Hazánk, 1903. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1903-07-01 / 153. szám
X. évfolyam. 153. szám. Budapest, 1903. julius 1. SZERKESZTŐséG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nela adunk vissza. « Telefonezim SG—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Egész évre 28 kor.|NecryedSvrez.—.fej*. rz::-::::-.::1—::: Félévre — 14 a Egy tóra ^ 2.40 * Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 Sütés, A HAZÁNK TÁRCÁJA Esteledik. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Abonyi Árpád. Azon históriai múltra nagy, lélekszámra és kincsekre nézvést azonban, óh, de kicsiny felsővidéki város sétaterének kioszkja előtt — hol valamikoriban zsombékos pocsolyákon és sástacsomókon keresztül botorkáltak valami nemes urunk, Rákóczi Ferenc vitézlő kurucai ■— minden kedden és pénteken délután hat órakor az ott állomásozó háziezred zenekara «hangversenyez». (Semmi értelme ennek a szónak, de szépen hangzik ... úgymond Pompéri János.) A trombiták harsány riadója beszárnyalja ilyenkor az egész ligetet, a nagy dob mély bumtoogása hasonlatos egy kisebbszerű menydörgéshez és zsúfolva természetesen valamennyi pontján a sétatér: künn «promeniror» mindenki, aki csak valamit számit s a szocietáshoz tartozik —• a hadtestparancsnoktól és főispántól kezdve le egészen addig az alig húsz éves tüzérkadétig, ki e mai boldog pénteki napon is kiesöztetett a kioszkhoz, de ott bizony nem talált senkit: nem promenirozott a szocietás. Borús esőfellegek hajszolták egymást az égbolton. Néha-néha permetelt is egy kicsit, azután a nyugvóra szálló nap is kibukkant egy pillanatra, azután megint elbújt és megint permetélt egy kicsit — a katonabandát tehát «lemondták» (abgesagt — úgymond a Reglement) mivelhogy ilyen csúnya időben úgy sem lesz künn senki. Pedig volt. A kioszk verandája fölé húzott sátorponyva alatt hires asszony üldögélt egymagában az egyik szélső márványasztalka mellett és tejet ozsonnázott. A pincérek összesúgtak-bugtak. Kiváncsi tisztelettel: «Schaut se’mal an . . . die nagy művésznő» ... Bizony ő, a nagy művésznő — hófehér, testhez simuló, könnyű Sarah-toiletteben, finom fehér kalappal, még mindig szép, szőke fején, melyet ezernyi kedves változatban ismerünk és szeretünk — mi öregebb jobbágyai a művészetnek — valami húsz év óta, de a hódolók sokasága e húsz éven innen is még mindig óriási. Mondhatni, alig változott valamit a nagy művésznő. Éppen oly nyúlánk, leányos, mint régen — arca eleven, beszédes, szemeiben a pajzánság és ragyogás, mondhatni, majdnem a régi. Nagyon mellékes, hogy páratlanul fényes pályafutása közben ő is méltóságos asszony lett, mint jóformán valamennyi pályatársnője, ki ambíciót, vagy mit . . . csinált belőle, hogy egy elárvult báró urat, vagy gróf urat megszerezzen a szalonjába nipp-nek és utazzék, játszszék, törje magát a budai színkörtől ki egész a londoni Covent-Garden-ig, csakhogy ez igen felette elárvult szalon-nipp kártyaadósságait és egyéb adósságait gavallérosan, pontosan fizethesse. A kadét végigröhögött a fasor alatt, szemei nyugtalanul tekintgettek jobbra-balra, olajbarnára égett, csinos, fiatal arcán megjelent boszankodó árnyéka a csalódásnak. Tessék — a sétatér üres. — Nem jöttek ki ... mormogta lehangoltam Már-már vissza akart robogni a városba, midőn a verandáról rászólt a nagy művésznő sonoris, kedves hangja: — Ejnye Gyurka, hát észre sem veszed az embert? A kadét meghökkent. Azután fölvágtatott a verandára, feldöntött súlyos szolgálati kardja kosarával egy széket s rettentő zavarral mentegetőzve, ajkaihoz ragadta a nagy művésznő kezét és megcsókolta. — Bocsásson meg... méltóságos asszonyom ... de, valóban ... — Gyerek! — mosolygott vidáman az aszszony és meglegyintette keztyírjével a gyerek, mélységesen megzavarodott arcát — ülj le ésstrázsálj, míg ezt a tejet megiszom, — amint látod, egyedül vagyok. A címezgetést pedig tartsd meg magadnak ; rokonaimnak — tehát neked is — megtiltottam, hogy méltóságozzatok. Ha még egyszer elfelejted, meghúzom a füledet. A kadét elvörösödött. ■— Nem felejtem el és . . . köszönöm ... — Mit? — Azt, hogy, én .. . hogy nekem . . . hadarta mindegyre szorongóbb