Hazánk, 1905. február (12. évfolyam, 28-51. szám)

1905-02-01 / 28. szám

n­MM HAZÁNK. 28 számo kottnak jelentenénk ki a függetlenségi párt 3—4 szótöbbsége alapján, legkö­zelebb pedig a 67-es párt jutna több­séghez és akkor a kiegyezést vissza kellene csinálni. Egy ily nagy alko­tás sorsát egyszer s mindenkorra egyetlen választás fordulata nem pecsételheti meg, annyival kevésbbé a mai választás, mely voltaképpen mégis a 67-es alapon álló pártokat juttatta többséghez. A nemzetnek határozottabb, biztosabb és sokkalta erő­sebb és állandóbban nyilvánuló állásfog­lalása szükséges ahhoz, hogy a közjogi kiegyezés fölött a halálítéletet kimondjuk. A mai állásfoglalás királyunkat, ki a szer­ződés másik végén áll, nem győzhette meg arról, hogy a kiegyezést a nemzet közvé­leménye elejtette volna. Legfeljebb arról szerzett meggyőződést ő felsége és sze­rezhet tanácsadóitól, hogy a kiegyezés kezelésén a fejlődő nemzet javára változ­tatni, tágítani kell, mert dinasztikus poli­tikának is ez a legjobb. Most már, ha ő felségének e nézetben való megerősítése s a helyzet jobb felis­merésének hasznosítása hazafias köteles­ség, akkor e kötelesség alól a független­ségi párt sem vonhatja ki magát. Ami lehetőség az előrenyomulásra az esemé­nyek hatása alatt megnyílott, annak meg­ragadásában és jóra fordításában a füg­getlenségieknek is segédkezniük kell. Töb­bet ennél politikus nem tehet. Minden piástól eltekintve, józan politikus más eredményt nem várhat, mint azt, amelyet a dinasztiával való folytonos érintkezés, a kölcsönös megértésre való törekvés és a mindennapi kapacitálás ereje eredményez­het Erre kell és csakis erre lehet szövet­kezni mindazoknak, akik egy szebb és biztatóbb nemzeti programra biztos alap­jára akarják segíteni az ország kormány­zását. Első erkölcsös feltétel tehát, mely mellett a közjogi kasztok fúziója elképzelhető: a 67-es jogok őszinte kiaknázása a jogfolytonosság szellemében. Ezzel a 67-es alap nemhogy elévülne, de éppen hivatásának igazi szolgálatába lép, mert a nemzeti fejlődés organikus szükségleteit jobban kielégítvén, nálunk helyreállítja a feldúlt békét és ő­felségének megszerzi a nyugodtabb országlás feltételeit. Ha bízik a függetlenségi párt saját életerejében, a jogfolytonosság el nem haló igazságá­ban és a nemzetben, akkor felemelt fővel vállalhatja el a rá váró hiva­tást. Segíthet egy szép nemzeti Pro­gramm megalkotásában és kivitelében; a nemzet és a király érzelmei és céljai között közvetítő tényezővé válhatik; ide­bent pedig olyan kormányzati rendszert teremthet meg, mely előbbre viszi a népek millióinak kultúráját, jólétét, erejét, mely a független nemzeti állam eszményének biztos tartalékhadat szervez a tömegek millióiban. És ha nem egy toporzékoló párt, de maga az emelkedett nemzet ere­jének s méltóságának tudatában, a függet­lenség összes megszerzett feltételeivel s a nemzeti kultúra teljes fénykörében bon­takozik ki a dinasztia szeme előtt: nincs az a hatalom, mely ennek tökéletes érvé­nyesülését megakadályozza s nincs az a dinasztia, mely az igazi nagyságnak, az igazi erőnek e tanujeleit ne sorozná ural­kodásának legszebb eredményei és leg­jobb biztosítékai közé. Hanem ide nem egyetlen választás fordulata, ide csak a jelennel s a távoli jövővel egyaránt szá­moló, tudatos, következetes és vállvetett munka viheti a nemzetet Legnagyobb szerencse, amit elképzelni tudok, az lenne, ha e szent munkából a függetlenségi párt is sietne kivenni a ré­szét; ha ez a párt nem riadna vissza attól, hogy a maga egész ellenzéki programmját nyomban nem viheti kormányra s a füg­getlen