Hazánk, 1904. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1904-11-06 / 264. szám

HAZÁNK. 264. szám. 13 Kivitelre változatlan jegyzés. Budapesti zárlatárak­­ Nagyban Kicsinyben. Korona. Finomított szesz 156.50—157.— 158.-----159.— Élesztőszesz 156.50—157.50 158.50—159.50 Nyersszesz adózott 152.-----153.— 154.------155.— Denaturált szesz 49.-----50.— 51.------ 51.50 Széna, szalma, takarmány. A hetivásáron széna és szalmában csekély behozatal és jó kereslet volt. Eladatott: középminőségü, jobb és elsőrendű széna 2.60—4.80, muhar 5.—ig,­alomszalma 1.80, zsúp­­szalma 2.25, szecska 2.50 per 50 kiló fuva­­ronkint házhoz szállítva. — Préselt széna 3.80— 4.40, préselt szalma 1.60—1.80 50 kilónkint, a jó­zsefvárosi pályaudvaron. — Gabonaneműek: zab sz.-----7.35, tengeri 7.50, rozs 7.50,­­ árpa 7.50 kor. 50 kilogrammonkint. GABONAPIAC. Budapesti gabonatőzsde. Alacsonyabb amerikai árjelentésekre az üzlet nálunk is lanyha irányzatú volt. A spekuláció tar­tózkodó s alig van üzlet. Malmaink is gyenge vétel­­kedvet tanúsítottak s mindössze ca. 15.000 mm. búzát 2 és fél olcsóbb árakon váltottak magukhoz. Külföld. Newyorkban és Chicagóban a búzaüzlet ked­vező argentínai terméshirekre lanyhán indult, utóbb nagyobb hozatalokra és lebonyolításokra még tovább gyengült, lengeti jobb exportkeresletre kelleme­sebb volt. Készáru-piac. Búza jó kínálat és gyenge vételkedv mellett elkelt ca 15.000 mm. 1 és fél fillérrel olcsóbb árakon.­­ Egyéb cikkek ártartók: Búza, T­iszavidéki: 100 mm. 81 k. 10.20 korona, 150 mm. 801 k. 10.10 korona, 400 mm. 80 5 k. 10.10 korona, 100 mm. 80 k. 10.15 korona, 100 mm. 80 k. 10.10 korona, 100 mm. 80 k. 10.10 korona, 500 mm. 80 k. 10.05 korona, 200 mm. 79.5 k. 10.10 korona, 400 mm. 79 k. 10.05 korona, 100 mm. 79 k. 9.75 korona, 100 mm. 79 k. 9.75 korona, 150 mm. 78­5 k. 9.90 korona. Fejér megyei: 150 mm. 78 k. 9.80 korona. Pest megyevidéki: 100 mm. 78 k. 9.85 korona, 100 mm. 775 k. 9.80­5 korona, 100 mm. 77­5 k. 9.87 korona. Bánsági: 2000 mm. 79 k. 9.90­ korona. Petroveszellői: 4000 mm. 76 k. 9.90 korona. Becskereki: 2900 mm. 77-2 k. 9.82’5 korona. Szerb: 100 mm. 78-5 k. 9.62'5 korona. Raktáráru: 1000 mm. 76 k. 9.62'5 korona. Rozs. 500 mm. 7.42‘5 korona, 100 mm. 7.42‘5 korona, 500 mm. 7.37'5 korona. Zab. 100 mm. 7.5 korona. Tengeri. 100 mm. 7.50 korona, 200 mm. 7.50 korona, 1000 mm. 7.45 korona, 600 mm. 7.45 korona, 300 mm. 7.45 korona, 200 mm. 7.45 korona. Budapesti gabonaforgalom. Budapesti gabonaforgalom 1904. november 3-nak esti 6 órájától november 4-ánek esti 6 órájáig Határidő-üzlet. Alacsonyabb amerikai árjelentésekre gyengült. Ma délelőtti kötések a közbeeső nélkül. Bécsi gabonatőzsde. Búza 15 fillérrel olcsóbb. — Rozs 10 fillérrel ol­csóbb. — Árpa kevés fogyasztási üzlet. — Tengeri magasabb. — Zab 10 fillérrel olcsóbb. Állatpiac. Kőbányai sertésüzlet. 1904. nov. 5. Hízott sertésárak. I. Magyar elsőrendű: 1. Öreg nehéz páronkint 400 kilogrammon felül) --------- fillérig. 2. Öreg közép (páronkint 300—400 kilogramm súly­ban) ---------fillér. 3. Fiatal nehéz (páronkint 320 kilogrammon felüli súlyban) 110—111 fillérig. 4. Fiatal közép (páronkint 251—320 kilogramm súly­ban 111—112 fillérig. 5. Fiatal könnyű (páronkint 250 kilogrammig terjedő súlyban) 109—111 fillérig. II. Magyar szedett: 6. Nehéz (páronkint 280 kilo­grammon felüli súlyban)--------- fillérig. 7. Közép (páronkint 240—280 kilogramm súlyban) --------­fillérig. 8. Könnyű (páronkint 240 kilogrammig terjedő súlyban) --------- fillérig. III. Romániai: 9. Nehéz (páronkint 300 kilogrammon felüli súlyban) 112—113 fillérig. 