Hazánk, 1905. február (12. évfolyam, 28-51. szám)
1905-02-01 / 28. szám
nMM HAZÁNK. 28 számo kottnak jelentenénk ki a függetlenségi párt 3—4 szótöbbsége alapján, legközelebb pedig a 67-es párt jutna többséghez és akkor a kiegyezést vissza kellene csinálni. Egy ily nagy alkotás sorsát egyszer s mindenkorra egyetlen választás fordulata nem pecsételheti meg, annyival kevésbbé a mai választás, mely voltaképpen mégis a 67-es alapon álló pártokat juttatta többséghez. A nemzetnek határozottabb, biztosabb és sokkalta erősebb és állandóbban nyilvánuló állásfoglalása szükséges ahhoz, hogy a közjogi kiegyezés fölött a halálítéletet kimondjuk. A mai állásfoglalás királyunkat, ki a szerződés másik végén áll, nem győzhette meg arról, hogy a kiegyezést a nemzet közvéleménye elejtette volna. Legfeljebb arról szerzett meggyőződést ő felsége és szerezhet tanácsadóitól, hogy a kiegyezés kezelésén a fejlődő nemzet javára változtatni, tágítani kell, mert dinasztikus politikának is ez a legjobb. Most már, ha ő felségének e nézetben való megerősítése s a helyzet jobb felismerésének hasznosítása hazafias kötelesség, akkor e kötelesség alól a függetlenségi párt sem vonhatja ki magát. Ami lehetőség az előrenyomulásra az események hatása alatt megnyílott, annak megragadásában és jóra fordításában a függetlenségieknek is segédkezniük kell. Többet ennél politikus nem tehet. Minden piástól eltekintve, józan politikus más eredményt nem várhat, mint azt, amelyet a dinasztiával való folytonos érintkezés, a kölcsönös megértésre való törekvés és a mindennapi kapacitálás ereje eredményezhet Erre kell és csakis erre lehet szövetkezni mindazoknak, akik egy szebb és biztatóbb nemzeti programra biztos alapjára akarják segíteni az ország kormányzását. Első erkölcsös feltétel tehát, mely mellett a közjogi kasztok fúziója elképzelhető: a 67-es jogok őszinte kiaknázása a jogfolytonosság szellemében. Ezzel a 67-es alap nemhogy elévülne, de éppen hivatásának igazi szolgálatába lép, mert a nemzeti fejlődés organikus szükségleteit jobban kielégítvén, nálunk helyreállítja a feldúlt békét és őfelségének megszerzi a nyugodtabb országlás feltételeit. Ha bízik a függetlenségi párt saját életerejében, a jogfolytonosság el nem haló igazságában és a nemzetben, akkor felemelt fővel vállalhatja el a rá váró hivatást. Segíthet egy szép nemzeti Programm megalkotásában és kivitelében; a nemzet és a király érzelmei és céljai között közvetítő tényezővé válhatik; idebent pedig olyan kormányzati rendszert teremthet meg, mely előbbre viszi a népek millióinak kultúráját, jólétét, erejét, mely a független nemzeti állam eszményének biztos tartalékhadat szervez a tömegek millióiban. És ha nem egy toporzékoló párt, de maga az emelkedett nemzet erejének s méltóságának tudatában, a függetlenség összes megszerzett feltételeivel s a nemzeti kultúra teljes fénykörében bontakozik ki a dinasztia szeme előtt: nincs az a hatalom, mely ennek tökéletes érvényesülését megakadályozza s nincs az a dinasztia, mely az igazi nagyságnak, az igazi erőnek e tanujeleit ne sorozná uralkodásának legszebb eredményei és legjobb biztosítékai közé. Hanem ide nem egyetlen választás fordulata, ide csak a jelennel s a távoli jövővel egyaránt számoló, tudatos, következetes és vállvetett munka viheti a nemzetet Legnagyobb szerencse, amit elképzelni tudok, az lenne, ha e szent munkából a függetlenségi párt is sietne kivenni a részét; ha ez a párt nem riadna vissza attól, hogy a maga egész ellenzéki programmját nyomban nem viheti kormányra s a független Magyarország, többségre