Magyarország, többségre jutásának dacára, egy felkiáltásra elő nem varázsol­ható. Ezt nem adják ily olcsón és ily egy­szerre. De igenis elő lehet varázsolni a független Magyarországot, ha az állam­­férfiúi bölcseség, a hazafiasság kasztkü­lönbség nélkül kezet fog a munkára és a haladásra. Egyetlen gondolat hassa át az elméket és akkor megvan a megoldás. Tűnjék el a pártszempont s álljon elő minden jó magyar ember, akinek szíve is, esze is, akarata is van arra, hogy a mai fordula­tot egy szép nemzeti munkaprogramra megalkotására, egy új és szebb korszak alapvetésére felhasználják, a lehetőségek legjobb kiaknázásában egyetértsenek és a végrehajtásban közösen részt vegyenek. De ha most kasztok és csoportok vetél­kedésén, féltékenységén és dogmai merev­ségén megtörik az egyetértés, akkor nincs kibontakozás, akkor a biztató nemzeti felgerjedés gyászt jelent, akkor a nemzet a testét marcangoló és a haladást elnyomó pártviszályok áldozata lesz. Budapest, január 31. A horvát országos ülés. Zágrábból táviratozzék, hogy Gyurgyevics elnök 11 órakor nyitja meg az ülést. Rövid ellenzéki vita után befejezik a költség­vetési javaslat tárgyalását és Egersdorf­er előadó szólal fel.­ ­ A válság. Budapest, január 31. A győzedelmes ellenzéket a kibontakozás problémája aggasztja ma a választások eredmé­nye után. Tisza rendet akart csinálni s annyira fejtetőre állított mindent, hogy annak rendezé­sére sem reményt, sem módot nem tudtak eddigelé találni. A vezető államférfiak külön­böző megoldásra tettek nyilatkozatot, de a ki­bontakozás határozott útját egyik sem tudta még megmutatni. Tisza miniszterelnök még nem utazott Bécsbe , nagyon keserves útja ez neki. Ma este utazik el, hogy jelentést tegyen a királynak a választások eredményéről s hogy­ egyúttal beadja a lemon­dását. A mai eseményekről az alábbi tudósítások számolnak be: Tisza Budapesten. Mint a Búd. Tud. jelenti: Tisza István gróf miniszterelnök ma reggel Gesztről Budapestre érkezett. Széll Kálmán: A félhivatalos Búd. Tud. közli: Illetékes hely­ről annak a kijelentésére hatalmaznak fel, hogy egy helyi kőnyomatosnak az a híre, mintha Széll Kálmánt szombaton a király Bécsben magán­­kihallgatáson fogadta volna, minek folytán ő azonnal Budapestre utazott, valamennyi ezen híreszteléshez fűzött kombinációval együtt merő koholmány. Széll Kálmán nem jelent meg a királynál, Budapesten is csak magánügyben tartózkodik, politikáról nem nyilatkozik, politikai nyilatkozatot egyáltalában nem tett. Szerda. 1£C5. február 1. Nyilatkozatok a helyzetről. Báró Bánffy Dezső, az új­ párt vezére. Pápa vá­ros országgyűlési képviselője, vasárnap délután Pá­pára érkezett s a tiszteletére rendezett esti lakomán a következő politikai kijelentéseket tette: A győzelem, amit arattunk, az egész szövetkezeti ellenzéké­ Az alkotmánymentési munka után új alapokból indulva kell az ország ügyeit intézni. A győzelem után kell gondolni arra, hogy az új ala­kulások keretébe bevonjuk azokat a kérdéseket, melyek minden pártszempontból feltétlenül fontosak. A győzelmet úgy kell kihasználni, hogy jövőben az alkotmányt meg ne lehessen támadni Adott út­­viszonyok között meg kell elégedni azzal az alaku­lással, amely biztosíta az alkotmány folytonosságát. Az új alakulásnak 67-es alapon kell történnie. De nem lehet ezt egyoldalúig intézni és a 48-as pártnak irányelvei a legteljesebb mértékben figyelembeveen­­dők. Kell biztosítani az egyes pártok között, ha nem is együttes, de egyértelmű működést és ezt úgy lehet létesíteni, hogy ha megtaláljuk azokat a pon­­­tokat, amelyek majdnem minden párt program­jában benne