Hazánk, 1905. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1905-04-01 / 79. szám

HAZÁNK. 79. szám. A válság. Budapest, március 31. Nyílgyorsasággal halad előre a megoldás. Saj­nos azonban, csak a sajtóban, Szögyény-Marich Láászló elutazásából és Pitreich hadügyminiszter ide­érkezéséből azt a következtetést vonják le a lapok, hogy az új kabinet kinevezése már kü­szöbön áll, pedig, bár a kibontakozás esélyei lényegesen javultak is, ma még korai lenne azt jósolni, hogy a cél, amely után az intéző körök törekednek, elérhető is lesz. Mindössze annyi állapítható meg, hogy a kibontakozás érdekében lázas munkálkodás folyt, különösen Szögyény- Marich László ittléte alatt; de ennek indoka inkább április 4-ikének közelgésében, — amely napon tudvalevőleg a parlamentnek működése újból kezdetét veszi — mint Tisza Istvánnak az ő és tábora részéről oly erősen hangsúlyozott ,távozási szándékában keresendő.­­ Az a nagy sürgés-forgás, amely a berlini nagykövet itt tartózkodásának ideje alatt politi­kai körökben tapasztalható volt, ha pozitív meg­oldást ugyan nem is, de legalább azt eredmé­nyezte, hogy a király tiszta és világos informá­ciót kapott a helyzetről és erősebben sikerült őt meggyőzni, hogy a válság csakis a koalíciós kormány révén oldható meg. Ez lehet indoka annak is, hogy Pifreich közös hadügyminiszter Váratlanul Budapestre érkezett, magával hozva a hadügyminisztérium­ azon szakreferenseit, akik azokban az ügykörökben munkálkodnak, amelyek­hez a magyar válság megoldásának akadályát képező kérdések elintézése tartozik. '■- .A hadügyminiszter, kevéssel megó’-w^. után*a király elé járuk­ és valószínűleg audien­''■“«'BiáB-'Syett uuums foly.-,, -Kitt részt azó& & politikai tanácskozáson, amelyet tegnap a pénz­­ügyminisztert Kohlban tartottak. Természetesen nagy titok leple fedi az értekezlet lefolyását; mindazonáltal az a hir szivárgott ki, hogy meg­lelték azt az alapot, amelyen a kibontakozást­­ lehet csinálni. Alapul szolgált volna ugyanis­onyi Albert grófnak a szövetkezett ellenzék többi együttes ülésén a válság lefolyásáról tett referádájának azon passzusa, mely szerint a szövetkezett ellenzék hajlandó lett volna a nemzeti engedmények teljesítésétől részben el­­állani, ha viszont a katonai kormány lemondana a tervbe vett 450 milliós költségről és az újonc­­létszám emeléséről. A király korábban nem egyezett bele ebbe, most azonban, úgy látszik, megváltoztatta állás­pontját és a diklatorikus megoldást keresi. A katonai teheremelések és az újonclétszámtöbblet kérelme egyelőre elmaradnának, viszont a koa­líció, szociális és politikai programmjának telje­sítésén kívül — állítólag — a magyar ezred­­nyelvet és a katonai szállításokból Magyarország javára nagyobb arányt biztosíthatna. A magyar vezénynyelv azonban ezekkel szemben teljesen elesne. Ez lenne az ajánlat most újabban. De hogy a szövetkezett ellenzék most is elfogadná-e ezeket a feltételeket a kibontakozás alapjául, azt persze egállapítani nem lehet. Mindenesetre fordula­­ot fog okozni a válság ügyében, de végleges megoldást bajosan. Azt hiszszük, néhány héttel ezelőtt minden nagyobb emóció nélkül sikerül­hetett volna a válságot ez alapon megoldani. Ma azonban a hangulat sokban megváltozott és a szenvedélyek annyira fokozódtak a sok huza­vona után, hogy a szerényebb feltételek elfoga­dása kétségessé vált. * , A szabadelvű párt szerdai,­határozatáról pwk tegnap elmondtuk vélejemé­nyünket De egyúttal megjegyeztük azt is­, "hogy ez a határozat nem­csak a sajtóban hanem ellenzéki