Hazánk, 1904. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1904-11-01 / 259. szám

XI. évfolyam. 259. szám. Budapest, 1904. november 1. Meddő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, vm., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. M Telefonszám 66—28. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAI BARNA. Előfizetési ára: ESé37 évre 28 *“*• | Negyedévre 7.—kor. sí. • ::: Félévre _ 14 « Egy hóra _ 3.40 e Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 filük», Érdekes mozzanatok. Budapest, október 31. (s.) Három érdekes mozzanat merült föl, amelyek mindegyike erős vonatkozásban van a magyar közélettel és törekvéseivel. Ezeket egy keretbe foglalva tárjuk olvasóink elé.* Az első az az érdekes személycsere, mely az osztrák földmivelési miniszteri tárca betöltésénél bekövetkezett. Bouquoy gróf foglalta el a helyét Giovanellinek. Nagy az öröm osztrák agrárius körökben afölött, hogy Giovanelli, a hivatalnokminiszter, akinek állítólag nem volt érzéke a földmivelés érdekei iránt, helyet ad Bouquoynak, aki hús az agráriusok húsából és vér az ő vérükből. Bouquoy maga is kitűnő gyakorlati gazda, aki ismeri a gazdasági életet és mint az osztrák agráriusok központi szervezetének vezető embere, tisztában van a mezőgazdaság igényeivel. Ő volt ugyanis vezetője azon tárgyalásoknak, amelyek e központi szervezet kebelében a kereskedelmi szerződések megkötésénél tekintetbe veendő , agrárérdekeket körvonalazták és így éppen jókor ül az osztrák földmivelési miniszteri székbe egy oly férfiú, aki a kereskedelmi szerződések megkötésénél nemcsak tudomással fog bírni arról, hogy melyek a földmivelés érdekei, de aki maga is tényező volt a földmivelési érdekek körvonalazásánál. Ilyképp a Bouquoy grófnak szánt új szerepe— tekintve, hogy az egész közös vámterületet érdekli, mily szellem uralkodik az osztrák kormány kebelében , kihatással lesz a magyar földmivelési érdekekre s bár közvetlenül nem tartozik reánk, hogy az osztrák kormány mily elemekből alakul, de a befolyásnál fogva, melyet a közösen elintézendő ügyekre gyakorolnak, mégis szívesebben látunk oly egyént, mint gróf Bouquoy, az osztrák földmivelési minisztérium élén, mint elődjét, akinek szívós ellentállása az osztrák tőzsdereform irányában még élénk emlékezetünkben van s aki bár a földmivelési székben ült, a földmivelési érdekekért különösebben fölmelegedni azért soha sem tudott . A második mozzanat a birtokok tehermentesítésének felvetése Poroszországban, ahol az állami kormányzat beható kutatást indított meg annak kipuhatolására, hogy mily mértékben vannak a birtokok eladására s nevezetesen azon adósságok összegét óhajtották megtudni, melyektől a birtok felszabadítandó lenne. Egynéhány tartományban az erre irányuló munkálatokat már befejezték és az eredmény annyira megdöbbentő volt, hogy nem várva be azt, míg a puhatolódzásokat az összes tartományokban befejezik, a porosz kormány máris elhatározta az akciót és meg fogja kísérteni a feladat megoldását. Kísérletet tesznek arra, hogy az állam pénzügyi közreműködése mellett oly tartományi berendezések létesüljenek, amelyek lehetővé tegyék, hogy a parasztok kedvező feltételek mellett megszerzett eszközökkel lerázhassák nyakukról a rájuk legsúlyosabban nehezedő terheket és már a legközelebbi állami költségvetésben fogja a porosz kormány az e feladat megoldásához szükséges összegeket fölvenni, alkalmat nyújtva arra, hogy a porosz országgyűlés a kérdést megvitathassa. Lám! Mily gyorsan követi Poroszországban a tett a gondolatot. Nálunk a helyzet az eladósodás tekintetében sokkal súlyosabb, mint Poroszországban. Ezt mindenki tudja. Konstatálta ezt Horánszky Nándor már évek előtt Sepsiben és mi történt azóta? Semmi! Lukács ugyan tett érdekes kijelentéseket, de a kérdést egy lépéssel sem vitte odább. Nem lehetetlen, hogy a porosz kezdeményezés kihatással lesz arra, hogy végre nálunk is úgy fogják meg a kérdést, amint kell. A HAZÁNK TÁRCÁJA Régészeti tanulmányok. