Hazánk, 1904. október (11. évfolyam, 233-258. szám)

1904-10-01 / 233. szám

HAZÁNK. 233. szám­­ ban is felvetették, sőt néhány év óta nálunk Magyarországon is szőnyegen van, de még eddig meg nem valósulhatott. A számítások, melyeket a jogászgyűlés elé tévesztettek, arról tanúskodtak, hogy az életbiztosítási díjtételek jelentékenyen alacsonyabbak lehetnek, mint a most fennálló életbiztosítási díjtételek. Ezen az alapon előterjesztették egy banknak ter­vezetét is, melynek címe: Gazdasági Jelzálog Életbiztosítási Bank és feladata oly kölcsönök nyújtása, amelyek egybe­kapcsolva életbiztosítással, a kölcsönvevő birtoka az örökösökre tehermentesen jut­hat. Végtelenül rokonszenves gondolat ez, amely, ha a megoldás jó, a felkarolást megérdemli annyival is inkább, mert az eddig felmerült földtehermentesítési esz­mékkel ellentétben nincs, sőt azokkal elő­nyösen összekapcsolható. Budapest, szeptember 30. Az országgyűlés. A képviselőház tudvalevő­leg a nagy szünet után , október 10-ikén tartja meg első ülését, melyen a kormány több tör­vényjavaslatot nyújt be. Ezek között első helyen van az olasz kereskedelmi provizórium be­cikkelyezésére vonatkozó javaslat, melynek már október 15-ikén életbe kellene lépnie. Közvetlen ezután a népiskolai törvényjavaslat kerül a Ház elé. Az 1905-iki költségvetést csak október végén szándékozik előterjeszteni a kormány s ezzel kapcsolatban a jövő év néhány hónapjára indemnitást is kér, mivel a költségvetés tárgya­lása november végéig dolgot ad a pénzügyi bizottságnak s igy nincs rá kilátás, hogy az év utolsó négy hetében az törvénnyé válhassék. Változás a diplomáciában. Szófiából táviratoz­zék hogy Forgách grófot, Magyarország és Ausztria szófiai ügyvivőjét követségi tanácsossá nevezték ki a kri­ináli nagykövetséghez. A szófiai diplomáciai ügynökség vezetését a jövő hónap elején Braun báró, címzetes követ veszi át. Ferdinánd fejedelem tegnap bucsukihallgatáson fogadta Forgách grófot és a polgári érdemrend nagy tiszti keresztjével tün­tette ki. Az új földmivelési államtitkár. A hivatalos lap mai számában a következőkben közli az új földmivelési államtitkár kinevezésére vonatkozó királyi elhatározást: Magyar földmivelésügyi miniszterem előter­jesztésére ruhmwerti Rapaics Radó minisz­teri tanácsost második államtitkárrá kine­vezem. Kelt Bécsben, 1904. évi szeptember hó 24-dikén. Ferenc József, s. k. Tallián Béla, s. k. Rapaics Radó földmivelésügyi államtitkárt tegnap üdvözölte a földmivelésügyi minisztérium tisztviselői kara és pedig az ünnepelt intencióihoz képest min­den demostráció mellőzésével, teljes csöndben. Krisz­­tinkovich Ede miniszteri osztálytanácsos a vízügyi osztály nevében, amelynek Rapaics hosszú időn ke­resztül vezetője volt, remekművű aranytollat nyújtott át az új államtitkárnak, meleg szavakban köszöntve őt kiterjedt hatáskörének átvétele alkalmából. Az osz­tályok részéről az osztályfőnökök köszöntő­ iratot nyújtottak át. Rapaics államtitkár meghatottan mon­dott köszönetet, továbbra is fokozott munkára kérve a tisztelgők révén a minisztérium tisztviselői karát. A külügyminiszter a királynál, Bécsből jelentik, hogy a király tegnap délután Goluchowski gróf közös külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fo­gadta. Főispánból — ügyvéd. Schmausz Endre — Baja és Szabadka városok főispánja — mint Zomborból jelentik, állásától való megválása után Apatinba eszi át tartózkodási helyét, ahol ügyvédi irodát nyit.