Hazánk, 1903. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1903-07-01 / 153. szám
HAZÁNK. 153. szám. szavonultságát. S miután tartózkodott érdeklődni a dolgok iránt, ennélfogva sok mindent meglátott és megtanult. Belátta még a saját hibáit is. S mert belátta a saját hibáit, ennélfogva nyomban a mások hibáiról kezd beszélni. «Az uj kormányalakítástól szerintem csak roszszat lehet várni, tovább süllyedést a lejtőn, melyen már évek óta gyorsan haladunk . . . Nem látok az új kabinet alakulásánál semmit abból, ami a parlamentáris formáknak megfelel s ami elvi álláspontokat képviselne ... A helyzet tisztázására egy más kormányra, más képviselőházra lett volna szükség . . .» Tisztán kiviláglik ezekből, hogy Bánffy nincs megelégedve az új kormánynyal, amelyből hiányzik Széli és Fejérváry. De mégsem Széli után busul, hisz ő alatta a «lejtőn lefelé sülyedtünk», az új miniszterelnökről pedig még nem is mondhatott bírálatot Bánffy. Tehát egyenesen azt a kormányt ítéli el, melyet — mint a szabadelvű párt tagja — ő is mindvégig támogatott. Milyen lehetett ez a támogatás! Legjobban mégis az bántja Bánffyt, hogy elmaradt a házfeloszlatás és az új választás. Új választásra azért vágyott volna, hogy kormányképes ellenzéki pártot alakíthasson. Ha ezt ma meg nem tehette, majd megteszi holnap. A legközelebbi választásokkor Bánffy új pártalakításhoz fog. Ezt világosan megmondja. Az új ellenzéki pártnak már programmot is ad. ígéretének főpontjai: 1. Az önálló vámterület. 2. A választási jog kiterjesztése. 3. Az egynyelvű magyar nemzeti állam. Ha jól megnézzük, ez voltaképpen a függetlenségi párt étlapja. Ezzel a programmal Bánffy a Kossuthék választóira pályázik. És igen szépen illusztrálja ezt az igyekezetét a Bánffy-újság, mely, mikor az új pártvezért bemutatja, ugyanakkor Kossuthékről azt állítja, hogy feladták elveiket és elárulták a hazát. Igen egyszerű a számítás. Kossuthék felnyergelték, neki is sarkantyúzták a népet a nemzeti követelményeknek, most ebbe a nyeregbe akar beülni Bánffy Dezső. Furcsább politikai licitációt ennél még nem láttam. Mily rendkivüli jelenség lett volna ez a Bánffy melynek biztos érzése egész lelkét besugározta, egy pillanatra — nem tovább, csak mig valamely kósza villám átüt egyik felhőből a másikba — mégis kimondhatatlanul boldoggá tette. Ellágyult, büszke tekintetében ott ragyogott a köszönet: boldog vagyok, hogy alkalmat adtál szívemnek egy nagy örömre — még mindig az vagyok, aki voltam, a szép, a diadalmas, az erős! Erősebb, mint a tizennyolc éves fiatal leány, akit, ime, játszva győztem le és örökre megsemmisíthetnék, ha ily véres és rut játékban kedvem telnék. De nem telik! Az édesség és öröm csak eddig tart . . . ami ezután következnék: nem édesség, nem öröm, nem boldogság ... Mulatságosan banális, sőt ostoba, sőt ami legrosszabb : nevetséges gondolat — ő és ez a gyerek. Ó, a színpadok fejedelemasszonya, az erős, a nagy — és a 8. számú tüzér Brigade tisztikarának legfiatalabb tacskó katonája, kinek tüzesen szárnyaló fantáziáját nyilván egy nyitva felejtett gomblyuk is elragadja. Az asszony hangosan elnevette magát. — Mondok valamit, Gyurka! — Parancsolj . . . mormogta a kadét. — Ne süsd le, kérlek a fejedet — folytatta szelíd pajzánsággal a nagy művésznő — hanem emeld föl minél magasabbra és nézz körül. . . minél jobban. Kegyelmesen megparancsolom, hogy búcsút vegy tőlem és siess le amoda a gesztenye fasorba: ott vannak Mariskáék. — Hol ? kérdezte gyorsan a tüzér és azonnal fölpattant a székről. Oh, de mohón pattant föl a székről a tüzér és Dezső, ha esetleg öt évvel ezelőtt akart volna kurucabb lenni a kurucnál. De hát ebben az időben, amikor még nem tartózkodott érdeklődni a közös ügyek iránt, ekkor még más hegedűn játszott Bánffy Dezső. Ekkor még nem átallotta odakötni Magyarországot az