Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-31 / 27. szám

HAZ&NK. 27. szám. aranka és több kell a szegény embernek a megélésre. A munkások elnyerték tehát azt, amit akartak s az ellentétes kívánságok elég hamar történt összeegyez­tetésében kiváló az érdeme az eljáró három hatósági kiküldöttnek : Szterényi József miniszteri tanácsos­nak, Pesti Ferenc belvárosi elöljárónak és Lódé­r Rezső iparfelügyelőnek. A munkások mai, hétfő esti­­,gyűlését, amelyen az egyezséget proklamálják, két helyen tartják fél nyolc órakor; az egyik a József főherceg-szállóban lesz, a másik pedig a népszínház­­utcai Pósch-féle vendéglőben. — (Eitel Frigyes állapota.) Potsdamból jelentik:­­Az Eitel Frigyes herceg állapotáról tegnap reggel 10 órakor kiadott orvosi jelentés ezt mondja: Az év első fele nyugodt volt a tegnapihoz hasonló Tieménsék mellett. Reggel felé nyugodt alvás. Hő­­mérsék reggel leszállt 38­1-re. Érverés 100. A jobb tüdő gyulladása még tovább terjedt. A hát­hártya gyuladása egyforma. A baloldalon az oldódás haladt. Az éjjel mutatkozott erős lélekzethiány ma reggel csekélyebb. Köhögési inger javult. Köpedék mérsé­kelten bőséges. Bizonyos ki­ggadtság mellett is a szubjektív bántalmak csekélyebbek. Erőállapot és táplálkozás kielégítő. — Potsdamból láviratozzák. A hivatalos orvosi jelentés szerint a herceg az éjt jól töltötte. Hőmérséklete reggel 36 ° 5. A gyuladás visszafejlődik. Táplálkozás, erőállapot kielégítő.­­ *— (Mentsük meg Gorkijt!) Most már kétségtelen, hogy Gorkij, az oroszok legnépszerűbb írója, orosz fogságban sínylődik. Senki nem tudja azonban, hogy melyik fogságba internálták s Oroszországban már olyan vélemény is kezd kialakulni, mely az orosz hatóságokat azzal vádolja, hogy Gorkijt­­ eltették láb alól. Egész Oroszország megmozdult most, hogy Gorkijnak visszaszerezzék szabadságát s ugyanekkor nagyszabású mozgalom indult meg Németországban is, hogy Gorkij érdekében Európaszerte akciót indít­­­sanak. Németország irodalmi, művészi és tudomá­nyos világa állt a mozgalom élére s*a következő felhívást intézték a nemzethez: — Majom Gorkij, s nagytehetségü és szimpatikus orosz író, aki az egész művelt világ elismerését ki­vívta, a legutóbbi szentpétervári események alkalmá­val fogságba került s bizonytalan sors elé néz. A német irodalom, művészet, tudomány és társa­dalmi élet alólírottjai remélik, hogy azok, akik a költő sorsa felett ítélkezni fognak, meg fogják hall­gatni azok tiltakozó szavát, akik az egész emberiség kultúrája nevében szállanak síkra Gorkij érdekében. Gondoskodni fogunk arról is, hogy felhívásunk Oroszországba eljusson. Wildenbruch Ernő, dr. Barth Tivadar, dr. Reiche György, Berlin polgármestere, Fritz Maathner, dr. Lindau Pál, Mas Liebermann, a Berliner Tage­blatt szerkesztősége, dr. Fulda, Kessler Harry gróf. Eddig ezek írták a felhívás alá neveiket. Mint azonban Berlinből táviratozzák, tegnap ezrével ér­keztek be névjegyzések aláírásul. Fulda Lajos, az ismert író, a berlini sajtó elnöke kijelentette, hogy mozgalmuk sikertelensége esetén egész Berlin szel­lemi világát felhívják a protestálás érdekében.