körökben is keltett Rámutattunk egyút­tal arra a sajátsat­os körülményre is, hogy bár a határozat «egyhangúlag» jött létre, a sza­badelvű pártban nem keltett valami nagy lelke­sedést, sőt némi lehangoltságot okozott. Követ­keztetésünkben nem is csalódtunk, mert ime, a szabadelvű pártnak egyik oszlopos tagja, Szent­­iványi Árpád, aki betegsége folytán nem vett részt az értekezleten, tegnap már bejelentette a pártból való kilépését. Elhatározásának indoka — mint értesülünk — abban rejlik, hogy a sza­badelvű párt nem foglalt erélyesen állást a tervbe vett kisebbségi, vagy mondjuk , a parlamenti elmélettel ellenkező alapon létrejött kabinettel szemben, holott az egész közvélemény hangu­latából is kivehető volt, hogy ilyen szándékkal szemben minden politikai pártnak a legerélye­sebb ellentállást kell kifejteni. De nem felelt meg Szentiványinak a párt határozatának az a része sem, amely a katonai kérdésekre vonatko­zik. A nemzeti színezettől teljesen ment követe­lése a pártnak még a legopportunusabbakat sem eléghette ki és így nem csoda, hogy Szent­­iványi Árpád, aki két évvel ezelőtt a nemzeti követelmények lelkes szószólója volt a szabad­elvű párt értekezletén, most, mikor az újabb alkudozás ideje következett el, rosszalja a párt vezetőségének azt a tényét, hogy a nemzet ré­szére nem igyekezett eredményeket elérni. Tudomásunk szerint azonban nemcsak Szent­­iványi Árpád vallja azt a felfogást, hanem a szabadelvű pártnak számos tagja, szintén elé­gedetlen a párt határozatával és így Szentiványi Árpád csak első görgetege lehet annak a hó­tömegnek, amelyet a szabadelvű párt hegyéről a tavaszi olvadás megindított. Pitreich tárgyalásai. — A lényeg. — A Hazánk eredeti tárcája. — ■— Valóban, nagyon szép tőled, Gyurka H­ondá pajzán, szinte kötekedő mosolylyal a tál özvegy, ki Istenben és tüdőgyuladásban idogult férje, Ritter Glaus v. Görlitzhofen ez­­res halála után két évig viselte szőke fején a natos özvegyi fátyolt — igazán, nagyon szép, hogy kérésemre ... Parancsodra, méltóságos asszonyom! — ívitotta ki udvarias meghajlással a férfi s ha­talmasan leégett, beduin-fekete arcán megjelent kötpnyű suhanása valami elrejtett, alig észreve­heti finom gúnynak. — Legyen hát, parancsomra... Minden­esetre nagyon kedves, hogy kitűnő mérnöki te­hetségeidet rendelkezésemre akarod bocsátani — ingyen. Nyári lakást szeretnék építtetni — egy csinos villát. Az építész, kivel érintkezésbe léptem, három tervet is kidolgozott — folytatta az asszony s egy csomó kartonra húzott épí­tészi tervrajzot tolt vendége elé —­ nekem ez az arab stílust utánzó, nagyon barátságos s arány­lag elég olcsó tervezet tetszik legjobban ... itt van, ez az . . . kérlel­, nézd meg és szólj hozzá, helyesen választok-e ? Szakértő vagy ezekben a dolgokban. Hónapokig barangoltál az arabok között. — Így van! Hónapokig barangoltam az ara­bok között. — Ismered építészetüket is? — Igen, «építészetüket» is . . . rongyos ponyvasátraikat a fezzáni homok északi szélétől le Djubbáig, ahol a nagy sivatag kezdődik. Sike­res tanulmányút volt! Roppant sokat okultam. Kincsekkel megrakodva jöttem haza. Szakértő­tanácsom ennélfogva, a helyszínen szerzett ta­pasztalataim alapján, az, hogy ha stílszerű arab­ villát akarsz építeni, ne mérnökökkel tár­gyalj, hanem ponyvacsinálókkal. — Ma jó kedved van, Gyurka? — Ma is. — Igen . . . mióta itthon vagy, mindig jóked­ved van — folytatta kissé elkomolyodva az asz­­szony — sokat és szívesen jársz társaságba. •— Imádom a társaságot! — Régebbi rossz kedved ... komor