­­ — A horvát országgyűlés, mint Zágrábból jelentik, november elején fog összeülni és ülésének első tár­gya a Magyarországgal megkötött pénzügyi egyez­mény lesz. Az 1905-iki költségvetésben benne lesz az állami tisztviselők fizetésjavítása is, ami magyar mintára fog történni. Hír szerint a szerbek kívánsá­gára egy úgynevezett interkonfesszionális törvényt is fognak az országgyűlés elé terjeszteni, amelylyel szabályozni fogják az egyes vallásfelekezetek közötti jogviszonyt. A HAZÁNK TÁRCÁJA Látogatás. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Jakab Miklós. A Hargita ormán még a hó­fehérült és jég­kristálytól csillognak a bércek, de lennebb a bükkös aljban már dúsan nyílik a hóvirág s a Homoród partján pitypang és kankalin nyújto­gatja ki sárga fejecskéit a porhanyó földből. A patak vize átlátszó tiszta s a barna kavicsok fö­lött apró halak sürgölődnek a tavaszi verő­fényben. Demeter a mészáros, aki az őszszel jött haza Amerikából, két szalonkát lőtt azon nap a zsom­bori nyiresben, engem azonban ezúttal nem iz­gatnak a hosszuesőtnek, mert a falunak szenzá­ciója van s én azt beszélem most el. Változások történtek ugyanis itthon azalatt az esztendő alatt, amióta nem jártam haza, így például uj vendéglős jött a falu fogadójába és a báróné eladta a házát s elköltözött Oklándról. Hát erről akarok mesélni. Itt nem szabad valami fényes kastélyra gon­dolni, honnan pompás úri fogatok és cifra cse­lédség jön ki naponta a falubéli jámbor embe­rek nagy álmélkodására; oh nem, a világért sem. A báróné sem nagyúri delnő, aki négyes hintója bársonyüléséről, üvegen keresztül nézi a tisztes­­ségtudóan köszöngető székelyeket s csupán se­lyem- és bársonypántlikával dúsan felcicomázott fejét biccentgeti meg a hódolatra. Egészen elcso­dálkoznak rajta, ha megmondom, hogy a báróné egy szegény öreg cigányasszony, akinek az ura kikiáltó volt a faluban és tavaly halt meg. Ez a cigány peckes legény volt ifjú korában s egy bárói udvarban kocsiskodott Marosszéken, ahon­nan ólompitykés, piros lájbi­ban került vissza s úgy sétifikált vasárnap délutánonként nagy ké­nyesen a főutcán és ezért kapta a báró nevet, így a feleségére örökül hagyott ház sem valami daliás, sőt ellenkezőleg, az egész egy szalma­­födeles kicsiny épület, melyet a kurátor szol­gája, Mózsi, mindössze kilencvenöt pengő fo­rintért vásárolt meg örök áron. Tudni kell ugyanis itten, hogy ami József fő­hercegnek Alcsúton nagy anyagi áldozatok árán sem sikerült s csak idő, hasztalan fáradtság és pénzpazarlásnak bizonyult : a kóbor cigányok letelepítése­ a Székelyföldön már réges-régen valóra vált dolog. A Homoród melletti falvakban különösen teljesen polgáriasodtak a cigányok és csak úgy zsellérkednek, napszámoskodnak, cse­­lédkednek, sőt éppen úgy ruházkodnak, táplál­koznak és laknak, mint hasonló anyagi sorsban lévő székely falusfeleik. Nem mondom, hogy azért nem akadnának itt is egyik-másik falu­­végén hurubás kovácsok és üstfoltozók, akik földbe ásott putrijaikban, csak lopják a napot, de az ilyenek napról-napra mind kevesebben­­kevesebben lesznek s ma­holnap csak a hirök marad fönn. Hát a báróok nem ezek közül a kivételek kö­zül valók voltak, mert a báró apjának is háza volt már a faluban, szemben a mi portánkkal s ezt a házat adta el a minap a báróné. Ám elpolgáriasodhatnak a cigányok teljesen s napszámoskodhatnak, földmivelősködhetnek és szolgálhatnak együtt