Hazánk, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-01 / 1. szám
HAZÁNTC. 1. szám. A király Londonban. A Standard, mint Londonból táviratoztak, egész határozottsággal megerősíti azt a hirt, hogy Ferenc József király Angliába készül s tavaszszal akarja viszonozni Edwárd király látogatását. De azért még jó ideig el fog tartani, amig az utazás részletes programját megállapítják. A konzervatív londoni lap rámutat arra, hogy királyunk öreg korára való tekintettel, de amiatt is, hogy két államában súlyos belső politikai válság van, lemondhatott volna a látogatás viszonzásáról, anélkül, hogy ezért a köteles udvariasság elmulasztásával lehetne vádolni. De annál hálásabbak lesznek az angolok, ha a látogatás mégis megtörténik. Angliában a legszívesebben fogják fogadni, mert ott számtalan tiszteleje van, ellensége pedig egy sincs. Nagyra becsülik, mint uralkodót s mint a béke igaz barátját. Horvát katonai képzőintézetek. Pozsegából táviratozzék a M. T. I.-nek . A városi képviselőtestület Hoher Sándor községi tanácsos indítványára egyhangú határozatot hozott több katonai képzőintézetnek Horvátországban horvát szolgálati nyelvvel való létesítésére. A határozatot megküldik gróf Pejacsevich bánnak és Ayik honvédelmi miniszternek. Időközi választások. A Bartal Aurél főispánná történt kinevezése folytán megürült dunaszerdahelyi kerületben a vármegye központi választmánya kedden délelőtt tartott ülésében a pótválasztást 1914. évi január 4-ére (hétfőre) tűzte ki. Választási elnök Pók Flóris lett, helyettese Somogyi Bálint A jelölt Kialfalvay Géza földmivelésügyi államtitkár. Nagyszöllösről jelentik : A visszalépett Kelemen Samu dr. helyett a helybeli függetlenségi Kossuthpárt Horthy Vilmos nagyszöllősi földbirtokost jelölte. A rimaszécsi mandátum gazdátlanná vált. A Kossuth-párt részéről Török Bálint nyugalmazott árvaszéki ülnököt léptetik föl. Kormánypárti jelölt őt is van, de egy sem kormányjelölt. A helyzet: Budapest, dec. 31. Holnaptól kezdve egy évszámmal nagyobbat írunk s a politikai Magyarország is és abban mi is öregebbek lettünk egy évvel. De milyen esztendővel? Ha réveteg tekintetünk visszavetődik a múltba, akkor úgy tűnik fel, mintha az obstrukció kezdetekor csak gondtalan ifjak lettünk volna, ma már pedig, mikor több hónapos jubileumát üti ez az obatrukció, őszbe borút, reszketeg aggastyánok. És mit látunk a múltban? Az elvégzett kötelességekből alig egy szemernyit, hanem a törvényhozási hátralékoknak egy oly hatalmas garmadáját, melynek jó része már megpenészedett s államférfi legyen a gála, aki ezt az 1904-iki esztendőben is el tudja lapátolni. Az elmúlt évnek törvényhozási restanciái részben szomorú, részben tragikomikus hatást keltenek a szemlélőben. A katonai javaslatok még mindig nincsnek elintézve, bár rajtuk rágódott a tisztelt Ház — a rövid vakációkat kivéve — közel 36 napon keresztül. Nincs meg az ujoncutalók létszámának megállapítására vonatkozó javaslat az elmúlt esztendő ujoncmegajánlására vonatkozó javaslat tárgyalásához még ezután fogunk hozzá , ha ezeket megengedi tárgyalni a mélyen tisztelt pótobstrukció, akkor tahin hozzáfoghatunk valamikor a már annyiszor születése előtt kiszenvedett indemnitási javaslatok tárgyalásához, a rendes költségvetési tárgyalásról nem is szólva. Ha kronologikusan soroljuk fel a képviselőházi hátralékokat, hát találkozunk mindjárt Rátkay Lászlónak és Mukics Simonnak két őskori indítványával. Interpelláció harminc van olyan, mely egy év vagy be év óta várja a miniszteri válaszokat. Kormányok buktak és kormányok születtek azóta, de ezek a türelmes interpellációk még mindig válaszra várakoznak. Hajd micsoda szép idők voltak azok még, mikor gróf Wilczek Frigyes a Fekete-tengeren való magyar-osztrák hajójár átok helyesebb irányítását sürgette! Azóta van már nekünk a Balatonon kívül egy másik külön obstukciós tengerünk, melybe belefulladt a Széll és a Khuen kormány s melyen nem valami vieán fürdőzik most gróf Tisza István kormánya sem. Az