arcod... — ügy van! «Viharborus» komor arcomat ott hagytam a sivatagon és most ragyogok, mint a tavaszi nap ! De — nem melegítek, mint a tavaszi nap. — Néha, mégis .. . például Makláriék társa­ságában? — Csak ragyogok. — Wagneréinél? — Ragyogok. — Wolff őrnagy leánya mellett? Stánczi na­gyon csinos. — Mind csupa ragyogás! Imádom őket, de nem melegítek és —­ fájdalom — nem meleg­szem. Általában azt tapasztalom, hogy az alatt az idő alatt, míg künn csavarogtam a vadak között, feltűnően unalmas patinát kapott idehaza a világ. — Hja, kedves barátom, nem lehet mindenki mulatságos. — Mint én! Igen, ez igaz lehet. De el kell ismerned, méltóságos asszonyom, hogy hazaér­kezésem óta napról-napra javulok és minél rit­kábban igyekszem igénybe venni azt a rövidke negyedórát, melyet eredetiségem csillogtatására részemre legkegyelmesebben engedélyezni mél­­tóztatom Az­ asszony helyeselve bólintott. . A M. T. I. jelölti: Ő felsége ma délelőtt fél 11 órakor együttes kihallgatáson fogadta Pitreich közös hadügyminisztert és Montecuc­­coli altengernagyot, a haditengerészet parancs­nokát. A kihallgatás mintegy háromnegyed óráig tartott., Kihallgatás után, mint hírlik, mindkét személyiség Lukács László pénzügyminiszternél tett látogatást. A Pol. Éft. jelenti: Ma délelőtt háromnegyed kilenckor távozott Pitreich közös hadügyminisz­ter a Vadászkürt-szállóbeli lakásáról és egyene­sen a várba hajtatott, ahol mintegy negyedórán át időzött a kabinetirodába. Ő felsége már egy­negyed tízkor fogadta együttes kihallgatáson Pitreich lovag közös hadügyminiztert és Monte­­cuccoli gróf altengernagyot kihallgatásuk egy teljes órán át tartott. Az audienciául Pitreich a pénzügyminisztériumba ment, ahol Lukács László pénzügyminiszterrel közel háromnegyed­­fián át tárgyalt Montecuccoli gróf altengernagy pedig a királyi kihallgatásról az Angol királynő­ szállodá­ban levő lakására hajtatott . Elismerem, hogy lassanként megközelíted egykori lényegedet, a múltban. — Elfelejtetted hozzátenni, hogy abban a meginditóan édes múltban — válaszolta ártat­lannak látszó kedélyességgel a férfi —­ midőn még a mi kedves Klárikánk voltál és én francia feladványaid és számítani példáid elkészítése közben mellesleg hősies elszántsággal udvarol­tam neked. Kérlek . . . tudom, mit akarsz mon­dani ! Borzalmas bűnt követtem el. — Lekötelezel, hogy beismered — válaszolta dacos, szinte kihívó hangon az asszony s át­­menve a szalon másik oldalára, leült a kere­­vetre. Onnan nézett vissza vállán keresztül a férfira, kinek kemény, fekete tagjai egykedvűnek látszó lomhasággal nehezedtek a szőnyegre. — Sohasem állítottam az ellenkezőt — mon­dotta vidám iróniával — de azt igenis mondot­tam, hogy borzalmas bűnömet sokkal szigorúb­ban toroltad meg, semmint talán szabad lett volna. — Visszaéltél a bizalmammal . . . — Nem a bizalmaddal ... bocsánat, hogy félbeszakítalak! . . nem a bizalmaddal, drága rokon, hanem a helyzettel, a kert egy árnyas sűrűségével, hol elég barbár és vakmerő voltam a világ legkedvesebb cousine-ját megcsókolni, így volt! Ha sejtettem volna, hogy e rosszul si­került csókocskáért a világ legkedvesebb ... és legkevélyebb . .. cousine-ja száműz udvarából és deportációra ítél, nem kockáztattam volna meg azt a bamba merényletet. — Rossz emlékezőtehetséged van, Gyurka! — szólt közbe hirtelen az asszony — kifelejted a lényeget... megfeledkezel Maklárinéról, akinek ugyanakkor udvaroltál. — No bizony! Egy férjes asszony! * —' Annál m­egalázóbb volt reám nézve Al 2 Szombat, 1905. április 1.

Next