Hazánk, 1905. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1905-04-01 / 79. szám
Budapest, 1905, előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE _ SOR. 28.— FÉLÉVRE_____« 14.— NEGYEDÉVRE- «7.— EGY HÓNAPRA _ 2.40 Egyes szám 8, vidéken 10 áll. Pályaudvarokon 12 fillér. Tizenkettedik évfolyam. 79. szám. Szombat, április 1. MEGJELENIK mindennap este 6 órakor és vasárnap kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., Szentkirályi utca 28 Szerkesztőségi telefonsz.: 66—23. Kiadóhivatali telefonsz.: 65—74. Gazdák apróhirdetését ingyen közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Egy határozatról. Irta: Dr. Dömötör László. Budapest, március 31. A minden reális ok és logikai alap nélkül makacsul visszatérő gondolatokat a tapintatos francia pszichológia idées-forces, kényszerképzeteknek nevezi, más nyelvek szótárában sokkal erősebb kifejezéseket találunk rájuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak egyéneknek, de testületeknek is lehetnek kényszerképzeteik. Például az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés tagjai akár vidéki vándorgyűléseken, akár a fővárosban közgyűlésen jönnek össze, minden termékeny gondolatot elnyom bennük a meddő panasz az úgynevezett szövetkezeti visszaélések ellen. Legutóbb a vasárnap megtartott évi közgyűlésen kötötte lea lelkeket egy határozati javaslat. Miéiben, úgyszólván, kodifikálva vannak a kereskedőknek szövetkezetellenes panamai, anélkül azonban, hogy ezáltal logikai alapot és reális tartalmat nyertek volna. A határozati javaslat azon általános "Szólamul« 2-illlik, hogy az. O. M. K. E. L .,os?D megütközéssel» észleli a szövetkezeteknek «a kereskedelem ellen irányuló ,működését». Azonban az O. M. K. E. közgazdái még nem tudták megs mgyarázni, hogy miben áll a fogyasztási szövetkezetek kereskedelemellenes működése, én pedig addig kénytelen vagyok ezen gondolatot abszurdumnak minősíteni a következő okokból. A szövetkezetek maguk is kereskedők és pedig nemcsak azért, mert a kereskedelmi törvény a kereskedők közé sorozza őket, hanem azért is, mert tényleg kereskedelmi ügyletekkel foglalkoznak,csakúgy, mint a többi kereskedők. A szövetkezeteknek tehát a törvény és az életadta hivatásuk az, hogy kereskedelmet űzzenek, ennélfogva, ha a szövetkezetek ezen hivatásukat betöltik és üzletük kiterjesztésére, megerősítésére törekszenek, képtelenség azt állítani, hogy kereskedelemellenes működést fejtenek ki, ellenkezőleg, minél élénkebb a szövetkezeti üzlet, annál nagyobb a kereskedelem lendülete, mert a szövetkezetek a kereskedelemnek nem ellentéte, hanem az ország kereskedelmének integráns része. Erre kérek az O. M. K. E. közgazdáitól cáfolatot, különben azt kell hinnem, hogy ők a kereskedelem alatt mást értenek, mint az ország összes kereskedőinek üzleti vállalkozását, teljes jogú kereskedőknek csak azokat ismerik el, akik az O. M. K. E. tagjai, vagyis a törvény által előírt kellékeken kívül olyan qualitásokat kívánnak, amelyek az O. M. K. E. tagjaiban megvannak, de a szövetkezetekben nincsenek meg. És ha ez így van, akkor kérdem, hogy nevezheti magát ezen t. egyesület Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek, mert igy ez egy pseudonym s az őszinteség azt hozná magával, hogy törülje ki a t. egyesület az országos és a magyar jelzőket nevéből s alkalmazzon helyettük oly megjelölést, amely ezen kereskedelmi egyesülést a magyar szövetkezeti kereskelemtől megkülönbözteti. A nevezetes határozati javaslat első vádja nem állhat meg, sőt visszafordul a vádlók ellen, mert a fogyasztási szövetkezetek kereskedői tevékenységet, nem pedig kereskedelem ellen irányuló működést folytatnak, hanem igenis az O. M. K. E. folytat kereskedelemellenes működést, amikor tevékenységének javarészét a magyar szövetkezeti kereskedelem zaklatására és megakasztására fordítja. Egy másik vád a szövetkezetek ellen ügyel, fogyasztási szövetkezetek törvényellenes tarzási kedvezményeket vesznek igénybe *. Ez a vád sem uj, megismétlőd»'-• v *.. minden ünnepélyes ülésén, de a “jas"^ ** vastam konkrét megjelölplete.LJiu tulajdonképpen miben állanak ezen tövényellenes adózási kedvezmények, igy hát kénytelen vagyok ezeket is a kényszerképzetek kategóriájába sorozni. Megjegyzem, hogy ezen vád nemcsak a szövetkezetek, hanem a magyar pénzügyi közigazgatási hatóságok ellen is szól. Már most úgy ismeri az O. M. K. E. a magyar finánc közigazgatást, amelytől törvényellenes adózási kedvezményeket lehet igénybe venni? Irigyeljük az O. M. K. E.