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Abonyi Árpád. A «Zöld vadászihoz címzett középfinom budai kis kocsma (odaát az ázsiai oldalon tudvalevőleg nincs nagy kocsma) külön asztala mellett november elsején eképpen szoktuk egymást üdvözölni: — Jó napot, kolléga úr! — Van szerencsém, kolléga ur. — Mikor indulunk, kolléga ur? — Április elsején, kolléga ur. Kipercen ebből az egyelőre roppant homályosnak látszó diskurzusból, hogy a «Zöld vadász»-ban tanyázó asztaltársaság bizonyos célra szövetkezetszerü kollégiummá alakult s hogy ez a kollégium működését az évnek április elsején szándékozik megkezdeni — tekintet nélkül a naptári dátum rossz hírére, mely már Illustrissimus dominus Nicodemus Fritschlinus kijelentései szerint is a bolondok és bolonditók számára rezerváltaték. Az előzmények hiteles megértése szempontjából itt aztán rögtön meg kell jegyezni, hogy a mindenkori november hónap hivatalosan a melancholiának, ködnek, párának, esőnek, életuntságnak és a «borongó» (komisz) őszi költeményeknek a rendes szállítója. Az első novemberi köd beálltával elvész fénye a napsugárnak, hervadóba zsugorodik a Kerepesi-úti akácok zöldje, rég elköltözött a fecske, a seregély — s megjön a sármány, a varjú, a «Molnár és gyermeke» — amaz örökös becsű «Kirchfeldi pap»-ról ezúttal nem is emlékezvén. Elpusztul lassacskán minden. Ha délután négy és öt óra között ismét fölkeresi odalenn a Dunasor korzóján nyári modelljeit a magyar, akaratlanul is magába szedi azt a finom őszi párába csempészett melancholiát, mely abban a hónapban bőséges tömegben úszik a levegőben s belénk hizelgi magát a lehellettel. Hová lettek a színes napernyők, a könnyű foularde ruhácskák, a crepe de Chine asszonyi derekak és a bájos nyári lustaság az összes női szemeknek mélységében ? — Mindent megettem ... — feleli mogorván Mrs. November. Bizony, mindent. A járda koppan a lépések alatt s a csavarpapucs («propi») éles fütyülése éppen háromszor vágódik vissza az öreg Redoute (Vigadó, Vigarda, Táncolda, Kedvelde) hatalmas falairól. Az akácok, melyek ádáz következetességgel a legmakacsabb másodnapos hideglelés emlékét újítják föl agyvelőnk «centripetális gócpontjában» (Mommsen), novemberben léha egykedvűséggel pötyögtetik elsárgult leveleiket az aszfaltra, özvegyen hagyva a barna ágakon visszamaradó tüszőcskéket. Bajlódni kezdünk a fenséges Mars gondolatával és köddel uraim, a köddel, azzal a nyomorult köddel, meg a földi vándorlás céljával, amelynek banális titokzatosságába «végekkel körülárkolt girus-rendszerünk» (Hyrtl) még a «homo sapiensis legmagasabban differenciálódott energiájával» (Darwin) sem képes értelmes módon úgy behatolni, hogy attól anyaszülte bölcsebbé váljon. Igen kicsinynek is érzi magát az ember. Maga a nagy C. I. Caesar is — tudjuk — mi prócska legény az enyészet óriási birodalmához képest, melynek sikeres megbolygatására csak egy-egy fáradhatatlan archeológus eléggé nagy. Ali, közönséges többiek, érinteni sem igen merészeljük a sok százados múlandóságnak az ódon birodalmát, nehogy valamiképpen fejünkre dőlvén eltemessen s majd azt olvassák rá néhány száz esztendő múlva az akkor működő kitűnő régészek, hogy: «ez a jól boltozott, erős koponya valami embermajomnak (soko, nyulaja, csimpánz) koponyája lehetett egykoriban . . . Was? sie plaudern famos, aber sehr leichtsinnig und einseitig mit wunderbar wenig Verstand, Herr S. M. O. P. Schlieman.» Sem a német nyelvben (elvégre a világ összes dolgai benne vannak a német «Mittheilungenek»ben), sem a «tárgyi tényálladék mikénjében» (Magyar Királyi Kúria) nincs semmi lehetetlen. A német-újvári határban kiásott jámbor cseh vitéz koponyájára is ráolvasták 1888-ban az Akadémiában, hogy az egy tropikus állatövi «gupu» majomnak a feje. A másnap napvilágra került sírfeliratból aztán kiderült, hogy az bizony a Hans Bibulek feje, aki Giskra vitézlő bandájához tartozott, kedves embere volt a hosszúkörmü cseh főurnak és egész életében a lovat nyergeit. Lovászlegény és nem «gupu» majom volt az árva. Hát ilyen szép tudomány ez az archeológia. A «Zöld vadász»-ban mindannyiszor rut kárörömöt éreztünk, valahányszor egy-egy «mindenáron régész» úr bánatos felsülése tudomásunkra jutott. Nyilván azért, mert mi tudatlan és javarészt rosszindulatú laikusok, ezt a tudományos foglalkozást képtelenek vagyunk érdeme szerint Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.