Hazánk, 1903. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1903-07-01 / 153. szám

X. évfolyam. 153. szám. Budapest, 1903. julius 1. SZERKESZTŐséG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nela adunk vissza. « Telefonezim SG—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Egész évre 28 kor.|NecryedSvrez.—.fej*. rz::-::::-.::1—::: Félévre — 14 a­­ Egy tóra ^ 2.40 * Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 Sütés, A HAZÁNK TÁRCÁJA Esteledik. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Abonyi Árpád. Azon históriai múltra nagy, lélekszámra és kincsekre nézvést azonban, óh, de kicsiny felső­­vidéki város sétaterének kioszkja előtt — hol valamikoriban zsombékos pocsolyákon és sásta­­csomókon keresztül botorkáltak vala­mi nemes urunk, Rákóczi Ferenc vitézlő kurucai ■— min­den kedden és pénteken délután hat órakor az ott állomásozó háziezred zenekara «hangverse­nyez». (Semmi értelme ennek a szónak, de szé­pen hangzik ... úgymond Pompéri János.) A trombiták harsány riadója beszárnyalja ilyenkor az egész ligetet, a nagy dob mély bum­­toogása hasonlatos egy kisebbszerű menydörgés­hez és zsúfolva természetesen valamennyi pont­ján a sétatér: künn «promeniror» mindenki, aki csak valamit számit s a szocietáshoz tartozik —• a hadtestparancsnoktól és főispántól kezdve le egészen addig az alig húsz éves tüzérkadétig, ki e mai boldog pénteki napon is kiesöztetett a kioszkhoz, de ott bizony nem talált senkit: nem promenirozott a szocietás. Borús esőfellegek hajszolták egymást az ég­bolton. Néha-néha permetelt is egy kicsit, azután a nyugvóra szálló nap is kibukkant egy pillanatra, azután megint elbújt és megint permetélt egy kicsit — a katonabandát tehát «lemondták» (ab­gesagt — úgymond a Reglement) mivelhogy ilyen csúnya időben úgy sem lesz künn senki. Pedig volt. A kioszk verandája fölé húzott sátorponyva alatt hires asszony üldögélt egymagában az egyik szélső márványasztalka mellett és tejet ozson­­názott. A pincérek összesúg­tak-bugtak. Kiváncsi tisztelettel: «Schaut se’mal an . . . die nagy művésznő» ... Bizony ő, a nagy művésznő — hófehér, testhez simuló, könnyű Sarah-toilette­­ben, finom fehér kalappal, még mindig szép, szőke fején, melyet ezernyi kedves változatban ismerünk és szeretünk — mi öregebb jobbágyai a művészetnek — valami húsz év óta, de a hó­dolók sokasága e húsz éven innen is még min­dig óriási. Mondhatni, alig változott valamit a nagy művésznő. Éppen oly nyúlánk, leányos, mint régen — arca eleven, beszédes, szemeiben a pajzánság és ragyogás, mondhatni, majdnem a régi. Na­gyon mellékes, hogy páratlanul fényes pálya­futása közben ő is méltóságos asszony lett, mint jóformán valamennyi pályatársnője, ki ambíciót, vagy mit . . . csinált belőle, hogy egy elárvult báró urat, vagy gróf urat megszerezzen a sza­lonjába nipp-nek és utazzék, játszszék, törje magát a budai színkörtől ki egész a londoni Covent-Garden-ig, csakhogy ez igen felette el­árvult szalon-nipp kártyaadósságait és egyéb adósságait gavallérosan, pontosan fizethesse. A kadét végigröhögött a fasor alatt, szemei nyugtalanul tekintgettek jobbra-balra, olajbar­nára égett, csinos, fiatal arcán megjelent boszan­­kodó árnyéka a csalódásnak. Tessék — a séta­tér üres. — Nem jöttek ki ... mormogta lehangoltam Már-már vissza akart robogni a városba, mi­dőn a verandáról rászólt a nagy művésznő sonoris, kedves hangja: — Ejnye Gyurka, hát észre sem veszed az embert? A kadét meghökkent. Azután fölvágtatott a verandára, feldöntött súlyos szolgálati kardja kosarával egy széket s rettentő zavarral mente­getőzve, ajkaihoz ragadta a nagy művésznő ke­zét és megcsókolta. — Bocsásson meg... méltóságos asszo­nyom ... de, valóban ... — Gyerek! — mosolygott vidáman az asz­­szony és meglegyintette keztyírjével a gyerek, mélységesen megzavarodott arcát — ülj le és­­strázsálj, míg ezt a tejet megiszom, — amint látod, egyedül vagyok. A címezgetést pedig tartsd meg magadnak ; rokonaimnak — tehát neked is — megtiltottam, hogy méltóságozzatok. Ha még egyszer elfelejted, meghúzom a füledet. A kadét elvörösödött. ■— Nem felejtem el és . . . köszönöm ... — Mit? — Azt, hogy, én .. . hogy nekem . . . ha­darta mindegyre szorongóbb zavarral a fiú, ki lám, oly kemény katona tudott lenni a füzérka-. szárnyában, mint egy pokróc — hogy megenge­ded . . . hogy én . . . ■ i. .