Hazánk, 1904. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1904-11-01 / 259. szám

HAZÁNK. 259. szám. A harmadik mozzanat éppen kapóra jön most, hogy az új népoktatási törvény­­javaslat, amely az iskolakötelezettséget a gyermekek 15 éves koráig terjeszti ki, a magyar képviselőház elé került. Nagyon alkalomszerű dolog tudomást szerezni arról, hogy a falusi lakosság képzését miként fogják föl Angolországban. Ott ugyanis az angol földmivelésügyi minisz­ter elnöklete alatt nemrég Gloucesterben értekezletet tartottak azon kérdés tárgyá­ban, miként lehetne a gazdasági oktatást előmozdítani és mily reformok lennének az általános népnevelési intézményekben létesítendők, hogy az angol mezőgazdaság helyzete megjavulhasson. Már évek előtt tárgyalt e kérdésben egy bizottság és akkor arra az eredményre jött, hogy a falusi iskolákban gazdasági tanfolyamot kell létesíteni, amely főleg a természettudo­mányokban és a mezőgazdaság elemi isme­reteiben oktatná ki a gyermekeket, kiemelve azt, hogy a pénzeszközökről is kell gondos­kodni, hogy a néptanítókat e külön irányú működésükért kellőleg honorálhassák, mi végből óhajtandónak jelezte a bizott­ság, hogy a tanítók a mezőgazdaság és kertészkedésben külön kiképzésben ré­szesüljenek. Kívánatosnak jelezte a bi­zottság azt is, hogy a falusi isko­lákban a leányok is részesüljenek gaz­dasági oktatásban s mindezek elérésé­nek megkönnyítése céljából az egyes gróf­ságok feladatává tette mintagazdaságok állítását. Az angol közoktatási miniszté­rium e tanácsokat jó szívvel fogadta és pár év alatt sokat meg is valósított. A népiskola fiúgyermekei a kertészetben, a leányok a tejgazdaság, főzés, varrás és más házi foglalkozásokból nyernek külön szakoktatást. Kiegészítette ezen intézkedé­sét temérdek ösztöndíjjal, amelyek a ta­nulókat abba a helyzetbe hozzák, hogy megbecsülni. Mi lelkesedünk, irkálunk, agitálunk, dicsérjük és leszóljuk az egyéneket, dolgokat, «az alakzati formációkat és deformációkat» (Pauler) — de nem igen méltányoljuk azt a bi­zonyára fölöttébb tekintélyes, nagyon hasznos és és szigorúan tudományos élethivatást, mely a maga legbensőbb gyönyörét egy-egy silány tep­sinek, téglának, rozsdás csatárnak, egy-egy ócska patkónak, vagy más ily becses szemétnek latin determinációkkal megspékelt fölmagasztalásában találja meg. Azaz, könyörgöm — distingváljunk. Valaki, mondjuk — da capo — Schlieman, fölásat egy hajdanra nagy történelmi neveze­­tessségű várost, mondjuk, hogy Tróját s meg­cselekedvén minden emberileg lehetőt, hogy az ott napvilágra kerülő régi emlékeket megmentse a kultúr­história számára, azt kívánja tőlünk, hogy becsüljük meg a fáradozást, mert nem ok nélkül törte magát, ez rendjén van, ezt értjük, ezt magasztaljuk és igenis, nagyon megbecsül­jük. Értékes anyagot mentett meg a tudomány­nak, megérdemli, hogy tiszteletreméltó fárado­zásaiért a civilizált világ megsüvegelje. Egy másik valaki azonban, mondjuk, hogy dr. Leer Ferdinand Max, szintén odaáll elénk a fó­rumra és oly hangon, melyből az is vígan kiér­­zik, hogy mi, laikus közönség, voltaképpen fö­löttébb buta társaság vagyunk, így szól: «Hosz­­szas és küzdelmes fáradozás után, tiszelt uraim, sikerült megtalálnom azt a történelmi neveze­tességű, sárga fogantyus, 5 cm. hosszú, 1V4 cm. széles pengéjű, kiválóan érdekes föniciai bics­kát, melylyel Scipio Afr. sajátkezüleg tiszto­gatta vacsorájához a fekete ferrari retket.» Mi az ördögöt csináljunk az ilyen