elintézetlen ügyek közt ott szerepel gróf Khuen-Héderváry egykori miniszterelnök programmja is, amelyet — annak dacára, hogy el sem mondatott —rögtön tíz ellenzéki határozati javaslatal szúrtak keresztül. Az egyik határozati javaslatban azt követelte a Kossuth-párt, hogy a törvényenkívüli állapot megszüntetésére a kormány negyvennyolc óra alatt harcolja ki Bécsben a magyar kommandót. A boldog idők — sóhant fel most már bizonyára a Kossuth-párt is — melyek ily illúziókban tudták ringatni a politikai kedélyeket. A Szél-kormány 1903 május elsején jutott a tulajdonképpeni ex-lex állapotba. Ez időtől fogva kezdődik a magyar parlament tulajdonképpeni cselekvéstelen állapota. Csak Bécsben cselekedtek. A Széll-kormányt elejtenék, a Khuen-kormányt kinevezték — no de mégis cselekedtünk valamit — mert a Khuen-kormányt meg elejtette a szabadelvű párt. Ezután jött gróf Tisza István kormányelnök, akit azzal fogadott az ellenzék, hogy először intézze el a restanciában levő 326 kérvényt, majd akkor szóba áll vele. Tisza miniszterelnök nem fogadott szót az ellenzéknek, hanem inkább beszélt ő is, de elintézni mes nem intézhetett semmit. Szépen rakásra gyűltek ezalatt az állami számvevőszék jelentései is, melyeknek most már egy külön termet kellett berendezni az új országházban. És szaporodtak a mentelmi ügyek is, némely képviselő uraknak a parlamenten kívüli tevékenységét illusztrálva. Ott Higg azonkívül a levegőben — mint Mohamed koporsója az ég és föld közt — a civillista emeléséről szóló javaslat is. És ott vannak egyéb dolgok a legkomolyabbak közül valók. Ott vannak az uzsoratörvény szigorításáról, a kereskedelmi üzleti átruházásokról szóó törvényjavaslatok. És ott vannak punktum saliensként az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségről és az autonóm vámtarifáról szóló javaslatok és a külfölddel megkötendő kereskedelmi szerződéseknek megoldatlan kérdése. Mindezek fölött pedig ott borong a csopo-s hadiparancs emlékezete, az általános keserűségnek ama sóhajai, melyeket az obstrukció következményei szabgattak fel a nemzet lelkéből. Ez a múlt, amelyben nincs öröm. És a két esztendőnek ez elválasztó pillanatában kutatjuk, hogy milyen a jövendő? Olyan-e, amelyben van remény? Akárhogy keressük, nem igen látjuk csillogását. Egy mindent tudó politikus, Polónyi Géza tegnap nyilvános társaságban vesztgette ezt a reményt. Jövendölte, hogy a reánk jövő esztendő első hónapjában a most még kérlelhetlen, összezsugorodott, de azért nagy ellentádásra képes obstrukció leszerel Meg lesznek szavazva a katonai javaslatok, azután a költségvetési felhatalmazás. Megkezdhetjük az autonóm vámtarifa alapján az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokat, sőt talán be is fejezhetjük. Szép reménységek,rra nem hiszszük, hogy olyan gyorsan valóra váljanak. De tegyük fel, hogy így lesz, még amikor sincsenek eloszlatva azok a porfellegek, melyeket az obstrukció vett fel a politikai élet országosáról. Előttünk áll a fenekestől felkavart politikai közélet, melynek a lecsillapodása parancsszóra meg nem történik. És előttünk állanak a bizonyosra vehető új választások, melyek egészen más képet adnak majd a parlamentnek. És ott állanak előttünk végül az új pártelhelyezkedések, melyek színtén bekövetkeznek, éi kor, ha megismeri az ország a Tiz?omány általános politikai irányzatát, olyan zavarokat idézett elő politikai körében, hogy ezek az újabb elhelyezkedések se elkerülhetleneknek látszanak. Addig pedig a vet illetőleg csak sűrű köd van elöttünk, melyen gyönge szemünk még át nem tekinthet . . . " Holnap, 1904 január elsején lesz a politikai szerencsekivánatok napja is. