Hazánk, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

HAZÁNTC. 1. szám. A király Londonban. A Standard, mint Londonból táviratoztak, egész határozottsággal megerősíti azt a hirt, hogy Ferenc József király Angliába készül s tavaszszal akarja viszonozni Edwárd király látogatását. De azért még jó ideig el fog tartani, amig az utazás részletes program­ját megállapítják. A konzervatív lon­doni lap rámutat arra, hogy királyunk öreg ko­rára való tekintettel, de amiatt is, hogy két államában súlyos belső politikai válság van, lemondhatott volna a látogatás viszonzásáról, anélkül, hogy ezért a köteles udvariasság elmu­lasztásával lehetne vádolni. De annál hálásab­­bak lesznek az angolok, ha a látogatás mégis megtörténik. Angliában a legszívesebben fogják fogadni, mert ott számtalan tiszteleje van, ellen­sége pedig egy sincs. Nagyra becsülik, mint uralkodót s mint a béke igaz barátját. Horvát katonai képzőintézetek. Pozsegából táv­iratozzék a M. T. I.-nek . A városi képviselőtestület Hoher Sándor községi tanácsos indítványára egy­hangú határozatot hozott több katonai képzőintézet­­nek Horvátországban horvát szolgálati nyelvvel való létesítésére. A határozat­ot megküldik gróf Pejacse­­vich bánnak és Ayik­ honvédelmi miniszternek. Időközi választások. A Bartal Aurél főispánná történt kinevezése folytán megürült dunaszerdahelyi kerületb­en a vármegye központi választmánya ked­den délelőtt tartott ülésében a pótválasztást 191­4. évi január 4-ére (hétfőre) tűzte ki. Választási el­nök Pók Flóris lett, helyettese Somogyi Bálint A jelölt Kialfalvay Géza földmivelésügyi állam­titkár. Nagyszöllösről jelentik : A visszalépett Kelemen Samu dr. helyett a helybeli függetlenségi Kossuth­­párt Horthy Vilmos nagyszöllősi földbirtokost je­lölte. A rimaszécsi mandátum gazdátlanná vált. A Kossuth-párt részéről Török Bálint nyugalmazott árvaszéki ülnököt léptetik föl. Kormánypárti jelölt őt is van, de egy sem kormányjelölt. A helyzet: Budapest, dec. 31. Holnaptól kezdve egy évszámmal nagyobbat írunk s a politikai Magyarország is és abban mi is öregebbek lettünk egy évvel. De milyen esz­tendővel? Ha réveteg tekintetünk visszavetődik a múltba, akkor úgy tűnik fel, mintha az ob­­strukció kezdetekor csak gondtalan ifjak lettünk volna, ma már pedig, mikor több hónapos jubi­leumát üti ez az obatrukció, őszbe ború­t, resz­­keteg aggastyánok. És mit látunk a múltban? Az elvégzett kötelességekből alig egy szemer­nyit, hanem a törvényhozási hátralékoknak egy oly hatalmas garmadáját, melynek jó része már megpenészedett s államférfi legyen a gá­la, aki ezt az 1904-iki esztendőben is el tudja la­pátolni. Az elmúlt évnek törvényhozási restanciái rész­ben szomorú, részben tragikomikus hatást kel­tenek a szemlélőben. A katonai javaslatok még mindig ninc­snek elintézve, bár rajtuk rágódott a tisztelt Ház — a rövid vakációkat kivéve — közel 36­ napon keresztül. Nincs meg az ujonc­­utalók létszámának megállapítására vonatkozó javaslat az elmúlt esztendő ujoncmegajánlására vonatkozó javaslat tárgyalásához még ezután fogunk hozzá , ha ezeket megengedi tárgyalni a mélyen tisztelt pótobstrukció, akkor tahin hozzá­foghatunk valamikor a már annyiszor születése előtt kiszenvedett indemnitási javaslatok tárgya­lásához, a rendes költségvetési tárgyalásról nem is szólva. Ha kronologikusan soroljuk fel a képviselőházi hátralékokat, hát találkozunk mindjárt Rátkay Lászlónak és Mukics Simonnak két őskori indít­ványával. Interpelláció harminc van olyan, mely egy év vagy be év óta várja a miniszteri válaszo­kat. Kormányok buktak és kormányok születtek azóta, de ezek a türelmes interpellációk még mindig válaszra várakoznak. Hajd micsoda szép idők voltak azok még, mikor gróf Wilczek Fri­gyes a Fekete-tengeren való magyar-osztrák hajójár átok helyesebb irányítását sürgette! Azóta van már nekünk a Balatonon kívül egy másik külön obstukciós tengerünk, melybe belefulladt a Széll és a Khuen kormány s melyen nem va­lami vieán fürdőzik most gróf Tisza István kor­mánya sem. Az