vannak. Nem kell az új alakulásnak hosszú időre szóló programmot, hanem egy oly programm­ot adni, amely rövid pár év leforgása alatt megvalósít­­ható. És ezen programmban, benne kell lennie, az önálló gazdasági berendezkedésnek, a parlamenti reformnak, beleértve a szavazati jog kiterjesztését, továbbá a nemzeti szempontok érvényesítését a hadseregben. Ezek azok a programmpontok, ame­lyeket a hatvanhetes alapon kell megvalósítani, de úgy, hogy a negyvennyolcas törekvések, is figye­lembe vétetnek. Hogy ez megtörténhessék, minden egyes párt részéről bizonyos önmegta­­adás, bizo­nyos áldozathozatal kell a haza érdekeiben. Ha meg fogják hozni azt az áldozatot, akkor ott femn átlát­ják, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodni kell és nem teszik ki az országot újabb bonyodalmaknak. Annyit kérjünk, amennyit el lehet érni, de ezt aztán komolyan kérjék azok, kik hivatva lesznek a jövő­ben a haza ügyét intézni. Az új alakulásnál azok a pártok, amelyek együtt küzdöttek és együtt is győz­tek, tudni fogják, hogy mivel tartoznak egymásnak. És hogyha ezt nem tudnák, elfelejtenék, akkor nem a szövetkezett ellenzék, de Tisza lenne győztes. A préda felett nem szabad összeveszni, mert ennek csak az ellen örülne. Bánffy Dezső báró itt Budapesten is igen érdekes nyilatkozatot tett ama körülményről, hogy a kor­mány az 1899-iki törvény megkerülésével tárgyalá­sokba bocsátkozott Németországgal. — Oly flagráns törvénysértés ez, — mondta báró Bánffy Dezső — a nemzet jogainak oly kiját­szása, hogy ezért nemcsak gróf Tisza István minisz­terelnököt, de gróf Goluchowski Agenor külügy­minisztert is föltétlenül vád alá kell helyezni. Ily vád alá helyezési indítványnak, ha más nem akad, tin leszek a beterjesztője. * A levert szabadelvű pártnak egyik benfentes tagja s Tisza István miniszterelnök intimusa, báró Voj­­nits István következőkép nyilatkozott a Neue Freie Presse budapesti tudósítója előtt: Gróf Tisza igen jól tudja, hogy egyedül a siker teszi az államfér''ut. Igen jól tudja, hogy vélemé­nyét, amely megbízatását eredményezte, egyik mérv­adó faktorra sem oktrojálhat ra, sem a koronára, sem­­a parlamentre. A választási Campagne eseményei ismeretesek. A pártok közti különbségek teljesen megszűntek. Közös jelszavak alatt harcoltak a kor­mány ellen. Tisza politikáját törvénytelennek, az el­lenzéki állást azonban törvényesnek, egyenesen haza­fias kötelességnek mondták. A legutóbbi választások tehát az elveket tökéletesen eltüntették. Azért a hely­zetet tévesen ítéli meg, aki azt hiszi, hogy az «1848» gyűrte le az «1867-et.» A dolgok állása olyan, hogy a kibontakozás művét csakis gróf Andrássy Gyula vállalhatja el, aki az egész vonalon győztes maradt és gróf Tisza politi­káját az ellenzéki pártok segélyével lehetetlenné tette. Bár tudom, hogy gróf Tisza István épp úgy látja a dolgokat, mint én, ismerem elvhű­ségét és személyes fegyelmezettségét is. Gróf Andrássy bizton számíthat Tiszára, az ő hűt és lojális támogatására minden oly akcióban, amely az 1867 és a szabad­­elvűség alapján kibontakozásra vezet. Ezt gróf Tisza minden sacrificio dell’ intelletto nélkül megteheti, miután a két politikust a hatvanhét és a szabadelvű­­ség dolgában mi sem választja el egymástól, sőt a házszabályrevízió szükségességét illetőleg sincs köz­tük nézeteltérés. Tisza mint politikus a jövőben sem fog elkülönítő okot keresni, miután a nemzet a lex- Danielt kétségtelenül visszautasította. * A függetlenségi párt vélekedése a helyzetről nem alakult még ki teljesen, mindenki érzi, tudja azonban, hogy a párt rendkívül érdekes helyzettel

Next