10. Könnyű páronkint (250—320 kilogramm súlyban) 110—111 fillérig. 11. Könnyű (páronkint 250 kilogrammig terjedő súlyban) 108—109 fillérig. IV. Romániai eredetű (Stah­l): 12. (Nehéz páronkint 240 kilogrammon felüli súlyban)---------fillérig, 13. Könnyű (páronkint 240 kilogrammig terjedő súlyban --------fillérig, V. Szerbiai: 14. Nehéz (páronkint 260 kilogrammon felüli súlyban) 111—112 fillérig. 15. Közép (páronkint 240—60 kilogramm súlyban) 109—110 fillérig. 16. Könnyű (páronkint 240 kilo­grammig terjedő súlyban) 107—108 fillérig. A bizoti sertés üzletirányzata élénkebb. Sertésvásári jelentés. 1904. november 4-én a ferencvárosi zárt vásárról. I. Vásári forgalom: Előző napról eladatlan állomány — darab sertés, 70 drb süldő, 1 drb malac, mai napi felhajtás 1005 darab sertés, 176 drb süldő, 1 drb malac, összesen 1005 drb sertés, 246 drb süldő, 1 drb malac. Eladatott 961 darab sertés, 118 drb süldő, 1 drb malac. El­adatlanul visszamaradt 44 drb sertés, 128 drb süldő, 1 drb malac. II. Vásári árjegyzés: (Az árak minden levonás nélkül értendők.) Zsirsertés öregs. rendű 350 kgr. felül 90-96, II. r. 280—350 kgig--------, kanlott —, selejtezett---------, fiatal nehéz 300 kgon felül 93—98, fiatal közép 220—300 kgig 90— 96, fiatal könnyű 220 kgig 74—88, süldő--------, malac —. Hússertést, nehéz 300 klgon felül-----­—, horvátországi 72-----, könnyű 140—300 kgig horvátországi 69 — 86, süldő belföldi 70—84, ma­lac 40 kgig 96-----, belföldi 70— 84 fillérig, kilo­grammonként élősúlyban. — III. Egyéb vásári ér­tesítések : Vásár igen élénk volt. ÉRTÉKTŐZSDÉK, Budapesti értéktőzsde. Az innsbrucki zavargások nyugtalanították az elő­­tőzsdén a spekulációt. Az irányzat ehhez képest gyenge volt s a Hitelrészvények, valamint az Osztrák­magyar államvasut részvények árfolyama gyengült. árfolyamok Érkezett: Elszállittatott: Búza 28588mm. 105mm. Rozs 869» _ 9 Árpa 5199» — 9 Zab 22439 9 Tengeri 10019 52389 Repce 529 — 9 Liszt 11549 246199 Korpa— 9 28828 9 ■' " •­Összesen 39116mm. 32828mm. Búza ápr. 9.97 9.94 9.95 Rozs ápr. 7.81 7.83 7.84 Zab ápr. 7.11 7.13 7.13 Tengeri máj. 7.41 7.43 7.42 Repce 1905. aug. Déli 1 ór. zárul 9.98-9.99 7.85­ 7.86 7.13—7.14 7.42­ 7.43 Délután 4 és órakor zárul. Búza 1905. októberre __ 8.65—66 « áprillisra _____ 9.95—96 Rozs áprilisra____ __ 7.82—83 Zab « ... _ 7.07-09 Tengeri 1905. májusra ___ 7.41—42 « « szeptemberre .———— Repce augusztusra —.--------.— kény gyalogúton haladva, megismerte az útszéli virágokat, melyeket álmában is látott. És olyan furcsán bódult volt a feje, hogy nem tudta meg­különböztetni, mit lát és mit képzel magának. Mikor elérte a legelőt, valami különös véletlen folytán, nem találta a teheneket sehol. Kereste a kis nyiresben, patakok mentén és galagonya bozót között. — Itt kell lenniök — gondolta Gertrud. Azért nem találom, mert csak félig vagyok ébren. — Kutatott tovább és éppen mint álmában: áttö­rött nyílást fedözött föl a kökény és apró fe­nyők között. Az állatok lábnyoma tisztán lerajzolódott a porhanyós erdei földbe és Gertrud ezek után a nyomok után indulva, hamarosan reájött, hogy a tehenek egy távolabb fekvő pásztortanya felé csavarogtak el. — Tudom már, hol vannak! — kiáltotta. — A Lijk-udvarból hajtottak föl ma reggel egy egész csordát a pásztortanyára. Mikor az enyé­mek kolompolni hallottak, áttörtek az erdőbe és utánuk szaladtak. Gertrud azonnal elhatározta, hogy még most fölmegy a tehenekért: nem tudni, mikor kerül­nének különben haza. Neki vágott a meredek, kövecses hegyi útnak és nagyon sietett. Alig gyalogolt egy negyed­órát, az út egy hirtelen kanyarulatot