Hazánk, 1904. október (11. évfolyam, 233-258. szám)
1904-10-01 / 233. szám
HAZÁNK. 233. szám ban is felvetették, sőt néhány év óta nálunk Magyarországon is szőnyegen van, de még eddig meg nem valósulhatott. A számítások, melyeket a jogászgyűlés elé tévesztettek, arról tanúskodtak, hogy az életbiztosítási díjtételek jelentékenyen alacsonyabbak lehetnek, mint a most fennálló életbiztosítási díjtételek. Ezen az alapon előterjesztették egy banknak tervezetét is, melynek címe: Gazdasági Jelzálog Életbiztosítási Bank és feladata oly kölcsönök nyújtása, amelyek egybekapcsolva életbiztosítással, a kölcsönvevő birtoka az örökösökre tehermentesen juthat. Végtelenül rokonszenves gondolat ez, amely, ha a megoldás jó, a felkarolást megérdemli annyival is inkább, mert az eddig felmerült földtehermentesítési eszmékkel ellentétben nincs, sőt azokkal előnyösen összekapcsolható. Budapest, szeptember 30. Az országgyűlés. A képviselőház tudvalevőleg a nagy szünet után , október 10-ikén tartja meg első ülését, melyen a kormány több törvényjavaslatot nyújt be. Ezek között első helyen van az olasz kereskedelmi provizórium becikkelyezésére vonatkozó javaslat, melynek már október 15-ikén életbe kellene lépnie. Közvetlen ezután a népiskolai törvényjavaslat kerül a Ház elé. Az 1905-iki költségvetést csak október végén szándékozik előterjeszteni a kormány s ezzel kapcsolatban a jövő év néhány hónapjára indemnitást is kér, mivel a költségvetés tárgyalása november végéig dolgot ad a pénzügyi bizottságnak s igy nincs rá kilátás, hogy az év utolsó négy hetében az törvénnyé válhassék. Változás a diplomáciában. Szófiából táviratozzék hogy Forgách grófot, Magyarország és Ausztria szófiai ügyvivőjét követségi tanácsossá nevezték ki a kriináli nagykövetséghez. A szófiai diplomáciai ügynökség vezetését a jövő hónap elején Braun báró, címzetes követ veszi át. Ferdinánd fejedelem tegnap bucsukihallgatáson fogadta Forgách grófot és a polgári érdemrend nagy tiszti keresztjével tüntette ki. Az új földmivelési államtitkár. A hivatalos lap mai számában a következőkben közli az új földmivelési államtitkár kinevezésére vonatkozó királyi elhatározást: Magyar földmivelésügyi miniszterem előterjesztésére ruhmwerti Rapaics Radó miniszteri tanácsost második államtitkárrá kinevezem. Kelt Bécsben, 1904. évi szeptember hó 24-dikén. Ferenc József, s. k. Tallián Béla, s. k. Rapaics Radó földmivelésügyi államtitkárt tegnap üdvözölte a földmivelésügyi minisztérium tisztviselői kara és pedig az ünnepelt intencióihoz képest minden demostráció mellőzésével, teljes csöndben. Krisztinkovich Ede miniszteri osztálytanácsos a vízügyi osztály nevében, amelynek Rapaics hosszú időn keresztül vezetője volt, remekművű aranytollat nyújtott át az új államtitkárnak, meleg szavakban köszöntve őt kiterjedt hatáskörének átvétele alkalmából. Az osztályok részéről az osztályfőnökök köszöntő iratot nyújtottak át. Rapaics államtitkár meghatottan mondott köszönetet, továbbra is fokozott munkára kérve a tisztelgők révén a minisztérium tisztviselői karát. A külügyminiszter a királynál, Bécsből jelentik, hogy a király tegnap délután Goluchowski gróf közös külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Főispánból — ügyvéd. Schmausz Endre — Baja és Szabadka városok főispánja — mint Zomborból jelentik, állásától való megválása után Apatinba eszi át tartózkodási helyét, ahol