Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)
1905-01-01 / 1. szám
HÁZ A NIC. 1 számú véleményben s ez nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy Tisza terveinek ellenére a függetlenségi párt, bármi történjék magával a szövetkezett ellenzékkel, a téli választás ádáz küzdelmeiből erkölcsileg megerősödve kerüljön ki. Sajátságos végzetük van a Tiszáknak. Mikor Tisza Kálmán harminc év előtt kezébe vette az ország kormányát, aránylag jelentéktelen párttöredéknél nem volt több a függetlenségi párt. Tizenöt éves kormányzata alatt e párt a legnagyobb ellenzéki párttá nőtte ki magát. Tisza Kálmán bukása után, az egyházpolitika óta e párt élete nem volt egyéb a lassú züllésnél. Újra egy Tiszának kellett jönni, hogy ez a párt megint a legerősebb és a legszámosabb tagú parlamenti ellenzék legyen, úgy látszik, hogy a függetlenségi és 48-as eszmék terjedésének a Tiszák politikai rendszere nélkülözhetetlen előfeltétele. Budapest, december 31. Talmud és Tőzsde. Midőn a zsidók még Palesztina urai voltak, földmivelés és állattenyésztéssel foglalkoztak, a kereskedést pedig nem űzték. Ezt a kánaániták és chiktusok végezték. Ez utóbbiak ellenében törvényeket hoztak a zsidó gazdák — agráriusok — védelmére. Jóval a második szentély feldúlása után is még agrárius törvényeket hoztak, így az a talmudi törvény, hogy ami még nincs meg, azt nem lehet eladni, tisztán az országot leigázó külföldi kereskedők ellen készült, kik a Palesztinai zsidó gazdáktól rendesen előre vásárolták meg a termést és rendesen nagyon olcsón, ami a gazdák nagy kárával járt. Meghozták ezért a törvényt, amely ilyen vételt semmisnek deklarál, így írja meg ezt a többi közt az «Egyenlőség», a budapesti zsidó hitfelekezeti újság. És mit látnunk most? Azt, hogy a zsidó gabonakereskedők kapaszkodnak legjobban a fedezetlen határidőüzlethez, amely nem egyéb, mint oly dolognak eladása, ami még nincs meg. A fedezetlen határidőüzletek segélyével vásárolják most össze a zsidó kereskedők előre, olcsón a termést. A régi talmudi törvény ezt tiltotta a zsidó gazdákkal szemben, de a modern talmudi törvény, a gabonatőzsdei szabóinak, éppen az ellenkezőt tanítja. Zachorjak próféta egy szebb kort jósolt, amidőn nem lesz már többé kanaánita. Ezt a szép kort, sajnos, eddig még nem értük el. Ezt csak akkor fogjuk elérni, hogyha a magyar törvényhozás is végre egyszer már megembereli megát és semmisnek fogja nyilvánítani az oly ügyletet, amely szerint még nem létező dolgok adattak el. Zacorjak próféta, teljesüljön be mielőbb jövendölésed. Az raj kairói főkonzul. A hivatalos lap mai számának jelentése szerint a király a közös külügyminiszter előterjesztésére, 1904. évi december hó 6-án kelt elhatárolásával dr. gróf Doleta Koziebrodski Tádé, rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri cím- és jelleggel felruházott I. oszt. követségi tanácsost Kairóba diplomáciai ügynökké és I. oszt. főkonzullá kinevezte. Szocialista képviselőjelötek. A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata párt, Mezőfi pártja, a közeli képviselőválasztások küszöbén nem kevesebb, mint hetvenegy választókerületben léptet fel szociáldemokratát jelöltül. Az , egyes választókerületek szerint jelöltjeik névsora a következő: Szentannaiban Irüs Lajos, földmives. Kisjenőiben Máté József, asztalos. Borosjenőiben Horissy Károly, gyári munkás. Pécskaiban Gál Mihály, kisiparos. Világosiban- Csongrádi Károly, földmives. Bácsalmásiban Mauter Gyula, kereskedő. Obecseiben Pólus János, kisgazda. O-Kanizsaiban Gyárfás Emil, szobafestő. Uperbásziban Nigrinyi János, gépész. Békés-Csabaiban Achim András, földbirtokos. Bénkésen Csanády Dénes, lapszerkesztő. Békés-Gyulán Csanády Dénes, lapszerkesztő. Gyomaiban Eri Ferenc, kisiparos. ■ Orosházaiban Eri Ferenc, kisiparos. Bárándiban Monoki Áron, földmives. Berettvó-Ujfaluban Monoki Áron, földmives. Bihariban Kun D. Lajos, földmives. Hosszupályiban Fülöp László, munkás. Magyar-Csókén Onisor Tódor, földbirtokos. Marsijaiban Bakó Ferenc, szíjgyártó. Nagyszalontán Heller Zsigmondi, szűcs. Székelyhidiben Gál Gergely, kis- gazda. Tenkeiban Onisor Tódor, földbirtokos. Ugróiban Bereczky Sándor, asztalosmester. Mezőkövesdi- ben Galviczky János, földmives. Battonyaiban Helmeczy Lajos, kisiparos. Szegváron Mezőli Vilmos, lapszerkesztő. Nádudvariban Ábrahám István, földmives. Szoboszlóiban Iluszka Mihály, földmives. Poroszlóiban Szász József, földmives. Szolnokiban Vasarli József, földmives. Mezőtúriban Vecsery János, gépész. Kunszentmártonon Faragó Károly, iparos. Karcagiban Vecsery János, gépész. T.