­­ (A Trepov-dinasztia.) Trepov tábornok­nak Szentpétervár főkormányzójává történt ki­nevezése részben eldöntötte a szentpétervári forradalom sorsát A Trepov-dinasztiának Orosz­ország mozgalmaiban nagy szerepe jutott. A múlt század első felében Szentpétervár telj­hatalmú kormányzósága a főkormányzó kezében volt. A hatvanas években azonban belátta I. Sándor cár, hogy a főkormányzó, bárminő telj­hatalommal legyen felruházva, nem lehet egy­szersmind közvetlen védelmezője a cár szemé­lyiségének. Csakhamar fel is mentette ettől az állástól Sumarov herceget; hatáskörét pedig két rendőrségi emberre: gróf Sumarovra és Trepov-ra bízta. Ez a Trepov, helyesebben Trepphof, német származású volt. Egy német­­országi asszony adoptálta a lelencet, akit udvara hátulsó lépcsőjén talált el is nevezte Prepphof-nak. Ez az obskúrus származás azonban nem gátolta meg Trepovot abban, hogy ügyessége és kitar­­­tása révén előre ne törjön. Elsőben Varsó rend­őrkapitánya lett, ahol a lázadás elfojtásánál olyan érdemeket szerzett, amelyekért Szent­­­­pétervárra hívták. Szentpétervárott egyszerre megszerezte az «érdemeket». Különösen a poli­tikai foglyokkal való bánásmódjában mutatta meg erélyét. 1877 július 13-án követte el az Oroszországban örökké emlékezetes brutalitást amikor Bogoljubov­­­ot megkorbácsoltatta a fogságban s többi fogolytársait pedig földalatti sötét börtönökbe záratta, ahol 30 fokos hőséget kellett elszenvedniük. Egy fél év múlva dördült el Sassulits Vera revolverlövése, aki Bogolju­­bov­ot és társait akarta megboszulni Trepovon. Ez a lövés az első jele volt az orosz forradal­mak egész sorozatának. Trepov, akit most Szentpétervár főkormányzójává neveztek ki, fia ennek a Trepovnak.­­ (Gyászrovat.) Dr. Neubauer Henrik, Temes vármegye tiszteletbeli főorvosa, központi járási or­vos, a magyar államvasutak orvosa, a Délmagyaror­szági Természettudományi Társulat orvos-gyógysze­­részi szakosztályának titkára, 54 éves korában Bu­dapesten meghalt. Báró Possinger-Chobolski szLjos,volt alsó-ausztriai helytartó, Grácban elhunyt. Zágrábból táviratozzák. Dr. Spevec István titkos tanácsos, a hét személyes tábla elnöke ma rövid szenvedés után meghalt. Sperec 1891 óta elnöke a két személyes táblának, azelőtt egyetemi tanár volt és utóbb az országos kormány közoktatásügyi osz­tályának főnöke. Az elhunyt dr. Spevec Ferencnek, a tartom­ánygyű­lme alelnökének bátyja volt. Kovács János unitárius főgimnáziumi rendes tanár, a kolozsvári m. kir. tudományegyetemen az angol nyelv m. tanára, egyházi tanácsos, az E. K. Tanács tagja, f. hó 27-én, 69 éves korában, sziv­­szélhüedés következtében h­irtelen meghalt. Czettler Gusztáv földbirtokost, aki tegnapelőtt 62 éves korában meghalt a pestmegyei Tápió-Sághon, tegnap temették a környékbeliek nagy részvéte mel­lett. A temetési szertartást dr. Erdélyi Ferenc tápió­­ság­i plébános végezte. Az elhunytban, aki agglegény volt, dr. Czettler Antal váci prépostkanonok tertvér­­öcscsét, dr. Czettler Jenő földmivelésügyi miniszteri fogalmazó nagybátyját gyászolja. Fejérpataki­ Lászlóné szül. Andrásovics Gizella január hó 29-én, életének 45-ik, házasságának 23-ik évében Budapesten meghalt. özv. kisfaludi Kisfaludy Sándorné szül. niczki Niczky Mathilde életének 48-ik évében Budapesten meghalt. Burkovits Lajos, keszthelyi főgimnáziumi rendes tanár, életének 50-ik és tanügyi szolgálatának 26-ik évében január 29-én Keszthelyen meghalt.