-t ezen tapasztalatáért, mert e sorok írója, akinek ötszáz fogyasztási szövetkezet adókönyveibe van alkalma betekinteni, ezen adókönyvekben legfeljebb törvényellenes adómegterhelést, nem pedig törvényellenes adókedvezményeket észlelhetett. Érthetetlen, hogy ismétlődhetik ilyen vád egy komoly testület gyűlésein, mikor tudvalevő dolog, hogy a szövetkezetek a nyilvános számadásra kötelezett adózók közé tartoznak, amelyeknek adóját a büntetőjogi szankció mellett elkészített mérleg alapján vetik ki s ha mégis tévedések vagy visszaélések csúsznának be az adókivetésbe, ez ellen mindenkinek, az O. M. K. E. tagjainak is joguk van felszólamlással élni (1883 : XLIV. t.-cikk 27. §.) Az ilyen panaszoknak, hogy ha azok reális alappal bírnának, az adófelszólamlási bizottság lenne illetékes fóruma, nem pedig az O. M. K. E. közgyűlése. Valószínűleg hangulatkeltés céljából volt rá szükség, a határozati javaslat 3-ik pontjához, amely a «fogyasztási szövetkezetek adózásának reformját az egyenlő teherviselés alapján» sürgeti. Mert ime, a márciusi pontok újra föléledtek az 0. M. K. E. kebelében. Az igaz, hogy későn, mert az egyenlő teherviselés elve behatolt adótörvényeinkbe, eaz en-w.ea site- i a pénzjorváncs szám' 0. M. K. E. mielőtt az 0. M. K. E. megalakult volna, no de az mindegy, ez azért mit sem von le a jelenet fenségéből. Azonban, ha már felvetették, vizsgáljuk meg a kérdést márciusi szólamok nélkül, tárgyilagosan. A dolog úgy áll, hogy azon szövetkezetek, amelyek ellen a Kereskedelmi Egyesülés hadjárata irányul, vagyis a nem tagoknak is árusító fogyasztási szövetkezetek ugyanazon kulcs szerint fizetik adójukat, mint a többi kereskedők. A tiszta jövedelem 10 százalékát fizetik a szövetkezetek, 10 százalékát a Kereskedelmi Egyesülés tagjai. Itt tehát az O. M. K. E.-nek nincs mit nivellálni. De mégis van valami különbség a szövetkezetek megadóztatása és az O. M. K. E. tagjainak adózása között és pedig az, hogy a szövetkezetek nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, amelyek jövedelmüket nem titkolhatják, el s igy nem vonhatják ki az adózás alól, ellenben az O. M.K. E. tagjai nincsenek nyilvános számadásra kötelezve — és ez nagy külön! " -ÁszAr, hogyha van még helyi -he].; az adózásba ez r■ . .t, hogy i'/.'.iiij A .Ai... í.nti adóalapbevallás 'miidenütt ügyi hatósággal szembeni adásra köteleztessenek az tagja is csak úgy, mint a szövetkezetek. A határozati javaslat 3. pontja tehát nem is olyan üres, mint ahogy az e pillanatra látszik, csak a hely lett vesztve, mert nem az U. M. K. E. gyűlésén, hanem valamely szövetke nagygyűlésen kellett volna előterjeszteni s nem is mernék jót állni érte, hogy vlamelyik «kereskedelemellenes» szövekezeti tényező magáévá nem teszi U. M. K. E. határozati javaslatát. Különben, hogy mennyi őszinteség kezeli az O. M. K. E. az egyenlőséget az kitűnik a határozati javaslat 5-ikppjából, amely tiltakozik ellene, hogy a fogyasztási szövetkezetek italmérési és hányelárusítási engedélyekben részesítesenek. Uraim, egy kissé több szerénység nem ártana, a dohány és szeszegyedáruság a magyar államé, nem pedig az O. M. K. E. monopóliuma. Íme, ez az üldözött és szorongatott kereskedői osztály igazi hangja, ebben a monopolisztikus törekvésben fekszik az egész határozati javaslat súlypontja, a többi tételek csak üres szólamok, ezek pedig a legizléstelenebbek, ha panasz alakjában nyilvánulnak. Az O. M. K. E. közgyűlése ezen határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta és az illetékes minisztériumok elé fogja juttatni. Nem vagyunk elkényeztetve, de lehetetlennek tartjuk, hogy egy zártkörű kereskedő osztálynak a kereskedelem monopolizálására irányuló törekvései bármmely magyar kormánytól támogatásban részesüljenek.