elintézetlen ügyek közt ott szerepel gróf Khuen-Héderváry egykori miniszterelnök pro­­grammja is, amelyet — annak dacára, hogy el sem mondatott —rögtön tíz ellenzéki határozati javaslatal szúrtak keresztül. Az egyik határozati javaslatban azt követelte a Kossuth-párt, hogy a törvényenkívüli állapot megszüntetésére a kor­mány negyvennyolc óra alatt harcolja ki Bécs­­ben a magyar kommandót. A boldog idők — sóhant fel most már bizonyára a Kossuth-párt is — melyek ily illúziókban tudták ringatni a po­litikai kedélyeket. A Szél-kormány 1903 május elsején jutott a tulajdonképpeni ex-lex állapotba. Ez időtől fogva kezdődik a magyar parlament tulajdonképpeni cselekvéstelen állapota. Csak Bécsben cseleked­tek. A Széll-kormányt elejtenék, a Kh­uen-kor­­mányt kinevezték — no de mégis cselekedtünk valamit — mert a Khuen-kormányt meg elejtette a szabadelvű párt. Ezután jött gróf Tisza István kormányelnök, akit azzal fogadott az ellenzék, hogy először intézze el a restanciában levő 326 kérvényt, majd akkor szóba áll vele. Tisza mi­niszterelnök nem fogadott szót az ellenzéknek, hanem inkább beszélt ő is, de elintézni m­es nem intézhetett semmit. Szépen rakásra gyűltek ezalatt az állami számvevőszék jelentései is, melyeknek most már egy külön termet kellett berendezni az új országházban. És szaporodtak a mentelmi ügyek is, némely képviselő uraknak a parlamen­ten kívüli tevékenységét illusztrálva. Ott Higg azonkívül a levegőben — mint Mohamed ko­porsója az ég és föld közt — a civillista emelé­séről szóló javaslat is. És ott vannak egyéb dol­gok a legkomolyabbak közül valók. Ott vannak az uzsoratörvény szigorításáról, a kereskedelmi üzleti átruházásokról szó­ó törvényjavaslatok. És ott vannak punktum saliensként az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségről és az autonóm vámtarifáról szóló javaslatok és a kül­földdel megkötendő kereskedelmi szerződések­nek megoldatlan kérdése. Mindezek fölött pedig ott borong a cs­opo-s hadiparancs emlékezete, az általános keserűségnek ama sóhajai, melyeket az obstrukció következményei szabgattak fel a nemzet lelkéből. Ez a múlt, amelyben nincs öröm. És a két esztendőnek ez elválasztó pillanatában kutatjuk, hogy milyen a jövendő? Olyan-e, amelyben van remény? Akárhogy keressük, nem igen látjuk csillogását. Egy mindent tudó politikus, Polónyi Géza tegnap nyilvános társaságban v­esztgette ezt a reményt. Jövendölte, hogy a reánk jövő esztendő első hónapjában a most még kérlel­­hetlen, összezsugorodott, de azért nagy ellent­­ád­ásra képes obstrukció leszerel Meg lesznek szavazva a katonai javaslatok, azután a költ­ségvetési felhatalmazás. Megkezdhetjük az auto­nóm vámtarifa alapján az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokat, sőt talán be is fejez­hetjük. Szép reménységek,­rra nem hiszszük, hogy olyan gyorsan valóra váljanak. De tegyük fel, hogy így lesz, még amikor sincsenek elosz­­latva azok a porfellegek, melyeket az obstrukció vett fel a politikai élet országosáról. Előttünk áll a fenekestől felkavart politikai közélet, mely­nek a lecsillapodása parancsszóra meg nem tör­­ténik. És előttünk állanak a bizonyosra ve­hető új választások, melyek egészen más képet adnak majd a parlamentnek. És ott állanak előttünk végül az új pártelhelyez­­kedések, melyek színtén bekövetkeznek, éi kor, ha megismeri az ország a Tiz?o­mány általános politikai irányzatát, olyan zavarokat idézett elő politikai köré­ben, hogy ezek az újabb elhelyezkedések se­ elkerülhetleneknek látszanak. Addig pedig a vet illetőleg csak sűrű köd van elöttünk, melyen gyönge szemünk még át nem tekinthet . . . " Holnap, 1904 január elsején lesz a politikai szerencsekivánatok napja is. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai újév napján, délelőtt tíz órakor gyülekeznek a szabadelvű pártkörben, ahol Kubintsi Géza a párt nevében üdvözli báró Podrawiczky Frigyes elnököt. Azután testületileg megjelennek a miniszterelnökségi palotában ahol ugyancsak a párt nevében Nagy Ferenc üdvözli gróf Tisza István miniszterelnököt. Onnan a párttagok a kabinet tagjaival együtt az országházba indulnak, ahol a párt nevében Kristóffa József üdvözli a képviselőház elnökét, Pere­pi Dezsőt. Gróf Tisza István miniszterelnök ez alkalom­mal — mint a hozzá közel álló politikusok be­szélik — a jövőt illetőleg jelentős beszédet fog mondani s reá­mutat arra is, hogy minő ered­ménynyel köttetett meg az ideiglenes kereske­delmi szerződés. Gróf Aprinyi Albertet az újév napján szin­tén üdvözölni fogják politikai barátai. Az üdvözlő szónok Szentimrinyi Árpád vagy Séyhy Gyula lesz. Gróf Am­oniti Albert ez alkalommal szin­tén jelentős beszédet fog mondani a politikai helyzetről, mely elé érthető érdeklődéssel tekint az egész ország politikai közvéleménye. A néppárt vezérét, gróf Zichy Nándort, a párt ezidőszerint elnöke, gróf Zichy Aladár fogja üdvözölni, akihez pedig Sfuzdth Ferenc intéz üdvözlő szavakat. A Kossuth-pártban is, az Ucron-pártban is meglesznek az újévi poli­tikai nyilatkozatok. Itt talán a harci tárogatót fújják, amott a trünkót, mint a pásztor a régi harcok halmai fölött. Egyebekben hogy miyen lesz a jövő politikai esztendő, ki tudja? Most még azzal biztat minden, amilyen volt a régi Mindössze is csak fejelés A régi rosszból toldoza­tt rosszat a gondviselés. A helyzet politikai eseményeire vonatkozó értesüléseinket a következőkben összegezzük: Főispánváltozások. Beöthy Pál, Bereg vármegye új főispánja, kedden búcsúzutt el a cséffai járástól, ameknek szolgabirája volt. A bu­csu­nikomán a főispánon és feleségén kívül ö­t volt a járás egész tisztikara. A jegyzők nevében Székelyhídi­ Károly és N­agy Imre mondtak bu­­csúztatót. Az uj főispán beiktatása január 20-ika körül lesz. Domahidy Elemér, Debrecen és Hajdúmegye új főispánja, január 10-én a déli gyorsvonattal érkezik Debrecenbe. Insta­lációja január 11-én lesz. Délelőtt kilenc órakor Hajdúmegye székházának nagy tanács­termében, utána tíz órakor a városháza nagy tanács­termében folyik le a beiktatási ünnepély. A beikta­tási ünnepély végeztével Damahidy Elemér új főis­pán fogadta a megye és a város tisztelgő küldöttsé­geit. A küldöttségek fogadtatása után délután két órakor az Aranybika-szálloda nagytermében díszebéd lesz az új főispán tszteletére. Ifj. báró Perényi Zsigmond újonnan kinevezett máramarosi főispán beiktatása január 23-án lesz. A főispán január 22-én érkezik Nagyszőlősről Mára­­marosszigetre. Máramaros vármegye székhelyéről Szabó Sándor alispán vezetése mellett 20 tagú kül­döttség megy a főispán elé Királyházáig, hol az alispán fogja üdvözölni, míg Máramarsszigeten a vasúti indóháznál Szerémy György polgármester köszönti fel. A beiktatásnál az üdvözlő beszédet Szabó Sándor alispán mondja. A főispán beiktatása napján banker és a polgári körben Lator Sándor orsz. képviselő által rendezett hangverseny lesz. A fő­spánt Ugocsából nagy küldöttség kiséri az új ott­honába és több országgyűlési képviselő is ott lesz a beiktatáson. Az állami tisztviselők pótléka. A tisztviselők pótlékainak kiutalásáról szóló kor­mányrendelet már napok óta foglalkoztat a a minisz­tériumok számvevőségi osztályait. A számvevőségi tisztviselők permanenciában vannak. A hivatalos órákon kívül késő estig lázas sietséggel készítik ezer meg ezer tisztviselő számára az utalványrendeletet* A rendelet szövege rövid, csupán annyit tartalmaz űzessen ki az állampénztár vagy az adóhivatal '"x állami tisztviselő részére, fizetési könyvébe kiszerű bejegyzés mellett, az 1903. évi -zdve 1903 december 31-ig terjedő f. ' Hk után előlegképpen egy bizo­nyé. v. .ii.-ai tisztviselők jó része már megteap a .. .nvrendeletet és a többi is néhány nap múlna felveheti a neki járó fizetési pótlékot. A tisztviselői pótlékokról szóló törvényjavaslat méltánytalanul bánt el a segéd­elekk­öyvesekkel is. 1893. e­őtt a segédtelekkönyvesek a X. rango­sztályba tallóztak. 1893 ban azzal a megokolással, hogy ezt az állást fokozatosan meg fogják szüntetni, a se­­gédtelekköny­veseket a XI. rangosztályba sorozták. 15 Péntek, 1914 január 1

Next