­­ (A D. M. K. E. székháza és diákotthona.) Szegedről jelentik: A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület ez évben Szegeden és Hódmezővásárhelyen kíván délvidéki idegen ajkú gyermekek számára diákotthont létesíteni. A ma­kóiak és az aradvidéki tanító-egyesület megkeres­ték a közművelődési egyesületet, hogy létesítsen Aradon és Makón is internátust.­­ E tárgyban Rónay Jenő elnöklete alatt ma tartanak Szegeden az aradiakkal és makóiakkal tárgyalást. A szegedi in­­ternátus a közművelődési egyesület székházával kapcsolatban épül föl. Díszes, kupolás, tornyos, két­emeletes palota lesz ez, amelynek Kótay Pál mű­építész készítette el nagy gonddal a tervét és költ­ségelőirányzatát. Az egyesület most már csak azt várja, hogy megkapja a telket a várostól és azonnal kiírja a palota építésére a vállalati feltételeket. Az építést kora tavaszszal megkezdik és még az ősz előtt át is adják részben a díszes palotát rendelte­tésének. A székházban lesz az egyesület hivatala elhelyezve, továbbá a gyűlések számára a tanácsko­zási és díszterem. Foglalkozik a D. M. K. E. újab­ban idegen ajkú tanoncoknak magyar vidéken való elhelyezésével is. Az egyesület tagjainak száma egyre emelkedik és ezzel arányban, növekedik a kul­­turegylet vagyona is. A múlt esztendőben alapít­ványi dijakban negyvenezer korona folyt be az egyesület pénztárába.­­ (Elúszott millió.) Nagyváradról írják: Bihar­­vármegye az 1884 évben a bihari helyiérdekű vasútra 700.000 frtot, a belényesi vasútra 300.000 frtot adott. Most, húsz év múlva vették észre a vármegyén, hogy ezen óriási összegekről a megfelelő törzsrészvényeket nem kapta meg a vármegye. Átírtak erre a vasút­társaságokhoz, hogy a hozzájárulásnak megfelelő törzsrészvényeket pótlólag szolgáltassák ki. A bihari helyiérdekű vasúttársaság már megadta a választ a vármegyének s nem akar tudni semmit a törzsrész­vények kiadásáról. Az összeget szerintük a vármegye nem törzsrészvények ellenében, hanem egyszerű hozzájárulásként adta, az akkori törvény értelmében. Különben a kereskedelmi miniszter az engedélyezési eljárás folyamán azt kívánta, hogy a 700,000 frtból 300.000 frt törzsrészvényekben a magyar kir. állam­vasutaknak adassék forgalmi eszközökre, 400,000 frt pedig névértékű Mttrsems­vényeiben a va­rt tartál­ék­alapjára engedtessék át. A bihari vasúttársaság kije­lenti még, hogy a megye részére a törzsrészvényeket különben sem lehet átadni, mert ezek már elsőbbségi részvényekre alakíttattak át s törzsrészvények felett a vasúttársaság nem rendelkezik. Egy millió forint így oda van a vármegye átadó alapjából, a megyei közutak pedig rosszak. Annak idején azért adták az egy millió forintot a vicinális vasútnak, mert a vas­utak kiépítése után kevesebb költség kell a közutak fenntartására. Most aztán sem törzsrészvény nincs, sem az utak fenntarthatására nem rendelkeznek költséggel.