­­ ...............................ini—inri 111 I ......Maua, Khuen gróf székfoglalása. Budapest, június 30. Viharban fogantatott és viharban szü­letett az új minisztérium. A pártok töre­deztek, a Széll-kormány megbukott, egész alkotmányunk recsegett; akkor küldte a király Budapestre Tisza után Khuent, hogy kössön békét és csináljon rendet. A király megbízottja egyezségre lépett Kossuth Ferenccel. A függetlenségi párt e paktumot magáévá tette s miután a szabadelvű párt minden része elfogadta Khuen grófot vezérének, megalkothatta minisztériumát, melyet kinevezett a ki­rály és bizalommal fogadott a szabadelvű­párt. Ezen előzmények után ki hitte volna, hogy az uj kormánynak a csendes tár­gyalás és az obstrukció leszerelése nem fog könnyen sikerülni. Kormánynak lenni kell. Elég sokáig tartott a válság. Nagy károkat okoz az ex-sex. Tisza és Fejér­­váry bukása győzelem és elégtétel volt az ellenzéknek, kibontakozást keres mindenki, mégis a vihar szűnni nem akar, üröm és bizalom helyett tomboló szen­vedély fogadta Khuent és minisztériumát. A kormánypárt tartózkodását csak néhány éljen iparkodott felmelegíteni, az is leg­inkább a horvát padokról, mikor az új miniszterelnök társaival a terembe lépett. De milyen rivalgó zsi­­ózást vitt véghez a függetlenségi párt! Percekig nem akart szűnni és sokáig nem tudott Khuen szó­hoz jutni. Néma meglepetéssel hallgatta ezt Kossuth Ferenc s hiába csitította pártját, rá sem hederítettek többé. A néző közönség alig tudta megkülönböztetni, Khuen vagy Kossuth ellen foly-e a tüntetés. Ismétlődött az minduntalan, amig a bán programmját előadta, folytonos aka­dályokkal küzdve, mert szándékosan nem akarták megengedni, hogy elmondja, mit akar. Khuen gyönge szónok s fontos nyi­latkozatát olvasta, olykor haragos pit borította arcát, világos jeléül annak,hogy ezt a fogadtatást nem várta és haragszik. De nagy lélekerővel leküzdötte minden indulatját. Ajakán megjelent a hideg mo­soly és szemében olyan kemény fénysu­gár, melyből nemcsak dac, hanem eltö­kélt szándék látszott. Amint programm­­beszédje ki volt számítva, az is amit mondott, az is, amit elhallgatott, ép­­pen oly számító erélyről tanúskodik egész magaviselete az ellenzék kíméletlen tá­madásaival szemben. És ez a támadás nemcsak a bizalmatlanság, hanem egy­szersmind a félelem rohama is volt; nem engedni Khuent megszilárdulni a hata­lomban, hogy ki ne végezhesse a köz­jogi ellenzéket. És különösen ez volt a heves mérkőzésnek egyik oka. A másik Kossuth Ferencnek szólt. Ez mint pártvezér ma megbukott. Azért bukott meg, mert ő kötötte a paktumot s vitte bele a pártot nemzeti engedmények kikö­tése nélkül. Hat havi ádáz küzdelem után, miben csatát vesztettek Széll és Fejérváry s elestek. Jött Khuen és Kossuth a győztes sereg élén, neki megadta ma­gát— mint az elégedetlenkedők állítják — s letette a fegyvert, anélkül, hogy a nemzeti követelésekre nézve garanciákat szerzett volna. A képviselők, kik kerüle­teikbe mentek, hiába osztogatták Kossuth Ferenc proklamációját a nemzethez, mert a függetlenségi választók keserű szemre­hányással illették őket. Visszajöttek szé­gyennel és haraggal s kitöltötték boszu­­jukat Khuen Károlyon és Kossuth Fe­rencen. Amint nem hallgatták a miniszterel­nököt, épp úgy nem hallgattak Kossuth Ferencre s amily válságos a kormány helyzete ebben a Házban, éppen olyan válságos a Kossuth Ferenc állása a füg­getlenségi pártban. Kitűnt, hogy ebben a parlamentben az obstrukció még le nem szerelt és csakis a katonai kérdés nemzeti szellemben való megoldásával állítható helyre a békesség. Ismét a feloszlatás réme fenyegeti a kép­viselőházat — ex-lexben. A volt bán és a jelenlegi miniszterel­nök programm­beszéde különben a sza­badelvű párt higgadtabb elemeiben jó be­nyomást tett, de nem csak ott, hanem a néppárton is. A szabadelvű párt részéről Nagy Ferenc államtitkár állott fel s bizto­sította gróf Khuen-Héderváryt, hogyha Széll Kálmán hazafias, közgazdaságilag termékenyítő, erőszakmentes politikáját Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit dijtalanul közöljük.

Next