úrral ? Mert sokan vannak. Hiába indítványozták elődeink a söprögetés­behatóbb gazdasági képzésben részesül­jenek. Mindezen intézkedések a farmereknek annyiban nem nyerték meg tetszését, mert a népiskolai túlságos tanulás a fia­talság igényeit túlfokozva, a mezőgazda­sági foglalkozásoktól elidegeníti, ahelyett, hogy megnyerné annak számára és a vá­rosokba kergeti. És éppen azért tartották meg a gloucesteri értekezletet, amelyen a földművelési miniszter maga is kívánatos­nak jelezte azt, hogy bár nagyon érdekes, ha a falusi gyerek elefántokról és alligá­torokról és japán-orosz háborúról olvas, de a mezőgazdasági foglalkozás szem­pontjából üdvösebb az általános tanu­lási kötelezettséget a falvakban oda­­módosítani, hogy a farmerek gyermekei korábban szabadulhassanak meg az iskolábajárás kötelezettsége alól, feltéve, hogy a farmerszülők kötelezik magukat, hogy még több éven át esti gazdasági tanfolyamokra járatják. Merjük állítani, hogy az angol farmerek és a magyar gazdák felfogása egy és ugyanaz. Az új népiskolai törvényjavas­latban is az a terv, hogy 15 esztendős koráig járjon iskolába a falusi gyerek, így általános műveltsége nagyobb lesz, az igaz, de a mezőgazdasági ismeretei semmivel sem gyarapodtak és sg­lya t­énedik a mező­gazdaságtól. Tanulás 6 évig az elemiben és esti gazdasági tanfolyamok jobban meg­felelnének a praktikus élet követelményei­nek. Miért tegyük meg a sikertelen kísér­leteket nagy áldozattal, hogy végre azután ugyanoly eredményre jussunk, mint az angolok ? Még mielőtt törvénynyé válik e javaslat, tegyük m egyfajta ezt a korrektú­rát, amelyet alig hiszünk, h­ így lenne mező­gazda, aki ne helyeselne, mert egyrészt megmenti az államot és társadalmat oly áldozatoktól, amelyekkel megbirkózni úgy­sem képes, másrészt olcsóbb eszközökkel az élet igazi igényeit elégíti ki. - ben, hogy ennek a tudott lánynyal való dicstelen nagyképűségnek be kellene­ már egyszer csapni az útját, de ahelyett,ináhogy célt értek volna, a régész kisboltosok gthdája nem hogy fogyna, sőt inkább nő. A hiba különben nem bennük van. Elvégre mindenki úgy keresi az érvényesülést, ahogy tudja. Ybl Miklós palotákat és operát épített, Munkácsy képeket festett, Báli Mihály felakasz­totta a gyilkosokat. Van egy ragyás, kis bor­bély az utcámban, az még oly kitűnő talál­mánynyal pödli ki a művészetére bízott bajuszt, hogy azt aztán csak a legerősebb borszes áz­tatja (és perzseli) szét. Az archeológia e fontoskodó, kispipáju Ritter­­kéi, kik — miképpen egykor a nemes lovagok lábanyomában a gyalogos pixidáriusok — bölcs óvatosssággal rendszerint az igazi tudósok háta mögött szedegetik össze az általuk elhullatott eszméket (és ibrikeket), kivonulnak nyaratszaka a provinciára s onnan jelentik férfias önérzettel az újságoknak: «N. N. jeles fiatal tudósunk Kakas falu vidékére régészeti tanulmányútra in­dult. A kitűnő tudós reméli, hogy az ott jelzett pogány sírokban nagyfontosságu leletekre buk­kan.» s. Néhány hét múlva visszajön egy csomó össze­vissza holmival N. N. úr a provinciáról és ismét jelenti az újságoknak (tizenöt-husz kemény flóriánokat fizetvén persze a kőnyomatosnak): «Jeles fiatal tudósunk visszatért . . . stb.» Itt, aztán föl van sorolva, hogy a jeles és fiatal tudós­ micsoda pogány sírokat túrt szét és miféle ne­vezetes pitykéket, csatárokat, zablákat, rezeket, vasakat, patkószegeket, téglákat és csontfityin­­geket szedett össze azon vaskos mű anyagául, melyet ez országos