Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-25 / 73. szám

HAZAIK. 73 szám, hajlandó lett volna magát eszközül adni egy ilyen kísérlethez. Annyi tény, hogy a bé­csi körök nagyon szerettek volna Magyar­­országon ilyesvalamit megkísérteni. Hitték is, hogy a hatalom kedvéért majd csak akad a magyar politikusok között is vállalkozó. Hogy eddigelé senki sem ajánlkozott Magyaror­szágon eszközül egy ilyen kalandhoz, az rend­kívüli kedvetlenséget okozott főleg katonai kö­rökben, mert kézzel fogható jele annak, hogy Magyarországon csakis katonai abszolutizmus lehetséges, de nem polgári is. A katonai körök pedig magára a hadseregre nézve tartanáknak ve­szedelmesnek egy katonai abszolutizmussal való kísérletezést. Tényleg katonai, vagy polgári abszolutizmust, egy-két félőrült bécsi politikust és katonát le­számítva, senki sem akar. Mindössze is szeretnék, ha valaki vállalkoznék ilyen állítólagos cím alatt kormányozni, mert egy félévig az alkotmányos formák félig-meddig való tiszteletben tartásával is lehet kormányozni, minden nagyobb összeüt­közés nélkül, de csak egy pár hónapig. Ez a pár hónap pedig talán elegendő lehetne arra, hogy a helyzetben fordulat álljon elő. Jelenleg e bomlasztó folyamat előidézésén fára­doznak. Azt hiszik, hogy e folyamat előidézésére legalkalmasabb eszközül a néppárt szolgálhat. Ezért igyekezett Rakovszkyt Tisza bécsi közvetí­téssel körülhálózni. Tervbe van véve a felek­ezeti­­ség kérdését is bedobni e folyamatba választó viták Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy e csíny megvalósításához pompás kiinduló­pontul szol­gálhat az egyetemi kereszt­kérdés is. Egyszóval a nagy válságot bizonyos szabadelvűpárti poli­tikusok egy általános társadalmi és politikai fel­fordulással szeretnék eltüntetni a föld színéről. De ha ezzel szemben az ellenzéki szövetség egysége kitart, a választások konzekvenciáit előbb­­utóbb okvetlen le kell vonni. Budapest, március 24. A képviselőház elnöke Budapesten. A Pol. Ért. jelenti: Justh Gyula, a képviselőház elnöke ma reggel Palermóból Fiumén át Budapestre megérkezett. Még a délelőtt folyamán megfor­dult a képviselőházban, ahol folyó ügyeket inté­zett el és átvette Bolgár Ferenc alelnöktől a képviselőház elnökségének vezetését, emelt lélekkel hagyja el a hivatalt. Kartali a ki­hallgatás elé áll,­­ a függöny pedig végleg le­gördül. Farkas Pál darabjának meséje végig érdekes, csak főhősének emlegetett lángeszét kell két­ségbe vonnunk, hogy oly otromba kelepcébe csalatja magát Takács által, mint amilyen a zsarolónak mondott levél. Az elzüllés voltakép­pen nincs meg Kartali jellemében, de a korlá­toltság igen. Ez utóbbi egy drámában nagyobb baj, mint az előbbi. Az olyan kifogásokra, miket Farkas darabja ellen itt-ott hallottunk, hogy olyan lángeszűnek festett alak, mint Kartali, nem juthat nyomorba, a lángszellemek története adja meg a cáfolatot, kik nagyobb része halt éhen, mint lett milliomos. Nagyobb baj ennél a hős egyének fogyatékossága, ami drámai hősnél megbocsáthatlan hiba. A modern fővárosi élet­rajzában igen jártas Farkas Pál, az «Olga» írója. Igen jellemezni akarása azonban sok fölösleges alak szerepel­tetésére viszi, kiknek a drámában semmi ke­resni valójuk sincs. Ilyen pL egy Fehér nevű elzüllött hírlapíró­­alakja, ki félfelvonást tölt ki azzal, hogy egy szivarvéget elszi s Kartalitól utolsó két koronáját elpumpolja. Ha csak idő­húzásul kell ilyen alak, akár tucatszámra ajánl­hatunk üyet a szerzőnek a zuglap-irodalom köréből. Hasonló, nagy helyet elfoglaló alak egy modern szimbolista író, Szepessy Theo, a «Mocsok» című könyv szerzője, ki egy egész novelláját elbeszéli az I. felvonásban, hátráltatandó vele a cselekményt. Ezeken s más hasonló vonásokon­ látjuk a minden érdek­ et Magyarfalu országgyűlési képviselő. Mint a ma­gyar királyi Posta- és Távirdarendeletek Tárának legutóbbi száma közli, a kereskedelmi miniszter megvonta Russu Siriann János, a Kisjenői kerület nemzetiségi országos képviselője «Romanii din statul ungar» (A magyar államban élő románok) című könyvétől a postai szállítás jogát Russu Si­­rianu a enti cimű háromszázharminc oldalra té­­jedő könyvet az általános képviselőválasztások előtt írta és ki is adta Bukarestben. Ez a könyv a ma­gyarországi románság számbeli, politikai, vallási, közművelődési, családi és közgazdasági viszonyaival foglalkozik, túlzó nemzetiségi szempontból. A szer­­zőt fejtegetéseiben a legfanatikusabb ellenszenv vezeti minden ellen, ami mag­at. Egyenes cél­jául tűzi ki a magyarok elleni gyűlözet felkelté­sét. A romániai lapok természetesen hasábszámra írtak e könyvről és a szerzőt mint a román politikai élet felébresztőjét említették. Az aradi «Tribuna» legutóbbi számában ígéretet tett előfizetőinek, hogy a lefoglalt könyvet legközelebb szétküldi. A kereske­delmi kormány most megsemmisíti a túlzó románok eme reményét. Változások a közös hadügyminisztériumban. A májusi előléptetések alkalmából a közös hadügy­minisztérium első osztályának vezetéséb­en változás fog történni, amennyiben az osztály eddigi vezetőjét, Sertich Lukács ezredest vezérőrnagügyát és dandár­parancsnokká fogják kinevezni. Sertichi utóda Polo­­nczi János lovag ezredes, a 95-ik számú gyalog­ezred parancsnoka lesz. Gróf Batthyány Zsigmond programmbeszéde. Muraszombatból írják: Gróf Batthyány Zsigmond csendlaki nagybirtokost a január 26-án megtartott képviselőválasztáson óriási többséggel választották meg a szabadelvű párt hivatalos jelöltje, gróf Teleki Sándor ellen a muraszombati kerület országgyűlési képviselőjévé. Gróf Batthyány Zsigmond a­ki man­dátumra nem pályázott, se föl nem lépett, se pro­­grammbeszédet nem mondott — engedve a kerület óhajtásának a mandátumot pártonkivüli programmal elfogadta s utóbb a gróf Andrássy Gyula vezetése alatt álló disszidensekhez csatlakozott. A múlt héten kerületének székhelyére, Muraszombatra érkezvén, választói ünnepiesen fogadták s bankettet rendeztek a tiszteletére. Ezen a banketten mondotta el a nép­szerű képviselő utólag prograrambeszédét, melyben ígéretet tett a kerület szegény, de hazafias érzeletü népe érdekeinek az istápolására. Hangoztatta a kör­­mend—muraszombati vasút kiépítésének égető szük­ségét s azon reményének adott kifejezést, hogy az életbeléptetendő önálló vámterület nagyobb megráz­kódtatással nem fog járni s az ország gazdasági haladását és megerősödését lehetővé teszi. Az elkésett programmbeszédet — felköszöntő alakjában — a választók nagy tetszéssel hallgatták s lelkesen ünne­pelték a népszerű képviselőt kességen kapkodó írót, ki egy-egy jónak és hatá­sosnak vélt ötletét nem tudja feláldozni. A dráma azonban nem elmésségek összehalmozására való s a novellás alakoknak fölösleges belekeverése mellőzendő. Farkas Pálnak van érzéke a drámai helyzetek iránt. Az I. felvonás végén a hármas összeütkö­zés apa, lány és imádó között igen hatásos s gyakorlott írónak is becsületére válik. Ugyane három szereplő között vivott uj csatával végző­dik a II. felvonás is, új helyzetben, szintén ha­tásosan. A zug-redakció rajza a III. felvonásban nem elég őszinte, sem nem eléggé érdekes, bár némi igazság és budapesti lokális szín meg nem tagadható tőle. Az utolsó felvonás szentimen­tális rendőrkapitánya nagy színpadi engedmény a hírlapírók által annyiszor ütött rendőrség irá­nyában, a végpárbeszéd férj és nő között szé­pen átgondolt helyzet, de mégis nyomasztó, a hatalmasan fölemelő véghatás helyett. Általában úgy látjuk, hogy Farkas Pál nem eléggé költő arra, hogy bennünket elragadjon dikciója hevé­vel és eszméi gazdagságával. A való élet­rajzá­hoz jobban ért, mint az erős páthosz nyelvéhez s ezért darabja végeredményében nem elégít ki. A szereposztásban a szinház második quadril­­leja jutott előtérbe: Pethes, Len­key Hedvig, Rózsahegyi, Paulay Erzsi, Gál (ki a Szovák szerepét nagy művészettel és megdöbbentő igaz­sággal adja), Ivánfi, Dezső, Horváth Zoltán s az öregek közül Gabányi (egy szintén elzüllött vén zsurnaliszta alakjában.) Buzgalmukon nem fog múlni, hogy az új szerző sikert arasson. k. g. Pótválasztások. Vácról jelentik: Bottlik János függetlenségi párti képviselőjelölt tegnap este több száz választó előtt elmondotta programmbeszédét. Bottliknak nincs ellenjelöltje. Vasárnap körutat tesz a kerület községeiben.­­ Győrött a szövetkezett ellenzék, mint onnan táviratozzák, abhól felléptette Hilbert Károly függetlenségi párti volt képviselőt, aki a múlt cikluson képviselte Győr városát az or­szággyűlésen. A jelölésről értesítették a szövetkezett ellenzék vezérbizottságát s az országos függetlens­ségi pártot is.­­ A szegedi középponti választmány dél­utáni ülésében a képviselőválasztást április 13-ra tűzte ki. A szegedi alpárt tegnap báró bán­ff­y Dezsőt jelölte képviselőnek.­­ Szegedről másrészről azt jelentik, hogy a Tallián Béla lemondása következté­ben megüresedett kerületben föllép Pl­aróczy Géza tanár, az ismert sakkmester, még­pedig disszidens programmal. «Új választások!» (Politikai titkok és intelmek.) Ez alatt a cím alatt ismét egy röpirat hagy­ja el a sajtót, mely megdöbbentően illusztrálja, hogy még mindig akadnak egyesek, akik nem átallanak tollat venni kezükbe a jogos magyar nemzeti aspirációk érvényesülése ellen. A hangzatos című röpirat poli­tikai titkokat és intelmeket ígér, titkokkal azonban nem szolgál, intelmeiből pedig nem kér senki. El­áztat a föld kerekségén minden magyar törekvést, a 48-at üres jelszónak mondja. Az ellenzéktől elvitat minden nemesebb eszmei törekvést, a koalíciót mos­léknak mondja. A szabadelvű pártot sgvba-fébe dicséri, de az ilyen forrásból eredő dicséretből aligha kérnek a Lloyd-klubban. Ausztriát isteníti és minden legfőbb jót az osztrák szövetségben lát. A válság orvoslásául új választást ajánl, olyant, ame­lyen megtöressék minden olyan törekvés, amely a 48-ban gyökerezik. Mi kényszerűségből elolvastuk e röpiratot, olvasóinkat azonban kérjük, hogy ha egész­ségüket kímélni akarják, olvasatlanul vágják sutba e minden magyar nemzeti érzést nélkülöző pampfletet. Szombat, 1005 március 25. A válság, Budapest, március 24 A király folytatja a magyar államférfiak ki­hallgatását Tegnap fogadta Wekerle Sándort és Lukács László pénzügyminisztert, most pedig következik Széll Kálmán volt miniszterelnök s még néhány magyar vezérpolitikus audienciája. Az újabb kihallgatások sorozata bizonyos meg­­nyugvó érzéssel tölthet el bennünket­. Ez azt mutatja, hogy azok a híresztelések, melyek az alkotmányellenes kormányzat megalakításáról s ezzel szemben a végnélküli passzív reziszten­ciáról szólnak, még a távol jövő eshetőségei. A király keresi a békés kibontakozás útját, még­pedig a parlamenti többség segítségével. Ő azonban ezt a többséget talán nem a­ függetlenségi pártban, hanem a hatvanhetes pártokban látja. Inkább a szabadelvű pártban, néppártban, disszidensek­­ben és új pártban. Ő­felsége bizonyára úgy gondolkodik, hogy ezek az egy elvi alapon álló pártok ugyan miért ne egyesülhetnének s ha az az egyesülés megtörténnék, valószínűleg az ér­zelmeivel, tradícióval azonos hatvanheteseknek, habár fokozatosan is, de inkább megadná azo­kat a követeléseket, melyeket most a szövetke­zett ellenzék írt zászlajára. A most fo­lyó kihallgatások — úgy látjuk — en­nek a törekvésnek megvalósítására irányulnak, épp azért indokolatlan az abszolutizmus ördögét festeni a falra. Ilyen nagy átváltozásoknál, meg­rázkódtatásoknál, mint amit a múlt választások előidéztek, kétségtelen, hogy elsősorban bizo­nyos súrlódások lesznek az eredmények. A múlt választás pedig olyan volt, mint egy csendes, méltóságos hatalmas földrengés, mely elnyerte azt a régi kormányzati rendszert, melyhez az agg uralkodó három évtizednél több idő óta hozzá­szokott Nehéz most e megszokás hatalmától megmenekülnie, bár arról később meg fog győződni, hol a néppártot és az új­ pártot, valamint a disszidenseket is hatalmas válaszfal, szinte áthidalhatlan örvény választja el attól a mai egyetemes szabadelvű párttól — nem annak egyes tagjaitól — melynek még ma is gróf Tisza István a vezére. És ha erről minden oldalról meggyőződik, azt hiszszük, hogy akkor követke­zik be a válságnak más módon, de nem alkot­mányellenes módon — vala mer­t hiszen ezt a király esküje kizárja — megoldási kísérlete. Ez nem sokáig késhetik már s addig türelemmel kell lennünk.* Gróf Tisza István terve, mint reggeli laptár­saink is bizonyítják, most az ellenzéki koalíció

Next