Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-25 / 73. szám
HAZAIK. 73 szám, hajlandó lett volna magát eszközül adni egy ilyen kísérlethez. Annyi tény, hogy a bécsi körök nagyon szerettek volna Magyarországon ilyesvalamit megkísérteni. Hitték is, hogy a hatalom kedvéért majd csak akad a magyar politikusok között is vállalkozó. Hogy eddigelé senki sem ajánlkozott Magyarországon eszközül egy ilyen kalandhoz, az rendkívüli kedvetlenséget okozott főleg katonai körökben, mert kézzel fogható jele annak, hogy Magyarországon csakis katonai abszolutizmus lehetséges, de nem polgári is. A katonai körök pedig magára a hadseregre nézve tartanáknak veszedelmesnek egy katonai abszolutizmussal való kísérletezést. Tényleg katonai, vagy polgári abszolutizmust, egy-két félőrült bécsi politikust és katonát leszámítva, senki sem akar. Mindössze is szeretnék, ha valaki vállalkoznék ilyen állítólagos cím alatt kormányozni, mert egy félévig az alkotmányos formák félig-meddig való tiszteletben tartásával is lehet kormányozni, minden nagyobb összeütközés nélkül, de csak egy pár hónapig. Ez a pár hónap pedig talán elegendő lehetne arra, hogy a helyzetben fordulat álljon elő. Jelenleg e bomlasztó folyamat előidézésén fáradoznak. Azt hiszik, hogy e folyamat előidézésére legalkalmasabb eszközül a néppárt szolgálhat. Ezért igyekezett Rakovszkyt Tisza bécsi közvetítéssel körülhálózni. Tervbe van véve a felekezetiség kérdését is bedobni e folyamatba választó viták Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy e csíny megvalósításához pompás kiindulópontul szolgálhat az egyetemi keresztkérdés is. Egyszóval a nagy válságot bizonyos szabadelvűpárti politikusok egy általános társadalmi és politikai felfordulással szeretnék eltüntetni a föld színéről. De ha ezzel szemben az ellenzéki szövetség egysége kitart, a választások konzekvenciáit előbbutóbb okvetlen le kell vonni. Budapest, március 24. A képviselőház elnöke Budapesten. A Pol. Ért. jelenti: Justh Gyula, a képviselőház elnöke ma reggel Palermóból Fiumén át Budapestre megérkezett. Még a délelőtt folyamán megfordult a képviselőházban, ahol folyó ügyeket intézett el és átvette Bolgár Ferenc alelnöktől a képviselőház elnökségének vezetését, emelt lélekkel hagyja el a hivatalt. Kartali a kihallgatás elé áll, a függöny pedig végleg legördül. Farkas Pál darabjának meséje végig érdekes, csak főhősének emlegetett lángeszét kell kétségbe vonnunk, hogy oly otromba kelepcébe csalatja magát Takács által, mint amilyen a zsarolónak mondott levél. Az elzüllés voltaképpen nincs meg Kartali jellemében, de a korlátoltság igen. Ez utóbbi egy drámában nagyobb baj, mint az előbbi. Az olyan kifogásokra, miket Farkas darabja ellen itt-ott hallottunk, hogy olyan lángeszűnek festett alak, mint Kartali, nem juthat nyomorba, a lángszellemek története adja meg a cáfolatot, kik nagyobb része halt éhen, mint lett milliomos. Nagyobb baj ennél a hős egyének fogyatékossága, ami drámai hősnél megbocsáthatlan hiba. A modern fővárosi életrajzában igen jártas Farkas Pál, az «Olga» írója. Igen jellemezni akarása azonban sok fölösleges alak szerepeltetésére viszi, kiknek a drámában semmi keresni valójuk sincs. Ilyen pL egy Fehér nevű elzüllött hírlapíróalakja, ki félfelvonást tölt ki azzal, hogy egy szivarvéget elszi s Kartalitól utolsó két koronáját elpumpolja. Ha csak időhúzásul kell ilyen alak, akár tucatszámra ajánlhatunk üyet a szerzőnek a zuglap-irodalom köréből. Hasonló, nagy helyet elfoglaló alak egy modern szimbolista író, Szepessy Theo, a «Mocsok» című könyv szerzője, ki egy egész novelláját elbeszéli az I. felvonásban, hátráltatandó vele a cselekményt. Ezeken s más hasonló vonásokon látjuk a minden érdek et Magyarfalu országgyűlési képviselő. Mint a magyar királyi Posta- és Távirdarendeletek Tárának legutóbbi száma közli, a kereskedelmi miniszter megvonta Russu Siriann János, a Kisjenői kerület nemzetiségi országos képviselője «Romanii din statul ungar» (A magyar államban élő románok) című könyvétől a postai szállítás jogát Russu Sirianu a enti cimű háromszázharminc oldalra téjedő könyvet az általános képviselőválasztások előtt írta és ki is adta Bukarestben. Ez a könyv a magyarországi románság számbeli, politikai, vallási, közművelődési, családi és közgazdasági viszonyaival foglalkozik, túlzó nemzetiségi szempontból. A szerzőt fejtegetéseiben a legfanatikusabb ellenszenv vezeti minden ellen, ami magat. Egyenes céljául tűzi ki a magyarok elleni gyűlözet felkeltését. A romániai lapok természetesen hasábszámra írtak e könyvről és a szerzőt mint a román politikai élet felébresztőjét említették. Az aradi «Tribuna» legutóbbi számában ígéretet tett előfizetőinek, hogy a lefoglalt könyvet legközelebb szétküldi. A kereskedelmi kormány most megsemmisíti a túlzó románok eme reményét. Változások a közös hadügyminisztériumban. A májusi előléptetések alkalmából a közös hadügyminisztérium első osztályának vezetésében változás fog történni, amennyiben az osztály eddigi vezetőjét, Sertich Lukács ezredest vezérőrnagügyát és dandárparancsnokká fogják kinevezni. Sertichi utóda Polonczi János lovag ezredes, a 95-ik számú gyalogezred parancsnoka lesz. Gróf Batthyány Zsigmond programmbeszéde. Muraszombatból írják: Gróf Batthyány Zsigmond csendlaki nagybirtokost a január 26-án megtartott képviselőválasztáson óriási többséggel választották meg a szabadelvű párt hivatalos jelöltje, gróf Teleki Sándor ellen a muraszombati kerület országgyűlési képviselőjévé. Gróf Batthyány Zsigmond aki mandátumra nem pályázott, se föl nem lépett, se programmbeszédet nem mondott — engedve a kerület óhajtásának a mandátumot pártonkivüli programmal elfogadta s utóbb a gróf Andrássy Gyula vezetése alatt álló disszidensekhez csatlakozott. A múlt héten kerületének székhelyére, Muraszombatra érkezvén, választói ünnepiesen fogadták s bankettet rendeztek a tiszteletére. Ezen a banketten mondotta el a népszerű képviselő utólag prograrambeszédét, melyben ígéretet tett a kerület szegény, de hazafias érzeletü népe érdekeinek az istápolására. Hangoztatta a körmend—muraszombati vasút kiépítésének égető szükségét s azon reményének adott kifejezést, hogy az életbeléptetendő önálló vámterület nagyobb megrázkódtatással nem fog járni s az ország gazdasági haladását és megerősödését lehetővé teszi. Az elkésett programmbeszédet — felköszöntő alakjában — a választók nagy tetszéssel hallgatták s lelkesen ünnepelték a népszerű képviselőt kességen kapkodó írót, ki egy-egy jónak és hatásosnak vélt ötletét nem tudja feláldozni. A dráma azonban nem elmésségek összehalmozására való s a novellás alakoknak fölösleges belekeverése mellőzendő. Farkas Pálnak van érzéke a drámai helyzetek iránt. Az I. felvonás végén a hármas összeütközés apa, lány és imádó között igen hatásos s gyakorlott írónak is becsületére válik. Ugyane három szereplő között vivott uj csatával végződik a II. felvonás is, új helyzetben, szintén hatásosan. A zug-redakció rajza a III. felvonásban nem elég őszinte, sem nem eléggé érdekes, bár némi igazság és budapesti lokális szín meg nem tagadható tőle. Az utolsó felvonás szentimentális rendőrkapitánya nagy színpadi engedmény a hírlapírók által annyiszor ütött rendőrség irányában, a végpárbeszéd férj és nő között szépen átgondolt helyzet, de mégis nyomasztó, a hatalmasan fölemelő véghatás helyett. Általában úgy látjuk, hogy Farkas Pál nem eléggé költő arra, hogy bennünket elragadjon dikciója hevével és eszméi gazdagságával. A való életrajzához jobban ért, mint az erős páthosz nyelvéhez s ezért darabja végeredményében nem elégít ki. A szereposztásban a szinház második quadrilleja jutott előtérbe: Pethes, Lenkey Hedvig, Rózsahegyi, Paulay Erzsi, Gál (ki a Szovák szerepét nagy művészettel és megdöbbentő igazsággal adja), Ivánfi, Dezső, Horváth Zoltán s az öregek közül Gabányi (egy szintén elzüllött vén zsurnaliszta alakjában.) Buzgalmukon nem fog múlni, hogy az új szerző sikert arasson. k. g. Pótválasztások. Vácról jelentik: Bottlik János függetlenségi párti képviselőjelölt tegnap este több száz választó előtt elmondotta programmbeszédét. Bottliknak nincs ellenjelöltje. Vasárnap körutat tesz a kerület