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai újév napján, délelőtt tíz órakor gyülekeznek a szabadelvű pártkörben, ahol Kubintsi Géza a párt nevében üdvözli báró Podrawiczky Frigyes elnököt. Azután testületileg megjelennek a miniszterelnökségi palotában ahol ugyancsak a párt nevében Nagy Ferenc üdvözli gróf Tisza István miniszterelnököt. Onnan a párttagok a kabinet tagjaival együtt az országházba indulnak, ahol a párt nevében Kristóffa József üdvözli a képviselőház elnökét, Perepi Dezsőt. Gróf Tisza István miniszterelnök ez alkalommal — mint a hozzá közel álló politikusok beszélik — a jövőt illetőleg jelentős beszédet fog mondani s reámutat arra is, hogy minő eredménynyel köttetett meg az ideiglenes kereskedelmi szerződés. Gróf Aprinyi Albertet az újév napján szintén üdvözölni fogják politikai barátai. Az üdvözlő szónok Szentimrinyi Árpád vagy Séyhy Gyula lesz. Gróf Amoniti Albert ez alkalommal szintén jelentős beszédet fog mondani a politikai helyzetről, mely elé érthető érdeklődéssel tekint az egész ország politikai közvéleménye. A néppárt vezérét, gróf Zichy Nándort, a párt ezidőszerint elnöke, gróf Zichy Aladár fogja üdvözölni, akihez pedig Sfuzdth Ferenc intéz üdvözlő szavakat. A Kossuth-pártban is, az Ucron-pártban is meglesznek az újévi politikai nyilatkozatok. Itt talán a harci tárogatót fújják, amott a trünkót, mint a pásztor a régi harcok halmai fölött. Egyebekben hogy miyen lesz a jövő politikai esztendő, ki tudja? Most még azzal biztat minden, amilyen volt a régi Mindössze is csak fejelés A régi rosszból toldozatt rosszat a gondviselés. A helyzet politikai eseményeire vonatkozó értesüléseinket a következőkben összegezzük: Főispánváltozások. Beöthy Pál, Bereg vármegye új főispánja, kedden búcsúzutt el a cséffai járástól, ameknek szolgabirája volt. A bucsunikomán a főispánon és feleségén kívül öt volt a járás egész tisztikara. A jegyzők nevében Székelyhídi Károly és Nagy Imre mondtak bucsúztatót. Az uj főispán beiktatása január 20-ika körül lesz. Domahidy Elemér, Debrecen és Hajdúmegye új főispánja, január 10-én a déli gyorsvonattal érkezik Debrecenbe. Instalációja január 11-én lesz. Délelőtt kilenc órakor Hajdúmegye székházának nagy tanácstermében, utána tíz órakor a városháza nagy tanácstermében folyik le a beiktatási ünnepély. A beiktatási ünnepély végeztével Damahidy Elemér új főispán fogadta a megye és a város tisztelgő küldöttségeit. A küldöttségek fogadtatása után délután két órakor az Aranybika-szálloda nagytermében díszebéd lesz az új főispán tszteletére. Ifj. báró Perényi Zsigmond újonnan kinevezett máramarosi főispán beiktatása január 23-án lesz. A főispán január 22-én érkezik Nagyszőlősről Máramarosszigetre. Máramaros vármegye székhelyéről Szabó Sándor alispán vezetése mellett 20 tagú küldöttség megy a főispán elé Királyházáig, hol az alispán fogja üdvözölni, míg Máramarsszigeten a vasúti indóháznál Szerémy György polgármester köszönti fel. A beiktatásnál az üdvözlő beszédet Szabó Sándor alispán mondja. A főispán beiktatása napján banker és a polgári körben Lator Sándor orsz. képviselő által rendezett hangverseny lesz. A főspánt Ugocsából nagy küldöttség kiséri az új otthonába és több országgyűlési képviselő is ott lesz a beiktatáson. Az állami tisztviselők pótléka. A tisztviselők pótlékainak kiutalásáról szóló kormányrendelet már napok óta foglalkoztat a a minisztériumok számvevőségi osztályait. A számvevőségi tisztviselők permanenciában vannak. A hivatalos órákon kívül késő estig lázas sietséggel készítik ezer meg ezer tisztviselő számára az utalványrendeletet* A rendelet szövege rövid, csupán annyit tartalmaz űzessen ki az állampénztár vagy az adóhivatal '"x állami tisztviselő részére, fizetési könyvébe kiszerű bejegyzés mellett, az 1903. évi -zdve 1903 december 31-ig terjedő f. ' Hk után előlegképpen egy bizonyé. v. .ii.-ai tisztviselők jó része már megteap a .. .nvrendeletet és a többi is néhány nap múlna felveheti a neki járó fizetési pótlékot. A tisztviselői pótlékokról szóló törvényjavaslat méltánytalanul bánt el a segédelekköyvesekkel is. 1893. eőtt a segédtelekkönyvesek a X. rangosztályba tallóztak. 1893 ban azzal a megokolással, hogy ezt az állást fokozatosan meg fogják szüntetni, a segédtelekkönyveseket a XI. rangosztályba sorozták. 15 Péntek, 1914 január 1