-Szt.Miklóson Magyar Gyula, festő. Tataiban Jelen Pál, földmives. Lugosiban Obrusnyik Pask, földmives. Ráckeveiben Pap Bálint, földmives. Gödöllőiben Püspök István, nek sincsenek hijával, erre rávilágít az is, amit most elmondok. Amilyen jó gazda József főherceg, éppen olyan jó gazdaasszony a felesége, Klotild főhercegasszony. Ő is takarékos, nem szórja a pénzt, egyet gondol s megnézi, mielőtt kiadná. Mikor még a két ifjú főherceg, József Ágost és László gyermekek voltak, ők is szerettek szabadban játszadozni s ez az ő ruháikat se varázsolta jobbá. Az igy megsérült gyermekruhákat gyakran maga a kis főhercegek édes anyja, Klotild főhercegnő gyógyitgatta, javítgatta s amely ruhákból József Ágost főherceg kinőtt, azokat, ha még megfelelő állapotban voltak, átigazította, sőt maga is átigazította a kis László részére. Az köztudomású, hogy József főherceg milyen kitűnő kertész. A Margitsziget látogatói nem egyszer láthatták, amint zubbonyban, nekigyürkőzve a virágok közt dolgozik. Fiumei gyönyörű parkját a sziklás domboldalból ő varázsolta elő. Földet hordatott az addig terméketlen helyre s hosszú évek munkájába, fáradságába tellett, amíg a mai remek park megszülethetett. Egyszer egy budapesti társaság Alcsuthra rándult, hogy megtekintse a hires főhercegi kertet. Férfiak, nők belépnek a parknak éppen zárt kapuján s körültekintenek, hogy nem látnak-e valakit, akitől kérdezősködhetnének. Az egyik férfi egyszerre csak meglát egy fán valami kertészféle alakot, amint ágakat fűrészel. — Hallja-e, atyafi — kiált föl hozzá — nem tudja: megnézhetjük mi ezt a szép kertet? — Már hogyne! Csak tessék! — S nem volna itt valaki, aki minket kalauzolna ? — Akár magam is. S egy-kettőre lent terem a fáról. Udvariasan megemeli sipkáját s kezdi vezetni a társaságot. Igen kellemes modorú s nagyon tanult ciceróimnak bizonyult. Minden fának, virágnak megmondta a nevét, még latinul is s egy-egy ritka növényről valóságos tudományos értekezést tartott. Ez aztán a müveit kerti munkás! — gondolták a vendégek. Hja persze, egy főhercegnél talán még a napszámosok is tudósok! S mikor a jó hosszú ideig eltartott, de igen élvezetes kerti körútjukról ismét a kapuhoz értek , a társaság tagjai busás borravalót adtak a kalauznak, aki azt alázatos köszönéssel el is fogadta. Kiérve az útra, a társaság egyik nőtagja vidáman csicsergi: — Pompásan mulattunk, de magát József főherceget mégse láttuk! — Talán nincs is itt! — vélekednek a többiek. — Különben kérdezzük meg. Szemben jő egy alcsuthi parasztgazda. — Mondja csak, jó ember: itt van-e most Alcsuthon József főherceg? — Itt bizony. Éppen ott jár a kertben. A társaság betekint s meglátja azt a kertészembert, aki őket az imént kalauzolta. Nem hitték, később azután — a borravaló miatt restelkedve — nem is akarták elhinni, hogy az volna a fenséges úr. De végül mégis csak el kellett hinniök, mert tényleg ő volt. József főherceg pedig vidáman fütyörészve ment föl a kastélyba, mert épp délre harangoztak. Klotild főhercegasszony elé áll s igy szól: — No feleség, én a mai ebédre valót már megkerestem. S átadja neki az imént kapott borravalót, melynek magyarázatán aztán ebéd alatt a főhercegi család jószót mulatott. Másnap József főherceg «borravalóját» a fenséges pár szétosztotta az alcsuthi szegény gyermekek között. nk. Vasárnap, 1905. január 1. földmives. Monoriban Makai Mihály, földmives. Abonyiban Kósa