Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Budapest, 1905. előfizetési Ára: EGÉSZ ÉVRE KOR. 28.— FÉLÉVRE_____« 14.— NEGYEDÉVRE— 1­­7.— EGY HÓNAPRA « 2.40 Egyes szám 8, vidéken 10 fill. Pályaudvarokon 13 fillér. Tizenkettedik évfolyam. 1. szám. Vasárnap, január 1. .MEGJELENIK mindennap este 6 órakor — vasárnap kivételével« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., Szentkirályi­ utca 28 Szerkesztőségi telefonsz.: 58—33. ■ Kiadóhivatali telefonsz.: 55—74. Gazdák apró­hirdetéseit ingyen, közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. A görgeteg, Budapest, december 31. (B­p.) Hatvanhét óta sohasem volt még politikailag oly annyira ketté szakadva a magyar társadalom, mint ma van. Ha a Tisza István által felvetett kontroverz kér­déseket összegyűjtjük, azokból olyan lá­zító eszmekör alakul ki, amelylyel fel le­het forgatni egy országot. Jogos volt-e a permanens ülések tar­tása vagy sem? Megengedhető-e a ház­szabályok példátlan megsértése a Daniel­­len keresztül erőszakolásával? Érvényes lesz-e az az új jogrend, mely a meglévő jogrend sérelme árán jött létre? Tűrhető-e, hogy a Ház elnöke példátlan megfeled­­kezéssel arcul csapja a pártatlanság köte­lességét, visszaéljen a beléhelyezett biza­lommal s aztán mégis ottmaradjon a köz­bizalom diszes polcán? Szabad volt-e darabantokat állítani a parlament ülés­termébe? Bűntett volt-e azoknak kido­bása? Az országgyűlésen elkövetett jog­sértő erőszakosságokért adhat-e felmentést a nemzet? Egy jogilag semmis határoza­tot érvényre emelhet-e a kormány több­séghez jutása Vies­tusba? Megengedi-e a­ törvény, hogy ex­­lexben feloszlassák az ülést? Nem esküszegés ez? Ilyen kérdésekben vitat­kozik a magyar közvélemény, mind na­gyobb szenvedélylyel. A közjogi sérelmek bonyodalma áll előttünk. Egyetlen egy szabálytalanság történt az események kezdetén. Egy erő­szakot követtek el. Ennek visszahatása volt, amelyet fokozott erőszakkal kellett legyűrni. Fokozódott az ellentállás, foko­zódott az erőszak, egészen a dühöngésig, így indul meg a hógörgeteg is. Egyetlen madár szárnyverése okozza talán a tömb leválását. Amint megindul, még egy gyer­mek karja is feltarthatná. Amint a hegy tövéhez ér, szörnyeteggé válik, mely fákat dönt ki és falvakat rombol. Tisza István erőszakossága tíz vagy tizenkét pontban volna vád alá fogható. A sérelmek halmazatát követte el. Ha Tisza Istvánról év elején tudták volna, hogy ily közjogi sérelmek terhével fogja lezárni az esztendőt és az országgyűlést, akkor mindenki elfordult volna tőle. Ha a tisztelt kormánypárti képviselő urak hosszú álom után a Tisza által teremtett kész helyzetre ébrednek fel, valameny­­nyien segítségért kiáltanak. Maga Tisza István is megrettenne, ha más akarná vele elfogadtatni cselekményeinek e kö­vetkezményeit. Ám a kormánypárt egyetértésben van. Tüneményes dolog ez! A társadalomban a kontroverz kérdések megbolygatják a családok nyugalmát. Apa megtagadja a fiút. Régi baráti kötelékek ketté szakad­nak. Emberek, kik távol állanak a politikai boszorkánykonyhától és az eseményeket higgadt elmén szűrik át, gondolataikra kettőt is alszanak: ezek az emberek ösz­­szeütköznek a Tisza eszmekörével, nyug­talankodnak, vitatkoznak, harcot vállal­nak. Pedig nekik a politika nem mester­ségük. A hivatalos politikai gárdának a kormánypárton nincs semmi megvitatni valója. Ezek egyetértenek. Pedig ez egy igen vegyes társaság. A végletek múzeuma ez. Egész világ választja el a társaság tagjait: múltjukat, tradíciójukat, eszme­körüket, céljaikat tekintve. Valóságos em­berkert ez: színe, illata és fejlődési sza­bálya a virágoknak más és más. És itt most nincs aggodalom, nincs vitatkozás, nincs ellentét, itt most csak a taps járja. Sajátszerű esetlegességen tépelődhetünk tehát. Az ellenzéken minden ember az utolsó szálig a leggonoszabb jogsérelmet konstatálja. Innen nem vált ki senki sem. A kormány óriási táborából kivált húsz­egynéhány férfiú. A többi semmiféle bajt és sérelmet nem lát. Véletlenül mind egyetértenek. Csodás véletlen ez. Csak re­gényben olvastam ilyet n '.ír nőkor már . v, *v k'.Ci ' J.. 