képezve, magas, sötétzöld fenyők közé vezetett. Gertrud csodálkozva ismert álombéli ismerőseire. Ugyan­azok a fák, ugyanaz a puha, ruganyos talaj és ugyanazok a világos napfoltok. Gertrud azonnal visszaesett a sajátságos ká­bulatba és egészen természetesnek találta, hogy valami rendkívüli fog történni vele. Nyugodtan vizsgálódott a fák között, nem lát-e valakit az erdő titokzatos lakói közül, akik egész életük­ben sötét fenyők között kóborolva, csodálatos dolgokat tudnak és hallanak. Az erdő lakói közül senkivel sem találkozott de lelkében ébredeztek sötét, szomorú benszü­­löttek. Egyre faggatództak és nem akartak el­nyugodni. — Hogyan is volna, ha csakugyan megboszul­­nád magadat rajta? Megszabadulsz talán a féle­lemtől és nem kell okvetlenül megbolondulnod? Mert különben biztos, hogy elveszted az eszedet. Micsoda élvezet lesz őt is szenvedni látni! Hadd tudja meg, hogy mit álltál ki miatta, te szegény, csúfosan elhagyott leány. A szép napos erdei itt végtelen hosszúnak tetszett és Gertrud nem értette, hogy eddig még semmi különös sem történt vele. Egy órai gyaloglás után, üde pázsitos tisz­tásba tarkállott az erdei ösvény. A tisztás kicsi volt és színes virággal gazdagon teleszőve. Egyik oldalát mohos sziklafal zárta el, szemben vi­rágzó veresberkenyék, nyír és néhány sötétzöld fenyő őrizték a bűbájos megnyugtató helyet. Tiszta vizű patak sietett át a középen és örökké kacagva tűnt el egy alacsony bozótozattal tele­nőtt szakadékban. Gertrud hirtelen megállt. Persze, tudja most már jól, hogy hol van ! Ez itt a fekete víz, az a bőbeszédű, gyorsfolyású patak, amelyikről csoda­­dolgokat mesélnek egymásnak a falubeliek. Aki először átmegy rajta , biztos, hogy vala­mit látnia kell. Valamit, ami a messze távolban történik, vagy történni fog. Egy szomorú parasztlegény lakodalmas me­netet látott. Észak-Dalernból indultak és a legény látta, hogyan vezetik a koszorús, mosolygó mennyasszonyt templomba. Egy öreg szénégetőnek pedig koronázásához lovagló király mutatkozott. Drágalátos palást takarta a vállát és kezében tartotta az aranyból való, gyémánttal kirakott pálcáját. Gertrud úgy érezte, megszűnt dobogni a szive. Átt kell menni a patakon okvetlenül. Az Úr legyen izgalmas hozzá és ne engedje valami borzasztóba nézni! Közel volt hozzá, hogy visszafordul, de aztán mégis csak reálépett az első lapos kőre. — Mi atyánk Isten, ki vagy a mennyekben, szabadíts meg a gonosztól! — rebegte meg­adással. — Ne engedd szegény szomorú bárá­nyodat egészen elveszni. Uram Jézusom! Kö­nyörgöm, ne engedd! Két keskeny keze görcsösen fogódzott a kö­ténye szélébe és reálépett a második, azután a harmadik kőre. Bizonyosan tudta, hogy fog va­lamit látni. Egyre csak azon könyörgött, hogy ne vitessék kísértetbe, hogy védje meg őt a szenvedő emberek új Jézusa. Mikor már körülbelül a patak közepén volt, megmozdultak szemben a galagonyabokrok. — Most — gondolta Gertrud — és halott­halvány lett az arca. Magányos karcsú férfialakot látott lassan ki­­botakozni a sütőből. Egyenesen Gertrud felé tartott és hosszú, földig érő köntöse alatt meg­hajoltak a virágok. Szép fiatal arcát hosszú gesztenyeszinü fürtök vették körül. Tisztaságára ragyogó szeme olvasni látszott minden beteg szívben és végtelen békés nyugalom ölelte körül. Gertrud jól látta, hogy szánakozik rajta, hogy nem haragszik­ reá, sőt szereti. Nem, egy keveset sem haragszik érte, hogy megtört szíve tele van csalódott földi szerelem­mel, hogy a hosszú, keserű gazvirága burjánzik benne és hogy fél világos nappal is, mintha nem léteznék Isten. (Folyt. köv.) Vasárnap, 1904. november 6.

Next