élethossziglan tartó közös vámterület rabláncához. Ekkor még osztrák dudaszóra folyt itt a tánc. Ekkor még az imádott népnek hátán pattogott az ostor, nyakán volt a korrupció, vásári portékává aljasult politikai joga, fosztogatta őt az uzsorás s a közhatalom egyaránt, a mencseszteriálizmus minden visszaélése megengedtetett s önmagát rabolta ki az az ország, melynek vezére Bánffy Dezső vala. Megborzadt Bánffy ennek a rablópolitikának a következményeitől? elhiszszük s megértjük. De hogy ugyanazon nemzettől reméljen ugyanazon Bánffy bizalmat, aki a nemzetet a züllés legalacsonyabb pontjára juttatá: ez már magasfokos érthetetlenség. Ez az érthetetlenség már nem is a publicisztika, hanem az orvosi megfigyelés körébe tartozik. «Aggódom és félek a jövőtől» írja Bánffy. Pedig kár aggódnia. Ha addig nem félt, amíg tettekkel tényező vola, most már teljesen nyugodt lehet. Tapasztalhatta, hogy a nemzet el bír lenni nála nélkül is. De talán éppen ez az aggodalom oka. Mert im ily bús szavakkal végződik a szózat: «Izoláltan, egyedül, de talán nem örökké egyedül . . .» Hát pedig egyedül. Bizony csak egyedül. Politikai események. Budapest, június 30. A politikai események lázasan váltják fel egymást és oly idegességgel, aminőre alkotmányunk visszaállítása óta nem volt példa. Ma az új kormány bemutatkozott, de a függetlenségi párt radikálisabb része újabb obstrukcióval fenyeget. Erről különben lapunk más helyén szólunk, itt csak csoportosítjuk azoknak a bonyodalmaknak leírását, melyek ismét sötét fellegekkel vonják be a magyar politikai látóhatárt. A szabadelvű párt értekezlete. A szabadelvű pártnak tegnap este hét órakor Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével tartott értekezés, de villámsebesen borította el csinos, fiatal arcát — az iménti súlyos varázslat helyén — a vér, — az asszonyt szinte megdöbbentette ez az őszinte, nagy mohóság. — Ott vannak lenn a fasorban — mondotta fejével intve. — Megengeded . . . hogy távozhassam ? . . . — Hallottad, hogy megparancsoltam. Siess hozzájuk ! — Köszönöm, Ilka néni.. . megyek! Kezet csókolt az asszonynak és rohant, mint a fergeteg. Kardja csörömpölve vágódott a verandáról levezető kőlépcsőkhöz. Hármat lépett egyszerre, mig lerohant az alsó terraszra s onnan a fasor felé vágtatva, pár pillanat múlva eltűnt szem elől. Egy kegyetlen tövist azonban itt felejtett s az benne maradt egy megbetegedett asszonyi szívben. A nagy művésznő elhomályosodott tekintettel, szinte rémülten nézett utánna s az iménti győzelmes öröm helyét elfoglalta fájdalmas ridegsége a valóságnak: nem úgy van, amint álmodta, nem úgy, amint hitte . .. vége a varázslatnak . . . Azután elnézte, mint önti el verhenyes arany fénynyel a búcsúzó nap a sétatér esőcseppektől nedves fáit s mint nő az esti árnyék mindegyre jobban és jobban. — Esteledik . . . mondotta összeborzongva és bármennyire fájt is szivének valami haragos szégyen, úgy érezte, hogy önmaga iránt tartozó női kötelessége a pilláira felszivárgó kényeket elfojtani. " létén mutatkozott be az új kormány. Khuen-Héder vary gróf miniszterelnök kabinetjének összes tagjaival már hét óra előtt megjelent a körben, ahol a kör nagy számmal megjelent tagjaival élénken társalgott. A képviselők igen jelentékeny része ma mutatkozott be a miniszterelnöknek. Kívüle még Kolossváry Dezső, az új honvédelmi miniszter érintkezett sűrűn a párt tagjaival. Pontban hét órakor Podmaniczky Frigyes báró elnök megnyitotta az értekezletet, amelyet a miniszterelnök kérésére hívott egybe. Az elnöki emelvényen megjelenő miniszterelnököt a párt tagjai zajos, lelkesült éljenzéssel fogadták. Gróf Sihuen-Héderváry Károly miniszterelnök szólott ezután. A miniszterelnök kifejtette programmját úgy nagyjában, megígérve, hogy részletesen és kimerítően a képviselőház mai ülésén adja azt majd elő. A