ügyvédi irodát nyit. — A horvát országgyűlés, mint Zágrábból jelentik, november elején fog összeülni és ülésének első tárgya a Magyarországgal megkötött pénzügyi egyezmény lesz. Az 1905-iki költségvetésben benne lesz az állami tisztviselők fizetésjavítása is, ami magyar mintára fog történni. Hír szerint a szerbek kívánságára egy úgynevezett interkonfesszionális törvényt is fognak az országgyűlés elé terjeszteni, amelylyel szabályozni fogják az egyes vallásfelekezetek közötti jogviszonyt. A HAZÁNK TÁRCÁJA Látogatás. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Jakab Miklós. A Hargita ormán még a hófehérült és jégkristálytól csillognak a bércek, de lennebb a bükkös aljban már dúsan nyílik a hóvirág s a Homoród partján pitypang és kankalin nyújtogatja ki sárga fejecskéit a porhanyó földből. A patak vize átlátszó tiszta s a barna kavicsok fölött apró halak sürgölődnek a tavaszi verőfényben. Demeter a mészáros, aki az őszszel jött haza Amerikából, két szalonkát lőtt azon nap a zsombori nyiresben, engem azonban ezúttal nem izgatnak a hosszuesőtnek, mert a falunak szenzációja van s én azt beszélem most el. Változások történtek ugyanis itthon azalatt az esztendő alatt, amióta nem jártam haza, így például uj vendéglős jött a falu fogadójába és a báróné eladta a házát s elköltözött Oklándról. Hát erről akarok mesélni. Itt nem szabad valami fényes kastélyra gondolni, honnan pompás úri fogatok és cifra cselédség jön ki naponta a falubéli jámbor emberek nagy álmélkodására; oh nem, a világért sem. A báróné sem nagyúri delnő, aki négyes hintója bársonyüléséről, üvegen keresztül nézi a tisztességtudóan köszöngető székelyeket s csupán selyem- és bársonypántlikával dúsan felcicomázott fejét biccentgeti meg a hódolatra. Egészen elcsodálkoznak rajta, ha megmondom, hogy a báróné egy szegény öreg cigányasszony, akinek az ura kikiáltó volt a faluban és tavaly halt meg. Ez a cigány peckes legény volt ifjú korában s egy bárói udvarban kocsiskodott Marosszéken, ahonnan ólompitykés, piros lájbiban került vissza s úgy sétifikált vasárnap délutánonként nagy kényesen a főutcán és ezért kapta a báró nevet, így a feleségére örökül hagyott ház sem valami daliás, sőt ellenkezőleg, az egész egy szalmafödeles kicsiny épület, melyet a kurátor szolgája, Mózsi, mindössze kilencvenöt pengő forintért vásárolt meg örök áron. Tudni kell ugyanis itten, hogy ami József főhercegnek Alcsúton nagy anyagi áldozatok árán sem sikerült s csak idő, hasztalan fáradtság és pénzpazarlásnak bizonyult : a kóbor cigányok letelepítése a Székelyföldön már réges-régen valóra vált dolog. A Homoród melletti falvakban különösen teljesen polgáriasodtak a cigányok és csak úgy zsellérkednek, napszámoskodnak, cselédkednek, sőt éppen úgy ruházkodnak, táplálkoznak és laknak, mint hasonló anyagi sorsban lévő székely falusfeleik. Nem mondom, hogy azért nem akadnának itt is egyik-másik faluvégén hurubás kovácsok és üstfoltozók, akik földbe ásott putrijaikban, csak lopják a napot, de az ilyenek napról-napra mind kevesebbenkevesebben lesznek s maholnap csak a hirök marad fönn. Hát a báróok nem ezek közül a kivételek közül valók voltak, mert a báró apjának is háza volt már a faluban, szemben a mi portánkkal s ezt a házat adta el a minap a báróné. Ám elpolgáriasodhatnak a cigányok teljesen s napszámoskodhatnak, földmivelősködhetnek és szolgálhatnak együtt a