zavarral a fiú, ki lám, oly kemény katona tudott lenni a füzérka-. szárnyában, mint egy pokróc — hogy megengeded . . . hogy én . . . ■ i. . ...............................ini—inri 111 I ......Maua, Khuen gróf székfoglalása. Budapest, június 30. Viharban fogantatott és viharban született az új minisztérium. A pártok töredeztek, a Széll-kormány megbukott, egész alkotmányunk recsegett; akkor küldte a király Budapestre Tisza után Khuent, hogy kössön békét és csináljon rendet. A király megbízottja egyezségre lépett Kossuth Ferenccel. A függetlenségi párt e paktumot magáévá tette s miután a szabadelvű párt minden része elfogadta Khuen grófot vezérének, megalkothatta minisztériumát, melyet kinevezett a király és bizalommal fogadott a szabadelvűpárt. Ezen előzmények után ki hitte volna, hogy az uj kormánynak a csendes tárgyalás és az obstrukció leszerelése nem fog könnyen sikerülni. Kormánynak lenni kell. Elég sokáig tartott a válság. Nagy károkat okoz az ex-sex. Tisza és Fejérváry bukása győzelem és elégtétel volt az ellenzéknek, kibontakozást keres mindenki, mégis a vihar szűnni nem akar, üröm és bizalom helyett tomboló szenvedély fogadta Khuent és minisztériumát. A kormánypárt tartózkodását csak néhány éljen iparkodott felmelegíteni, az is leginkább a horvát padokról, mikor az új miniszterelnök társaival a terembe lépett. De milyen rivalgó zsiózást vitt véghez a függetlenségi párt! Percekig nem akart szűnni és sokáig nem tudott Khuen szóhoz jutni. Néma meglepetéssel hallgatta ezt Kossuth Ferenc s hiába csitította pártját, rá sem hederítettek többé. A néző közönség alig tudta megkülönböztetni, Khuen vagy Kossuth ellen foly-e a tüntetés. Ismétlődött az minduntalan, amig a bán programmját előadta, folytonos akadályokkal küzdve, mert szándékosan nem akarták megengedni, hogy elmondja, mit akar. Khuen gyönge szónok s fontos nyilatkozatát olvasta, olykor haragos pit borította arcát, világos jeléül annak,hogy ezt a fogadtatást nem várta és haragszik. De nagy lélekerővel leküzdötte minden indulatját. Ajakán megjelent a hideg mosoly és szemében olyan kemény fénysugár, melyből nemcsak dac, hanem eltökélt szándék látszott. Amint programmbeszédje ki volt számítva, az is amit mondott, az is, amit elhallgatott, éppen oly számító erélyről tanúskodik egész magaviselete az ellenzék kíméletlen támadásaival szemben. És ez a támadás nemcsak a bizalmatlanság, hanem egyszersmind a félelem rohama is volt; nem engedni Khuent megszilárdulni a hatalomban, hogy ki ne végezhesse a közjogi ellenzéket. És különösen ez volt a heves mérkőzésnek egyik oka. A másik Kossuth Ferencnek szólt. Ez mint pártvezér ma megbukott. Azért bukott meg, mert ő kötötte a paktumot s vitte bele a pártot nemzeti engedmények kikötése nélkül. Hat havi ádáz küzdelem után, miben csatát vesztettek Széll és Fejérváry s elestek. Jött Khuen és Kossuth a győztes sereg élén, neki megadta magát— mint az elégedetlenkedők állítják — s letette a fegyvert, anélkül, hogy a nemzeti követelésekre nézve garanciákat szerzett volna. A képviselők, kik kerületeikbe mentek, hiába osztogatták Kossuth Ferenc proklamációját a nemzethez, mert a függetlenségi választók keserű szemrehányással illették őket. Visszajöttek szégyennel és haraggal s kitöltötték boszujukat Khuen Károlyon és Kossuth Ferencen. Amint nem hallgatták a miniszterelnököt, épp úgy nem hallgattak Kossuth Ferencre s amily válságos a kormány helyzete ebben a Házban, éppen olyan válságos a Kossuth Ferenc állása a függetlenségi pártban. Kitűnt, hogy ebben a parlamentben az obstrukció még le nem szerelt és csakis a katonai kérdés nemzeti szellemben való megoldásával állítható helyre a békesség. Ismét a feloszlatás réme fenyegeti a képviselőházat — ex-lexben. A volt bán és a jelenlegi miniszterelnök programmbeszéde különben a szabadelvű párt higgadtabb elemeiben jó benyomást tett, de nem csak ott, hanem a néppárton is. A szabadelvű párt részéről Nagy Ferenc államtitkár állott fel s biztosította gróf Khuen-Héderváryt, hogyha Széll Kálmán hazafias, közgazdaságilag termékenyítő, erőszakmentes politikáját Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit dijtalanul közöljük.