'k nincs megoldás, akkor me kérdi egyik ur a másiktól, «nincs-e önnél a bal hóna alatt egy anyajegye?» Persze, hogy van. Arra felfedezik egymást és bolond öröm keletkezik. A jogi kontrasztok záporában így szólhatott egyik úr a másikhoz: «Kü­lönös, hogy ez a Tisza mindig eltalálja az én közjogi meggyőződésemet.» «Lássa, én is azt akartam mondani. Mintha csak minden gondolatot az ajkaimról lesett­ volna el.» «Hogy, hát ön is így gondol­kozik.» «Születésem­ első percétől kezdve.» «Akkor keblemre, testvér.» A nemzet az elveszett testvéreknek ebben az összetalálkozásában nem hihet. E nagy társaságnak összetartása a szörnyű kontroverz kérdésekben, a nemzetben azt a gondolatot kelti, hogy a kormánypárt­ban a létező uralomhoz való ragaszkodás minden alkotmányjogi aggodalmat elné­mított s minden kritikai szabadságot le­szerelt. Nem a közjogi eszmekor, hanem a hatalmi eszmekor teremtette meg ett a kapcsolatot. Nem az eszmének, hanem a hatalomnak vonzási szabályai érvénye­sültek ott. Megérezte a p­árt, hogy hatalmi érvé­nyesüléséről van szó. Megérezte a párt, hogy olyan ember áll az élén, aki párt­szempontból kész kezelni jogot, törvényt és igazságot. Ez a célzat mindinkább vi­lágossá vált és mindinkább tetszett. Nem rontott a közérzésen az sem, hogy egy raktár kutyabört bocsátottak áruba. Az új kutyabörnek pecsenyeillata van. Ha a párt tagjai a felgyűlt pénzben egy őket támadó haderőt láttak volna, igen sokan jajveszéklésben törnek ki. De a tendencia biztató volt a ja­vukra. Tehát a pártnak egy része mindent helyeselt, ami volt, ami van és ami lesz. Az eszmekör, amely­ben ez a csoport találkozott, a húsos fazék eszmeköre. A párt másik része azonban ugrott. Először félre lépett szükségből, azután félre lépett következetességből. A bukás útja oly lejtős, hogy azon csúszás közben megállani rendkívül bajos. És veszedelme a bukásnak az, hogy már az első lépésnél egészen külön morált teremt. Nagyszerű magyarázatokkal áll elő lépésének ment­ségére és hibáit az erény fátyolával ta­­karja. És mihelyt valaki arra a morális fel­fedezésre jut, hogy erényből tévedett, a bukás útjáról vissza nem téríthető többé. Igenis, a kormánypárt egyik része a jogsérelemnek végzetes sorozatából csak­ugyan a hazafiasság és a bölcseség eré­nyeit faragja. Minden mentsége ebben a magyarázatban van és mentsége a követ­kező lépést, mint az előzőnek logikus következményét, előre igazolja. Mi lesz az utolsó lépés vagy csak a 'következő is? Azt a párt már régen nem tudja. Kénytelen volt csúszni a lejtőn „low­erfirivrü n-VU- Mr.. -V f®. i'dio­­ltján. teui,^_ Hógör& „ágként zudutt a nemzet nya­kába. Önmagát sem képes feltartani többé. Ennélfogva a választó országnak kell fel­tartani és megsemmisíteni, hogy rombol útját ne fejezhesse be. Lapunk m­­ai száma 20 oldal. Budapest, december . Az országgyűlés. A képviselőház 7 január 8-ik napján délelőtt 11 órakor ül­t. A főrendiház ugyanazon nap délután­­köli. Mindkét ülésnek tárgya az a bejelentés, hogy a király a következő napon, január 4-ikén trón­­beszéddel feloszlatja az országgyűlést. Az exlex-választásról közölt tegnapi vezér­cikkünk okfejtésének kiegészítésére illetékes kéz­ből a következő sorokat kaptuk: A korona diszkrecionális jogot gyakorol, mi­dőn az országgyűlést királyi hatalommal felosz­latja, de ezt csak az alkotmányos törvények korlátai közt és a budgetjog fentartása mel­lett teheti. Ha a feloszlatás előtt elintézetlen budgettel, vagy éppen exlex -állapottal áll szem­ben, mérlegelnie kell, hogy a mulasztásért ki hibás: a parlament vagy a kormány. A kormán mulasztása esetén nem büntethető a páriámé azzal, hogy feloszlattatik — ez esetben a k­iány bocsátandó el. Ellenben ha a páriám követte el a hibát, akkor méltó és helyes,­­ ne a kormány lakoljon, hanem az országgy­ászoljon szét s a nemzet mondjon felette­­ tét. Anno Bánffy a kabinetet ejtették el, akkor a parlament hibázott. Most viszt képviselőházat ejtik el, holott a Tisza-kő hibázott. Ugy látszik, a felség a diszkrét jogkörben mindkét esetnél rossz tanács talált és indiszkrét sugallatukra hallgató­ Héderváry miniszter a királynál. Bécí­zik: A király tegnap délelőtt kihallgatása gróf Khuen-Héderváry, személye körüli •

Next