falusiakkal; de a székelyek szemében azért csak cigányok maradnak. És itt kezdődik tulajdonképpen az én történetem, amint mindjárt ki is világlik. Régen történt, én még a világon sem voltam s igy nem is mondhatom el a báró házasságának eseményét, de ez nem is tartozik ide. Ténybeli dolog csupán az, hogy megházasodott és ezzel lejárt a piros mellényes állapot s szürke kurtiban, fehér harisnyában vágta télen a fát s kapált, kaszált és aratott napszámban tavaszszal és nyaratszaka. Amikor én már emlékezni tudok a báróékra, akkor egy fiuk és leányuk volt és zselléreskedtek nagybátyámnál. Spanyol táncosnőket ábrázoló olajfestményeken láthatni csupán ahhoz hasonló szépségeket, mint e cigányfruska, a báróék Zsuzsikája valt. Míg apja a gyümölcsöskertben kaszálta a füvet és anyja a veteményesben gyomlálgatott, mi ott játszottunk vele és a bátyjával, Jóskával a csűr eresze alatt az árnyékban. Nem képzelik, milyen hasznossá és nélkülözhetetlenné tudta magát tenni játékaink közben e két cigánygyermek. A fiú nyilakat készített zsindelyből s játékpuskáinkba szeges végű vesszőt és ostort fonni senki sem tudott a faluban, úgy mint ő. Nem is hiszem, hogyha akkoriban a királyi udvarba, királyfink közé keveredtem volna, azoknak lett volna-e olyan pompás kenderostoruk, mint aminőkkel én csattogtattam az udvaron ? És a leányka ? A leányka az voltaképpen nem csinált semmit, csak ott volt mindenütt, az erdőben a madárfészek szedésnél csak úgy, mint mikor a réten körbefogózva énekeltük, hogy: «A pünkösdi rózsa, Kihajlott az útra. Én édesem, én kedvesem, Szakaszsz egyet rólal Én is szakasztottam, De elszalasztottam. Ürge-fürge kis legényke Akit szeretsz, kapd be!» 2 _ ______Szombat, 1904. október 1. Beszámoló: Lendl Adolf dr., a temesrékási választók országgyűlési képviselője a napokban meglátogatta kerületét és Szirbova, Dragsina, Vadászerdő, Topolovec és Temesújlak községekben beszámoló beszédet mondott. A magyar nyelv a külképviseletben. Debrecenből jelentik, hogy Hajdú vármegye tegnapi közgyűlésén Debrecen város határozatát a magyar nyelv- és jelvényeknek a külképviseletben való érvényesítésére vonatkozólag pártolólag tudomásul vették és a képviselőházhoz hasonló szellemben feliratot intéznek. Hajdú-Böszörmény javaslatát, hogy március 15-ikének nemzeti ünneppé tételéért írjanak fel a képviselőházhoz, elfogadták. A japán-orosz háború. Budapest, szeptember 30• Az oroszoknak már csak három erőd van a kezükben Port-Arthurban. A többit mind elfoglalták a japánok s most már közelről lövöldözik a várat. A port-arthuri kikötőben levő orosz hajók is a legnagyobb veszedelemben vannak, mert a japán ágyúgolyók azokat is érik, úgy hogy a parancsnokok már azon gondolkoznak, hogy inkább neki mennek Togó hajóhadának s ha lehet, áttörik a blokádot, semmint hogy a kikötőben elpusztuljanak. Mukden körül élénk mozgolódás észlelhető. A japán hadak már felvonultak s Kuropatkin is rendben van, a harc két-három nap múlva megkezdődhetik. Sőt azt mondják, hogy itt-ott már folynak is apróbb csatározások. Ez nem éppen valószínűtlen, de ezek aligha képezik meg a nagy döntő ütközet introdukcióját. Újabb mozzanat gyanánt csak azt jegyezhetjük fel, hogy Linevics tábornok, akiről eddig számtalanszor hirdették, hogy Vladivosztok alól útban van Mukden felé, még mindig Vladivosztok alatt van s csak most készül bevonulni Koreába. Mai távirataink a következők: