Hazánk, 1905. június (12. évfolyam, 129-153. szám)
1905-06-01 / 129. szám
HAZÁNK. 129. szám. Női szépség a művészetben. — A Hazánk eredeti tárcája. — Ma már minden írni, olvasni tudó ember többé-kevésbbé művész. Vagy szeretne az lenni. De a lelke így is, úgy is fogékony a művészettel összefüggő dolgok iránt. Ebben a fogékonyságban, az érdeklődésben bizakodva gyűjtöttem össze néhány adatot, amelyek a klasszikus képzőművészet egy-egy remeke köré csoportosulnak. És az ember a művészi alkotásokkal úgy van, hogy amíg azokat a maguk teljességében, minden egyébtől elkülönítve szemléli és vizsgálja a hatást, amelyet az írás munka, kép vagy szobor reá gyakorolt, egészen más szemmel látja azokat, mintha ismeri a madarak keletkezésének történetét, az egyént, aki a munka megalkotóját inspirálta, az alkotó művész magánéletét és a többit. Mivel abszolút emberi igazság nincsen. Talán érthetőbbé leszek, ha felvetem a kérdést: mennyire más szemmel nézhette Prakszitelész csodás alkotását például az ithakai jövevény, aki belépvén Theszpié templomába, szemközt állt a knidoszi Afroditével, a legcsodásabb Afrodité-szoborral, —• mint nézte a teóciai, aki tudta, hogy a kővé vált Phynét látja? Phrynét, világhírű, csodaszép hetérát, aki az életét is a szépségének köszönhette. (Ki ne ismerné a történetét? Halálos ítélet előtt állt, de bírái előtt ledobta öltönyét és megmutatta csodaszép, mesztelen testét. És a bírák, talán néhány ferde pillantás közepette, felmentették. Ők persze könnyen panamáztak. Hol volt akkor a sajtó ? Tessék ma megpróbálni! És szent meggyőződésem, hogy a mai ember látását is befolyásolja például annak a tudása, hogy a vatikáni múzeum remekének, a knidoszi ak . — Mázsája nyolc forint. — Bocsánat, azt hallom, kegyelmességed tizenötezer hold földet ural. — Valamivel többet. — Ah mily gyönyör. Engedje meg, hogy mázsájáért kilenc forintot ajánljak fel. A kereskedelem ugyanis kötelességének tartja, hogy a nagybirtokos uraknak külön prémiumot adjon a közös vámterület hasznaként. H isten neki, Jakab. Csakis igy juthat a gonosz Csimborasszó gróf ahhoz, hogy a közös vámterület hasznát ő merítse le a szegény Parány Péterek és Közepes Mihályok elől. ★ Haragszik a birtokminimumért s azt mondja, inkább a birtokolható föld maximumát szabályozzuk. A gondolat bódító, mert sehol még a világon testet nem öltött. Nem egyéb az, mint a kommunizmus eszméje bizonyos engedményekkel. A magántulajdon elvének adandó engedmény volna a birtokmaximum. Konceszsziókat kellene adnunk persze a tőke-tűtulajdonosoknak is. Ilyformán a kommunisztikus államszervezet engedményeinek teljes lisztáját kell megalkotni, hogy tiszta legyen a jövő képe — a külön vámterületi alapon: 1. 10 holdig tisztesség, 1000 holdon felül illetlenség, 4000 holdon felül szemtelenség, 10.000 holdon felül hazaárulás és börtönbüntetés. 2. Egy ház Budapesten ha sarkon van, kettő Ó-Budán, hat Csik-Keszegen. Az ezen felül valók elkoboztatnak a közpersely számára. 