miniszterelnök ezt ma meg is cselekedte, miért is utaljuk olvasóinkat a képviselőházról szóló tudósításunkra, ahol megtalálják a miniszterelnök teljes programmját. Hieronimi Károly jelentkezett ezután szólásra, aki szükségét látja annak, hogy a miniszterelnök első beszédének elhangzása után rövid kijelentést tegyen. Kijelenti képviselőtársai nevében, akikkel együtt legutóbb értekezletet tartottak, amint már az értekezlet előre is jelezte, hogy ebbeli működésüket befejezettnek tekintik. Konstatálja, hogy a miniszterelnök nehéz viszonyok között vállalkozott az alkotmányos rend helyreállítására, ám legyen meggyőződve, hogy ebben a nagy munkában támogatásunkra bizton számíthat. Az a meggyőződése, hogy a kormány nehéz feladatait csak úgy oldhatja meg sikeresen, ha egységes pártra támaszkodhatni (Zajos helyeslés), annak a reményének ad kifejezést, hogy az egységes tömörülést összhangzatos működéssel a párt minden tagja lehetővé fogja tenni. (Élénk, hosszas éljenzés.) Hodossy Imre, amidőn a párt elnökének felszólítása folytán igénybe veszi az értekezlet figyelmét, megemlíti Széll Kálmán nevét (Zajos, hosszas éljenzés.), mert lehetetlennek tartja, hogy a mai napon Széll Kálmánról meg ne emlékezzünk. Széll Kálmánban azt az államférfiút tiszteljük, aki a 67-es kiegyezés alapján az igazi szabadelvűség szellemében jogra és törvényre fektette egész politikáját; azt a férfiút, aki az Ausztriával való hosszú tárgyalások során gazdasági érdekeinknek védelmére kelt, azoknak érvényt tudott szerezni; azt az államférfiút, aki államférfim bölcseségével össze tudta egyeztetni a szívességet, melyet az országgyűlés minden tagjával, a hazának minden hozzáforduló polgárával szemben tanúsított. (Zajos helyeslés.) Távozását sajnálattal látta mindenki. Széll Kálmánt — úgymond — mindnyájunk tisztelete követi a magánéletbe s az a remény, hogy nagy tehetségével a jövőben is támogatni fogja a magyar közéletet. (Élénk helyeslés.) A miniszterelnök programmja, amint imént kiemelte Hieronymi is, mindnyájunk helyeslésével és szimpátiájával találkozott; visszhangja ez Széll Kálmán politikájának és éppen ezért mint politikusok és becsületes férfiak, kötelességet teljesítünk, amidőn ennek a politikának a támogatására vállalkozunk. A kifejtett elvek alapján, miután ismeri a miniszterelnök rátermettségét, ez számíthat a párt odaadó támogatására. (Zajos éljenzés.) Báró Podmaniczky Frigyes annak az óhajának ad kifejezést, hogy az elhangzott szép szavak valóra váljanak. A maga részéről is arra kéri a pártot, hogy félretéve mindent, teljes odaadással támogassa a kormány elnökét nehéz feladatának teljesítésében, programmjának megvalósításában. Minél jobban érdeklődünk az ügyek iránt, annál inkább biztosítjuk a sikert. A párt nevében a maga részéről is szívből üdvözli és élteti a miniszterelnököt. (Zajos, lelkesült éljenzés.) Ezzel az értekezlet véget ért. A Kossuth-párt értekezlete. A függetlenségi Kossuth-pártban a politikai változások folyamán kiélesedett az az ellentét, mely e pártban az egyes felfogások közt már úgy is régen tapasztalható volt. Erről tesz tanúságot a pártnak tegnap este tartott értekezlete is, melynek lefolyása a következő volt: Kossuth elnök mindenekelőtt bejelentette, hogy a pártnak a katonai javaslatok tárgyalása alkalmával elfoglalt álláspontja, illetőleg kivívott sikere lelkes viszhangra talált. Ezután az ország különböző vidékeiről jött üdvözlő táviratokat olvasta fel, mely után felvetette a kérdést, minő álláspontot foglaljon el a párt az új kormánynyal szemben ? Komjáthy Béla az ellen a fölfogás ellen szólalt föl, mintha az új kormány nem parlamentáris formák között jött volna létre. Khuen-Héderváry tagja a parlamentnek mint zászlósul és a főrendiház tagja. Lehet ellene kifogásunk egy vagy más szempontból, Szerda, 1903. július 1.