fontosságú leletről írandó részen. Mi pedig, tudatlanok, csak bámulunk s szinte riva fakadunk szégyenletünkben, hogy miért nem találunk mi is pogánysirokat, holott annyi van szerte a hazában, hogy nemsokára nyilván a Tekintetes Akadémia padlásán is ta­lálni fognak egyet. De hát, nem oda Buda ! Elhatároztuk a «Zöld vadász»-ban, hogy meg­alakítjuk az «Első Hazai Pogánysír Fölfedező Részvénytársaság»-ot s a minden versenyt kizáró tömeges fölfedezést 1904. április 1-én fogjuk megkezdeni: először hihetőleg a külső kerepesi­­úton, vagy a Pékerdőben. Vanni kell ott is pogánysirnak .. . az istenfáját! Kollégiumunk tagjai meg fogják mutatni, hogy ha az ember «költséget és fáradságot nem kimélve» komolyan akarja és a finom leletet brutálisan erőszakolja (mert ez a fő), egy-két nap alatt tiz-tizenkét darab Árpád-korabeli pogánysirt okvetlen talál s ezekből igen nagyértékü ócska szemetet turkál­hat ki, ha senki sem gyanítja, hogy mindezen rongyos — tehát becses — dolgokat felerészben az antik műtárusoknál, a földgömb legbölcsebb csalóinál, felerészben pedig a zsibárusok kő­­bányai­ úti «Ghetto»-jában szedte össze. A dolog tisztára játék. A Múzeum-körúton például egy rozsdás frin­giát árulnak, a Károly-köruton egy szutykos sipkát. Az ember megveszi a fringiát és ráfogja, hogy az a fringia az a hires nevezetes fringia, melylyel a bősz Zách Felicián Erzsébet királynét megvé­­rezte. S a sipka ugyanaz a hires nevezetes sipka, mely Istenben boldogult jó Hunyadi László fe­jéről csak akkor repült le, midőn vele repült in Anno Dom. 1457 március 16-án a szép, szőke fej is . . . Utána 1526-ban a nagy Solimán jött és bezú­dult a mohácsi vész. Minden feldulatott. Királyi Kedd, 1904. november 1. A helyzet. Budapest, október 31. Gróf Tisza István miniszterelnök szombat este Tál­lián Béla földmivelésügyi miniszter társaságában Bécsbe utazott s ott tegnap ki­hallgatáson volt a királynál. A miniszterelnök utazása és kihallgatása hivatalosan bevallottan a kereskedelmi politikával van összefüggésben, másrészről azonban azt állítják, hogy Tisza István revíziós tervének komor kilátásairól tett jelentést a felséges urnák s esetleg a képviselő­ház elnapolására, vagy még feloszlatására vo­natkozó felhatalmazást is magával hozta a csá­szárvárosból. Ezek a hírek vannak forgalomban a kormányelnök bécsi utazásáról. Itthon pedig — mint kint a természetben — éppen olyan komor a politikai hangulat. Mindenki érzi a sú­lyos idők közeledtét s az ellenzék egy táborba sorakozva készül a házszabályrevízió elleni küz­delemre. Tény az, hogy ez és a jövő hét for­dulópontot képez a magyar politikában. A helyzet eddig úgy alakult, hogy nem lehe­tetlen, miszerint csütörtökön, mikor a Lloyd­­klubban Tisza István miniszterelnök revíziós tervét részleteiben is megismerteti, a szabadelvű pártkörből többen kilépnek. Ezeknek számát még kormánypárti hírforrások is húsz képvise­lőre teszik. Eltekintve a kombinációtól, a revíziós terv el­len állást foglal a Kossuth-pártnak 77, a nemzeti pártnak 22, a néppártnak 26, az Ugron-frakciónak 11, az új pártnak 5, a pártonkívüli független­ségi ellenzéknek 20 tagja, tehát összesen 161 képviselő, jóval több, mint a képviselőháznak harmadrésze. Ily erős ellenzék ellen természetesen csak az esetben van a kormánynak kilátása a győze­lemre, ha revíziós tervével saját pártját és a közvéleményt teljesen sikerül megnyugtatni. Ba­lul ütne ki a vállalkozás, ha sokat akarna mar­kolni.

Next