s szolgáját a báró lakására küldé, hogy mintléte felől tuda­kozódjék. A báró személyzete azonban csak annyit tudott mondani, hogy a kastély ura bi­zonytalan időre elutazott. A grófné ezt hallván, azonnal csomagoltatni kezdett s még az este kihurcolkodott mezei birtokára. Az önmegtagadás napjai következtek erre. A szép özvegy pusztán az irgalmasság cselekede­teinek élt s tejesen elzárkózott a világtól. Min­den gondolata az volt, hogy tehetné jóvá hibáját s ez a gondolat keserité napjait, ez virrasztott a hosszu álmatlan éjeken ágya mellett. Néha elő­vette a maroquin-kazettába zárt ereklyét, de mindig attól félt, hogy a szép kéz fölemelkedik és megátkozza őt. Tizenöt évig tartott ez a mártíromság. A szép özvegy persze egészen megváltozott. A szürke­­hajú úrnője nem ismert volna már sem a szel­lemes d’Aubeterre, sem az elegáns Gontran d’Ussel herceg. Az előbb hiú és kacér asszony hosszú fekete gyászruhákban járt. Hallatlan vezeklés! A grófnő ezalatt minden­felé kerestette a bárót, de hasztalan. Mikor az­tán lemondott minden reményről, egy szép na­pon csak előtte termett báró Roseberry. A báró még most is — tizenöt év után —­ fiatalosnak látszott, pár ezüst szállal hajában és szakálában. Ami pedig az egykor szép özvegyet leginkább bámulatba ejtő, a bárónak meg volt mind a két karja igazi, csontból, húsból és vérből való ka­rok. A dolgot aztán megmagyarázta a báró: — Ne csodálkozzék, grófné, hogy tetőtől­­talpig épkézláb állok itten s hogy, hála Istennek, mind a két karom megvan. Én akkor csak az ön kihívó kokettéziáját akartam megbüntetni és az a kéz, melyet a grófné valószínűleg relikvia­ként őrzött, nem volt az én kezem. Az a levá­gott kéz egy fodrászlegényé volt, ki tizenöt év­vel ezelőtt halt meg a Charité-kórházban s egy orvosnövendék barátom utján jutottam hozzá. Bocsássa meg nekem, asszonyom, ezt a kis tré­fát, mert higyye el, semmi egyéb, mint tréfa. így szólt a báró s azután székéről fölemel­kedvén, fütyürészve hagyta el a Roquefeuille­­kastélyt. Franciából: Deák Antal. 2 Budapest, március 31. Szerda, 1903. április 1. kezdve csak egy-egy hónapi indemnitást fogad­jon el az ellenzéktől. Gróf Széchenyi miniszter a királynál. A király ma délelőtt — mint lapunknak Bécsből jelentik — hosszabb kihallgatáson fogadta gróf Széchenyi Gyulát, a személye melletti mi­nisztert. Az aradi püspök megerősítése. Félhivata­­losan jelentik, hogy a király Pap I. János archi­­mandritának görög-keleti püspökké való megvá­lasztását megerősítette. A katonai javaslatok ellen. Ezer tagú küldöttség érkezett ma a vaáli kerületbeli Martonvásár és Bicske községekből s több száz főnyi küldöttség a tápéi kerületből, hogy átadják a katonai javaslat ellen való tiltakozásaikat gróf Apponyi Albert elnök­nek. Az előbbi küldöttséget Gyapay Pál földbirto­kos, az utóbbit Kelemen Béla képviselő vezette a Ház elnöke elé. A tápéi küldöttség szónokának be­szédére gróf Apponyi Albert a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt polgártársak! Megjelenésüket, amelylyel nem személyemet akarják megtisztelni, hanem azt a magas közjogi méltóságot, amelyet a képviselőház bizalmából elfoglalok, tehát magát a képviselőházat, ilyen értelemben szívesen veszem és köszönöm. Ha szónokuk azt mondta, hogy a katonai javasla­tokat ellenző képviselők támogatására is jöttek, úgy én erre visszhangot nem adhatok. Ne forog­jon fenn egyáltalán semmi félreértés oly irány­ban, minthogyha e küldöttségek fogadása által bármely politikai mozgalmat támogatnék, mert ezt állásomból kifolyólag sem tehetném. Az én szerepem csak az, hogy a közvélemény bármely árnyalatának törvényes megnyilatkozását átvegyem és a Háznak átadjam. Szónokuk kiváló melegséggel hivatkozott ősi alkotmányunkra. Valóban a nép összes jogainak és szabadságainak ez az egyetlen erős vára. És ha vannak, nem tagadom, erre vonat­kozó aggodalmaim, úgy bizalmat merítek a magyar nemzet hagyományos alkotm­ánytiszteletéből, amely bizonyára mindnyájunk lépéseit irányítani fogja e Házon belül is, kívül is. Az egyetemi ifjúság küldöttsége holnap délben fogja átadni gróf Aptonyi Albertnek a katonai javaslatok ellen tiltakozó kérvényét, melyben nemzeti hadsere­get követelnek. Erre az alkalomra az ország több főiskolás részéről küldöttségek érkeznek a fővárosba. Ezeket a küldöttségeket a budapesti egyetem ifjú­sága holnap délelőtt 9 órakor fogadja a műegyetem kertjében. Innen az ifjúság nagy menetben a parla­ment elé vonul. Gróf Apponyi Albert elnök az ifjú­ság küldöttségét holnap délben fogadja. A küldött­séget Holló Lajos országgyűlési képviselő fogja vezetni. Feliratok és kérvények. A képviselőház mai ülé­sén gróf Apponyi Albert elnök bemutatta Bars vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a ma­gyar földnek magyar kézen való megtartása vé­gett és a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-c. módosítása iránt; Hont vármegye közönségé­nek feliratát a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. t.-c. módosítása és a nemzetiségi izgatások megvallása iránt; Esztergom vármegye közönségének feliratát a párbaj ellen. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Bemutatta továbbá az oklándi kerület felekezeti és községi tanítóinak, a vág-besz­­tercei kerület felekezeti és községi tanítóinak kér­vényeit fizetésük rendezése tárgyában. A tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslattal való együttes tárgyalás végett kiadattak a pénzügyi bizottságnak. Kassa város és az obstrukció. Kassa város teg­napi közgyűlésén a helyi függetlenségi párt vezér­­térfiai a katonai javaslatok ellen feliratot indítvá­nyoztak. Az állandó választmány a felirat elejtését ajánlotta azzal a megokolással, hogy Kassa közön­sége nem támogathatja a parlamentáris kisebb­séget a többség és a kormány ellen. A közgyűlés a felirat felterjesztését határozta el. A zsidó hitközségek kívánságai. A zsidó hit­község-kerületek elnökei évi közgyűlésüket tegnap tartották meg Budapesten. Az előadói előterjesztés, amelyet a kormányhoz felterjesztenek, azt kívánja, hogy az izraelitáknak adott államsegély álljon arány­ban a keresztény felekezeteknek adott segélyével. S így bár 10,500 koronával emeltetett a segély, még az nagyobbittassék. A lelkészi jövedelmek kiegészíté­sére vonatkozó állami intézkedésekkel hasonlóképp

Next