a falusiakkal; de a szé­kelyek szemében azért csak cigányok maradnak. És itt kezdődik tulajdonképpen az én történe­tem, amint mindjárt ki is­ világlik. Régen történt, én még a világon sem voltam s igy nem is mondhatom el a báró házasságá­nak eseményét, de ez nem is tartozik ide. Tény­beli dolog csupán az, hogy megházasodott és ezzel lejárt a piros mellényes állapot s szürke kurtiban, fehér harisnyában vágta télen a fát s kapált, kaszált és aratott napszámban tavaszszal és nyaratszaka. Amikor én már emlékezni tudok a báróékra, akkor egy fiuk és leányuk volt és zselléreskedtek nagybátyámnál. Spanyol táncosnőket ábrázoló olajfestménye­ken láthatni csupán ahhoz hasonló szépségeket, mint e cigányfruska, a báróék Zsuzsikája valt. Míg apja a gyümölcsöskertben kaszálta a füvet és anyja a veteményesben gyomlálgatott, mi ott játszottunk vele és a bátyjával, Jóskával a csűr eresze alatt az árnyékban. Nem képzelik, milyen hasznossá és nélkülözhetetlenné tudta magát tenni játékaink közben e két cigánygyermek. A fiú nyilakat készített zsindelyből s játékpus­káinkba szeges végű vesszőt és ostort fonni senki sem tudott a faluban, úgy mint ő. Nem is hiszem, hogyha akkoriban a királyi udvarba, királyfink közé keveredtem volna, azoknak lett volna-e olyan pompás kenderostoruk, mint aminőkkel én csattogtattam az udvaron ? És a leányka ? A leányka az voltaképpen nem csinált semmit, csak ott volt mindenütt, az erdőben a madár­fészek szedésnél csak úgy, mint mikor a réten körbefogózva énekeltük, hogy: «A pünkösdi rózsa, Kihajlott az útra. Én édesem, én kedvesem, Szakaszsz egyet rólal­­ Én is szakasztottam, De elszalasztottam. Ürge-fürge kis legényke Akit szeretsz, kapd be!» 2 _ ______Szombat, 1904. október 1. Beszámoló: Lendl Adolf dr., a temesrékási válasz­tók országgyűlési képviselője a napokban megláto­gatta kerületét és Szirbova, Dragsina, Vadászerdő, Topolovec és Temesújlak községekben beszámoló beszédet mondott. A magyar nyelv a külképviseletben. Debrecenből jelentik, hogy Hajdú vármegye tegnapi közgyűlésén Debrecen város határozatát a magyar nyelv- és jel­vényeknek a külképviseletben való érvényesítésére vonatkozólag pártolólag tudomásul vették és a kép­viselőházhoz hasonló szellemben feliratot intéznek. Hajdú-Böszörmény javaslatát, hogy március 15-ikének nemzeti ünneppé tételéért írjanak fel a képviselőház­hoz, elfogadták. A japán-orosz háború. Budapest, szeptember 30• Az oroszoknak már csak három erőd van a kezükben Port-Arthurban. A többit mind elfog­lalták a japánok s most már közelről lövöldözik a várat. A port-arthuri kikötőben levő orosz hajók is a legnagyobb veszedelemben vannak, mert a japán ágyúgolyók azokat is érik, úgy hogy a parancsnokok már azon gondolkoznak, hogy inkább neki mennek Togó hajóhadának s ha lehet, áttörik a blokádot, semmint hogy a kikötőben elpusztuljanak. Mukden körül élénk mozgolódás észlelhető. A japán hadak már felvonultak s Kuropatkin is rendben van,­­ a harc két-három nap múlva megkezdődhetik. Sőt azt mondják, hogy itt-ott már folynak is apróbb csatározások. Ez nem éppen valószínűtlen, de ezek aligha képezik meg a nagy döntő ütközet introdukcióját. Újabb mozzanat gyanánt csak azt jegyezhet­jük fel, hogy Linevics tábornok, akiről eddig számtalanszor hirdették, hogy Vladivosztok alól útban van Mukden felé, még mindig Vladivosz­tok alatt van s csak most készül bevonulni Koreába. Mai távirataink a következők:

Next