jutásának dacára, egy felkiáltásra elő nem varázsolható. Ezt nem adják ily olcsón és ily egyszerre. De igenis elő lehet varázsolni a független Magyarországot, ha az államférfiúi bölcseség, a hazafiasság kasztkülönbség nélkül kezet fog a munkára és a haladásra. Egyetlen gondolat hassa át az elméket és akkor megvan a megoldás. Tűnjék el a pártszempont s álljon elő minden jó magyar ember, akinek szíve is, esze is, akarata is van arra, hogy a mai fordulatot egy szép nemzeti munkaprogramra megalkotására, egy új és szebb korszak alapvetésére felhasználják, a lehetőségek legjobb kiaknázásában egyetértsenek és a végrehajtásban közösen részt vegyenek. De ha most kasztok és csoportok vetélkedésén, féltékenységén és dogmai merevségén megtörik az egyetértés, akkor nincs kibontakozás, akkor a biztató nemzeti felgerjedés gyászt jelent, akkor a nemzet a testét marcangoló és a haladást elnyomó pártviszályok áldozata lesz. Budapest, január 31. A horvát országos ülés. Zágrábból táviratozzék, hogy Gyurgyevics elnök 11 órakor nyitja meg az ülést. Rövid ellenzéki vita után befejezik a költségvetési javaslat tárgyalását és Egersdorfer előadó szólal fel. A válság. Budapest, január 31. A győzedelmes ellenzéket a kibontakozás problémája aggasztja ma a választások eredménye után. Tisza rendet akart csinálni s annyira fejtetőre állított mindent, hogy annak rendezésére sem reményt, sem módot nem tudtak eddigelé találni. A vezető államférfiak különböző megoldásra tettek nyilatkozatot, de a kibontakozás határozott útját egyik sem tudta még megmutatni. Tisza miniszterelnök még nem utazott Bécsbe , nagyon keserves útja ez neki. Ma este utazik el, hogy jelentést tegyen a királynak a választások eredményéről s hogy egyúttal beadja a lemondását. A mai eseményekről az alábbi tudósítások számolnak be: Tisza Budapesten. Mint a Búd. Tud. jelenti: Tisza István gróf miniszterelnök ma reggel Gesztről Budapestre érkezett. Széll Kálmán: A félhivatalos Búd. Tud. közli: Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaznak fel, hogy egy helyi kőnyomatosnak az a híre, mintha Széll Kálmánt szombaton a király Bécsben magánkihallgatáson fogadta volna, minek folytán ő azonnal Budapestre utazott, valamennyi ezen híreszteléshez fűzött kombinációval együtt merő koholmány. Széll Kálmán nem jelent meg a királynál, Budapesten is csak magánügyben tartózkodik, politikáról nem nyilatkozik, politikai nyilatkozatot egyáltalában nem tett. Szerda. 1£C5. február 1. Nyilatkozatok a helyzetről. Báró Bánffy Dezső, az új párt vezére. Pápa város országgyűlési képviselője, vasárnap délután Pápára érkezett s a tiszteletére rendezett esti lakomán a következő politikai kijelentéseket tette: A győzelem, amit arattunk, az egész szövetkezeti ellenzéké Az alkotmánymentési munka után új alapokból indulva kell az ország ügyeit intézni. A győzelem után kell gondolni arra, hogy az új alakulások keretébe bevonjuk azokat a kérdéseket, melyek minden pártszempontból feltétlenül fontosak. A győzelmet úgy kell kihasználni, hogy jövőben az alkotmányt meg ne lehessen támadni Adott útviszonyok között meg kell elégedni azzal az alakulással, amely biztosíta az alkotmány folytonosságát. Az új alakulásnak 67-es alapon kell történnie. De nem lehet ezt egyoldalúig intézni és a 48-as pártnak irányelvei a legteljesebb mértékben figyelembeveendők. Kell biztosítani az egyes pártok között, ha nem is együttes, de egyértelmű működést és ezt úgy lehet létesíteni, hogy ha megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek majdnem minden párt programjában