István, földmives. Fülöpszállásiban Z. Nagy Albert, földmives. Galántaiban Herman Antal, kisiparos. Tahiban ifj. Fehér László, földmives. Nagykállóiban Takács Mihály, kisgazda. Nyirbátoriban Balogh Imre, vendéglős. Nagykárolyiban Bares Károly, üzletvezető. Tasnádiban Szabad Károly, asztalosmester. Pincehelyiben Beller Ferenc, gépész. Törökkanizsaiban Gyárfás Emil, szobafestő. Enyingiben U. Nagy Bálint, földmives. Keszthelyiben Sztruhár György, szűcs. Csongrádon Tolnay Károly, kereskedő. Szentesen Csanád Dénes, lapszerkesztő. Nagylakiban Svényi Ágoston, ipari munkás. Szilágycsehiben Szabad Károly asztalosmester. Eglényesiben Tora Máté, kisgada. Élesdiben Eder András, földbirtokos. Magyarcsékeiben Mezőfi Vilmos, lapszerkesztő. Mezőcsábiban Erdős Imre, kisgazda. Tápéiben Mezőfi Vilmos, lapszerkesztő. Sziliben ifj. Alap Imre, kisgazda. Kölesdiben T. Lónyai István, földbirtokos. Törökbecseiben Magyar Gyula, festő. Tapolcaiban Rácz Károly, földmives. Kisczelliben Eszér Dávid, szatócs. Uj-Aradban Fazekas Ferenc, festőlegény. Debrecenben Magyar Gyula, festőlegény. Temesváron Beller Antal, lapszerkesztő. Orcifalvaiban Beller Antal, lapszerkesztő. Diósadon Blaskovics Ferenc, kubikos. A helyzet. Budapest, decz. 31. A politikai közvéleményt — a nagy választási előkészületeken kívül — elsősorban az az általunk is felemlített hír foglalkoztatja, hogy gróf Apnonyi Albert a nemzeti párt tagjaival elvfllt a közeljövőben bevonul a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártba. Sőt most már nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy Apponynékon kívül az urnárt, a néppárt egy része és természetesen a Szederkényi-párt is belép a Kossuthpártba, amely egy hatalmas 150—160 tagból álló közjogi ellenzéki táborrá növekedik. E nagy jelentőségű politikai változás dolgában, melyhez hasonló 1867 óta nem volt január 3-ikrmn határoz a nemzeti párt, kor is értekezletre hívták össze a párt össz tagjait. Ha csakugyan valóra válik a nagy ellenzéki egyesülés, akkor azt még az uj választások megkezdése előtt egy nagy országos ellenzéki nagygyűlés előzi meg, melyre meghívják a vidéki ellenzéki pártok vezérférfiat is. A parlamenti válság ilyenformán a hatvanhetes alap válságává növi ki magát s ez kétségtelelenül elsősorban gróf Tisza István miniszterelnök érdeme. A most folyó politikai kavarodásba néhány lap belevonta Vaszary Kolos hercegprímás nevét is, hogy az nagy közjogi tekintélyével — mint már egy alkalommal tette — miért nem figyelmezteti a felséges urat az országgyűlésnek ex-lexben való feloszlatása veszedelmes következményeire. A néppárt hivatalos lapja mai számában sejtetni engedi, hogy Vaszary Kolos hercegprímás ezirányban igenis tett bizonyos lépéseket. Az említett lap közleménye ugyanis a következőket mondja: A napi sajtóban és egyes képviselői nyilatkozatokban is gyakran előfordulnak a hercegprímást érintő kijelentések. Mi eme kijelentésekkel szemben kötelességet vélünk teljesíteni, ha felfogásunknak a közvélemény előtt kifejezést adunk. A képviselőházban és a sajtóban ugyanis az a vád hangzottel már többször is, hogy az ország bíboros hercegprímása a jelen nehéz politikai viszonyok között magas állásából folyó eladatának nem felelt volna meg. Mi részünkről kétségbevonhatatlannak tartjuk, hogy ő Eminenciája magas állmának hivataát a jelen súlyos helyzetben is teljesítette. De éppen a hercegprímás magas állása és a dolog természete sem tűrik meg, az eljárásáról számot adjon. Gróf Tisza István miniszterelnök tegnapint már jeleztük — megérkezett Bécsből este minisztertársaival együtt megjelent abadelvü pártkörben, melynek Deák-szoba azután minisztertanács volt, melyen szeresen az országgyűlés feloszlatásándozatairól, az uj választásokról ss német kereskedelmi tárgyalásokról be. Az ugyanis ma sincs még végleg meg, hogy a király személyesen mondja-e országgyűlést feloszlató trónbeszédet pedig azt gróf Zisza István miniszterelvassa fel, mint ez alkalomra kinevezett megbízott — a főrendiházban. Annyi b