­­ (Száz éves «szemtanú».) Frankfurtból írják: A fekete erdőben él egy 100 éves öreg­asszony, Harderné, született Beethling Zsófia, ki szemtanúja volt az 1825-iki katonai forradalomnak, mely I. Miklós cár trónralépésekor tört ki Szentpéterváron. Harderné most megírta emlékezéseit, melyekből a következőket veszszük ki: — Rendkívül élénken emlékszem azokra a na­pokra, mert lakásunk éppen azon a téren volt, hol a véres forradalmi jelenetek lefolytak. Fiatal asszony voltam s éppen atyámat vártuk férjemmel ebédre. Hiába várakoztunk azonban órákon keresztül, nem jött senki, csak egy küldönce atyámnak, ki rémülten kérdezte, nem történt-e semmi bajunk? Kedvező választ adhattam: mindketten sértetlenek voltunk, de ekkor már házunk teteje át meg át volt lyuk­­gatva. Menekültek töltötték meg lassan kint lakásun­kat s mire az est beállott, már a pince is tele volt sebesültekkel.­­ (Mátyás-emlék Liptómegyében.) Mátyás ki­rály, aki a többek között a liptói hercegi címet is viselte, igen szeretett a liptói hegyek között vadászni s vadászkalandjairól ma is tömérdek rege maradt fenn a nép között Liptóujvár közelében, a havasok közt most Mátyás király emlékezetére tornyot építe­nek, melynek ünnepies felavatása ez év folyamán történik meg.­­ (Asszony mint kórházigazgató.) A «Daily Express» írja, hogy a japán Vöröskereszt kinevezte Anita Mac Gee doktorkisasszonyt a matsusamai legnagyobb japán katonai kórház igazgatójává. Anita Mac Gee amerikai származású s nemrég érkezett Amerikából Japánba; a kisasszony sem oroszul, sem japánul nem beszél A doktorkisasszony a spanyol-amerikai háború alatt mint ápoló nagy érdemeket szerzett.­­ (Merész operáció) folyt le a napokban a bécsi Rotschild-kórházban: egy gyomorbajos leánynak ki­operálták az egész gyomrát s a vékonybelet a bár­­zsinggal varrták össze. Az operáció után a betegnek egy hétig még csak vizet sem volt szabad inni s csak ezután adtak egy kevés tejet neki. Ma már a leány jól érzi magát s a táplálkozása is normális.­­ (Katasztrófa a Dunán.) Újvidékről jelentik: Pétervárad és Újvidék között a Dunán szombat este nagy szerencsétlenség történt. Nyolc fiatal munkás­leány egy katona kíséretében a hatóság által nem engedélyezett helyen át akart kelni a Duna jegén. A folyam közepén azonban a gyenge jég beszakadt s hat leány és a katona a vízbe fuladt. Két leány megmenekült. A szerencsétlenül járt leányok egy újvidéki gyár munkásnői voltak.­­ (Sikkasztó ügynök.) A rendőrség letartóztatta Presszburg Emil pénzü­gynököt sikkasztás miatt. Presszburg Lugoson Komorner A. budapesti éksze­rész megbízottja volt. Az ékszerésznek egy követe­lése fejében az adós ügyvédjétől, Handler Rudolftól 1850 koronát vett fel. Az összegből azonban csak 950 koronát adott át Komorn­ernek. A többit elsik­kasztotta. A letartóztatott Presszburg Emil öcscse annak a Presszburg Tivadarnak, aki a múltkor leleplezett uzsorás banda feje volt. Presszburg Emilt a rendőrség átadta az ügyészségnek.­­ (Nyomdászsztrájk.) Pozsonyból jelentik a Ma­gyar Távirati Irodának . Valamennyi pozsonyi nyomda egész személyzete sztrájkol. Kilenc órai munkaidőt és a heti bérnek átlag két koronával való felemelé­sét követelik. A tárgyalások folynak. A helyi lapok egyelőre nem jelenhetnek meg.­­ (Letartóztatott sikkasztó.) A budapesti rendőr­ség megkeresésére a győri rendőrség letartóztatta Göbl József 38 éves nős könyvelőt, aki egy alsó­­mecenzéfi cégtől több ezer koronát érő vas- és gépárut csalt ki. A kicsalt árut azután Budapesten értékesítette, azután megszökött, Győrött álnéven lakott, a személyleírás után azonban felismerték és elfogták. A «Bak-hashajtó» a legkellemesebb (10 fillér.) _ _____________Kedd, 1905. január 31.

Next