benne vannak. Nem kell az új alakulásnak hosszú időre szóló programmot, hanem egy oly programmot adni, amely rövid pár év leforgása alatt megvalósítható. És ezen programmban, benne kell lennie, az önálló gazdasági berendezkedésnek, a parlamenti reformnak, beleértve a szavazati jog kiterjesztését, továbbá a nemzeti szempontok érvényesítését a hadseregben. Ezek azok a programmpontok, amelyeket a hatvanhetes alapon kell megvalósítani, de úgy, hogy a negyvennyolcas törekvések, is figyelembe vétetnek. Hogy ez megtörténhessék, minden egyes párt részéről bizonyos önmegtaadás, bizonyos áldozathozatal kell a haza érdekeiben. Ha meg fogják hozni azt az áldozatot, akkor ott femn átlátják, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodni kell és nem teszik ki az országot újabb bonyodalmaknak. Annyit kérjünk, amennyit el lehet érni, de ezt aztán komolyan kérjék azok, kik hivatva lesznek a jövőben a haza ügyét intézni. Az új alakulásnál azok a pártok, amelyek együtt küzdöttek és együtt is győztek, tudni fogják, hogy mivel tartoznak egymásnak. És hogyha ezt nem tudnák, elfelejtenék, akkor nem a szövetkezett ellenzék, de Tisza lenne győztes. A préda felett nem szabad összeveszni, mert ennek csak az ellen örülne. Bánffy Dezső báró itt Budapesten is igen érdekes nyilatkozatot tett ama körülményről, hogy a kormány az 1899-iki törvény megkerülésével tárgyalásokba bocsátkozott Németországgal. — Oly flagráns törvénysértés ez, — mondta báró Bánffy Dezső — a nemzet jogainak oly kijátszása, hogy ezért nemcsak gróf Tisza István miniszterelnököt, de gróf Goluchowski Agenor külügyminisztert is föltétlenül vád alá kell helyezni. Ily vád alá helyezési indítványnak, ha más nem akad, tin leszek a beterjesztője. * A levert szabadelvű pártnak egyik benfentes tagja s Tisza István miniszterelnök intimusa, báró Vojnits István következőkép nyilatkozott a Neue Freie Presse budapesti tudósítója előtt: Gróf Tisza igen jól tudja, hogy egyedül a siker teszi az államfér''ut. Igen jól tudja, hogy véleményét, amely megbízatását eredményezte, egyik mérvadó faktorra sem oktrojálhat ra, sem a koronára, sema parlamentre. A választási Campagne eseményei ismeretesek. A pártok közti különbségek teljesen megszűntek. Közös jelszavak alatt harcoltak a kormány ellen. Tisza politikáját törvénytelennek, az ellenzéki állást azonban törvényesnek, egyenesen hazafias kötelességnek mondták. A legutóbbi választások tehát az elveket tökéletesen eltüntették. Azért a helyzetet tévesen ítéli meg, aki azt hiszi, hogy az «1848» gyűrte le az «1867-et.» A dolgok állása olyan, hogy a kibontakozás művét csakis gróf Andrássy Gyula vállalhatja el, aki az egész vonalon győztes maradt és gróf Tisza politikáját az ellenzéki pártok segélyével lehetetlenné tette. Bár tudom, hogy gróf Tisza István épp úgy látja a dolgokat, mint én, ismerem elvhűségét és személyes fegyelmezettségét is. Gróf Andrássy bizton számíthat Tiszára, az ő hűt és lojális támogatására minden oly akcióban, amely az 1867 és a szabadelvűség alapján kibontakozásra vezet. Ezt gróf Tisza minden sacrificio dell’ intelletto nélkül megteheti, miután a két politikust a hatvanhét és a szabadelvűség dolgában mi sem választja el egymástól, sőt a házszabályrevízió szükségességét illetőleg sincs köztük nézeteltérés. Tisza mint politikus a jövőben sem fog elkülönítő okot keresni, miután a nemzet a lex- Danielt kétségtelenül visszautasította. * A függetlenségi párt vélekedése a helyzetről nem alakult még ki teljesen, mindenki érzi, tudja azonban, hogy a párt rendkívül érdekes helyzettel