3. Költő legfeljebb egy kötetet évente, drámaira egy darabot, publiciszta hetenkint két vezércikket irhat, hogy ne zavarja a többieket, akik szintén írni szeretnének — és akik gondolkozni szeretnének. A többivel be — a Vészi József külön vámterületének perselyébe. * A latifundiumok mellől szaladnak az emberek. Igenis szaladnak. Nem is kivánunk több kötött latifundiumot, mint amennyi már idáig van. Hanem a törpe birtokok mellől is szaladnak ám az emberek. Mert a törpe birtok meg kisebb árnyékot vet és még bizonytalanabbat a munkásra. A törpe és kisbirtokosok háromnyomásos intelligenciája, tőkeszegénysége aránylag a legkevesebb munkaerőt köti le s azt sem állandóan. Szakértelem, többoldalúság, nagyobb tőkeerő és iparképesség nagyobb birtoktesteken centralizálódnak. És minél intenzívebben dolgozik a gazdálkodó centrum, annál több munkaalkalmat ad, annál több tőke- és munkaértéket forgat, annál állandóbban. Törpe birtok alakjában gyümölcsözik a nemzeti vagyon leggyengyébben s amellett ez az alakzat még munkást sem foglalkoztat, csak a gazdát tartja ki. Ahol sok a törpe birtok, ott kisebb a földnek kitartóképessége. Már pedig Magyarországon évről-évre szaporodnak a törpe birtokok, az örökösödés természetes rendjén, meg aztán a középbirtokok rovására is. Örökösödési törvényünk következményeként bizonyos idő múlva csak két birtok kategória maradhat Magyarországon : a nagybirtok és törpebirtok. De mert az örökségi osztozás a nagybirtokra is tagozólag hat: világos, hogy a biztos atomizálódás felé haladunk s olyan birtoktestek keletkeznek óriási számban, melyek a hazai föld kihasználásának legtökéletlenebb formái. E következmények ismeretében a birtokminimum gondolatáról igenis időszerű beszélgetni már ma. A birtokmaximum kérdését holnapra hagyhatjuk. Tudniillik arra a holnapra, amikor nem mint most, Afroditének megalkotásához Phryné állta a modellt. Szinte azt mondhatnám, hogy pletykázzunk kissé a régebbi mesterekről, illetőleg az ő klaszszikus alkotásaikról, ami körülbelül mindegy, mert a művész meg a munkája: egy. Végre is, bár bizony még ma is bizonyos érdekességgel az a kérdés, hogy például Sandro Botticelli nőalakjai miért kivétel nélkül betegesek, gyengék, törékenyek? Miért van, hogy még a habokból kiemelkedő Vénusza is maga a megtestesült gyengeség, holott a Botticelli előtt alkotott Vénusz vagy más nőszobrok és festmények vagy az erő és akarat inkarnációi, mint a görög mesterek remekművei, vagy a duzzadó, fehér, lángragyújtó női test apotheózisai, mint nagyjában a középkori mesterek asszonyai ? Botticelli állandó modellje Simonetta Vespucci Cattanea, Giuliano Medici barátnője volt, aki huszonhárom éves korában tüdővészben halt meg. A szép Simonetta gyenge, törékeny alakja átlebegi Botticelli egész művészetét. Felbukkanik a mester minden alkotásán. Például a Vénusz című képről az orvos teljes bizonyossággal leolvashatja az öldöklő kort. A Simonetta arcképe című alkotás a művész valóságos hitvallása. A klasszikusan szép kép szinte hangos szóval mondja: íme, én vagyok, aki az ő minden gondolatát betöltötte! Bizonyos, hogy Botticelli szerette Simonettát és hogy a leányasszony halála keresztvonás volt az életében. Bizonyos, hogy Botticelli vergődő lelke a reminiszcenciákon való élés kellemes, de mirtus nélkül szűkölködő útját választotta. És ha már ilyesmi csakugyan bír érdekességgel, mennyire érdekesnek kell lenni annak, hogy Rafaelnek, a nagyok legnagyobbjának egyik legtökéletesebb mestermunkájához, a six Budapest, május 31. A képviselőház legközelebb június hó 2-án, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen Kossuth Ferencnek az autonóm vámtarifa kidolgozására vonatkozó indítványa tárgyalását folytatják. A darabontok költségei. A képviselőház számvizsgáló bizottsága tegnap délután Meczner Béla elnöklete alatt tartott ülésében átvizsgálta a képviselőház