községeiben. Győrött a szövetkezett ellenzék, mint onnan táviratozzák, abhól felléptette Hilbert Károly függetlenségi párti volt képviselőt, aki a múlt cikluson képviselte Győr városát az országgyűlésen. A jelölésről értesítették a szövetkezett ellenzék vezérbizottságát s az országos függetlensségi pártot is. A szegedi középponti választmány délutáni ülésében a képviselőválasztást április 13-ra tűzte ki. A szegedi alpárt tegnap báró bánffy Dezsőt jelölte képviselőnek. Szegedről másrészről azt jelentik, hogy a Tallián Béla lemondása következtében megüresedett kerületben föllép Plaróczy Géza tanár, az ismert sakkmester, mégpedig disszidens programmal. «Új választások!» (Politikai titkok és intelmek.) Ez alatt a cím alatt ismét egy röpirat hagyja el a sajtót, mely megdöbbentően illusztrálja, hogy még mindig akadnak egyesek, akik nem átallanak tollat venni kezükbe a jogos magyar nemzeti aspirációk érvényesülése ellen. A hangzatos című röpirat politikai titkokat és intelmeket ígér, titkokkal azonban nem szolgál, intelmeiből pedig nem kér senki. Eláztat a föld kerekségén minden magyar törekvést, a 48-at üres jelszónak mondja. Az ellenzéktől elvitat minden nemesebb eszmei törekvést, a koalíciót mosléknak mondja. A szabadelvű pártot sgvba-fébe dicséri, de az ilyen forrásból eredő dicséretből aligha kérnek a Lloyd-klubban. Ausztriát isteníti és minden legfőbb jót az osztrák szövetségben lát. A válság orvoslásául új választást ajánl, olyant, amelyen megtöressék minden olyan törekvés, amely a 48-ban gyökerezik. Mi kényszerűségből elolvastuk e röpiratot, olvasóinkat azonban kérjük, hogy ha egészségüket kímélni akarják, olvasatlanul vágják sutba e minden magyar nemzeti érzést nélkülöző pampfletet. Szombat, 1005 március 25. A válság, Budapest, március 24 A király folytatja a magyar államférfiak kihallgatását Tegnap fogadta Wekerle Sándort és Lukács László pénzügyminisztert, most pedig következik Széll Kálmán volt miniszterelnök s még néhány magyar vezérpolitikus audienciája. Az újabb kihallgatások sorozata bizonyos megnyugvó érzéssel tölthet el bennünket. Ez azt mutatja, hogy azok a híresztelések, melyek az alkotmányellenes kormányzat megalakításáról s ezzel szemben a végnélküli passzív rezisztenciáról szólnak, még a távol jövő eshetőségei. A király keresi a békés kibontakozás útját, mégpedig a parlamenti többség segítségével. Ő azonban ezt a többséget talán nem a függetlenségi pártban, hanem a hatvanhetes pártokban látja. Inkább a szabadelvű pártban, néppártban, disszidensekben és új pártban. Őfelsége bizonyára úgy gondolkodik, hogy ezek az egy elvi alapon álló pártok ugyan miért ne egyesülhetnének s ha az az egyesülés megtörténnék, valószínűleg az érzelmeivel, tradícióval azonos hatvanheteseknek, habár fokozatosan is, de inkább megadná azokat a követeléseket, melyeket most a szövetkezett ellenzék írt zászlajára. A most folyó kihallgatások — úgy látjuk — ennek a törekvésnek megvalósítására irányulnak, épp azért indokolatlan az abszolutizmus ördögét festeni a falra. Ilyen nagy átváltozásoknál, megrázkódtatásoknál, mint amit a múlt választások előidéztek, kétségtelen, hogy elsősorban bizonyos súrlódások lesznek az eredmények. A múlt választás pedig olyan volt, mint egy csendes, méltóságos hatalmas földrengés, mely elnyerte azt a régi kormányzati rendszert, melyhez az agg uralkodó három évtizednél több idő óta hozzászokott Nehéz most e megszokás hatalmától megmenekülnie, bár arról később meg fog győződni, hol a néppártot és az új pártot, valamint a disszidenseket is hatalmas válaszfal, szinte áthidalhatlan örvény választja el attól a mai egyetemes szabadelvű párttól — nem annak egyes tagjaitól — melynek még ma is gróf Tisza István a vezére. És ha erről minden oldalról meggyőződik, azt hiszszük, hogy akkor következik be a válságnak más módon, de nem alkotmányellenes módon — vala mert hiszen ezt a király esküje kizárja — megoldási kísérlete. Ez nem sokáig késhetik már s addig türelemmel kell lennünk.* Gróf Tisza István terve, mint reggeli laptársaink is bizonyítják, most az ellenzéki koalíció