tavalyi pénztári bevételeiről és kiadásairól vezetett könyveket és számadásokat, amely vizsgálat során a bizottság azon meglepő eredményre jutott, hogy a képviselőház kiadásai körül igen nagy rész jogtalanul történt és kellő alappal nem bírt. Megállapította a bizottság ugyanis, hogy a sokat emlegetett darabantok összes költségeit Perczel Dezső utalványozta ki anélkül azonban, hogy a ház ezeket az állásokat rendszeresítette és a részükre esedékes illetményeket kiutalta volna. De megállapította a bizottság azt is, hogy ezen jogtalan utalványozásokat a Háznak számvevő közegei abból a szempontból kifogásolták, hogy a kellő fedezet nem áll rendelkezésre és ezen kifogásukat felettes hatóságuknak be is jelentették, de onnan azon utasítást nyertek, hogy csak számfejtsék az utalványokat, mert az elnök uz ő nagyméltósága felel az utalványozásért. Megállapittatott az is, hogy Csávossy Béla volt háznagy 1904. november 25-én 4000 koronát, ez idén január 3-án pedig 2590 koronát vett fel saját nyugtájára, a darabantok ruházata, illetve «■szervezési költségek» fejében, de ezek semmiféle okmánynyal igazolva nincsenek. Mindezeknél fogva a számvizsgáló bizottság jelentésében, melyet a bizottság előadója, Laehne terjesztett a Ház elé, arra kéri a Házat, hogy a jogtalan és szabályellenes utalványozások miatt azok összegének, vagyis 31.826 korona 60 fillér erejéig az anyagi felelősséget Perczel Dezsőre kimondja, egyben pedig ugyancsak annyagi felelősség terhe mellett kötelezze Csávossy Bélát az általa felvett 4000 és 2590 korona hovafordításáról szerkesztendő okmányok számadások beterjesztésére. A képviselőház folyosóin ma állandóan erről a tini Madonnához «La Fornarina», a pékleány állta a modellt. La Fornarina Raffael barátnője volt. És a művész elmulhatatlanul meg is örökítette ezt a barátságot. A habomarina című képén, amely most a római Barberini-gallériában függ, a nőalak meztelen balkarján levő karperecre írta örökéletű nevét. Ezeket a Raffael modelljére vonatkozó adatokat valaha kétségbe vonták. Ma már azonban túl vagyunk a kétségeken. És éppen így bizonyos az is, hogy Andrea del Sarto Angeli, — akit tévesen Vannuchinak neveznek — minden olyan festményén, amelyiken nőalak szerepel, a felesége, Lucretia di Bacio del Fede szelíd arcát, nagy, ábrándos szemét örökítette meg. Sarto minden Madonnájához a fáradt szépségű Lucreta állta a modellt. Felette érdekes, hogy Leonardo da Vinci, a legművészibb lelkű művész sem tudott — talán nem is akart — szabadulni a Mona Lisa, vagy Jocondo nevű szép kísértettől, aki a művész kezét egyre visszavezette a hervadó, szomorú arcvonásokhoz. Ennek a firenzei asszonynak (tulajdonképpen Francesco del Giocondo harmadik nejének) valóban csodálatos, szinte rejtélyes arca volt. A Mona Lisa című képen, amelyik ma a Louvre-ban függ, határozottan már csak szomorú romja valami egetverő szépségnek. Viszont a Léda című képen, amelyik pedig körülbelül egykorú az előbbivel, a kéjsóvár hattyútól pirulva elforduló női fej maga a szemérmes, sejtelmekkel betöltött és a fiatalságtól áthevített szüzesség. Az előbbi képen Leonardo da Vinci teljes négy évig dolgozott és akkor is csüggedten hagyta abba azzal a meggyőződéssel, hogy még számtalan gondolata hiányzik belőle. Tiziano Vecellinek legszebbek azok a nő Csütörtök, 1905. június 1. öt-hat fiú között oszlik meg az egyetlen apai birtok, hanem amikor a fiuk fognak halni az apára.